Pontosan ugyan így járok, hiába a szupernek gondolt terepcipő (egyébként nekem nagyon nem jött be, nincs is benne 50 km-nél több) az agyagos talajtól, mintha hótalp lenne rajtam. (Salomon XA pro 3D gtx).
Hát, türelem az kell hozzá, de ennyit bevállalok a célért, hogy újra maratont fussak.
Tudom, hogy a túlsúlyommal hamar lerombolnám újra a futóművemet, így többszörösen is bejött ez a csigatempó.
Kb. mostanáig bírtam türelemmel.
Ráadásul úgy érzem, hogy a térdemnek is jobb a laza futás, mint amikor erőltetem, hogy lassabban menjek.
Az is érdekes, hogy sokkal hatékonyabb a futásom, ha nem fékezek nagyon. 1-2 ütéssel magasabb pulzus majdnem félperces javulást okoz km átlagban. Ez pont 126-os pulzus körül van nálam.
Az a baj a gyaloglással, hogy kopott a térdem és gyaloglástól fáj. Időjárásfüggő is. Néha sántikálok is. A chi futás viszont annyira jó, hogy hihetetlen. Ha fáj a térdem, futni akkor is tudok, abban nem zavar. Ha viszont sarkazom, akkor 500m után nagyon fáj.
Az idő valóban zseniális volt. Már szombaton is várakozáson felül alakult, délután végül még csak nem is esett, de aztán a vasárnap talán az elmúlt 6 év legjobb időjárását hozta :-). Féltávnál én is vetkőztem, a póló alól kiszedtem a hosszúujjú thermo alsót, amitől kb 3-mal esett vissza a pulzusom :-D. Nekem 1:37:08 lett a vége, most először javuló köridővel, de ezt is nagyon élveztem.
Azért kezdtem naponta mérni, mert szeptemberben fura eredményt adott. De a teljes kép kb ez:
2014.10-12: 38-43 között, ekkor kezdtem futni először
[betegeskedtem egy bő évig, közben futottam, csak nem haladtam semerre]
2016.01: 42, ekkor kezdtem futni igazából
2016.03: 42
2016.05: 45
2016.09: 41
2016.10: 55
A 41-es érték ki is ment a fejemből, csak október közepén vettem észre megint, amikor bogarásztam a flow-ban lévő adatokat. Nagyon elcsodálkoztam rajta és emiatt kezdtem el naponta mérni. A kérdésem az volt, hogy mennyire megbízható 6-8 hetente egyetlen mérés; a válasz pedig az az elmúlt hónap napi mérései alapján, hogy semennyire.
No igen. Az 'ultrafutás/ultrafutó' definíciója egy érzés definíciója, tehát szubjektív. Az első Terep Százasom (2007, a K100 útvonalán) például 16:51 lett, szóval épp a 17 órás szintidőn belül, mégsem éreztem igazán futóeredménynek. Pedig még fél óra keverés is volt benne. A 2008-as 15:09-et már inkább tartom annak.
Ha valami definíciót kéne adni, akkor azt mondanám, hogy a gyorslábú túrázó és a futó között az a különbség, hogy a túrázó bele-belefut a távba, mert az úgy természetesen adódik, a futó viszont tudatosan tervezi a tempót, csökkenti a pihenőidőket és próbál minél több futómozgást végezni.
Továbbá, valamennyire azért matematikailag is kimutatható a gyalogosok és a futók közti különbség.
Vegyük először a 2008-as Terep Százas (a K100 útvonalán) és a 2016-os K100 teljesítőinek részidőit (ez a két adatsor van meg nekem). Ha megnézzük, hogy a teljesítők a részidő hány százalékánál voltak az egyes pontokon, azt látjuk, hogy a K100-asok között a több megálló miatt nagyobb a szórás. A pontok nem mind ugyanazok, de azért összemérhető a dolog:
De nézhetünk abszolút számokat is:
A K100-at nagyon sokan teljesítik 22 óra körüli menetidővel. Ha megnézzük, hogy a 21:45-22:15 közötti menetidővel beérők mikor értek Koldusszállásra, a leglassabb és a leggyorsabb között 1:40 a különbség. Tehát a célban 30 perc eltérés, 82 km-nél meg közel ötször annyi. Hasonlítsuk ezt össze a T100 15-16 óra közti menetidőivel. Koldusszálláson a leglassabb és a leggyorsabb között 1:44 az eltérés; azaz a célban 60 perc, 82 km-nél csak két és félszer annyi.
Akinek túl sok volt a szám, attól elnézést kérek. :-)
Régebben írtam, hogy néha gond van a bal térdemmel: még nem fájdalom, de már gyakran jelen lévő érzés. Keresgéltem a neten, és találtam egy egyszerű "kezelést" a problémámra (nyilván nem jó minden térdre): meg kell mozgatni a térdkalácsot alaposan időnként. Ezt pár hete gyakorlom már és nekem működik:
(Megfázásnak hívtam, de a torkom fájt és folyt az orrom. Lázamet nem mértem, nem hiszem, hogy jelentősebb lett volna. Valszeg valami fertőző mini-nyavalya volt.)
Nem tudom, hogy mit használsz pulzus mérésre, de a Polar-om VO2max mérése elég jól jelzi az aznapi állapotomat. Sokág nem mértem ezt vele, de pár hete úgy döntöttem, hogy kipróbálom mire jó, s ehhez minden reggeli ébredés után mérek egy VO2max-ot.
Eredmény november 12-től (VO2max mérés reggel, és az aznapi említeni valók):
[...]
55, vasárnap kb pihenten ébredve, délután 24 km sárdagasztás a HHh-n
51, hétfőre fáradt voltam a futástól, pihenőnep
56, keddre kipihentem magam, de este úgy éreztem, hogy a nátha kerülget messziről
50, szerdán délre kiderült, hogy megfáztam, ezért csak arra törekedtem, hogy a vasárnapi futásra rendben legyek
49, süppedtem bele a betegségbe
52, javultam
54, javultam
57, vasárnap reggelre kipihenve, majd 19 km sárdagasztás Kistarcsám
50, hétfő reggeli fáradtság
Nagyon régen nem voltam már beteg, emlékeim szerint idén még nem, és ez most pont kapóra jött, hogy lássam a hatását...
A szintes futásaimat nem nézem, ott igazából csak arra figyelek hogy - főleg az elején - ne szálljon el a pulzus. A nem terepfutásaimban gyakorlatilag nincs szint. Viszont a pulzusban nagy ingadozás van. kb 10 napja reggel futottam a hosszút, 22 km, végig egyenletesen 146-os pulzussal, 6:40-es átlaggal. 3 napra rá 13 km 147-wa pulzus 7:09-es átlag. A hómérséletben nincs jelentős különbség, viszont a hosszút korán reggel futottam, a másikat délután munka után.
Nekem is kellett 2-3 hónap, mire bármi eredmény elkezdett látszani, szóval ahogy már többen írták korábban a témában: türelem.
Sőt arra is nehéz volt rájönnöm, hogy hogyan lehet kimutatni a fejlődést, miközben az egyik futásnak 148 az átlagpulzusa, a másiknak 142; az egyikben 100 m szint van, a másikban 220; az egyikben emelkedőn is tartom a pulzuskontrollt, a másikban nem; más-más utakon futok stb.
Azttán kitaláltam egy használható mérőszámot: az adott futás átlagpulzusát elosztom a szintkorrigált sebességgel.
Szintkorrigált sebesség = szintkorrigált táv (táv + 100 m szintemelkedésenként 1 km, copyright by rrroka) / idő.
Azért ehhez baromi sok türelem kell. A 7 perces kilométer az már futómozgás, de basszus hónapokig 8 felett tolni az kiborító. (nekem a 7 perces is az). Egy szó mint száz gratulálok a kitartásodhoz! Én szeptember elején kezdtem a PK-s futást, egyelőre eredményt "csak" abban látok, hogy elkerül midnenféle fájdalom, sérülés. De semmiféle fejlődést nem tapasztalok, hacsak azt nem hogy jól lelassultam :-)
Ha emlékeim nem csalnak, akkor április (március) előtt kihagytál egy hosszabb időszakot sérülés miatt.
Így nem csodálkozom, hogy 135-ön 8:35 lett a tempód. A fejlődés viszont látványos. Szerinrem azzal az általad említett 10 kg minusszal (tempótól függően) 20 - 40 másodpercet is gyorsulnál önmagában, viszont fogyni és erősödni egyszerre az nem egyszerű feladat.
Júniusban futottam 131 átlag pulzuson 7:12-t. Épp itt az ideje újra megpróbálnom...
Hogyha gond a lassan futás, időnként iktass be egy gyors gyaloglást, én is csinálom időnként.
Nekem a lassú futás a HRmax 70-75%-a, a gyors gyaloglás (nagyjából sík úton) 65% körül van. Szoktam ezt "fartlek üzemmódban" is csinálni: dombnak fel/le tartom ugyanazt a tempót, a pulzus meg szépen hullámzik 55-70% között:
A gyaloglóizmokat sem árt fejleszteni, hosszabb terepfutásnál garantáltan szükség van rá, és a futás más izmokat dolgoztat. Én pl. 15 km-t simám lefutok izomláz nélkül, 10 km gyaloglás meg (egyelőre) kellemes izomlázat csinál.
Siófoki félmarcsin vasárnap simám ment a rövidgatya-póló, elég durva hogy egy hete a Mecsekben 10 centi hóban toltuk.
Kicsit túl óvatos voltam, 160 alatti pulzussal mentem az első körben 49:30 körül, utána belehúztam, mehetett a 165+, 1:35:20-ra végeztem, ekkora negatív split 21 kirin elég erős, de így volt végig vigyorgós. :)
