"... A lélekvándorlás (más szóval reinkarnáció) elsősorban teozófiai és antropozófiai szellemi irányzatokra jellemző antropológiai nézet, amely szerint az ember (más nézet szerint: általában az élőlények) lelke haláluk után bizonyos idő elteltével új emberi (más nézet szerint: emberi vagy állati) testben ismételten megszületik. Egyes keleti vallások szerint az újjászületések sorozata mindaddig folytatódik, amíg az egyre tökéletesebb életek során az egyén meg nem szabadul a karmájától, és el nem éri a nirvána állapotát...."
Van amin nincs értelme vitázni...
Jézus "tanításai" meg nem nyitottságot igényelnek, hanem realitást. Tanulmányozz más szentírásokat is, és ha lesz összehasonlítási alapod, rájössz, hogy egy hiányos és minden tekintetben félrevezető mű a Biblia. A megfogalmazásai inkább irodalmi értékűek, mint valós alapon nyugodnának. Napjaink törvényhozói jobb jogrendszert hoznak össze, mint a bibliai.
Viszont az elfogultság nem jön jól az objektív vélemény formálásánál.:)
A lélekvándorlásnak semmi köze az újraszületéshez, kedves Dzsimmi! Nem véletlenül két különböző szóról van szó.
Az újraszületést nem szabad összekeverni az újjászületéssel sem, mint ahogy nem szabad összekeverni a lélekvándorlással sem.
Ezt nem csak igazolja Jézus tanítása, hanem életével –és cselekedeteivel bizonyítja is. Azt pedig hogy a „Ha ugyanis a te vallásodban egyiknek sincs sok értelme,” ki mondta neked?
Nem kell mindent elhinni, csak azt kell elhinni, ami Jézus tanításából a józan eszünk használata segítségével következik. Jézus pedig szó szerint beszélt a reinkarnációról, míg a lélekvándorlásról nem, bárki bármit is mond, csak el kell olvasni az Evangéliumokat.
Jó, én megértem, hogy aki tagadja Jézus Istenségét, annak könnyű az Ő szavait nem komolyan venni. De ez valójában nem más, mint menekülés.
Nem tudom, hogy mennyire ismered Jézus tanítását, és hogy abból mennyit értesz meg. Abból amit leírtál nekem úgy tűnik, hogy szinte semmit, mert hiányzik az ehhez való nyitottságod.
De én ezt eltudom fogadni, sőt meg is értem. Viszont hiszek abban, hogy aki nem jutott még el odáig, hogy Jézussal komolyan szóba álljon, annak az Isten biztosítani fog egy új és másik lehetőséget, hogy a sorozatos kudarcai vagy megtapasztalásai által észhez térjen. Egészen addig, amíg ennek a lehetőségét véglegesen el nem játszza erre a világkorszakra vonatkozóan.
Jézus tanításai pedig teljesek, minden benne van az Evangéliumokban. Azok nem hamisak, hanem igazak, és nemhogy nem erre, hanem csak erre lehet hivatkozni.
Kár, hogy fogalmad sincs egyikről sem, így a véleményed az említetteket illetően maximum a megmosolyogtató-fejetcsóváló kategóriába esik. :) Majd, ha kihúztad a fejed a trancendens-reinkarnálós álomországod tengerpartjának homokjából, akkor szólj. ;)
"A sztoridat nem vonom kétségbe, bár én más magyarázatot sejtek rá, mint Te."
A "sztorim" igaz, mert az Édesanyám nem hazudott - (egyébként én is emlékszem jelenetfoszlányokra.....pedig az ember 5-évs koráról kevés emlékkel rendelkezik.) De érdekelne, hogy milyen magyarázatot sejtesz.
"...Nem.Nem erre gondoltam. A lélekvándorlásnak semmi köze a reinkarnációhoz...."
A kettő ugyanazt jelenti. Nézz utána. Ha ugyanis a te vallásodban egyiknek sincs sok értelme, muszáj leszel elfogadni azt a definíciót, amit azok a vallások adnak meg, amelyekben ez elfogadott és magyarázott fogalomrendszer.
"...Az újjászületés: ha valaki saját fizikai testében újjászületik. Ezt csak Isten tudja megtenni, a Szentlélek által. "Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát."..."
Ezt minden hívő megteszi, mikor megtér.
"...Az újraszületés, vagy reinkarnáció: emberi testben történő újraszületést jelent. Jézus szerint van ilyen. Mt 17.11 "12. De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük. 13. Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nékik." Ezt persze szinte valamennyi egyház, hatalmi okok miatt nemígy értelmezi, ahogyan azt Jézus tanította..."
Ez a lélekvándorlás, reinkarnáció.
"...A lélekvándorlás alatt: emberi léleknek az ember, állat és növény létsíkok közötti vándorlását értik. Jézus tanításával ez teljesen ellenkezik, vagyis nincs ilyen. Ha lenne ilyen, akkor ezt megmondta volna, de a tanításából az következik, hogy nincs ilyen...."
Jézus is lélekvándorolt, a felhatalmazás nem isteni eredetű alászállást jelent, tehát nem inkarnáció Jézus. Ugyan olyan, mint a többi ember, csak az önmegvalósítás elég magas fokát érte el. A felhatalmazás azért járt neki. De sok-sok élettel azelőtt ő is volt mindenféle, az evolúciós skálán bejáta ő is az összes létformát. Nincsenek kivételek...csak inkarnációnak(ettől függetlenül jelenik meg inkarnáció állat formában is, de az evolúciós menetrendtől független).
"...Tehát a lélekvándorlásnak a reinkarnációhoz semmi köze! Legalábbis a Jézusi tanításokszerint. Az pedig, hogy más vallások mit tanítanak erről, mellékes. Számomra az a lényeges, hogy Jézus mit tanít erről...."
Jézus tanításai nem teljesek(már ami a Bibliában megmaradt). Erre nem igazán lehet hivatkozni. Tehát muszáj leszel alkalmazni az általánosan elfogadott definíciókat, mert mindenkivel ellentmondásba fogsz keveredni, ha saját rendszer szerint értelmezel. A vallásfilozófia lényege, hogy tudod alkalmazni a helyükön a megfelelő fogalmakat, mert ismered a definíciójuk szerinti értelmezést és az aszerinti alkalmazást.
„(Ha valamikor éltem volna már, arra valamilyen módon emlékeznem kellene, nem? Csak úgy lenne értelme a több dobásos isteni játéknak.)”
Erre?
Emlékszel te erre, annyira, amennyire szükséged van rá, hogy emlékezzél. Mert amikor, újból és újból pld. ugyan azzal a problémában botlasz el, emlékezel. Akkor is emlékezel, amikor ismét olyan szituációkba keveredsz, ahol „mindig bántanak, miért pont engem, amikor nem csináltam semmit?”. Miért pont engem hagytak el, miért nem rám hallgatnak, akkor, amikor én csak jót akartam nekik?
Vagy ismered, egy-egy tantárgyból valamikor a tanár állandóan téged csesztetett, akkor is mi volt? Miért pont engem szúrt ki magának?
Tehát emlékezünk, emlékezünk azokban a problémákban, és azokban az élet helyzetekben, amelyekben a korábbi kudarcaink köszönnek vissza.
Most persze majd azt kérdezed, hogy de miért nem tudom, miért nem emlékszem erre konkrétan?
Igen, a kérdés jogos lenne.
Aki pedig hisz Istenben, az eltudja fogadni azt, hogy emlékezni előző életeinkre, csak annyira engedi meg az Isten, amennyire erre nekünk a szeretetben történő fejlődésben szükségünk van.
Szerintem igen nagy kegyelem az-az Isten részéről, az hogy csak ennyire emlékezünk (tisztelet a kivételnek). Jobb nem tudni arról, hogy miket csináltunk, és jobb, ha ezekkel a problémákkal küzdünk és nem a konkrét emlékekkel. Mert Isten nem tesz a vállunkra annál nagyobb terhet, mint amennyit elbírunk hordozni.
„Magamért, tetteimért én felelek egész földi életemben.
És nagyon kell vigyázni, mert csak ez az egy van!”
Egyetértek. Igen ebben az életedben ez az egy van! És nagyon kell vigyázni, nem az életünkre, hanem, hogy mit kezdünk az életünkkel. Abba még belegondolni is rossz, hogy újból pótvizsgáznunk kellene. De hát Jézus ezért mondta, hogy „alakítsátok át gondolkodás módotokat Mt 4.17”, hogy ennek már ne kelljen megtörténnie.
Az ok. hogy minden ember szuverén és önálló, saját testtel és lélekkel. Senki sem mondta ennek az ellenkezőjét. Az újraszületés pedig ebbe tökéletesen bele illik. Az Isten így gondoskodik a szeretetben történő fejlődéséről, gyermekei számára. Mindannyiszor újra kell születnie annak (sajnos egyre rosszabb lehetőségek közé) , aki nem tudott újjászületni, Jézus által.
Olyan Isten nincs, aki más bűnéért vonna felelőségre bárkit is. Mindenki csak a saját tetteiért felel, és nem mások cselekedeteiért.
Persze én megértem, ha azt mondod, hogy te pld. nem azért szenvedsz, vagy kerülsz újból és újból próbák elé ebben az életedben, mert hibákat követtél el korábbi életeidben, ááá... nem (az nem létezik) hanem te egy egyszer születet kis ártatlan bárányka vagy, és a gonosz világ…, meg mások bűnei… . Aha.. ezt a fajta felelősség áthárítást, már saját magamban is jól ismerem. :)
Jézus egy szelíd, szolgáló, megbocsátó, és szerető Istenként mutatkozott be. És azt mondta, „hogy aki látja Őt, az látja az Atyát”.
Az a fajta istenkép, amely szerint lehetséges lenne, hogy az Isten teremtene olyan emberi lelkeket, akiket pld. örök pokollal kellene sújtania, ez egyszerűen téves, és alapvetően ellenkezik a Jézusi tanításokkal.
Ez a fajt istenkép azért is téves, mert kimondatlanul az Istent hülyének, vagy gonosznak képzeli el.
Hülye volt azért, mert teremtett olyan lelkeket, akikről nem látta előre, hogy gonoszak lesznek, vagy ha látta ezt előre, akkor gonosz volt azért, mert azért is megteremtette, hogy had szenvedjenek csak örökkön örökké a pokolban.
Jól látható tehát, hogy Jézus nem beszélt félre, akkor amikor a reinkarnációról szólt, szavai igazak, és tökéletesek voltak.
Szerintem minden ember önálló és szuverén egyén, Isten képmására teremtett, önálló, szabad akaratú teremtmény, saját testtel és saját lélekkel.
Se a testen, se a lelken nem lehet embernek közösködni. Azt a trükköt magának tartotta fönn az Isten. Na jó, testen részben lehet, ahogy a sziámi ikrek példája is mutatja.
Illés próféta és Keresztelő János nem lehetett egy lélek, kicsit fölborította volna az isteni logikát János volt az új Illés, de nem
a régi, az megmaradt réginek.
Ha meg mégis, akkor tévedtem:-) Nincs sok jelentősége, kivéve, ha esetleg majd jablonka lesz vándorlós módon bajkalon topiktárs a XXIII.században. Akkor majd exhumálom, pardon, exkuzálom magam. :-)
Ugyanis Illés nem "egy az egyben", magát megszüntetve született újra Keresztelő Jánosban, hanem csupán a szellemisége és küldetése szállt át reá..
Nem egy testről, két testről beszélünk (ezt mondjuk nem is lehet vitatéma), nem egy lélekről, hanem két különálló lélekről beszélünk (ezt, gondolom, Te vitatod.)
Az újjászületés: ha valaki saját fizikai testében újjászületik. Ezt csak Isten tudja megtenni, a Szentlélek által.
"Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát."
Az újraszületés, vagy reinkarnáció: emberi testben történő újraszületést jelent.
Jézus szerint van ilyen.
Mt 17.11
"12. De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük.
13. Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nékik."
Ezt persze szinte valamennyi egyház, hatalmi okok miatt nemígy értelmezi, ahogyan azt Jézus tanította.
A lélekvándorlás alatt: emberi léleknek az ember, állat és növény létsíkok közötti vándorlását értik.
Jézus tanításával ez teljesen ellenkezik, vagyis nincs ilyen. Ha lenne ilyen, akkor ezt megmondta volna, de a tanításából az következik, hogy nincs ilyen.
Tehát a lélekvándorlásnak a reinkarnációhoz semmi köze! Legalábbis a Jézusi tanításokszerint. Az pedig, hogy más vallások mit tanítanak erről, mellékes. Számomra az a lényeges, hogy Jézus mit tanít erről.
Nem a lélekvándorlásról beszéltem, hanem a reinkarnációról:
„Véleményem szerint különbséget kell tenni a reinkarnáció és a keletről származó lélekvándorlás között. A reinkarnáció emberi testben való újraszületést jelent. A lélekvándorlás alatt pedig ugyanazon emberi léleknek az ember, állat és növény létsíkok közötti vándorlását értik azok, akik hisznek ebben. Ez utóbbiról Jézus Krisztus nem beszélt. A reinkarnációról viszont, mint az emberi lélek szeretetben való fejlődésének eszközéről az evangéliumokban igenis szólt.”
A sztoridat nem vonom kétségbe, bár én más magyarázatot sejtek rá, mint Te. De amit felvet, az a lélekvándorlás tanának egy fontos és problémás részét érinti.
Amennyire tudom, a lélekvándorlás értelme az, hogy az egymást követő inkarnációk során a lélek tökéletesedjen, és e folyamat végén, az utolsó megtestesülés után, eljusson a Nirvánába (vagy akárhová is, mindegy, a lényeg, hogy győzött, mint a Call of Duty-ban :)).
Mivel azonban nincs általános tapasztalatunk az előző életeinkről, sem a jó, sem a rossz tetteinkről, így eléggé kétséges, hogy összefüggés létezik-e, tehát hogy az újabb élet valóban egy régebbi bűnünk jóvátételét segíti-e stb.
Erre nyilván lehet azt mondani, hogy erre nincs szükség, mert valami Isten ezt számon tartja, és ha úgy látja, minden OK, megnyomja az "üdvözülhet" gombot, és vége. Viszont pl. a lélekvándorlás-hívő buddhistáknak nincs személyes istene, hiszen a mesterük ember volt, tehát szintén kétséges, hogy hogyan s mint.
De persze végül azt mindig lehet mondani, hogy attól, hogy nem értjük, hogyan, még működhet a dolog, és ekkor én is fel szoktam adni. :)
Másfelől viszont, végső soron nincs ellenemre a lélekvándorlás még keresztény szempontból sem. Igaz, hogy a Szentírás ezt nem tanítja egy szóval sem (tudom, kicenzúrázták; csókolom anyátokat, okos gyereket szült), de a két tan e tekintetben abban tér el, hogy a kereszténység szerint egy élet alatt kell üdvözülni, a lélekvándorlás szerint meg akár addig is mehet, amíg a Föld bele nem zuhan a Napba egykor. Istennek viszont ezer év annyi, mint egy, és fordítva, tehát elég kicsinyes lenne mindig csak a magunk szempontjait szajkózni.
"Harmadfelől" pedig (elnézést) ha a lélekvándorlás Istenhez vezet, akkor semmi gond, azt a lehetőséget is ő teremtette, hogyan vonhatnánk kétségbe? Olvassuk a fejére a Bibliát? Ő írta, nyugi, többet idézne fejből, mint mi. Tehát végső soron csak az marad, hogy rákényszerítsük másra a magunk hitét, erővel. Ez pedig nem megy.
De !!!! Ez is érdekes - pontosan emlékszem arra ahogy kinéztem....a szövegre csak foszlányokban - arra viszont emlékszem, amikor Édesanyám rögtön beszólt a szobába, hogy: "Figyelj csak mit mondott a .........!!!!!!" EMLÉKSZEM !!
Bocs, hogy a témához szólok. Volt egy hsz-em,ami "eltűnt". Nem értem miért.
Lényeg: 5 éves koromban a konyhából egy szemközti fát néztem, ahogy ingadozott a szélben. Édesanyám főzött. Csendben voltunk. Ahogy Édesanyám mesélte nekem 18 éves korom körül, egyszer csak eljöttem az ablaktól és közöltem vele, hogy: "Tudod Anyu, énmárvoltam egyszer ezen a világon, de nem hagytak megnőni....de most megnövök" . Édesanyám persze "paff" lett......és lelkifurdalása volt, mert : a háború miatt az én fogantatásom előtt volt egy abortusza.
Ez a sztori hol bizonyíték a lélekvándorlásra? Az nem lélekvándorlás, hogy a lélek "vándorol" a kórházban, és lát ezt-azt, aztán meg visszamegy az addigi testébe. Talán ha az illető meghalt volna, és pár év múlva ugyanazt a dokit egy vadidegen kisfiú megkérdezi, miért írta a 69-es számot az ő műtéte előtt a műtőslámpára, és mi lett a páratlan piros csizmával, akkor OK. Így csak annyit bizonyít, ha egyáltalán, hogy vannak valamiféle testen kívüli élmények bizonyos esetekben. Amik folytatódhatnak akár a keresztények által vallott módon is, nem szükségszerű, hogy a lélek újra visszatérjen egy másik testben. De persze ki sem zárható. Ez a szépsége az ilyen sztoriknak. :)
.. na ezt a kényelmes hozzá állást nevezem , lustaságnak. , s tesz cselekvő képtelenné,,,s kiábrándulttá alkalmasint. Minek toljak a segged a lá egy müködő világot ha nem is vagy képes értékelni a léted-et sem, mert annyi értelmed sincs, a teremtményi mitosznak köszönhetőn?
Mit az istent hit immáron, mint szellemi virus írtja az értelem csíráját is a hívőben....
