A felsorolt szavakat egyrészt szlovák, másrészt ukrán szótárakból lehet kimutatni, így igaza lehet RiverDognak abban, hogy így együttesen ruszin, ezen belül is talán lemkó hátteret sejtetnek. Ugyanakkor a lemkók DK-Lengyelországtól Szlovákián át magyarországi szigetekig élnek, így a közelebbi lokáció nyelvi adatok alapján nem lehetséges. Mindenesetre azt sem lehet kizárni, hogy nem keletszlovákkal átszínezett ruszinról van szó, hanem ruszinnal átszínezett keletszlovákról.
gamba – szerte a szlovák nyelvjárásokban ’ajak, száj, pofa’ jelentésű szó, amely az azonos jelentésű lengyel gęba valamely nyelvjárási ejtésének az átvétele.
„ucikaj” – ez ilyen módon nem szótárazható, de olyan, mintha az ukrán утікати (utyikati) ’(el)szalad, (el)fut, menekül’ ige felszólító módú утікай (utyikaj) ’fuss! stb.’ alakja keletszlovák, esetleg lengyel módra c-zve (aza ty helyett c-t, gy helyett dz-t ejtve) hangzana — keletszlovák változata ucekaj alakú, Ucekaj néven Miskolcon is található külterület.
pampuska – ez a szó a magyar nyelvjárásokba is behatolt ’fánk; búza-, rozs- vagy hajdinalisztből készült kis kerek zsemle alakú sütemény’ jelentésben a szlovák pampuška, ukrán пампушка átvételeként.
„zsámiska” – vö. ukrán замішка (zamiska) ’kása’, lemkó vidéken ’kukoricakása’.
„Viliája” – vö. ukrán вілія (vilija) ’ünnep (főként a karácsony) előtti este’, amely a latin vigilia ’virrasztás’ átvétele; ugyanakkor ez a vilija szó a történeti szlovák forrásokban is megjelenik.
bobájka – ez ilyen alakban a magyarba bekerült zempléni tájszó, amelynek jelentése ’mákos guba’; az eredete a szlovák bobaľka ’(mákos, túrós) guba; egyfajta libatáp’.
Sziasztok! Halottnak tűnik a topik, de azért próbálkozom. Nagyanyám által mondott szavak érdekelnének, aki sajnos már nem él, csak, ahogy visszafejtem a szavait. Szülők által sajnos kimaradt az érdeklődés, így némi hiátussal próbálok rájönni a dolgokra. Az érdekelne, hogy lehet-e tudni milyen szavak ezek? Honnan jöttek pontosan? Ahogy hallottam őket úgy írom le, nem biztos pontosan és kb a jelentésre amire emlékszem
Paláver: Német közvetítéssel az angol palaver ’bennszülöttekkel folytatott tárgyalás, megbeszélés, értekezés, eszmecsere; (bizalmas nyelvhasználatban) haszontalan/üres beszéd, fecsegés, locsogás, szószaporítás, süket duma’ szóból származik, az pedig a portugál palavra ’ugyanaz; szó; szólás, beszéd; adott szó, ígéret’ szóból ered, amely a vulgáris latin parabola ’hasonlat; példabeszéd, tanító elbeszélés’ főnév folytatása, amelyik pedig az ógörög παραβολή (parabolé) ’összevetés, összehasonlítás; hasonlat, példa, példabeszéd, előkép, szállóige, közmondás; egymás mellé állás; kitérés, eltérés; (geometria) parabola’ szó átvétele, és ez utóbbi a παραβάλλω (paraballó) ’odadob, elédob, (csalétekként) kirak; melléje helyez, összehasonlít; stb.’ ige származéka, vagyis a παρα (para) ’hozzá, mellé; át, túl; ellen-, eltérő’ igekötő-elöljáró és a βάλλω (balló) ’dob, hajít; vet, fordít, irányít; stb.’ ige kapcsolata.
A Duden etimológiai szótára ezt írja: „A latin parabola ’példabeszéd, elbeszélés, beszámoló’ (vö. német Parabel ’parabola’) a portugálba palavra ’megbeszélés, tárgyalás, elbeszélés’ (ma: ’szó’) alakban került be. A portugál kereskedők a szót az afrikai partokon használva a fehérek és a bennszülöttek közti rendszerint hosszadalmas tárgyalások megjelölésére alkalmazták. Maguk a bennszülöttek is átvették az idegen szót, és a vallási, valamint a bírósági gyűléseiket palaver-nek nevezték. Ezzel a jelentéssel került vissza a szó Európába. A német szövegekben a XIX. sz.-ban tűnik fel az azonos jelentésű angol palaver szó közvetítésével. Ma [a németben] a szó csak a köznyelvben az átvitt ’végtelenül hosszú, értelmetlen fecsegés’ jelentésben.”
A magyarban az Értelmező kéziszótár az alábbi jelentéseit adja: 1. (néprajz) Afrikai négerek tanácskozása. 2. (tréfásan) tárgyalás | (bizalmasan vagy gúnyosan) kellemetlen, hosszadalmas vita. – Az Orisis Idegen szavak szótárában a jelentései: 1. tanácskozás, tárgyalás. 2. szószaporító fecsegés. 3. hangos veszekedés, botrány.
Én csak a „kiveri a palávert”, illetve „palávert csap” kifejezésekben használom, itt az Osiris szerint 3. jelentése él, ez a német köznyelvi ’végtelenül hosszú, értelmetlen fecsegés’ értelemből származik jelentésbővüléssel.
a borz nem az ami büdös, elborzasztó, megborzongató?
uszadzsi lehet, de akkor ott nyelvtani törvényt kell felételezni (B lekopás.) van a B-nek M váltóhangja, és akkor a japánban van ilyen hangtörvény. (hacsak az uszadzsinak nincs japán gyökpárja)
- ilyesmi a mosómedve dolog, meg nem tudom van e másik
a csecsen-ingus борз a (török farkas, a bas), ami a hun bárshi utódja, a bársony, párduc szavak halmazából
úgy látszik az altai népek a medvét és farkast, meg a borzot egy állatfajnak nézték.
angolul a boar
de miért vettük volna át, ha a párduc már a szókincs része volt és a borz is már. hogy vettük vettük volna át, ha a törökök bars
A magyar borz szót olyan török szóból eredeztetik, amely egy szótaggal hosszabb: oszmán török porsuk, kirgiz борсук (borsuq), tatár бурсык (bursık). Ennek eszerint *borszó alakban kellett volna a magyarban meghonosodnia. Vö. magyar borsó ~ oszmán-török burçak, magyar orsó ~ tatár орчык (orçık). Két magyarázat lehetséges: (1) a szó végét az ómagyarban kicsinyítő képzőnek érezték, és elhagyásával vonták el a rövidebb alakot. (2) Valamelyik nyugati török nyelvből vehették át, ahol a szó nem tartalmazhatta a köztörök -k végződést, vö. a mai csuvas пурӑш (purăš). A magyar szóalakban a török etimológiára tekintettel a z másodlagosnak tűnik, és talán az ettől független hangfestő eredetű borzas ~ borzol szócsalád népetimológiás hatásának tulajdonítható.
A török szó etimológiája nem tisztázott. Vasmer eredetileg ’szürke’ jelentést tulajdonít neki, a magyar etimológiai irodalom tisztázatlan eredetűnek tartja, Sztarosztyin sem ad szemantikai hátteret, jóllehet ő a tág értelmezésű altaji etimológiát rekonstruál hozzá, a japán 兎 uszadzsi ’nyúl’ szót is idevonva. Viszont nem jelzi, hogy tágabb nosztratikus eredetet feltételezne, azaz a csecsen-ingus борз (borz) ’farkas’ szót is idevenné.
Ami a csecsen-ingus szavat illeti, két etimológiája merült fel. 1. A közép-kaukázusi (nahi, nakh) nyelvek belső eredetű szava. (Ebbe a kis nyelvcsoportba tartozik a csecsen, ingus és a bác, valamint feltételezetten féltucat jobbadán csak névről ismert kihalt nyelv.) 2. Közös eredete van a dagesztáni nyelvek hasonló hangalakú és jelentésű szavával, mint avar бацӏ (bac̣), hunzib баъцӏә (båc’ə), lak барцӏ (barcʼ). Ez utóbbi lehetőség esetén sem jeleznek további kapcsolatokat. Azaz az ótörök *borsuk ’borz’ szóval való összefüggés nem valószínű.
Ha már kaukázusi-török kapcsolatot feltételezünk, akkor a csecsen-ingus борз (borz) ’farkas’ szóval hangalakban és jelentésben inkább az ótörök (ujgur, türkmén) bars ’tigris, párduc, hiúz’ szó merülhet fel. Ez utóbbi etimológiájáról semmit nem találtam. Ugyanakkor a (biztos) etimológia hiánya és a hasonló szóalak még nem feltétlenül alap az összekapcsolásra.
Ui. Amúgy, ha szabadon eresztjük a fantáziánkat, és elfogadjuk Vasmer feltételezését az ótörök *borsuk ’borz’ szó összefüggéséről a ’szürke’ színnévvel, valamint Sztarosztyin deltételezését arról, hogy a szóvégi -k eredetileg az altaji nyelvekben kicsinyítő képző, akkor a kis termetű ’borz’ (sőt nyúl!) és a nagy méretű ’farkas’ jelentés összhangba hozható. Az utóbbi pedig a jelentésátvitellel átkerülhetett más nagyragadozóra (tigrisre, párducra és hiúzra) is. A hangtestek azonban nehezebben hozhatók közös nevezőre. (A török nyelvekben az o és a különbsége nem jelentéktelen a szótövekben; a csecsen-ingus szó korábbi alakját pedig *bɦorc̣ alakban rekonstruálják, tehát távolabb áll a török szótól, mint a jelenlegi forma.)
Azaz konzervatív etimológusként a végkövetkeztetés az, hogy nincs kapcsolat az említett szavak közt.
Mostanában rákaptam az MMA/UFC vonalra. Van ott több nagy bajnok csecsen harcos, és épp a hét végén lesz Khamzat Chigaev "Borz". Na most nekem ez a borz gyanús volt, mert azt látom Tótfalusinál, hogy "ótörök eredetű szó, jelentése: üreglakó, hegyes orrú, hosszú sörtéjű emlős állat"
A problémám az, hogy a netről az derül ki, hogy a csecsen harcos beceneve csecsen nyelven azt jelenti, hogy "farkas". Vajon így is rokon szavak?
A cipő szó első dokumentált adata a XVI. sz. végéről való. A szó maga a fél évszázaddal korábbról adatolható cipellő főnév szóösszerántással egyszerűsödött formája. A cipellő viszont elvonás a XIV. sz. végén felbukkanó cipellős ’egy fajta lábbeli’ szóból. Ez utóbbi vélhetőleg a középkori latin zipellus ~ zepellus ’egy fajta lábbeli’ hangrendileg kiegyenlített változata, amely a mai észak-olasz nyelvjárási zoppel ’fapapucs’ szó előzményének latinosodásával állt elő. A szó átvétele a ruhadarab magyarországi megjelenésével párhuzamosan történt.
A cipó szó köznévként a XV. sz. legelején bukkan elő. Személynévként a XIII. sz. elejéről is van adata mint Cepou, azonban nem igazolható, hogy ez utóbbi tényleg azonos-e a közszóval, vagy csak hangalaki egybeesésről van szó. A szót az olaszból származtatják. Az előzmény az olasz zeppo ’teljes, egész, teletömött’ szó lenne. Arra, hogy ennek az olasz szónak korábban lehetett ’<cipó formájú, egész/kerek> darab’ jelentése, utal az, hogy létezik a kicsinyítő képzős olasz nyelvjárási zeppola ’(farsangi) fánk szó, valamint ennek az előzménye a magyarországi latinságba is átkerült mint zippula ’lepény, lángos’.
Azaz a fenti esetben hasonló hangalakú, de eltérő eredetűszavakról van szó, és nem az a helyzet, mint a nyír ’<hajat, szőrzetet, sűrű növényi hajtást, bolyhot> levág’ ige esetén, amely történetileg mély és magas hangrendű illeszkedést is mutat, vö. a mai nyíró melléknévi igenév mellett a korábbi alternatív változatot foglalkozásnévként megőrző Nyírő családnevet. — Ez utóbbi miatt is vannak olyan vélemények, amely szerint nem is volt mély hangrendű i a magyarban, hanem az itt tapasztalható antiharmonikus illeszkedés másodlagos, vö. Kis Tamás cikkét: http://mnytud.arts.klte.hu/tkis/cikkek/velari.pdf
A gyak ige első előfordulása 1138-ból való személynévi származékban, közszóként (igeként) legkorábban a 1416. utánra datált Bécsi kódexből mutatták ki. A kezdeti jelentése ’szúr, döf’, és a XVI. sz. harmadik harmadában jelenik meg a mai nyelvjárásokban egyedüli ’(férfi) nemi aktust végez, közösül’ értelem. A XVI. sz. végéről való a gyaka főnévi származéka ’karó’ jelentésben (amely eredetileg a gyakó melléknévi igenév alakváltozata lehetett).
NB. A mai nyelvjárásokban az ige ikessé lett: gyakik. Ez adalék ahhoz, hogy amit a másik topikban írtam a baszik ige kapcsán, hogy annak az ikessége is azt jelzik, hogy a jelentés nem aktív cselekvést takar, hanem fiziológiai-ösztönszerű cselekedetet. Itt is valójában az ikesedés a ’szúr, döf’ > ’közösül’ jelentésváltozás következménye. A magyar baszik azokban kezdettől fogva ikes, így nincs okunk annak a feltételezésére, hogy a magyarban valaha is élő volt a török forrásának, a bas- igének aktív ’nyom, szorít, tapos stb.’ jelentése.
Abban az etimológiai irodalom egyetért, hogy alapnyelvi örökségről van szó, de több etimológiát is javasoltak. A biztosabbnak látszó szerint ugorkori szó, amelynek a mai obi-ugor megfelelői: vogul jē̮kₒ- [jɤ:kʷ] ’átszúr, (el)töm, tömköd’ és osztják joγi̮- [joγɯ] ’üt, ver, vés, váj, kopog’, jăχəs- ’szúr, bök, döf ‹szálka a torokban, ujjban›’. Az ezek alapján rekonstruált ugor forma: *jᴕkkɜ- ’szúr, bök, döf’ (ahol ᴕ: ismeretlen színezetű magas hangrendű magánhangzó, ɜ: ismeretlen színezetű és hangrendű magánhangzó).
A fonetikailag kevésbé biztos alternatív magyarázat a finn tokkaa- ’szúr, bök, döf, (fel)csipked, csipeget’ igével, valamint a zürjén és a cseremisz megfelelőivel veti össze finnugor *δ’ᴕkkɜ- ’szúr, bök, döf, lök’ alapalakot rekonstruálva (ahol δ’: palatalizált zöngés fogréshang). — Még az is lehet, teszem hozz, hogy a kettő egy, és a finnugor *δ’ᴕkkɜ- az ugor elődnyelvjárásaiban lett *jᴕkkɜ- alakú.
Fun fact, hogy a mai Nevetlenfalu (ma Ukrajna) azért lett nevetlen, mert korábbi Gyakfalva nevének használatát annak vulgárisnak érzett előtagja miatt kerülték. Jóllehet az előtag nem a szóban forgó igéből, hanem a diák ~ deák ’tanult ember, írnok’ szóból származott. A névadás alapja az, hogy egy írnok birtokáról volt szó, vö. hasonlóhoz a német Schreibersdorf településneveket mint Buglóc (korábba Írófalu is, ma Ausztria) és Göbölfalva (korábban Buglóc, ma Szlovákia).
Sziasztok! Régi szó, már nem használjuk: "gyakni" Mit tudtok erről, az eredetéről, jelentéséről? Én a Báthory Erzsébet ügyében történt nyomozás kihallgatási jegyzőkönyveiben olvastam ezt a szót. Valamiféle bántásként, kínzásként értelmezem.
A tudományt ne keverd a hittel. A tudomány nem hit és nem vélemény. Minden hasonlat sántít, a levegőnél nehezebb tárgyak repülhetése és a szavak eredete két teljesen külön kérdés, semmi párhuzam nincs közöttük.
Amit te tudományosan megalapozottnak hiszel, az sokszor a legmesszebb áll a valós tudástól.
Lásd a levegőnél nehezebb tárgyak nem repülhetnek esetét többek közt. Oszt csak repülnek már pilóta nélkül is. Akkor hogy van ez?))
A nyelv is ilyen sajnos, nem mai jelenség hogy rátelepszik a politika, a komcsi korban született meg nem egy úgynevezett "szláv" besorolású szavunk, be kellett nyalni keresztcsontig a ruszkiknak és megrendelésre bizonyos "nyelvészek" ezt összedobták, ez azért kurvára távol áll a "tudományosan megalapozott"-tól.
Mondjuk ez még az osztrákoktól kezdődött, érdekes egy 200 éves könyvből még találkozok a valósággal is, szép lassan az újabb kutatásokból is, csak kicsit lassan halad a sztori, elvégre papíron már szabad az ország vagy jó 30 éve...
Senki sem kíváncsi a gondolatkísérleteidre, agymenéseidre, itt a szavak _tudományosan megalapozott_ eredetére vagyunk kíváncsiak olyanoktól, akik értenek hozzá.
Te láthatóan nem értesz hozzá, nyissál magadnak egy blogot, sokan fogják olvasni, nyilván.
Szavak eredete a "magyarul ez" rovatban. Hol a probléma itt?... A vasutas topikban írjam?...
A nyelv igen is logikus, legalább is amit a legjobban ismerek a magyar az bizonyosan. De feltételezem máshol sem pusztán a katyvasz van, a szóképzésnek értelme van és nem véletlenszerűen összetákolt betűk halmaza. Egy betű és hangok, de már sokszor az az egy betű is utal valamire.
Kötött mássalhangzó párosok, már gyakran ezeknek is értelmük mint az "szt" ami elé egy magánhangzót teszünk akkor rengeteg szavunkban ad értelmet az osztásra. Le sem lehet tagadni, bár akit nem a valóság érdekel hanem vallásosan hisz a dogmákban az nem lát benne logikát, mert gyanítom nem is akar.
Anno a francia tudományos akadémia simán leszögezte hogy a levegőnél nehezebb tárgyak nem repülhetnek)) "Tudósok" mondták ezt ki, fizikusok és alig több mint 100 éve. Láthatjuk hol tart ez a projekt)) Ennyit a dogmákról.
Amúgy sem értem az alapelvet: Egy szavak értelmét kutató helyen miért kéne korlátolt, előre leszögezett és vitathatatlannak kikiáltott elveket követni. Ez így akkor dogma ami nem az igazságról szól, hanem önkényes
>> a nád milyen?... hengeresen üreges szárú. Pont mint a nadrág micsoda véletlenek <<
Ez az, ami ezen a fórumon egyáltalán nem minősül legitimnek. Az itteni alaptézis szerint a nyelv nem logikai konstrukció, az érvelésnek ezért nem a logikus volton kell alapulnia, mert az az axiomatikus tudományokat leszámíva merőben szubjektív kategória, adott esetben én pl. semmi logikusat nem látok abban, amit leírtál. A Magyarulezen sokkal inkább a Lyell-elv, a nyelvi tapasztalat alapján lehet és kell érvelni.
Emiatt ismételten és határozottan kérem, hogy ezzel a vonallal költözzetek át az Alternatív fórumcsoportra.
A nadrág az angol drag szóból jön, szláv közvetítéssel: na-= rá, drag=húz. Ilyen egyszerű. (Csak hogy én is mondjak valami egetverő baromságot, ha már szétoffoljuk a topikot)
Amikről te írsz, az nem értelmezése a szavaknak, hanem erőlködés...
Próbálod bele erőltetni a szavak értelmét az elképzeléseidbe, de ezek nem igazak...
Az asztal szó nem st gyökből ered, és nem csak ételt adunk róla, ez egyszerű ostobaság...
A különféle szakmák szakkifejezései rogyásik teltek német szavakkal pl. a szűcs szakma, a csőszerelő szakma, a szobafestő szakma... sorolhatnám még...
A wcpapír hogyan Magyar szó? A plafon? Szőnyeg? kosár?
Hány szót írhatnék ami nem Magyar, hanem bekebelezett magyarosított szavak...
Virág? Kaspó, cserép?
Meséld már el ezek miképpen magyarok? Miképpen Magyar a Magyar szavunk? Miképpen Magyar a miképpen?
Ne betűkapcsolatokat nevezz gyöknek, st gyök... ez baromság, ilyen nincs... A baromság szavunk lehet a barom gyökből, amit mondjuk a szarvasmarhára mondhatunk, de akkor mi a szarvasmarha gyöke? Vagy mi a szarv? A szarvasnak mi a gyöke? Szar?
Téves, nem rövid gyököt ragozok itt összevissza és gyártok belőle immár magyaros szót, hanem pont fordítva: akár hosszabb szavakat is logikusan le lehet bontani gyökökre magyarul érthetően elemeire.
Sosem állítottam hogy nincsenek jövevényszavaink, ilyenek mindenkinél vannak, de korántsem annyi mint amennyit oda sorolnak. Eleve az őseink írásáról sok ezer éves leletek kerülnek elő folyamatosan, akkor bizonyosan nem csak mutogattak és csak brekegtek össze- vissza és várták a szlávokat és latinokat hogy nevezzék már el a sokszor ő általuk feltalált dolgokat. Viccnek jó lenne max. ez.
Mert itt a "nadrág" ugye: Kezdjük azzal, hogy ezt az ősi lovas népek találták ki, és hát az őseink bizony ide tartoznak ez tán nem vitás. Akkor bizonyára el is nevezték és Európa tőlük ismerte meg a ruhadarabot, mert ők akkoriban még hol szoknya, tunika, tóga, lepel féle cuccokban tolták, és ez nem magyarkodás hanem az igazság maga. A szlávok már nadrágban látták az őseink. De a szó amúgy pofonegyszerű: 2. szótag RÁ és RAGad szavakból, a korábbi ruházathoz képest ez szinte rád ragad. A NÁD szóból indulhatott hiszen a nád milyen?... hengeresen üreges szárú. Pont mint a nadrág micsoda véletlenek)) A pióca régibb nadály neve is a nádból ered, a nádas helyeket szereti. Színtiszta magyarul épített szavak. De akinek ezek után is ez szláv én ráhagyom))
Az asztalon meg ételt osztol. Nem véletlen a neve. Az "Szt" gyök megannyi szavunkban ad értelmet az osztásra. Ha egy szomorú embernek adsz (osztol) némi vigasságot akkor vígasztalsz, ha nagyon megsértetted, akkor engedményeket osztol, nem engosztolsz mert úgy hülyén hangzik, engesztelsz de itt is megvan az osztás értelmű gyök. Aki hírt oszt meg az híresztel. A kereszt szó is ilyen, egy körbe rajzolva körösztó, ezek nem puszta véletlenek, logika van a nyelvben. Valami zseni találta ki ezt.
Közösség megosztása: bomlaSZTás Halaszt szóban is ott az értelem. Nyilván nem halakat osztogatunk))
De időben valami teendőt későbbi időre osztunk. Értelme ismét. Pásztor is osztja a legelőterületet. A pázsiton.
Sokan csak azt nézik hogy ha egy szavunk hasonlít egy másik nyelv szavára akkor csak is egy dolog lehetséges, hogy mi vettük át és fel se tételezik hogy akár fordítva is lehet, vagy van egy ősibb közös nyelvi vonatkozás. Pedig tény hogy az ősi írásunk a rovásnak már jó néhány évezredes a múltja, a felbukkanó leletek nem hazudnak, márpedig aki tud írni annak mondatai és szavai kell hogy legyenek...
Kérem, az alternatív etimológiákkal vonuljanak át az Alternatív elméletek fórumcsoportra. A Magyarulezen az alcíme szerint a tárgyalás "Simonyi Zsigmond, Gombocz Zoltán, Pais Dezső, Antal László, Papp Ferenc nyomdokain" folyik.
