Multkor találtam ilyen képeket, de nekem kicsit extrénm volt, ahogy a lányok a (z elöl, hátul) bugyijukba gyümüszkült csalánnal sétáltak. MInenesetre könnyebb végrehajtani mint a fenekelést, elég, ha csak egy csokor csalánt leteszel a székre, veszel egy mély lélegzeet, és hirtelen ráülsz.... De ha gondolod holnap délután szabad leszek,/most reggel 8.30kor úgy tűnik/ és meglátogathatlak csalánozás céljából :-))) ( vagy csak úgy :-))
Bocs, hogy így beleszólok a beszélgetésetekbe, de ma délután véletlenül beletenyertem a csalánba és iszonyúúúúú volt, és valamiért? :) egyből az jutott eszembe, hogy milyen az ha valakit csalánnal fenekelnek el...
Jó, azt elhiszem, hogy ha az ember szereti a verést, akkor az nem ösztönzés.
Viszont aki nem szereti, annak eszébe sem jut ilyesmi. Ennyi erővel minden ember verethetné magát valamiért, például, hogy tanuljon az egyetemi vizsgáira, hogy rendszeresen lenyírja a füvet, hogy ne késsen el, stb. Szerintem aki nem spankingkedvelő vagy mazohajlamú, annak a fejében ilyen meg sem fordul.
"Semmiképpen nem nevezném brutálisnak azokat az edzőket, akik bottal hajtják a tanítványaikat. Persze, hogy a sportoló egyre jobb akar lenni, de ehhez szüksége van erre a segítségre."
Nekem is szükségem van erre a segítségre a rendrakáshoz. Ha élvezném a fenekelést, nem tudna segíteni.
"Vannak határok, amiket nehezen lépsz át egyedül, de ha csattog rajtad a bot, akkor még rá tudsz tenni egy lapáttal."
Nekem a lustaság az, amin nehezen lépek át egyedül, de ha csattog rajtam a bot, akkor erőt kapok arra, hogy leküzdjem a lustaságot, és a rendrakás felé forduljak. Ha élvezném a fenekelést, akkor nem adna erőt.
Persze, ebben egyetértünk, a spanking nem a brutalitásról szól, hanem mindkét fél örömére kell történjen, így is volt eddigi spankingkalandjaimban.
Félreértesz. Nem gyerekek voltunk már. A szüleim persze kiakadtak a hurkák láttán, de engem nem zavart. Már nagy voltam, nekik már nem volt beleszólásuk, én meg szerettem. És nem voltak olyan brutális verések, az utóbbi időben főleg nem (régebben még mentek is el emiatt emberek), én titokban keveselltem is a dolgot. Nem kötelező edzésre járni, aki ott van, az elfogadja az edző módszereit. Én soha nem tartottam ezt megalázónak. És igenis beiratnám hozzá a saját gyerekemet is. Szeretem, tisztelem és csak jót lehet Tőle tanulni.
És nem csak azért ment ez az egész, hogy hozzuk az eredményt, én akkor is szívesen edzettem volna így, ha nincsenek versenyek. Nem ebből éltem, hobbiból csináltam. Persze ez már nem is hobbi, ez volt az életem.
Komolyan lesérültem, ez biztos, de miért lennék lelkileg megnyomorítva? Én csak kaptam a sporttól, önbizalmat, megbecsülést, nagyon komoly élményeket. Rengeteg örömet okozott a sport nap mint nap.
Ha a lelki megnyomorítás alatt azt érted, hát nem a sport miatt lettem verésigénylő, ez mindig izgatott, még a komoly sportolás előtt is.
már ne haragudj, de nem érzem társadalmilag elfogadottnak, hogy egy sportolót verjen az edző. Mint mondtam, ez büntetőjogi kategória, nem is értem, a szüleid miért nem léptek fel ellene. nem tudom, mit sportoltál, de számomra az is rettenetes, hogy annyira hajtanak embereket, hogy hányjon tőle, csak azért, hogy "hozza az eredményt".
lehet, hogy te élvezted, de lásd be, ez akkor sem normális, bár erre te is céloztál.
egy felnőtt nem bánthat egy gyereket, mégha edzőnek is hívják...
nem hiszem, hogy egy valódi sportolóban ne lenne annyi becsvágy, hogy önmaga ne akarna egyre jobb lenni, ha ezt az eredményt kiverik belőle, az nem igazi.
az a baj, hogy erről szemérmesen hallgatnak a sportolók, és nem mernek fellépni a brutális edzők ellen, mivel félnek tőlük valami miatt. mindenki elszörnyülködik, ha kipattan egy ilyen ügy, és elmondják, hogy hát igen, látták ők a nyomokat, de nem mertek...
ne is haragudj, az ilyen edzőket mélységesen megvetem, ezek nem edzők, ezek valami önmagukból kifordult, elállatiasodott emberutánzatok. az edző edz, nem fájdalmat okoz, nem aláz meg testileg-lelkileg. Neked mondjuk bejött, de tedd a szivedre a kezed, a gyerekedet engednéd?
téged a sport csak megnyomorított lelkileg és testileg, és még hálás is vagy annak az embernek, aki ezt tette veled?
A spanking nem az értelmetlen brutalitásról szól. nem céltalan fájdalomokozásról, nem egyoldalú örömszerzésről.
> "épp ezért nem hiszem, hogy a sport és a verés összetartozna, én minden ilyen brutális edzőt börtönbe zárnék.nem is értem, neked ez miért természetes... sokkal inkább motiváló egy jó szó, a stresszmentes versenyzés, amikor saját magad akarsz egyre jobb lenni."
Semmiképpen nem nevezném brutálisnak azokat az edzőket, akik bottal hajtják a tanítványaikat. Persze, hogy a sportoló egyre jobb akar lenni, de ehhez szüksége van erre a segítségre. Minden sport más, a miénkben nagyon fontos a fizikum, az állóképesség. Komolyabb edzéseken elájultak emberek, meg rendszeresen kimentek hányni. Vannak határok, amiket nehezen lépsz át egyedül, de ha csattog rajtad a bot, akkor még rá tudsz tenni egy lapáttal. Jó, nem mindenki ilyen fanatikus, mint én, de én ezt szerettem. Mindig szerettem a minél keményebb edzéseket, és kielégületlenséget éreztem, ha úgy mentem haza, hogy nem voltam rendesen kihajtva. A versenyfelkészüléseket sokkal jobban élveztem mindig, mint a lazább időszakokat és nagyon sajnáltam, hogy az utóbbi években már kicsit lazábbak voltak az edzések, mint mikor kezdtem, én annak örültem volna, ha minden edzés kíméletlenül hajtós lett volna és azt is sajnáltam, hogy az utóbbi időben kevesebbet volt munkában a bot, mint régen.
Én mindig mélységesen tiszteltem a mesteremet, és nem tudott volna annyit verni, hogy mondjuk amiatt eligazoljak tőle vagy ilyesmi. Mondjuk nagyon nem is vert, de ez elég volt ahhoz, hogy rájöjjek, hogy az ilyesmi nem csak a fantáziámban izgató, de a valóságban is szeretem.
Az én szempontomból azért volt jó az egész, mert ezeket az edzésen történt dolgokat fel lehetett vállalni, azokat a hurkákat nem rejtegettem annyira, látták a kollégiumi szobatársaim, látta a masszőr és mindenkinek el lehetett mondani az igazat (igaz, nem értették meg). Talán az edzés közben "elszenvedett" verés az egyetlen társadalmilag valamennyire elfogadható formája a spankingnak. Jó, azon is mindenki felháborodott, aki látta. A mostani nyomokat jobban kell lepleznem, elrejtem a családtagok, barátok elől, akik az edzéses hurkákat látták. Bár már ebben is fejlődöm, most egy csomót járok vizsgálatokra a műtétem előtt és multkor a röntgenen is láthatta a nyomokat az orvos, mert szemből, oldalról és hátulról is készített felvételt, tegnap meg hasi ultrahangra mentem közvetlenül spanking után és már nem nagyon foglalkoztam vele, hogy mit gondol, ha meglátja.
Mindenesetre a sérülésemet és a kényszerű visszavonulást még most sem hevertem volna ki lelkileg, ha nem találom meg magamnak a spankinget. Mert veréssel vagy anélkül, de rengeteget ad az embernek a sport.
hát, engem aktív sportoló koromban soha nem vert az edőm, asszem ki is kapartam volna a szemét, meg feljelentem, egyáltalán nem lett volna jobb a teljesítményem, pedig lovagoltam, tehát kéznél lett volna az ostor is.
de még a lovakat se verte senki, nálunk az nem volt szokás. egyetlen egyszer vertek meg egy lovat, amikor levetett, és eltörtem a gerincemet. akkor és ott azt hiszem nem volt indokolt, mivel mire kiderült, hogy mi a bajom, és visszamentem (visszatoltak) az istállóba, már rég elfelejtette a szegény ló, nem is értette, mi történik, csak fájt neki, én meg sírtam, mert nagyon sajnáltam, és haragudtam az edzőmre. Érdekes, hogy aztán rám haragudott a ló, nem az edzőmre... sosem engedett többet a hátára, bizalmatlan volt, biztos a hisztim miatt... csak egyszer ültem fel, mert mondták, az jót tesz nekem lelkileg. nem tett jót, féltem rajta.
verés nélkül is hoztuk az eredményeket, csak azért, mert semmi stressz nem volt rajtunk, ha vesztettünk, akkor sem történt semmi, megbeszéltük, hogy miért nem sikerült, sosem volt mérges ránk. vannak jó- és rossz napok, mondta mindig.
épp ezért nem hiszem, hogy a sport és a verés összetartozna, én minden ilyen brutális edzőt börtönbe zárnék.nem is értem, neked ez miért természetes... sokkal inkább motiváló egy jó szó, a stresszmentes versenyzés, amikor saját magad akarsz egyre jobb lenni.
én a mai napig tisztelettel gondolok a volt edzőmre, barátomra, legfőbb bizalmasomra.
mindamellett a lovaglóostort ma már én sem arra használom, amire eredetileg kitalálták.
> "Szerintem Te nem tudsz kilépni a játékból, illetve élvezetből való fenekelés gondolatköréből, hiszen csak ezt ismered, s ezért nem tudod elképzelni azt, hogy lehet olyan is, amit írtam."
Nem csak ezt ismerem. Sportolóként is volt részem verésben, ez sokszor velejárója volt a komoly versenyfelkészüléseknek, csak a társaimmal ellentétben engem az is felizgatott, pedig az edzők nem erotikus élménynek szánják az ilyesmit.
Én csak azt mondom, hogy a sport talán az egyetlen olyan dolog, ahol a testi fenyítésnek, mint teljesítményfokozónak helye van. Mégpedig azért, mert vannak pillanatok, amikor a sportoló, bárhogyan akarja, nem tudja fokozni az edzés intenzitását, mert halál fáradt, holtponton van, és ilyenkor nem elég, ha mögötte áll az edző és legfeljebb szóval bíztatja. És amikor a "gyerünk már" nem segít, akkor a bot még mindig nagyon sokat tud lendíteni a dolgon. Azt hiszem akkor is ugyanígy elfogadtam volna ezeket az edzői módszereket, ha nem izgatna szexuálisan, ugyanis a hatása vitathatatlan.
Ugyanakkor az élet más területein "normális" emberben fel sem merül a verés, mint ösztönzés. Normális emberen most azt értem, akit nem izgat szexuálisan a fenekelés, de nem állítom, hogy ő a normális és mi vagyunk a betegek, ezért tettem idézőjelbe.
Ha mondjuk olyan edzésre járnál, ahol az edző rendszeresen keményen elverne, akkor a rendrakás érdekében már eszedbe sem jutna ilyesmi, egyszerűen elpakolnál akkor, ha már nagyon zavar a rendetlenség, mert akkor az ilyen irányú (esetleg saját magadnak sem bevallott) vágyaid már ki lennének elégítve. Én is akkor kezdtem el spankingpartnert keresni, mikor a sérülésem miatt (még mindig nem tudom, hogy csak átmenetileg vagy végleg) visszavonultam.
Ne haragudj, hogy én magyarázom Neked, hogy mire vágysz, de szerintem így van.
"A versenysportban ugyanis nem ritka az edző részéről a testi fenyítés, egyes távolkeleti küzdősportokban és harcművészetekben például teljesen természetes, hogy a mester kezében mindig ott a bot, de a nyugati sportokban is jelen van ez az élsport szintjén, csak ezt nem szokás elmondani a médiában, de már nem egy magyar úszó vallott ilyesmiről."
Ez is csak alátámasztja azt, amit írtam, mert az edző azért veri a sportolót, mert szeretné, hogy mindent beleadva jobban teljesítsen.
"Szóval egy sportoló, aki keményen edz, esetleg még veri is az edzője, nem feltétlenül mazo, ebben egyetértünk, egyszerűen felvállalja ezt az eredményért. Na de azért, hogy rendet rakj?"
A lényeg ugyanaz, mint a sportolónál: én is eredményt akarok elérni.
"Ez a spankignek a domestic discipline ága. Azaz a verésre van szükséged, csak kell hozzá egy mondvacsinált ok.
Szerintem."
Szerintem pedig nem. Szerintem Te nem tudsz kilépni a játékból, illetve élvezetből való fenekelés gondolatköréből, hiszen csak ezt ismered, s ezért nem tudod elképzelni azt, hogy lehet olyan is, amit írtam.
> "Gondold csak meg, hogy aki sportol, mennyi szenvedést magára vállal csak azért, hogy elérjen egy jó eredményt, és mégsem mazo emiatt. Mert a szenvedéseket az edzéseken azért vállalja, hogy ezek a kívánt eredményt el tudják érni nála. Ha ezeket nem vállalná, akkor az eredmény sem lenne meg."
Mégis csak mazo lehetsz, aki fájdalomra és megalázásra vágyik, és akinek ehhez valami ok kell, amiért büntetést kaphat, mert magadnak sem vallod be, hogy téged ez izgat, te ezt szeretnéd. Minden ember életében vannak dolgok, amiket meg szeretne csinálni, el szeretne érni, de nehezen megy neki vagy lusta hozzá és biztos vagyok benne hogy egy olyan embernek, akiben semmi mazo hajlam nincs, soha nem jutna eszébe effajta ösztönzés.
A sport az más. Én versenyszerűen sportoltam, mielőtt lesérültem, napi több edzésem volt, és elolvasni is fárasztó lenne, hogy miket edzettem nap mint nap, de élveztem. Nem a sportból éltem, azért csináltam, mert szerettem. Egy sportoló nem élheti meg szenvedésnek az edzéseket, ha valaki mégis, és csak azért csinálja, mert abból él meg, azt sajnálom. Én az átedzett évek alatt jöttem rá, hogy nem csak bírom, de szeretem is a fájdalmat és mikor lerobbantam, észrevettem, hogy nem csak a mozgás hiányzik, de a fájdalom is. Ezért tudtam elkezdeni ilyen határozottan és magabiztosan spankingpartnert keresni, tudtam, hogy nekem ez kell. A versenysportban ugyanis nem ritka az edző részéről a testi fenyítés, egyes távolkeleti küzdősportokban és harcművészetekben például teljesen természetes, hogy a mester kezében mindig ott a bot, de a nyugati sportokban is jelen van ez az élsport szintjén, csak ezt nem szokás elmondani a médiában, de már nem egy magyar úszó vallott ilyesmiről. Szóval egy sportoló, aki keményen edz, esetleg még veri is az edzője, nem feltétlenül mazo, ebben egyetértünk, egyszerűen felvállalja ezt az eredményért. Na de azért, hogy rendet rakj? Ez a spankignek a domestic discipline ága. Azaz a verésre van szükséged, csak kell hozzá egy mondvacsinált ok.
> "Szerintem korbácsológépet használni csak valódi büntetésnél van értelme. Egyébként a személyes kapcsolat a lényeg, ami akkor is megvan ha pálcát vagy szíjat használok"
Szerintem meg ilyesmit eleve csak az akar használni, akinek egyáltalán nincs partnere.
> "Érdekes még vesszőzőgépet nem láttam, szerintem nagy üzlet lenne.Van valami ötlete valakinek? Vervejó Neked biztos nagy a fantáziád!"
Vesszőzőgép? Hm. Azonos elven nyilván nem működhetne a korbácsológéppel, mert nem tudna körbeforogni, hiszen a vessző merevebb, mint a korbácsszíj. Legfeljebb azt lehetne csinálni, hogy a vessző egyik vége rögzített, a másikat meg minden ütés előtt fel kell húzni. A vessző felhúzását viszont már végezhetné egy forgó alkatrész. Szerintem megvalósítható, talán nem is sokkal bonyolultabb, mint a korbácsológép. Szóval el tudom képzelni, van ötletem, de műszaki rajzot most nem mellékelnék.
