Ha egyszer nagyon sok pénzem lesz, akkor azért fogok 16 egyforma rendszer venni, hogy valakivel kipróbáltassam, valóban meghallja-e a különbséget a bejáratott és a nem bejáratott rendszer közt.
Nem nagyon tudok mást mondani: akit az itt elhangzottak alapján esetleg érdekelne, mégis mire jó ("hogyan szól") egy high-end audio rendszer, miben másabb/jobb annál, mint amit általában otthon hallgat, azt szívesen látjuk egy demóra a bemutató szobánkban, illetve a feltehetően szeptemberben megtartandó nyílt napunkon.
Komoly tápkábelt, leválasztó trafót bárkinek szívesen adok kölcsön egy otthoni próbára. Mind a kábel, mind a leválasztó trafó "működik" tévék és kivetítőrendszerek esetében is.
Van egy ongaku erősítőm amit szeretnék használni, viszont a szobában az ajtóküszöb előtt, a szoba felőli oldalon kell átvezetnem a 80e Ft-os tápkábelt. Hogyan kell helyesen átvezetni a vezetékeket? Egyelőre szaniterszilikonnal a pvc padlóhoz van csipkedve. Létezik olyan küszöboldalba rakható izé ami taposófedélként működik?
Egy hangrendszernek különben is a hangfal a fő meghatározó alkotó eleme, úgyhogy erősítőből jó az "olcsó" is vasalózsinórral, meg mm kábellel a hangfalakhoz.
Akitől ezt hallottad, annak a véleményére ne adj túl sokat, amikor magadnak akarsz zenelejátszó rendszert összeállítani.
A híres Ongaku meg lehet, hogy a valóságban nem tud többet,mint amit a műszerek is mutatnak, csak éppen a sznob hisztéria hozzáadódott az árához.
Alapvetően méltósággal szoktam tűrni, hogy a hobbimat a róla mit sem tudó emberek lenéző mosollyal és kézlegyintéssel intézzék el, esetleg a villamosipari szakközepet végzettek mindenféle keresztkérdéseket tegyenek fel a mérésekkel kapcsolatban, de arra azért érzékeny vagyok, ha a hobbim képviselőit azzal vádolják, hogy hülyék vagy - horribile dictu - süketek.
Ahogy a borszakértők nem fognak összekeverni egy Kopár dűlőről származó villányi portugiesert egy alföldivel, a bringások is tudják, miért érdemes többet adni egy Shimano Deore XT hátsó váltóért, mint egy Alivióért, és a futók is megtanulják, miért jobb egy 50 ezres "high-end" Nike futócipő egy teszkósnál, úgy az audiofilek is - nagy általánosságban - elég ügyesen meg tudják különböztetni a fülükkel hallható dolgokat. Tudod, gyakorlat (és persze érdeklődés) teszi a mestert.
Ellentétben sok más területtel (például a futócipőkkel vagy a kerékpár váltókkal), a high-end audióban nincs vásárlás próba nélkül. Az első találkozás a készülékkel a kereskedőnél történik egy meghallgatásos teszt során, és ha tetszik a hangzás, akkor a vevőjelölt elviheti az otthonába, a saját rendszerébe kipróbálni a készüléket.
Nagyon rosszindulatú dolog azt gondolni, hogy valaki úgy választ high-end készüléket magának, hogy csak és kizárólag a sznobizmus vezérli. Ebben az esetben nekünk, hangsúlyozottan Made in Hungary cégként nem is nagyon lenne esélyünk készüléket eladni.
Büszkén mondhatom, hogy az általunk tervezett és gyártott erősítőket éppen elégszer hallják jobbnak a "márkás," "nyugati" konkurenciánál ahhoz, hogy a Pointe márkanév immár a 22-ik születésnapját ünnepelje :-)
Egy hangrendszernek különben is a hangfal a fő meghatározó alkotó eleme, úgyhogy erősítőből jó az "olcsó" is vasalózsinórral, meg mm kábellel a hangfalakhoz.
Kíváncsi lennék, hogy ha egy két milliós Ongakut áttennénk egy másmilyen dobozba és egy hifi kiállításon odatennénk tizediknek a többi kipróbálható (szintén csöves) 200 ezer forintos erősítő közé, akkor akadna-e olyan vájtfülű látogató, aki felkiáltana, hogy "hohó, ez sokkal jobb az összes többinél!"
Az Ongaku nem kétmilliós, hanem 20 milliós.
200 ezerért nemigen kapsz semmilyen komplett csöves erősítőt.
Én valahol ott húznám meg a zenei sznobéria határait, amikor a kifinomultság olyan magasságokba csap, hogy egy vakteszten a zsűri a a függöny mögötti hangfalakból szóló audiofil CD-t egyértelműen élethűbbnek hozzák ki, mint a hangfalak mellett megbújva játszó hús-vér zenészek játékát :)
A híres Ongaku meg lehet, hogy a valóságban nem tud többet,mint amit a műszerek is mutatnak, csak éppen a sznob hisztéria hozzáadódott az árához.
Kíváncsi lennék, hogy ha egy két milliós Ongakut áttennénk egy másmilyen dobozba és egy hifi kiállításon odatennénk tizediknek a többi kipróbálható (szintén csöves) 200 ezer forintos erősítő közé, akkor akadna-e olyan vájtfülű látogató, aki felkiáltana, hogy "hohó, ez sokkal jobb az összes többinél!"
;)
Na EZ az igazi pártatlan vakteszt, nem amikor jó előre azt hipnotizálják duruzsolják a füledbe, hogy most majd milyen páratlan élményben lesz részed, mert ez itt egy valódi Ongaku...
Ittmeg csak nem is arrol beszelek, szubjektiv hallasra lehet e jobb egy muszakilag gyengebb szerkezet, mert a ful mar csak ilyen, nem biztos hogy jobb a jobb
en arrol faggatom, hogy van e merheto hatasa egy ilyen trafonak. Tehat valos kulonbseg, ami barmilyen jelenlegi meromuszerrel kimutathato
Torzitasmero egzaktabb lenne ott a szemedre sem kell hagyatkozni, de az az erzesem, hogy nem lenne merheto a kulonbseg.
Az attól függ, pontosan milyen torzítást akarsz/tudsz mérni :-)
A hifi egyik nagy problémája, hogy nem nagyon ismertek a "jó hang" paraméterei. Nyilván vannak alap mérések, frekvenciaátvitel, jel-zaj viszony, amik egy bizonyos szint alatt biztosan rontják az élményt.
Viszont azt nem lehet kijelenteni, hogy az az erősítő fog "jobban" szólni, aminek szélesebb a frekvenciaátvitele vagy jobb a jel-zaj viszonya (nyilván egy bizonyos minimum felett). Ugyanez vonatkozik az összes alap paraméterre, amit a katalógusokban meg szoktak adni.
Amíg a hifi elterjedt hobbinak számított, mindenféle új paraméter került be a mérések közé, például az intermodulációs torzítás, ami viszonylag új dolog, és a sima harmonikus torzításnál valóban jobban modellezi a zene szövetét - de persze ez is csak egy modell, és sajnos az sem jelenthető ki nagy biztonsággal, hogy mindig az alacsonyabb IM torzítást produkáló erősítő hangja a "jobb."
A kétfrekvenciás IM torzítás után pontosabb lett a modell, elkezdték mérni a sokfrekvenciás IM torzítást, aztán bejött paraméternek a különbségi torzítás.
De hangsúlyozni kell, hogy ezek is mind modellezésen alapszanak - meghatározzák, milyen jelszinten, milyen frekvenciákkal történik, az értékeléshez milyen szűrőket használnak.
Így aztán, ha összemérünk tíz, hasonlóan árazott erősítőt, minden mérés más sorrendet eredményez, és egyáltalán nem ritka, hogy a szubjektív meghallgatás a gyengébbre mért erősítőket hozza ki jobbnak.
Minden erősítők űbererősítője, a huszonmilliós Audio Note Ongaku például a hagyományos mérési eljárások során nem alakít nagyot, sőt, a felső átviteli frekvenciája például éppen csak eléri az emberi fül által még hallható 20 kHz-t, a jel-zaj viszonya pedig a 100 ezer forintos kategória szintjét tudja, a torzítás értékei is átlagosak. Nem mintha az 5% THD mellett elért 2 x 27W teljesítmény olyan bátor lenne :-)
Aztán, mit ad isten, mégis sokan a fél karjukat odaadnák, hogy Ongakujuk legyen. (Magyarországon két példányt adtak el belőle.)
Tehát sok mindent meg tudunk mérni, többnyire modellezéssel - de a "hangzást" azt nem.
