A szabálykövetési hajlandóság úgy általában alacsony mifelénk. Nem csak közlekedésben. Hétvégén Balatonra mentünk, a 8-as útról a 77-esre kanyarodva 800 méter hosszú sor volt (amikor a sor végére értünk, a GPS azt mutatta, hogy 800 méter múlva kell balra kanyarodni). Amíg eljutottunk a kereszteződésig, egy autó előzött balról (a szabályosan szembejövőknek le kellett húzódniuk) és kettő jobbról a padkán. Ez a balkáni közlekedési morál (bár lehet, hogy ez lassan sértő a szlovénokra és a horvátokra). És azért ne felejtsük el, hogy nem mindegy, hogy 100 kilós testként vagy 1500 kilós testként veszélyeztet valaki másokat...
Nem azért szarnak a szabályokra, mert nem ismerik, szerintem ez a jogsiötlet ezt ne fogja megoldani. A felnőttek közül biztos, hogy szinte mindenkinek van jogsija. A biciklis kicsit szabadnak érzi magát: már nem ember, még nem állat, mozgékonyabb a gyalogosnál, de nem is gépjármű. Valljuk be, néha mindannyiunk kicsit lezseren kezeljük a szabályokat. Ehhez járul még sok-sok eldolgozatlan kereszteződés, csatlakozás, kétes helyzet, (pl: kerékpárútról a kereszteződésben elslisszolhatok-e jobbra, balra) stb.
Ezzel együtt persze annak van igaza, aki betartja a szabályokat, kész.
Alap előírásnak kellene lennie, hogy bármilyen közlekedési eszközzel munkaidőben csak az közlekedhet akinek minimum kismotoros jogosítványa van. A postásnak és a bedobálós újságot kihordónak, meg a hátdobozos rabszolgahordároknak is. Elektrollereseknek is.
1. Sehol nem írtam motorizált járművet vezetők szabálykövetési hajlandóságáról. Az sem jobb, szabálytalankodnak mást, de azért a járdán, az én gyalogos zöld jelzésemen felettébb ritkán ütnek el, ahogy ha megállok a pirosnál, ritkán kerülnek ki és mennek át.
2. A kerékpárosok között (ahogy a furgonosaid között is) az időkényszerben levő futárok szabálykövetési hajlandósága még alacsonyabb. Ezzel sem mondtam újat.
3. A kerékpáros (és sajnos már a robogós) futárok között is megjelent az a munkaerő-csoport, akik egész egyszerűen nem ismerik és/vagy leszarják az európai (beleértve a csak balkáni) közlekedési rendszerek elvárásait.
Ezt szerintem mindenki látja, aki nem a körúti romkocsmaértelmiségi rózsaszín szemüvegén át tekint a fővárosi kerékpározásra.
Igazából a jelzős szerkezetet nem értem. Kimentem az irodaházból ebédelni, azt láttam, hogy mélygarázsból kihajt egy furgon, észreveszi, hogy az 50 méterre lévő lámpa sárgára vált, erre beletapos a gázba (kicsit meg is csúszik a furgon hátulja) és sprintel a főút felé. Természetesen nem érte el a sárga végét, de ez nem zavarta abban, hogy piroson átszáguldjon a zebrán, ki a főútra. Tegnap azt láttam, hogy mellékutcából kijött a gyalog, majd telefonját bámulva elkezdett a főúton a forgalommal szemben sétálni (a járda nincs két méterre).
A hülye még csak nem is a fehér vonalon kívül ment véletlenül se tévedt oda, mert nem ment ki az első lehajtón. Sávváltási karjelzés, hátranézés semmi. Ellenben 1:30 reklám a rabszolgahajcsároknak.
Színtiszta rasszizmus. Alapvetően teljesen szabályosan közlekedett. Az apróbb hibák, úgymint autóúton kerékpározás etc. kárpótlás az évezredes fehér elnyomásért és valljuk be, nem is igazán nagy ár...
Az átlagos kerékpáros szabálykövetési hajlandóság, kiváltképp a futárok között, eddig sem volt túl acélod, de az import munkaerő tömeges alkalmazásával olyanok is a közúti közlekedés rendjébe kerültek, akiknek fogalmuk sincs a jelzőtáblák, jelzőlámpák jelentéséről, és gyakorlatilag a harmadik világ közúti káoszát bemutató videókon látható módon közlekednek - amerre előttük szabad az út, arra mennek, legyen szó járdáról, zöldfelületről, egyirányú utcáról vagy villamossínről.
Már Topikmez sincs a Békás kupán, csak én. :) Illetve a mez még megvan, csak vigyázok rá és nem használom :)
Vasárnap ugyanis a Szentendrei sziget adott otthont a Békás kupa 17,4km-es sík időfutamának.
Egy szombat hajnali kellemetlenség (tönkrement autó akksi) miatt kútba esett a Vérkör TT terepfutó versenyem, így oly sok idő után nem voltam a futás miatt lenullázva és ismét el tudtam látogatni Tahitótfaluba.
Régen rendszeresen jártam ide. Mindig hatalmas szél (egyik irányba röpülsz, másikba szenvedsz) volt, és/vagy kabátos hideg. Idén viszont nyári napsütés és mérsékelt szél fogadott minket. Látszólag nem változott semmi, se a bringám, se az átlag, se a verseny utáni zsíros kenyér hagymával. Azért elégedett vagyok, hogy átlagra is ugyanazt hoztam, mint anno, és hogy a kilenc éve nem használt könyöklővel nem estem el egyik úthibában sem (már ahol mertem a könyöklőn maradni) :)
Igen, ez így van. És azét, mert nem zsírozzák meg egy kicsit a tengelyt, csak kopaszon rátépik 1x ahelyett, hogy kicsit megkennék és többször ráhúznának kicsiket. Ekkor frankón felkúszik a helyére, rászorul és nem fog lelazulni. De ha csak rátépik akkor rányekken és garantáltan meglazul majd elbaszódik a négyszög a hajtókarban és lehet kukázni.
Én úgy tudom, hogy szinte mindig a bal hajtókarral van a probléma. Mert az nyomatékot visz át a pedál tengelyen. A jobb nem, mert az közvetlenül adja át a lánckeréknek.
Jó kis részlet! Tényleg semmi nem változott, azt leszámítva, hogy a rizsporozós üvegben vitt szappanhabos szivacsot (pacsmagot kiszedve! :) ) és a kis üveg benzint már nem cipeli senki.
