Éppen a korábbi levelezésünk alapján használom a (kikapcsolt) kezdőképernyővel a Dakotát és csak akkor állítom át másikra, ha valamire kíváncsi vagyok. Terepen, ismeretlen környéken persze más lenne, de a Balaton körüli utak már nem ismeretlenek:-).
Ha tudom, hogy 15-20 percre megállok (pl. tápolás), akkor ki is kapcsolom arra az időre. Egyébként a 10 óra / 2 db Eneloop üzemidővel meg vagyok elégedve, csak az említett két darab merült le hihetetlen gyorsan. Bezzeg az IPC-1L-ben jó ideig ment a kisütés. Valami kontakt hiba lett volna?
Az Oregon 600 a Balaton kört egész jól bírta, ráadásul a leggyorsabb térkép frissítésre van állítva, és állandóan ment a térkép. Tök régi elemeket használtam, de csak 2 garnitúra kellett, meg egy kicsi. Sötétedéskor még a háttérvilágítás is be volt kapcsolva, és tizen pár fok volt csak.
Nekema dakota képernyője alapból nem mutat semmit. Csal akkor kapcsol be és mutatja az utat/térképet egy rövid ideig, ha valamit akar közölni (kanyarodni kell, stb ). De egy koppintással én is fel tudom ébreszteni, ha akarom.
Edge 800-nak nagyon sokat jelent, ha térkép helyett csak számokat mutat. Nem méricskéltem, csak eleinte mikor állandóan a térképet nézegettem, durván gyorsabban merült. Sokkal gyorsabban mint előtte az eTrex-ek.
A Dakota üzemidejét úgy tudnád némileg megnyújtani, hogy amikor épp nincs szükség a térkép funkciójára akkor átkapcsolsz egy kevésbé dinamikusan változó képernyőre (pl. Útkomputer vagy Beállítások) és csak szükség esetén kapcsolsz vissza a térkép üzemmódra. A térkép folyamatos mozgatása/forgatása értelemszerűen nagyobb processzorterhelést és így nagyobb fogyasztást is eredményez. Nem SOKKAL nagyobbat, de azért 1-2 óra plusz üzemidő kicsikarható a kütyüből. Nekem pl a GPSMAP 60CSx (nem egy mai darab) 15 óránál (Balaton kerülés + 45km bringás túrázgatás Révfülöp környékén) is többet bírt szombaton kikapcsolás nélkül Útkomputer állásban (csak naplózni vittem az útvonalamat). Igaz, a végén már Low battery riasztás volt, amikor hazaérkezvén eszembe jutott fél óra után, hogy most már ki kéne kapcsolni.
Egyes kommentekből úgy tűnik, hogy a küllőtörések is gyakoribbak lettek a gumi merevsége miatt, a küllőcsere pedig egyenesen rémálom egy ilyen guminál (arról is találtam hozzászólásokat, hogy gumilevételkor a kis pöckök sérülnek, visszatenni már nem tudod majd). A cikkíró meg nem túl könnyű gumikat használhatott eddig, ha a külső és belső együtt több a Tannus 335 grammjánál. Pl. az általam használ Conti GP 4000s, plusz Schwalbe Extralight belső együtt csupán 270 gramm. Igaz, 4 év alatt kétszer is volt defektem (egyszer üvegszilánk, egyszer felütéses), jajajaj!
Egy szó mint száz, ilyet majd csak a Stringbike-omra teszek (arra is hasonlóan "nagy" az esély, hogy beszerzek egyet). :o)
Az ido csak ugy repul, mar szerintem tobb, mint ket eve, hogy irtam utoljara a forumra. Mint azt paran tudjatok, tavaly nyar ota Kanadaban folytatom tanulmanyaimat. Akit erdekel, es van kedve, ideje olvasni, irok egy beszamolot, hogyan kerultem el ilyen messze.
Az egesz batyammal (Bajszi) kezdodott Magyarorszagon 2008-ban. Felvettek a magyar legierobe, majd 2008-ban az NFTC-n (NATO Flying Training in Canada) keresztul Kanadaba kerult, ahol a kikepzes folytatodott. Itt megismerte jelenlegi feleseget (Jess). 2012-ben anyaval, illetve noveremmel (Vicus) - aki ekkora mar egyetemi tanulmanyait befejezte -, Kanadaba utaztunk latogatni, illetve batyam eskuvojere. Anyanak es nekem persze haza kellett mennunk ezek utan. Az iskola olyan eros magneskent vonzott, hogy a repulo majdnem atlepte a hangsebesseget hazafele. A jet lag is megtette hatasat, elso heten olyan jokat aludtam az orakon, csak ugy folyott a pad a nyaltol. Vicus jobb otlet hijan ugy dontott, hogy valami teljesen uj dologba belevag, es kint marad Kanadaban.
Mivel csak latogatoi vizuma volt, 6 honapnal tobbet nem maradhatott Kanadaban. 15 eves uszoi, tobb eves edzoi es vizimentos tapasztalattal munkat keresgelt. Ekozben talalkozott egy uszoedzovel (Mads), aki azt mondta neki, hogy jelentkezzen az egyetemre, es akkor tud noveremnek osztondijat ajanlani, ha uszik a csapatban. Vicus megigenyelte a tanuloi vizumot, majd elkezdte az iskolat 2013 szeptembereben.
Eredetileg a tervem az volt, hogy erettsegi utan Nemetorszagban tanulok tovabb, ahol keresztszuleim laknak. Ez nem jott ossze, viszont nem nagyon akartam 3-4 evet eltolteni az egyetemen, ugyhogy jelentkeztem egy 2 eves gepeszeti szakra Fehervaron. A gyakorlatot mindig is szerettem, viszont itt az elmelet tulsagosan a hatterbe kerult. Szerintem csak fognatok a fejeteket. Ne ertsetek felre, nincs mindenkinek szuksege a matekra, de egy gepeszeti szakon nem art tudni, hany masodperc van egy oraban.
Hatalmas szerencsemre noverem edzoje megtudta, hogy en is usztam, es osztondijat ajanlott fel a kovetkezo evre (2014 szeptembertol). Korulbelul 3 honap iskolaban valo tanulas utan hivatalosan is megmentettek nyomorult dontesemtol, mikor Mads emailje megerkezett.
Nekem is szuksegem volt a tanuloi vizumra, amihez kellett egy nyelvvizsga (TOEFL vagy IELTS), az iskolai elfogadolevel, meg tobb hivatalos dokumentum. Munkanelkuli napjaimat uszassal illetve angol tanulassal toltottem. Azert ne ertsetek szo szerint, jo sok szabaidom volt, amit rengeteg bringazassal toltottem.
Miutan meglett a nyelvvizsga, es az egyetem hivatalos elfogadolevelet is megkaptam, utnak indultunk anyaval. 4 boronddel, 2 taskaval, 2 kutyaval, es a legfontosabbal, a becsomagolt bringaval erkeztunk a repterre. Utazas elott kb. 30-35 oraig nem aludtam, igy olyan almos voltam, hogy a terminalban fel ora utan jottem ra, hogy a bringa kint maradt a jardan. Az utazasbol oszinten szolva nem sokra emlekszem azon kivul, hogy ugy ereztem magam, mint akit agyonvertek. De ezt a kellemes erzest a torontoi repteren megszakitottak, ahol azt hittem, lecsuknak.
Ha Kanadaba utazol, a repulon ki kell tolteni egy papirt, melyen jelzed, hogy viszel/nem viszel alkoholt, hus termeket…stb. En mindenhova nemet huztam, mert semmi ilyen nem volt nalunk. A torontoi repteren azonban kerdore vontak, a ket kutya kiszurta a szemuket. Rajottem, a papir egyik bekezdesenel a legutolso sor utolso resze: “live animal”. Kiderult, a ket szorcsimbok elo allatnak szamit (biztos jok lennenek hot dognak). Illetve a draga kis szendvicseimben lapulo felvagott husnak szamit (szerintem felesleges lett volna vitakozni, hogy ezek inkabb szemetbol vannak, mint husbol). Tekintettel arra, hogy valami szerencsetlen hulyegyerek a vilagvegi magyar falubol a Fold masodik legnagyobb orszagaba akar jonni tanulokent, nem birsagoltak meg. Az irasmod ne tevesszen meg titeket, abban a helyzetben a gatyam osszefostam, ugy meg voltam remulve.
Kozben egy kedves kislany (inkabb holgy) a mikrofonjaval odajott hozzam, es megkerdezte tolem, hogy felvehetik-e videora a veluk folytatott parbeszedet. Meg jo, hogy igent mondtam. Tobb honappal kesobb meg a Nat Geo Border Security cimu musoraba is bekerult valami halalra remult gyerek, ahogy 2 kutyat es egy rakat szendvicset probal csempeszni az orszagba. Szerencsetlen gyerek jo uton halad a siker fele, drogcsempeszekkel, pedofilokkal mutogatjak egy musorban. De mindezeket tulelve sikerult elerni a vegallomast, Reginat, ami egy atlagos meretu varos Saskatchewanban, a farmer (most mar egyre inkabb olajipar is) tartomanyban.
Az elso, amit eszrevettem, minden oriasi, az utak szelesek, az elelmiszerek nagy kiszerelesben kaphatok, a jarmuvek is meretesek. Emellett az emberek is kimondottan kedvesek, baratsagosak. Ez mondjuk szerintem az altalanos joletnek es nem mellesleg a nagyobb meretu extrovertaltsagnak is koszonheto.
Az elso egy het elegge erdekes volt, ugy ereztem magam egesz nap, mint a golya fos a levegoben, csak jarkaltam fol ala a hazban, nem talaltam a helyem. Miutan hozzaszoktam az uj helyhez, minden visszatert a regi kerekvagasba. Tobben kerdeztek, nincs-e honvagyam. Mivel anyum, noverem, batyam es csaladja is itt van, nem igazan vagyakozom haza. Ket dolog, ami eszmeletlenul hianyzik: csalad, kozeli baratok es a termeszet. Elobbi sosem helyettesitheto, utobbi meg utazassal vagy koltozessel barmikor megoldhato. Ahol lakunk, bringazasra ugyan van lehetoseg, viszont a teljesen lapos, a vilag vegeig egyenes utakat mindig is utaltam. Marpedig itt azon kivul nagyon mas nem akad.
Batyam csaladjaval Redversben lakik, ami egy kicsi falu delkelet Saskatchewanban. Mi (anyum, Vicus meg ket berlo) meg Reginaban lakunk egy nagyobb hazban, aminek renovalasat tavaly nyaron fejeztunk be, hogy 2 szobat ki tudjunk adni, ami a kiadasokat egy reszet tudja fedezni. A nyar gyorsan eltelt, es jott a varva vart szeptember.
Az otthoni egyetemi oktatas fogalmam sincs, hogy milyen, ugyhogy en nem tudom a ketott osszehasonlitani, viszont nektek meg van ez a lehetoseg.
Itt egy evben 4 szemeszter van, amibol az oszi (szeptember - december) es a teli (januar - aprilis) kotelezo, es a ket intenziv szemeszter (tavasz: majus - junius, nyar: julius - augusztus) opcio. Szemeszterenkent maximum 5 tantargyat lehet felvenni, de sokan, foleg a sportolok 3, 4-et vesznek csak fel.
Az elso felevben matekot, statisztikat es angolt tanultam. Utobbi lett a legkevesbbe jo (tokeletesen elegedett voltam vele), a tobbi eredmeny meg kimondottan tetszett. Az egyetemi eletbol nekem igazabol semmi nem jutott, eddig azon kivul, hogy orakra bejartam, irtam a teszteket, illetve eljartam edzesre, nem csinaltam sok mas dolgot (ami az iskolat illeti). A csapat eleg kicsinek mondhato, kb 10-15 fobol all, es nem is nagyon felkapott. Mindez szamomra persze tokeletes, nem celom Michael Phelps nyomdokaiba lepni.
Batyam az olajpiarban dolgozik. Fogalmam sincs, hogyan irjam le magyarul, mit csinal, ugyhogy be kell ernetek az angollal: frac super heater operator. Ezt a reszt reszletesen is le tudnam irni, de hacsak nem kivacsni ra valaki, inkabb leegyszerusitem. A lenyeg, hogy a tesom egy hatalmas “mobil kazan”-t (amit egy kamion huz) uzemeltet, amivel vizet fut. (a valosagban izgalmasabb, mint ahogy most jo roviden leirtam).
Hatalmas szerencsemre a teli szunetben volt alkalmam nekem is dolgozni vele. Valoszinuleg sokan nem normalisnak tartotok, de nekem a kamionban eles, a -45C windchillel (olyan hideg, hogy a pocsod a labadhoz fagy) es a kulonleges munka sokkal jobban tetszett, mint a mexikoi edzotabor lehetosege. Emellett meg kerestem is, nem koltekeztem. De a joletnek vege lett, ujra kezdodott az iskola
Masodik szemeszterben matekot, fizikat, kemiat tanultam. Annyit szamoltam, mar azt hittem, el fog fustolni a processzorom. Viszont nagyon elveztem ezt a 4 honapot, egyetlen esszet sem kellett irni, ami egyszeruen nem nekem valo, csak meghulyit. Minden bizonnyal az elso es utolso ilyen franko szemeszterem volt.
Elfelejtettem emliteni, hogy fizika szakra vettek fel, mert oda a kozepiskolai atlagon kivul mas nem kellett. Viszont ez a szak meg nekem is tul szaraz, ugyhogy iden iskolakezdes elott jelentkezek atiratkozasra a mernoki szakra.
Idei nyarat nagyreszt Redversben toltottem, most ezt a hazat renovaljuk tesommal. Mivel a “futes” munka nyaron egyaltalan nincsen, ezert megcsinaltam a “savazasra” a traininget. (Roviden: a frackinghez (so)savra is szukseg van, amit egy kamionbol kell pumpalni a fracking alatt). 12 oras muszakok vannak, amibol most eppen az ejszakait csinalom (ejfeltol delig), ugyhogy attertem az ejjeli bagoly eletmodra. Persze vannak szunetek, nem minden naprol van szo. Az idojaras is egy hatalmas befolyasolo tenyezo peldaul, mert mindez a szabadban tortenik. No de eleg belolem, irok a tobbiekrol is.
Anya latogatokent van kint egyelore, ugyhogy neki nem szabad dolgozni (pedig itt lenne boven lehetoseg). Neha Redverben lakik batyamekkal, neha velunk Reginaban. Angolul nagyon nem tud beszelni, de sok dolog ragad ra, es egyre tobbet megert. En sosem talalkoztam magyarokkal, anyanak viszont sikerult szerintem az osszesbe belefutni. :-)
Vicus most nyaron egy kenu klubban dolgozik adminisztratorkent, ami a varos tava mellett van. Nagyon jo helyet talalt maganak, nyar, napsutes, to. Majdnem minden nap tud kenuzni, kajakozni.
Batyamnak tavaly nyaron szuletett meg a lanya, Gwen. Most mar tobb, mint egy eves, nagyon aranyos, sokat lehet vele jatszani. Meg majd idovel a hulyeseget is lehet neki tanitani, hiszen a nagybacsik arra valok. :-)
Köszönöm, addigra már tárgytalan lett, mert elutaztunk.
Csütörtökön hajnalban szerettünk volna indulni Balatonalmádiból, de esett az eső. Így eltolódott délután 4-re. Azon kívül, hogy a déli parton nem láttunk semmit a tájból, baromi jól lehetett haladni.
Dakota 20-as a kütyü. 2 db AA akksi kb. 10 órán át elbír vele, ha nem nézegetem sokat.
3 pár Eneloop-pal indultam. Az első készletnél hamar lejjebb csúszott a töltésjelző, de 2 órakor még elég hideg volt (én is fáztam a 10 - 12 fokban) és bíztam abban, hogy majd a melegedés nagyobb teljesítményre ösztönzi az akkut. Így is lett.
A második készletnek hazáig kellett volna dolgoznia, de nagyon hamar (kb. 2 óra alatt) megadta magát, pedig együtt töltődött a kollégáival. Szemes környékén ki is maradt néhány km. Ezért volt jó, hogy vittem a harmadik párat is, az a szokásos formát hozta.
Mindig halogatom, hogy ismerős terepen próbáljak nyomvonalat követni azért, hogy ez készség szinten menjen. Tegnap sem találtam a feltöltött fehérvári átkelőmet, de szerencsére olyan embereket kérdezgettem, akik tudták, merre kell mennem.
A BringaZóna klub tagjai között talán könnyebben megtalálsz. Csatlakoztam hozzájuk, mert céljukkal mélységesen egyetértek. Tegnap is eszembe jutottak, mikor a 7-esen néhány petáktól megszabadíthattak volna a rendőrök, ha éppen arra jártak volna. Szántódtól Lepsényig nem érdemes próbálkozni, mert csak nagyon apró szakaszokon nincs kint a gyűlöletes tábla. A Siófok környéki kis utcákban meg nagyon nem szeretek tekeregni.
Nem főszezonban kellett volna, ezt tudtam, de így jött ki. Az átlag nem valami fényes (főleg, hogy a Strava lecsap néhány tizedet), 428 km-en 24.3 km/h az óra szerint, amiben egy kicsit a DK-i szél is benne van.
Az új tömör bringagumiba egy csavart is betekerhetünk büntetlenül, ráadásul könnyebb, mint a hagyományos külső-belső kombó. Na de kinek éri meg? Kipróbáltuk, minden titkot elárulunk. Tovább »
Haha, szabadnapom volt, úgy indultam, hogy esőkabát meg egy kulacs víz ... pár óra és 30°C után - hogy megváltozott ez a mese! - újragondoltam dolgokat :D
A Strava előtt elég kényelmesen tekergésztem (leszámítva a korábbi éveket, mikor a Gruppi még egyfelé ment és ők adták a tempót). Most meg látom, hogy itt is, ott is szegmensek vannak és - dacára annak, hogy a kütyü jelenléte miatt igyekszem jobban teljesíteni - csak a mezőny utolsó harmadában vagyok (jó esetben). Egyik reggel nagyon odaléptem egy szegmensnek, pedig úgy tűnt, minden oxigén molekula a szomszéd városban van. Megrökönyödve láttam a feltöltés után, hogy nem igazán lett jobb a "helyezésem". Hát, öreg és gyenge vagyok én már az ilyen mókához...
Maradt az, hogy valamilyen, magamnak elfogadható átlagot produkálok, de ez is csak úgy megy, hogy egy hónapja kizárólag Szúnyoggal gyötröm az aszfaltot.
Csak kommentelés van. Nem gyilkos a Strava, csak egy élvezezes nap után két-három napig regenerálódok :). Bár én szerintem Strava előtt is így csináltam.
A mai, nagyon okosodó világban fel kéne már találni az okos bicikli külsőt.
A tegnapi defektem után gondolkodtam el azon, hogy jó 1 km-rel a feltételezhető helyszín után kapta a belsőm a halálos szúrást és amíg ezt a távot megtettem, az üvegszilánk fordulatról fordulatra fúrta magát előre a külső legvédettebb rétegében, majd elérte célját:-(.
Milyen jó is lenne, ha egy okoska külső már a behatolás első szakaszában sikítozna (SMS-t küldene, befékezne esetleg kiköpné a szilánkot:-), vagy bármi más módon értesítene, hogy közel a baj.
Jó, ácskapocs és kígyóharapás ellen nem védene, de ezek ritkábbak. Biztos lenne hamis riasztás is, de nekem inkább megérné egy hosszabb túrán 4-5 alkalommal megnézni a külsőt, mint negyed órát tölteni a belső cseréjével.
Az üzenetküldés is prémium felhasználóhoz kötött? Nem mondom, hogy minden pixelt végig kattintottam a felületen, de eléggé átnéztem és nem találtam ilyen funkciót - csak egy-egy akcióhoz lehet megjegyzést fűzni.
