A többieknek is természetesen, az elsőbálózoknak különösen.
Lány végül is nem fújt, mert a hideg nem tesz jót a hangszernek. Nekem meg közbe jött egy halaszthatatlan munka, ember futott helyettem váltóban, meg Ati fiú és Leti lány.
Biztos forrasbol tudom, hogy tapir csalt es befekudt egy arokba majd a masodik korben elougrott es csak igy lett egyeni csucs. :-)
Tok jok vagytok, gratula a hetvegi futasokhoz. Ursinak kulonosen, akinek bar lusta voltam edzestervet csinalni de legalabb nem tortem ezaltal derekba futo karrieret. :-)
Udv Athenbol. (Mar fakulnak a fajdalom emlekei. :-))
Megvolt életem első maratonja, és tök boldog vagyok a 4:26:33-as időmmel. Ez ugyan a várt idősáv gyöngébb részén található, mégis, tekintve, hogy az időjárás nekem nem kedvezett (utáltam az eső, és számomra kicsit hideg is volt), valamint azt hogy kb. 24 km-től kezdve folyamatosan enyhén görcsölgetett a jobb combom, tökéletesen elégedett vagyok vele.
A lényeg, hogy könnyedén értem célba, így úgy gondolom, legközelebb (is :) PB-t fogok futni.
A negatívum: a verseny után teljesen szétfagytam (tényleg gáz, hogy a Petőfi Csarnokban van a ruhatár), és elsősorban ennek tudom be, hogy mostanra szépen belázasodtam (38,2...). Holnap pedig munka, suli...
Ennél részletesebb beszámolóra valószínűleg csak a hét második felében lesz lehetőségem, de azért figyelek, figyelek... :)
Szóval a maraton. Ebből nem fogok regényt írni mint Nagyatádból, inkább csak úgy lényegretörően. A felkészülés azt vetítte előre, hogy ha nem szúrom el az első felét, akkor nagyobb horror nélkül beérek valahol 4 óra körül.
A héten tönkretésztáztam magam, tegnap időben összepakoltam és lefeküdtem, reggel pihenten ébredte. A bal vádlimon lévő "tetoválás" éjjel átragadt a jobbra is. Nem kicsit bamba fejjel néztem reggel a másik lábamat. :-)
A Petőfiben átoltöztem, leadtam a csomagot, és egy kis hátizsákkal amit a verseny alatt Annamari (vagyis nickje szerint AnnMary) mentem a Szépművészetihez. Annamari ott volt, de a bolondok nem. Mindenki a Műcsarnok előtt gyűlt össze! :-))) Ennyit a megbeszélt helyszínről. :-)))
A rajtnál Hauanita, Elm, Ritchy és én verődtünk össze. A nagy tumultusban a Polar elvesztette a jelet, és már majd felrobbantam, hogy nem fog pulzust mérni, amikor (a tömeg ritkulásával együtt) újból meglett a jel.
A Lánchídig hárman mentük együtt, Elm már a Bajza utcánál (0.5km) meglépett. A tempónk kényelmes volt, 5:40 körüli. Hol kicsit alatta, hol felette. Anita szólt, hogy vigyázzak magamra, nehogy elfussam. De nem fenyegetett ez a veszély, gondoltam én.
Teltek a kilók, 10-hez 55 percnél érkeztem, és itt maradtam le Ritchytől, mert éreztem hogy ez gyors. A Szabadság hídon ért utol a 4:00-ás iramfutó, de nem tudtam beállni mögé. Nem is lett volna értelme. Ettől kezdve mindig figyeltem hátrafelé, hogy látom-e a kék lufit, az jelezte a 4:30-as pacemakert.
A Margitszigeten úgy éreztem pár percig, hogy keresnem kellene egy WC-t, különben nagy baj lesz. De elmúlt, szerencsére. Az eső is a szigeten ért, de nem zavart, sem itt, sem később.
A félmaratonhoz 1:58-nál érkeztem, és akkor már tudtam hogy ez túl gyors, mert a Nike is lassabb volt ennél. De legalább PB. :-)
A rakpart elég lélekölő volt, és már fáradtak a lábaim. A 29-es és a 30-as tábla között direkt sétáltam, ez jót tett, kb. 35-ig. De akkor már nehezen ment. A pulzusom jó volt, de a bal vádlim a görcs peremém billegett. És mindkét térdem is éreztette hogy túlterhelem. A régi térdfájásomnak viszont nyoma sem volt.
36-tól minden kilométerbe tettem 2 x 1 perc sétát, kivéve az utolsó kettőt. Kb. 41.5km-nél utolértem a 4:30-as iramfutót, aki tök egyedül futott, és amikor kérdeztem hogy hol hagyta a többieket, azt mondta hogy nem tudja. :-) Ekkor még kb. 700m volt hátra, az idő pedig 4:25 körül volt. Innen vele futottam a célig, és szépen be is jöttünk 4:29:19-re. Ő jó tempót ment, de a csapata lemorzsolódott.
Küzdelmes futás volt, de a 160-as átlagpulzus jelzi, hogy nem szakadtam meg. Az izmaim viszont még nincsenek 42-re kalibrálva...
Hatalmas köszönet Annamarinak, aki az előzetesen megbeszélteket tartva, térképpel és itinerrel a kezében ott volt minden megbeszélt helyen, és adott nekem géleket, innivalót, bíztatást. És egy csomó fotó, sőt, video is készült, szintén az ő jóvoltukból. Majd megpróbálom közkinccsé tenni őket.
És köszönet Ironmariannak, aki 35 és 36 között szóval tartott, és nem hagyta hogy beforduljak. Sem magamba, sem a Dunába. Köszi, Mariann! :-)
Azt a "nem megyek oda dolgot" csak viccnek szántam. De tényleg másra ment el az idő pl. wc megkeresése, start megkeresése, a hosszúújjú poló felvételének vagy nem vételének eldöntése (pl. pénz feldobása 10-szer...)
Apropó: ezt a wc dolgot sem tudom elképzelni hogy lehet hogy 4 óráig csak futunk. Vagy Ti tesztek kitérőt is ? Hogy van ez ? Én pl. rajt előtt 15 perccel találtam egy bokrot. Minden férfi odament (nőknek ciki lett volna). Aztán ahogy elkezdődőtt a futásunk már megint félre kellett volna állni. De tudtam hogy a cél is csak 40 percnyi távolságban van, annyit talán kibírok. Ha ez a problámám nem lett volna az én teljesítési időm is tovább tartott volna.
Tulajdonképpen azzal szeretném kezdeni, hogy ki mindenkivel volt nagyon jó találkozni / megismerkedni / együtt futni. De ezt átugrom, mivel - szerencsére - nagyon hosszú lenne a lista.
Kellemes öröm-maraton terveztem, és lőn. Féltem ugyan végig, hogy mikor krepál be a meghúzodott lábam, de szerencsére kibírta végig. 3:26-ot futottam.
Volt még egy célom, hogy folyamatosan gyorsulva fussam le ezt a maratont, azaz, hogy a 10 km-es időim végig javuljanak. Végül ez csak 30-ig ment, bár az utolsó negyedén is bírtam volna szusszal, viszont már erősen bejelzett a lábam, hogy nem erről volt szó, ezért inkább visszavettem ... jobb a békesség.
Végül is a 10-eseket 5:00 - 4:49 - 4:47 és 4:55-ös átlagokkal futottam.
Gratulálok mindenkinek, és kétszeresen az elsőbálozóknak meg a PB-t futóknak.
Annyival azért kiegészíteném Anitát,h a "csak" rövidebb km lefutása, nem azt jelenti,h esetleg mindenkinek maratont kellene futni, mert csak az az igazi aki már lefutotta a maratont.
Az,h valaki lefussa, azt önmagának kell eldönteni. Attól még semmivel nem rosszabb, ha "csak" mondjuk 10km-t akar futni sokáig.
Az viszont igaz,h rettentő nagy késztetést érez az ember, ha olvassa a topikot:-)))
Kedves Drakulady, Altvizsla, efemm, és bármely akár read-only minimaratonos, maratonkás!
Nem hiszem, hogy magyarázkodnotok kellene vagy kisebbségi komplexusotoknak szabdna lenni. Sem amiatt, hogy -egyelőre- "csak" rövidebb távot futtok, sem pedig az idő miatt. Annyiszor leírtuk már, de nagyon igaz: mindenki így kezdi, kezdte. Én még így se. 2002-ben, miközben irigykedve bámultam a képernyőt, hogy úúúristen ezek itten maratont futnak, én magam nagyjából olyan 5×3-4 percet bírtam lefutni 1-2 perces sétákkal. Azt hiszem, olyan november eleje lehetett, amikor az első folyamatos negyedórát abszolválni tudtam. Emlékszek még az akkor érzett örömre is. Másrészről ez nem egy profi klub. Itt tökmindegy mennyi idő alatt teljesíted a távot. Lényeg, hogy magaddal elégedett legyél, és jól érezd magad a versenyen. Persze vannak közöttünk olyanok, akik néha-néha vagy rendszeresen önmaguk legyőzésére törekednek, de ez tök normális. Mások meg az örömért teszik. Vannak gyorsabbak és lassabbak. Mert így kerek a világ.
Úgyhogy ezúton Nektek külön gratulálnék! :-)
És kedves Altvizsla, és mindenki, aki nem mer odajönni!
A narancspóló (ha jól rémlik) azért lett kitalálva, hogy jól felismerhetőek legyünk. Mi nem mehetünk oda mindenkihez többezer ember közül, hogy bocs, nem Te vagy Altvizsla? :)) Viszont ha odajöttél volna, és bemutatkozol, hogy "Sziasztok, én vagyok Altvizsla", akkor szerintem nagyon sokan képben lettünk volna, hogy Te vagy az, aki kékkel ír, sokat ttúrázik, és nemrég elkezdett futni is, és nagyon lelkesen csinálja :-))) Szóval bátran és nyugodtan. Sztem senkit nem zavartak még el a Futóbolondok!! :-)))
Ui.: Én nagyon tisztelem a ttúrázókat. Szerintem sokkal nehezebb -és lényegesen tovább tart- legyalogolni 20-30-42km-t (nem beszélve a hossazbb távokról), mint lefutni. És mint családtag (Night a setét, aki időnként meg-megjelenik a ttúra topikban, az öcsém) én is érintett vagyok kicsit a dologban.
Nekem ez a PLUS volt az első maratonom, minden várakozásomat felülmúlóan sikerült, előzetesen 3:50 körüli eredményt vártam magamtól. Az időjárás tökéletes volt, először is nagyon örültem, hogy hűvös volt, másrészt esett az eső, szinte az összes nyári hosszúmat esőben futottam, úgyhogy a mai hazai pálya volt számomra.
Én is a CSERMANEK-féle taktikát választottam, az első km 5:15-re sikerült, meg is ijedtem, mert a taktikám szerint 5:30-ban akartam menni 30-ig, de nagyon jól éreztem magam, így aztán eldöntöttem, én bizony most bevállalom. Végülis be is jött, 30km-nél még úgy tűnt, akár a 3:30 is meg lehet, a rendezőktől folyamatosan kérdeztem, hogy mennyire van előttem a kéklufis iramfutó, de senki nem tudta megmondani, utána érezni kezdtem a fáradságot, meg a motivációm is csökkent. 6km-kénti részidőim a következők szerint alakultak:31:51/ 30:33/ 29:39/ 29:16/ 29:54/ 32:01/ 33:50. Végső időm 3:38:10 lett (FM 1:46:45). Ahhoz képest, hogy a NIKE-n 1:52:02 futottam, most mindkét fele ettől jobb lett (a második 1:51:25). Kérdés: akkor most mennyi a FM PB-m?:)
Azt hiszem, a kilométergyűjtésénél módosítani kellene a szabályokat. Konkrétan az önkéntességre gondolok, merthogy néhányan szépen termeltek péntek-szombaton, de nem érnek időben haza, hogy hétfő estig beírják. Javaslom emiatt a kilométereik kérdezés nélküli beszámítását a szomszéd topik listája alapján. :-) Balázs pl. eléggé ráutaló magatartást tanúsított amúgy is. :-)
Most csak röviden, próbálok, hamar ágyba bújni, hogy holnap ne úgy nézzek ki, mint aki ma maratont futott :-)))
Ami engem illet, ezekszerint pontosan V42 ellentéte voltam ma.
Nem futottam egyéni csúcsot :-) Nem győzött a kisördög, de kompromisszum született, és olyan egyenletes 5:30 körüli tempóban kocogtam végig a maratont. Sok-sok ismerrőssel találkoztam, sokat beszélgettem, szépen ügyesen, okosan frissítettem, mindvégig jól ment, jól esett a futás, mosolyogva értem célba. Ahogyan terveztem. Az eső sem annyira zavart, mint máskor szokott. Igaz, nem esett nagyon durván. Csak annyi, hogy néhol zsebrevágtam a szemüvegemet, azokról a szakaszokról csak homályos vizuális emlékeim vannak :)
Az időm: 3:50:30 (1:56:00+1:54:30, vagyis a második fele lett a jobb, sőt a három maratonom közül ez lett a legjobb második fele :-))))
A lábam viszont most nem 100%-os, a bokám elülső része fájogat, ha hajlítom. Most kezelem, remélem, hamar elmúlik.
Én is gratulálok minden indulónak!! És köszönök minden szurkolást, buzdítást! Jól esett!! :))
Köszönet a fáradhatatlan szurkolásért: igazi David Copperfield voltál, ahogy mindenhol felbukkantál, egy időben több helyen! :)
Minden minimaratonistának, váltósnak, maratonistának Bp.-en és Kassán nagy gratuláció!
A PB-sek (akik MÁR írtak: Kivi, Baloo, CSERMANEK, eLM, TÉZÉ, petami, V42 515 és a többiek) exkluzív társasága külön csoport: ők igazán tudnak valamit... :)
obor: a somlóid a rajt előtt és ma délután is doppinglistára kerülhetne, olyannyira finom volt!
petami: kösz a társaságot, vidámságot hoztál a távba.
Lelkiismeret: nagy voltál, nyomtad keményen, más érzés volt így a futás, kösz!
Mindenkinek szeretnék gratulálni! Jó volt nektek ma szurkolni!!!
Jó volt látni a pillanatnyi mosolyt ,a hálás fáradt,tekinteteket,a kéz jelzéseket, köszi a pacsizásokért.
Ezek kárpótolnak ,hogy nem futhattam veletek,de még is részese voltam egy remek maratoni távnak!!
Sziasztok Fennt van 651 kép a mai versenyről. A 23-as kilóméterkőnél készült mind. A jelszó "Rock and roll" www.amti.hu Személyesen csak iSTVánt és Robogót ismertem fel, mert sokat ugrabugráltam, jól el is fáradtam. Köszi a sok mosolyt, integetést.
Az eredmény egyszerre örömteli és mégis azt hozza ki belőlem, mintha megbuktam volna a "vizsgán". Bár az éves -és főképp a nyári-őszi viszonylatban- a heti 10 kilik után komoly problémák, behalás és megmagyarázhatatlan faölelgetések nélkül, ugye Lelkiismeret... :) , csak a frissítőhelyeken gyalogolva (ahol mégis mindig leittam magam az édes izolöttyel), majdnem két egyforma félmaratonnal értem célba 4:36-tal, az utolsó 5 kilin kimondottan erősnek, vidámnak érezve magam, gyorsítva, mégis...
Mégsem vagyok büszke a mai napra, még gondolkodom az egészen.
Képek azért jönnek, most töltődnek, a nagy fejbenfutásom mellett Leander valódi fotókat produkált... :)
Monkey, nélküled nem lett volna az a mai nap, ami: még sokszor fogom megköszönni a -nemcsak- "futó" társaságod! :)
