a lényeg, hogy ez egy új jelenség, alapvetően a sáros az elterjedt, hagyományos alak. Azért nem mondom, hogy a az egyedüli helyes, mert a nyelv változik, ha valamit sokan használnak, lassan normává válik.
És itt részemről vége az off-nak :)
ON:
muszáj volt vennem a lányomnak is egy Saucony Jazz-t, mielőtt teljesen elfogy. 20 ezerért a mai cipőárak mellett és a minőségét figyelembe véve ajándék.
Kémiatanárnőm szavajárása volt a "kenet". Szén-szenet, réz-rezet, jég-jeget, kén-kenet, ugye.
Mindazonáltal az út valóban saras, nem sáros. Saras úton viszont könnyen sáros lesz a cipő. A bor vörös, a pipacs piros, nem egyszerű a mi szép nyelvünk.
Nyelvtannáci kérdés: a terepfutó közösség vajon miért száműzte a magyar szótárból a sáros kifejezést, és cserélte fel a sarassal? (Olvasom a Kör-beszámolót). Hihetetlen, de még csak véletlenül se ír/mond bárki is sárost. Az út az mindig saras. Ami az egészségre káros karas.
Próbáltam először a 3 hét + 1 hét pihenőt, de nagyon elfáradtam a végére.
Utána a 2 hét + 1 hét formációt, és az nagyon jó ritmusúnak bizonyult. Csak aztán elkezdtem halmozni a verseny nevezéseket és borult minden, de árpilistól visszaállok a 2 + 1-re.
Próbáld ki a keményebbet, és örülj, ha gond nélkül bírod!
Valahol olvastam azt ajánlották,hogy regenerálódás,túledzettség elkerülése végett havonta egy hetet vegyünk vissza ami alatt ugyanúgy legyenek meg az edzésnapok csak a fele távot fussuk.
Erről mit gondoltok 2 hét után 3 hét után érdemes visszavenni?
icebugra én nem megyek. Amúgy van egy ötletem egy topiktalis futásra igaz verseny. Itt lesz nálunk a Kamaraerdőben, igazi családias verseny. 10 km és 20 km (ez két kör).
"A keletkezett tejsavat a véráram szállítja azokhoz a szervekhez, amelyek anyagcseréjük során annak felhasználására képesek (szív, máj, vese). A máj a tejsavból képes újra glukózt készíteni. Terhelés után 25 perccel a felhalmozódott tejsav 50%-a kerül eltávolításra a sejtből. Az eredeti tejsavszint helyreállítása megközelítőleg egy órát vesz igénybe. A tejsav elszállításának mértéke a lokális véráramlástól is függ, ezért ez az idő csökkenthető, ha teljes pihenés helyett alacsony intenzitású munkát végzünk levezetésként."
"Míg a folyamatot kedvezően befolyásolja az oxigén-, az L-karnitin valamint a mitokondriumok specifikus enzimjeinek jelenléte, addig kifejezetten hátráltatja, vagy akár le is állíthatja az oxigénhiány valamint a vér magas glükóz-, illetve tejsav-koncentrációja. 3 mmól/literes laktátszint felett a zsírsavak energiaként történő hasznosítása minimális szintre csökken."
>Szerintem ha valaki oda teszi magát és magas pulzuson besavasítja magát utána már nem is nagyon tudja levinni a pulzusát alacsony szintre mert komoly tempóvesztéssel járna.
Kapcsolódva az előző hozzászólásomhoz is: ha valaki besavasítja magát, utána nem hogy nem tudja levinni a pulzusát, hanem egyszerűen LEMEGY a pulzus. Tempóról viszont inkább ne is beszéljünk. :-)
Én olyasmi szövegre emlékszem, hogy "a laktát nem okozhatja az izomlázat, mert az edzés után fél órán belül lebomlik". Hogy edzés közben hogy bomlik, arra pontos adatot nem tudok, de hogy én a februári versenyen kb. 20 km alatt elsavasítottam magam, és érzésre egy újabb 20-as kellett, hogy lebomoljon, azt már írtam:
"Szárazon vettem fel a pulzusmérő pántot (ekkor még -2°C van, nincs kedvem vizezni), lejtővel kezdünk, előbb-utóbb majd beleizzadok. Az első emelkedőn 160-165-ös pulzussal (80-82%) megyek föl, pedig 150-155-tel szoktam, és érzésre is inkább az utóbbi lehet. Még nyilván száraz az öv. Újra lejtő, a pulzus 150. Mi van itt??? 6-8 km után már tényleg elhiszem, hogy ennyi a pulzusom, de mitől? A versenyláz vagy a hátizsák tehet róla? A tervezett max pulzusom 150 volt. Na jó, eddig pulzusmérés nélkül kocogtam már pár K100/T100-at, ráadásul akkor még azt sem tudtam, mi az a laktátküszöb. 19-re lapot húzok, és megyek tovább ezzel a pulzussal. Az első pont (23 km) előtt kezdek fáradni.
[...]
Innentől szétválik a 45 és a 65 km-es táv. Bár mindkét távon 200 körüli résztvevő indult, és eddig sokan voltak előttem és mögöttem is, innentől általában csak néhány embert látok egyszerre, vagy egyet sem. A kevés emberrel viszont könnyebb pár szót váltani, amikor éppen egyezik a tempónk. Közben kezdem belátni, hogy a pulzusmérőnek igaza volt, és alighanem a laktátszintem is felment. Na jó, de a laktát amilyen gyorsan képződik, úgy le is bomlik. Pihenés közben legalábbis, de én futok tovább, igaz, már inkább a 140-150-es zónában. Emelkedőn meg felejtős a futás, még jó, hogy elég gyorsan gyaloglok. (Innentől végig jellemző, hogy emelkedőn inkább én fogom be az előttem haladókat, lejtőn meg ők engem.)"
A verseny átlag/max pulzus adatairól már raktam fel egy ábrát, de nem találom, beszúrom még egyszer (adott szakasz átlagpulzusa és legmagasabb pulzusa a (szub-max tesztekkel kimért) maximális pulzusom %-ában.
