Kezdő vagyok a futás terén, de szeretnék ezen túl jutni az elkövetkező években. Az elmúlt 2-3 hónapban kezdtem kimozdulni a megszokott, aszfaltos komfort-futó-zónámból, és a Budai-hegység különböző pontjain, csúcsain lidérckedni 15-18 km hosszan. Minden méterét élvezem ezeknek a futásoknak és szeretném még nagyon sokáig művelni egyre hosszabban és egyre egzotikusabb helyeken!
Szinte minimál cipőben futok ezeken a számomra hosszúnak számító futásokon: egy inov8 f-lite 195-ben. Ebben érzem magam a legjobban, és ebben futom a legjobb időket, bár hozzá kell tennem, hogy mindezt a magam rendkívül kényelmes módján, az idővel nem sokat törődve menet közben.
45 éves vagyok és igyekszem a karosszériám tartósságára odafigyelni, és a kérdésem is ezzel kapcsolatos:
- a hosszú futásaitok után (mindenkinek a maga hosszúja után) következő nap a lábatok teljesen olyan, mintha előző nap pihentettétek volna, vagy van némi "futttom tegnap" érzés pl a térd, boka, stb pontokon? Mennyit kell/érdemes pihentetni ilyenkor?
Nincsenek fájdalmaim (le is kopogom, mert másfél éve nem is voltak). Viszont itt is és máshol is nagyon gyakran olvasok dicsérő szavakat mindenféle párnázottabb, vastagabb talpú, puhább, stb cipőről, amelyek egyeseknek megoldanak (jellemzően régóta művelt és nagy távolságokat átívelő) futásokból eredő problémákat.
Mikor jelenthető ki az, hogy nagyobb védelmet biztosító cipőre van szükségem?
Hát ha nem is arra, de a novemberi siófoki félmaraton már régóta izgatja a fantáziámat...de az még messze van, ahogy nagymamám mondta volt, azt még meg is kell érni...;)
Pont egy ilyen félmaraton az álmom, visszatéréshez, most extra adag motivációt adtál! Na jó, a február végétől való 50 futás sokkoló, de a kifogások tetszenek! :) Egyértelmű, fuss az idén még egy verseny felest!
Ma nagy döntésre készülök, feladom a félmaratoni számcserés edzéstervet, és hosszabbat futok, mint 12 km. Nem tudom, mi lesz így a megszokott felkészüléssel. :)
Megkockáztatok egy on topic hozzászólást…ennek oka, hogy 5 év után elhatároztam, hogy ismét felkészülök egy – számomra – hosszabb futásra, ami szokás szerint a félmaraton volt. Extra motívációként, összekötve a kellemessel, azaz a nyaralással, a Wörthersee halbmarathon-t választottam.
A felkészülésem magamhoz képest meglepően jól sikerült, február vége óta közel 50 alkalommal futottam, a régi 5.50-6.00 perces tempóhoz képest gyorsabban, általában 5.35-5.45-ben (hiába, öregszem…)
A futások általában rövidek voltak, így tesztként 3 héttel verseny előtt nyomtam egy jó 15 km-es futást, ráadásul délben, a végére igen melegben, s csodák csodájára egész jól bírtam. Ekkor döntöttem végleg a verseny mellett.
Elsődleges cél volt, hogy végigfussam, s élvezzem, másodlagos, hogy az előző évtizedben jellemző 1.50-2.00 óra közti időktől nagyon sokkal ne maradjak le.
A poént lelövöm. 2:00.16 lett az időm, s a célban olyan kimerült lettem, hogy egy 2 mm-es gumiszegélyben majdnem hasraestem. Egy jókora banán mentett meg az összeesésétől.
Ezek alapján egyik tervem sem igazán jött össze, de persze a kép azért árnyaltabb.
Azt a mai napig nem tudom eldönteni, hogy a felkészülés nem volt elegendő, vagy pedig a verseny előtti és alatt történtek a ludasak a reméltnél gyengébb teljesítményben.
Mivel utólagos kifogáskeresésében elég jó vagyok, íme egy csokor belőlük:
- kb. egy héttel futás előtt begyulladt a torkom, a versenyre épp elmúlt , de az utolsó héten egyáltalán nem futottam
- 2 nappal verseny előtt megmásztam hátihordóval (s benne persze lányommal ) egy 1900 m-es csúcsot, oda vissza, kb. 600 m szintemelkedéssel, melynek jótékony hatását pont 2 nappal később éreztem a lábamban…
- a futás előtti éjjel a tervezett 8 óra alvásból nem sok lett, mert a kempingben a sátorban a szakadó eső kopogását hallgattam az éjszaka jelentős részében
- pont az éjszakai özönvíz hatására, bár reggelre elállt, borzasztóan párás idő volt végig a futás alatt
- reggel pedig nagy buzgalmamban egy minimális reggeli után indultam el , szinte üres gyomorral
- és a plusz egy: indulásnál, átadva magam a remek hangulatnak, a 2 órás iramfutó helyett az 1.50-es mellé álltam be, s az első 4-5 km-t ebben az edzéseken egyáltalán nem tapasztalt tempóban tettem meg. Ennek megfelelően az első 7 km-hez képest a 2. 2 perccel, a 3. pedig 5 perccel lett gyengébb.
Hát rólam ennyit...azért persze nem vagyok letörve, végül is 17 évvel az első félmaratonom után még mindig képes vagyok lefutni a távot, ez is valami. De a kisördög azért motoszkál bennem, hogy még idén el kellene döntenem, vajon csak rossz napot fogtam-e ki...
A verseny egyébként remek hangulatú, jól szervezett, kb. 3-4000 indulóval, köztük meglepően kevés magyarral, gyönyörű helyen volt, a Wörthi-tó északi partján. A pesti rakpartfutások után felüdülés volt…mindenkinek csak ajánlani tudom.
Szia Roger Preed, hát nem feltétlen szabálykövető a felkészülésem, valóban. De azért még mindig nem exponenciálissal tolom, az a maratonra készülés kiváltsága! :) Bár most Spenóton elszomorodtam-gondolkoztam, nagyon drukkolok neki, egyben tisztelem a lelkiismeretes, átfogó és felelős edzéseiért, döntéséért. Csak hát azért, mondja a kisördög, aki ilyen melegben tud 32 km-t futni, az bármikor teljesíthet egy őszi maratont. No, meg a 32 km az exponenciális terv utolsó eleme... :)
Én rendszeresen járok futva melózni, hetente 2-3 szor, a többi nap bringa. Megtehettem, hogy két szekrényt átalakítottam akasztósra, így a fél ruhatáram beköltözött a hivatalba. A pincében van egy konditerem zsetonos zuhannyal, ott tudok befutás után fürödni. Tartok benn teljes tisztálkodó szettet, papucsot. Amit hozni, vinni kell azt a bringás napokon cipelem zsákban. Futáshoz egy Lidl-s futózsákot használok, de szinte alig van benne valami, kulcs, telefon pénztárca. Már vagy két éve csinálom így, és nagyon jó. A befutás a könnyebb 8 km, ebből 6 km erdő 100 szint fel 300 le. A hazafutás elvileg ugyanez fordítva, de sokszor elkalandozom. Ősszel, télen persze lámpás. Ehhez még hétvégén igyekszem hozzátenni egy lehetőség szerint hosszabb futást.
Lehetőség szerint kerüld el a nagy pakkal való futást.
szerintem egyébként nincs sem túl puha, sem túl minimalista cipő, mindegyikhez passzol egy stílus, és ha nem azt csináljuk, akkor sérülés lehet a vége. én alapvetően tudatosítani szeretném a futókban, hogy itt is van egy ideálisabb mozgásforma (mindenkinek kicsit más), és ennek megtalálása ugyanolyan fontos, vagy talán még fontosabb is, mint a jó cipő megtalálása.
egy csak elméletben létező ideális futó szerintem úgy fut, hogy minimalistában sem lenne baja, de védi a lábát támasszal és párnázottsággal szélsőséges esetektől. :)
Ez egy valós kockázat de a vita nem új és nem is a Hokával kezdődött. Vajon mennyire puha a túl puha? Miki már tíz éve is felvetette ezeket a gondolatokat ebben a topikban, az akkori cipőkkel kapcsolatban, és akkor a mezítlábas futás mellett érvelt.
Eredménycentrikus szemlélet szerint számomra eddig teljes siker a Hoka. 2008 óta nem tudok rendesen futni mert újból és újból begyullad az Achillesem. Idén Hokában kezdtem a visszatérést és eddig 6 hónap futás (és 1100 kilométer) van mögöttem ami értelemszerűen 8 éves csúcs.
A reményem az, hogy a (sok lassú) futással, a fokozatos terhelésnöveléssel meg a sok nyújtással megerősödik a lábam annyira, hogy idővel keményebb cipőre váltsak. A Bondi már eléggé tropa és a következő cipőm egy keményebb modell. De szerintem nincs olyan, hogy a Hoka már túl puha míg mondjuk a Pegasus még pont jó.
Én szoktam futva hazamenni, ilyenkor bent hagyom a cuccom és másnap cipelem haza dupla holmit. nem nagyon tesz jót plusz 5-6 kg-val hosszút futni, szóval ha megoldható, akkor inkább egy kis plusz logisztika, mint a nagyobb táska szerintem.
Van itt koztetek olyan, aki futva jar melozni, bagy utana haza?
Taska kerdesem lenne. Van egy dekas futotaskam (amit itt javasoltatok anno), de kellene egy nagyobb, kb 20 literes. a multinavigator honlapjan ezt neztem http://multinavigator.hu/termek.php?id=1647 van esetleg masik javaslatotok?
