Hát szerintem az a baj, hogy 60-nal, de legtöbbször 20-szal döcögünk az általad említett szakaszon. Az egyszerű utas meg nem feelinget akar, hanem haladni.
Hétvégén leutaztam Siófokra. A baj az, hogy fehérvárig a vonatozás elmenyebol semmit nem kaptam vissza. Ez azt jelenti: egyszeru utas szemével jol sikerült a felújítás. En megmaradnek a 60-as vonal Szentlorinc-Gyékényes feelingnel.
Hétvégén leírástam Dolgokra. A baj az, hogy fehérvárig a vonatozás elmenyebol semmit nem kaptam vissza. Ez azt jelenti: egyszeru utas szemével jol sikerült a felújítás. En megmaradnek a 60-as vonal Szentlorinc-Gyékényes feelingnel.
A felelősség, mint írtam, egyetemleges. Az elbíráló azonban a jegykiadó vasút a társvasutaktól kapott információk alapján. Épp azért van Ausztriában és Magyarországon is utasjogi HATÓSÁG, hogy az ilyen államvasúti túlkapásokat "kezelje", ha a szolgáltatók az elvárt vagy előírt módon azt nem teszik meg.
A menetjegyen jelölik, a helyjegyen nem. A szerződésben részt vevő szállítók az érintett országok államvasútjai, ez a jegyeken is szerepel. Ők egyetemlegesen felelnek. Az egész sanszos, hogy a HZ sem Splitben, sem onnan Zágrábig nem tud erősítő kocsit adni, hiszen nincs egyetlen érintett kocsis telephely sem a teljes viszonylaton (Ogulinba küldhettek volna le kocsit, egy ellenvonattal). A megoldás: kötelező helybiztosítás az Adrián. De ez sem lenne gáz, ha a belföldi gyorsnak Zágrábba lenne csatlakozása Budapest felé és felől.
A Balkánon nem kezdődött el a vasúti reneszánsz, sőt, a román vasút is újabb és újabb mélypontokat döntöget, ahogy a horvát menetrendi kínálat is szűkül, Boszniáról nem is beszélve. Kalandpálya, csak kalandoroknak. De ezt nem így hirdetik.
>És ezek után mehet(ne) az utas a nyűgjével a másik társasághoz.
Csakhogy ezt maga a MÁV nem engedi: amikor nekem a MÁV-val kötött szerződésem jegyében kártérítési igényem volt a Wiener Walzer késése miatt, akkor azért vártak a kifizetéssel majdnem egy évet, mert a társvasút (ÖBB, akivel nem volt szerződésem) vitatta a kártérítés jogosságát. Ebben az ügyben magyar bíróság valószínűleg nem is ítélkezhetett volna, tehát bírósági úton se juthattam volna hamarabb a pénzemhez.
Köszi. A releváns újdonság asszem a 4.1.3, miszerint a jegyen jelölik a szerződés teljesítésében részt vevő szállítókat ==> csak a MÁV-val van szerződés.
Én most gyorsan átpörgettem az ÜSZ-t, van néhány hivatkozás a CIV-es dolgokra, de az átalány-kártérítésen túl kárigényről nincs erről egy mukk sem az üzletszabályzat nemzetközi részében. De ugye az utas kérhet specifikus kártérítést is ehelyett, tételesen megmondva, hogy a vasút hibája neki mennyibe került. Ez egy alapvető jog, amit törvény szabályoz (és szerintem az alkotmányból, magántulajdonhoz való jogból következik), ezt sem ÜSZ, sem rendelet nem nagyon írhatja felül. A kérdés az lehet, hogy ki viseli a felelősséget. Alapból a MÁV, és - itt jön be a fantasztikusan megfogalmazott ÜSz, hogy ezt hogyan értsük - a 6.4 d) alapján nem mentesül a felelősség alól, ha másik társaság hibázik. Ha mégis rosszul értem, és valami behivatkozott rendelet miatt mentesül, akkor is első körben a MÁV-nak kell _bizonyítania_ nem csak, hogy nem ő szúrta el, hanem hogy nem is tudta volna helyrerakni a dolgot. És ezek után mehet(ne) az utas a nyűgjével a másik társasághoz.
Gondolom az ilyen CIV-es akármi rendeletek, amik egész pontosan meg vannak hivatkozva a nemzetközi menetjegy hátulján, azok fellelhetőek az interneten is. Nem mondom, hogy esetleg nem kell keresni, de épp ma este lett elegem az olvtárs többéves ámokfutása után.
Azt gondolom, hogy itt a kárt a helyjegyes utasnak a MÁV okozza, hiszen az utas tőle vette a (hely)jegyet, végsősoron a MÁV az, aki az utas felé szerződést szeg, ha nincs hely, akárki is a vagon tulajdonosa/üzemeltetője.
Azt is gondolom, hogy helyjegy birtokában nem elvárható az, hogy valaki tizenix órát ácsorogjon/kuporogjon a folyosón vagy a klotyóban, tehát ha valaki emiatt leszállt és megszállt valahol a következő vonat érkezéséig, vagy alternatív hazajutást választott (mert pl. haza kellett érnie másnapra), és mindezt nem indokolatlanul drágán, akkor ennek a költségeit visszakérni jogos kárigény.
A MÁV pedig azt állítja, hogy a jogos kárigényeket megtéríti. De ha esetleg mégsem akarná, ez nem önkéntes dolog: a polgári jogban a kiindulási alap az, hogy ha valaki a saját hibájából másnak kárt okoz, akkor azt meg kell térítenie. Innentől a dolog valószínűleg azon múlik, hogy ki a kitartóbb :) .
Na meg ott a sok kieső bevéltel, akiknek végképp elment a kedve, hogy jővőre is ezzel a vonattal menjenek ki.
Hát ez ritkán hatja meg a MÁV-ot, mivel úgyis az adófizetők pénzéből él, ha azok nem utaznak...
A horvát vasút kezeli a MÁV-START vonatát?! Ez nekem új! :) Nem mondom, h. hazudnak, de azért... Az Utasellátó meg mondjon le. A MÁV-START nemzetközi éjszakai vonatainak csak akkor lehet bármiféle jövője, ha van a vonaton olyan "vonatfőnök", aki az ilyen ügyeket kezelni képes, tájékoztat, tájékozódik és nem csak a saját kocsijára vonatkozóan.
