Nekem az első túrám egy Kinizsi 25 volt (kb 5,5 óra), két hétre rá már letoltuk a Velence 35-öt (Több, mint 7,5 óra), előtte max 5-10 kilométereket mentem.
Elso teljesitmeny turam 52km volt es majd meghaltam, de meglett szintidon belul. Fajt! Nagyon! Egy hetig izomlazam volt! igaz nem tudtam akkor meg mi az a nyujtas, stb.
Ez foleg fejben dol el, iszonyat sok fal van kozben.
"Amikor elkezdtem a túrázást, akkor csak szinte a gyaloglás volt a számottevő. Ahogy egyre többet túráztam, úgy gyorsult a tempóm. Most már egyre többet futok, már több terepfutóversenyen is részt vettem."
150 centis gimis osztálytársnőm minden különösebb edzés nélkül 10,5 óra alatt csinálta meg anno a Gerecse 50-et. Igaz, hogy nagyn szerelmes volt abba, aki elhívta a túrára. De sok más ember tapasztalata is azt igazolja, hogy egy egészséges felnőtt 50 km-t 12 órán belül felkészülés nélkül is legyalogol, ha akar. (Vízhólyag, rándulás hasonló persze beleszólhat.)
A felkészülés nélküli táv határa 70 km körül van - nem véletlen, hogy a K100-on ennél a távnál van a "dögsátor", ahol az első buszig ki lehet húzni az éjszakát.
Innentől már csak az a kérdés, hogy az 50 km-en mennyi idő alatt mész végig és mennyit vesz ez ki belőled. (Ez pedig az előbb leírtak szerint a gyalogtempótól, a pihenéssel töltött időtől és a gyaloglás-futás arányától függ.)
Ez így nagyon biztató, teljesen fellelkesültem ismét.
Épp azt kezdtem mostanában fontolgatni az itteni hsz-ok nyomán, hogy gyakran fogok TT-kre járni, meg rövidebb terep futásokra (mint Intersport 11.05-én), és idővel majd csak növekszik a hatótávolságom.
A soraidat olvasva pedig eloszlottak az amúgy erős kétségeim az ügyben, hogy ez egy jó irány az ultra futások felé.
minden szava arany, jár az +! hogy én ezt így még nem gondoltam át...!
Én meteor 50 TT-vel kezdtem az "ultrát" pont ez volt utána, mint amit írtál, hogy már nem fostam a futós távoktól. Piros85 terepfutáson több mint egy órát eldepóztam, simán voltak túrázók akik bejöttek kb annyi idő alatt, mint én (12:45). Most nyáron hazafutottunk Dömösről (60km) ugyanazon az útvonalon, de nagyon kevés megállóval, végig jól megfutva, 8 óra alatt megvolt, és nyilván nem majdnem öt óra az a fennmaradó 25 km...
Azt írod, hogy a távlati célod 3-5 év múlva az ultra.
Én meg azt mondom, hogy legalább 50 km meglesz 2 év alatt is, ha a teljesítménytúra felől közelíted meg.
Leírom bővebben is, a saját tapasztalataimból kiindulva, mert a fenti két mondat önmagában nem ad semmi kézzelfogható tanácsot.
Szóval, én 18 évesen kezdtem a teljesítménytúrázást, és 50 km-nél soha nem adtam alább – ilyen korban ugye nem óvatoskodik az ember. Indítottam – turista múlttal, de 30 km fölötti tapasztalat és alapozás nélkül – egy Kinizsi Százassal, amiből féltávnál (kb. 10 óra után) feladás lett. Aztán elkezdtem tájfutni, ennek kapcsán hetente 1-2 alkalommal futottam is kb. 1 órát. Ennek az eredménye volt következő évben egy Budai 50 7 óra alatt és egy K100 19:15 alatt (1990-t írtunk ekkor). Hozzáteszem, hogy nekem alapból gyors a gyalogtempóm, tehát magyar középhegységi terepen a 6-6,5 km/h-t hosszú távon is simán tartom, miközben ismerek olyan hozzám hasonló alkatú, nálam sokkal többet teljesítménytúrázó srácot, aki 5-5,5 km fölötti tempót soha nem hoz.
Aztán sok éven keresztül vagy volt teljesítménytúra (leginkább K100), vagy sem, volt közben házasság, építkezés, gyerekek, külföldre költözés, miegyéb. A K100-ra – idő híján – mindig is több-kevesebb (100-400 km) kocogással készültem föl, de ez alapvetően gyalogos teljesítést jelentett, némi belefutással. Amikor először teljesítetem inkább futóként, mint gyalogosként, az 2007 volt, 16:50-es idővel. Ekkor a K100 és a Terep Százas egyszerre, ugyanott zajlott, és a T100 bőségesebb frissítésével könnyű volt egy szál övtáskával végigmenni. (Fontos közbevetés: a teljesítménytúra és a terepfutás között nem éles határ, hanem folyamatos átmenet van, kevés az olyan elit futó, aki ténylegesen fut a teljes távon! A magam részéről mindhárom "futós" K100-asomon 40-50 km között lehetett a futva megtett táv.) 2008-ban lett ebből 15:50, majd 2011-ben (ekkor már csak a K100 közepesen spártai frissítésével, de szintén övtáskával) 14:45. A jövő évi tervem 13:30 – ennél kevesebb a K100 pontnyitvatartásával nem is lehetséges, de nem is tűnne reális célnak.
A fentieket röviden összefoglalva: az évek során szereztem elég sok hosszútávú tapasztalatot, és az időeredményeim szépen javultak, futószemmel nézve viccesen kevés edzéskilométer megtétele mellett. Azaz: a tapasztalat(mit viszek, mit eszek, mennyit pihenek), és az, hogy fejben el tudod helyezni a távot, fontosabb, mint az edzéskilométer, a tempó és a pulzus.
A teljesítménytúra további előnye még, hogy az ízületeknek az is fontos, hogy hozzászokjanak a hosszú időn keresztül történő terheléshez. A gyaloglás kevésbé megterhelő az ízületeknek, a gyaloglás-futás váltogatása ízületnek-izomnak egyaránt jó, és pihenésre is van idő. Pszichésen is kisebb a teher, hiszen ha egyre hosszabb futóversenyeken indulsz, akkor mindig ott van az, hogy "teljesítenem kell életem eddigi leghosszabb versenyét", míg a teljesítménytúra az "csak" egy edzés, ahol mellesleg kap egy oklevelet és kitűzőt is az ember. (Ha pl. 40 km után megfájdul a térded, egy túráról simán kiállsz, és mondjuk 2-4 hét múlva már újra edzel, egy futóversenyen csakazértis végigmész, aztán következik az ortopédus és 3-6 hónap edzéskiesés.)
Ezek alapján én a helyedben a következőképpen haladnék az ultratávok felé:
A futóedzéseket csinálnám tovább, de beiktatnék mostantól jövő őszig legalább 6-8 teljesítménytúrát. (Persze ezek távtól és helyszíntől függően fél-egynapos elfoglaltságot jelentenek, hogy ezt hogy viseli a család, az változó.) A 20 km-t már futva is ismered, tehát legalább 30-40 km-t. A tempóval ne foglalkozz, a szintidőbe úgyis beleférsz (pszichés pozitívum, szemben a futóversenyek szűkebbre mért idejével!). Ahol van kedved, fussál; ahol van kedved, állj meg, nézelődj, egyél-igyál. Viszont mérjed, hogy mennyi ideig állsz – a legtöbb teljesítménytúrázó és kezdő terepfutó rettentő sokat pihen (én egy K100-on gyalogos teljesítés mellett 3-4 órát, rutinosabb futó max. 30-60 percet, profi annyit se!) Úgy saccolom, hogy 3-4 ilyen túránál nem kell több (inkább kevesebb!), és jöhetnek az ötvenesek. Néhány túra után már azt is érezni fogod, hogy mennyire fáradsz ki illetve mennyi tartalék marad benned, és elkezdheted fokozni a tempót: tudatosan odafigyelve arra, hogy ahol gyalogolsz, tempósan gyalogoljál, ahol lehet (először csak síkon-lejtőn), fussál. A mostani időidből kiindulva jövő őszre 7-8 óra alatt fogod teljesíteni az 50 km-t, 2018-ban pedig különösebb aggodalom nélkül benevezhetsz egy legalább 50 km-es "Ultra Trail"-nek nevezett rendezvényre.
Hogy ez már ultrafutás-e, vagy teljesítménytúrázás, az, ahogy már írtam, nem egyértelmű. Én a magam részéről a K100 14:45-ös időeredményemet és a Budai 50 7 óráját már futásnak tartom, a többit csak valami ahhoz hasonlónak (mások elérhetetlen álomnak, megint mások szimpla hülyeségnek :-)). Viszont, például a Salomon Szentendre Trail 54 km-es távjára 9 óra a szintidő, és 3 UTMB pontot ér…
konkrétan nem tudom, nem vagyok edző és ugye nem elegendő információ áll rendelkezésemre. :)
De elmondom én hogy futok: amikor épp nincs célverseny felkészülés, akkor ahogy jól esik, 4-es zónába hosszúkkal, 3-asba regenerálva futótársakkal, néha egy-egy tempós 5 km (pl nálunk a havonta rendezett érdi hendikep terepfutás remek alkalom erre), de nem végzek (helytelenül) iramjátékot meg fartleket. Ha úgy alakul futok két nap egymás után, ilyenkor figyelek, hogy a 2. könnyű legyen, de ha olyan van, akkor 3-4 napig nem futok, nem gond.
Amikor kiszúrok egy olyan versenyt, amire készülni kell, akkor kerítek hozzá egy edzéstervet és azt csinálom adaptálva persze a helyzethez. Most pl a 12 hetes maratonit csináltam meg kétszer egymás után, egyszer úgy, hogy a gyorsítók helyett is hosszút mentem és amikor tehettem, akkor terepen, ez volt a Balaton Trail felkészülés. Utána áttértem a Spar maratonra, ott ugyanezt folytattam csak kihegyezve a gyorsító, minőségi edzésekre.
Szerintem az a cél, hogy megértse az ember hogyan épülnek egymásra az edzések, és megismerje önmagát abból a szempontból, hogy mitől fejlődik, ezeket aztán összekombinálja. Biztos sokkal gyorsabb lenne a fejlődésem, ha egy edző koordinálná és írná elő mit-hogyan csináljak, de amatőr futó vagyok, nekem teljesen jó, hogy évek alatt kényelmes felkészüléssel megyek 3:30-at maratonon, nem pedig egy év intenzív odafigyeléssel 3 órát, hiszen semmi jelentősége a világon annak, hogy 3 vagy 3:30. Én azt szeretem, ha verseny második felén marad erőm (negatív split), ehhez tökéletes a puzluskontroll, még ha így nem is hozom ki magamból a legjobb időt, ellenben élvezem a versenyt végig, nem pedig kínlódok a komfortzónán kívül 4 órát...
ha 155-160 közöt érzed jól magad, akkor 140-155 között van a 4-es zónád, a 155-160 pedig a fekete lyuk, ahol nem érdemes edzeni egyes könyvek szerint. :)
Nyáron nagyon elkényelmesedtem. Általában 8+15-öt futottam hetente, a vége felé 8+18-at, de a hosszút hegyen és 140 fölötti pulzuson. A 8-at meg mindig is 140 fölött futottam, mert az lett volna a toló futás. Tavasszal simán megvolt a dupla szigetkör 131-as átlaggal...ezt kell megint elérni és visszatér az önbizalnam is :)
Par eve amikor futottam korabban nekem is volt olyan, hogy a tempom valahol a kocogas es gyaloglas kozt volt es total kicsinalt. Par hetig szenvedtem vele, aztan abbahagytam a futast :)
Már 3 hete lassulok. Érdekes viszont, hogy nagyon jól érzem magam 155-160 körüli pulzuson, de nagyon fáraszt a 140 alatti tartomány. (Ha pihenni akarok, akkor egy kicsit gyorsítok mostanában:) Megint el kell kezdenem alacsony pulzuson futni a hosszúkat, ami viszont azt jelenti, hofy kevesebb terep futás lesz :(
Dehogy, sokszor "szetszakad" a mezony, ablakos rajt van, nem egyszerre indulnak az emberek, stb. Es sok erdekes reszzel lehet talalkozni, pl en igy ismerkedtem meg a Gluckner valaki setannyal, ami egy tok jo sik osveny es nem gondoltam volna, hogy van ilyen errefele. Vagy ennek koszonheto, hogy elmentem a godolloi dombsagba, ami tolem egy kopesre van (mindenesetre kozelebb, mint a budai hegyseg) Ha meg jobban belejossz egy hetveget is lehet kore szervezni es elmenni egy masik hegysegbe, autoval sok van a kozelben. Elutazol valamerre, reggel tura aztan delutan varosnezes a kornyeken, kajalas, stb.
Szégyenlős vagyok és nem is igazán voltam rendben aznap, ezért ezzel most nem dicsekszem (a végén van 4 km lejtő, de még azon is lassítanom kellett, hogy ne lépjem túl nagyon a tervezett max pulzusomat)
A stagnálás önmagában 3 hét :) olyan gyorsan fogsz fejlődni, hogy mindenki irogykedni fog rád a topucban...
Egyedül egy kicsit unalmas, de 10 km nem a világ vége, simán letudod 2,5-3 óra alatt.
Amúgy a felfedezés egy nagy élmény a teljesítménytúrákon. Új tájak, vagy egyszerűen az, hogy mennyire más képet mutat a jól ismert táj az év különböző időszakában.
"Szerintem én soha nem fogok még egy 10 km-sem lefutni egyben"
Ajjjdehogynem...
Egyrészt:
Nem hajt a tatár, nincs semmi teljesítménykényszer, fuss, amenyit jólesik... és nőni fog a táv.
Másrészt:
Mások is említették már, hogy van egy csomó teljesítménytúra, alább a túranaptárt is belinkelem.
Nézzél ki egy-két 10-20 km-est a környéken, menj el, és gyalogold végig. Kényelmes gyalogtempóra van méretezve a szintidő. Ezzel is szokod - fejben is, az is számít! -, hogy mennyi is a 10 vagy 20 km, illetve a szervezeted hozzáedződik a hosszabb távú terheléshez.
Az elején én is fázni szoktam, de 10-15 perc elteltével már pont jó szokott lenni. Ha pedig nem lesz szél, akkor nagyon-nagyon jó lesz az ilyen idő.
Az Saucony-mban egy félmaratont lefutottam a hétvégén. Ugyan lassan és komótosan, de nagyon rossz nem lehet ezek után.
Kicsit éreztem másnapra a bal térdem, ami persze bármi mástól is lehetett, ezért tartottam pár nap pihenőt és tegnap este ismét a régi cipőmben futottam a szigetkört. Váltogatni fogom őket, hogy kiderüljön a térd tiltakozásom oka / hozzászokjak a cipőhöz. Amúgy nagyon tetszik, legszívesebben vennék még egyet belőle :)
A teljesítmény pedig hullámokban szokott nőni nálam. Egy ideig semmi, aztán egyszer csak megindul és növekszik egy darabig, és így tovább...
