Értem, köszi! Az lehet amit írtál, nem lett meg neki a cél 32 órán belül. szegény! Biztosan szarul éli meg, pedig jól megszenvedhetett érte. Egyébként érdekes, hosszan gondolkodtam rajta, mikor már látszott, hogy fogy az előnyöm a szintidőhöz képest és nem tudok beérni. Hogy mit csináljak, haladjak mint eddig érzésre beosztva, kocogás, gyaloglás és szálljak ki jó állapotban, vagy nyomjam erőltessem a futást, legyen meg minél hamarabb minél több és félhullán szálljak ki egy ponton. Szeretek küzdeni, nyomni hajtani, rövid távokon, de ultrán ez távol áll tőlem, főleg nem a felénél :) Fáradt lábakkal sötétben nem akartam kockáztatni sem. Most is így döntenék, szerintem ez a lényeg.
Én három hónapig hanyagoltam a futást talpi bőnye miatt, helyette viszont sokszor gyalogoltam (havi kb. 150 km, leginkább 5-6 km-es részletekben). Ezalatt szépen elmúlt (persze kentem-nyújtottam-masszíroztam is). Már jó egy hónapja futok, a hétvégén 31 km-t is. Szóval nekem bejött.
na végig
Utólag belegondolva viszont ez csak egy kezdődő, gyenge gyulladás volt, lehet, hogy futhattam volna végig, kellő nyújtás-masszírozás mellett.
Azt javaslom szánd rá azt a kb 2,5 órát és tekerd le a 60 km-t, akár 2-3 alkalommal is. Max 70% intenzitással futás keresztedzésnek is jó lesz és az ülőgumók is hozzászoknak. Közben gyakorolhatod az ivást is. A nagyobb sebesség gyorsabb párolgás miatt nem érzi az ember, hogy annyira izzadna, de legalább annyit kell inni óránként mint futva, ráadásul bringán könnyebb is meginni a szükséges mennyiséget.
A jövő hetet pedig kihagyom, mert hétfőn Székesfehérváron próbálok tizen sok év után egy rövidtávú triatlon versenyen egy jót versenyezni és kell előtte egy pihenő nap.
Az biztos, hogy amikor egy ilyen erőpróbára kifejezetten készül az ember, akkor nem könnyű feladni, főleg, ha nem azért kell kiállni, mert "utol érte a záróbusz". Gurtnis még bőven időben volt amikor megállt, így neki biztosan nehéz most. Remélem fizikai problémája nem lett.
Az olasz aki mögötted volt, annyira nem öreg (53 éves) és tavaly futotta 48 órás PB idejét , csak nem elég gyors ehhez az UB szintidőhöz, legalább is a 2017-es 24 órása is lassabb volt mint ide kell:
Őt szerintem a szintidő állította meg, mert Boglártól, már szintidőn kívüli volt az addigi táv átlagtempója a szakasz átlagok pedig még lassabbak voltak.
Nagyon sajnálom! Nem tudom ki hogyan éli meg, biztosan mindenkinél ez is más. nekem még soha nem volt feladott, nem befejezett versenyem. Mivel erre párban a felére neveztem, így nekem tét nélküli izgalmak nélküli volt, és abszolút nem vagyok csalódott, sőt nagyon örülök, hogy belevágtam egyedül és megtapasztaltam milyen így ép ésszel nemet mondani, szenvedés, kínlódás, felesleges kockázatvállalás nélkül. Szerencsés vagyok! Szegény öregnek lehet élete utolsó UB-ja lett volna :( Gurtnis történetére én is nagyon kíváncsi vagyok!
Nyomtam, ahol tudtam, köszi! Volt egy Olasz idős koma, feltűnt, hogy nagyon tapad, többször megelőztem, mert én többet álltam frissítéskor, de gyorsabb volt az utazóm. Megszántam és húztam sok-sok kilométeren keresztül, jött a nyomomban lelkesen, remélem beért végül! Magányos volt, megviselt, de éreztem, hogy nagyon meg akarja csinálni!
Sajnos a velem egykorú elsőbálozó barátom is kiszállt 165-nél. Azt mondja, a fő ok egy hatalmas vízhólyag volt, amitől már abszolút nem tudott futni. Persze fáradt is volt...
Kösz, srácok! Ehhez én még nagyon gyenge vagyok! Itt bukik ki hogy 3,5 éve futok, hogy 110 km volt a legtöbb. Fejbe sima ügy lett volna, jól frissítettem se holtpont, semmi gond nem volt. Mindenem volt ami kellett jól pakoltam. Tök jól éreztem magam, semmi szenvedés nem volt. De ez rettenetesen sok. Mikor már szinte csak gyalogolni tudok, akkor még van 80 km meg 12 óra az nem normális :) aludtam ettem minden rendben! Róka tök meglepett! Köszi mégegyszer! Gurtnisnak nagy gratula, voltak gondjai, de megoldotta! Remélem beér vagy már bent is van!
