Hát az ilyesmi nem az a fajta szöveg, amit az ember a nyilvánosságnak szán... :-)
De amúgy az enyém, szerintem, kifejezetten unalmas lenne egy kívülálló számára, mert alapvetően befelé forduló típus vagyok. Egy extrovertált ember naplója ehhez képest sokkal izgalmasabb lehet!
Eleinte nagy lelkesen igyekeztem minden napról írni valamit.
Később ez a buzgalom alábbhagyott, és csak a kiemelkedőbbnek ítélt eseményekről írtam.
Nem csak a külső eseményekről, hanem arról is, ahogy megéltem. Ha valami számomra tratumatikus, vagy legalábbis felkavaró történést örökítettem meg, akkor mindig éreztem annak jótékony hatását, hogy amint kényelmesen a napló előtt ülve újra végigéltem magamban azokat, csökkent a traumatizáló hatásuk. (Asszem a pszichológusok is ezért ajánlják.)
És igen, szoktam visszaolvasni is. Negatív események kapcsán általában ilyenkor még kisebbre zsugorodott a felkavaró élmény jelentősége, pozitív események visszaolvasása viszont komoly érzelmi muníciót tudott adni! Rá tudott hangolni az (esetleg éppen hiányzó) életörömre!
"...Ha tudsz, maradj a saját életed fókuszán...! ..."
Nem tudok! ;-)
Bocsánat, hogy leírom újra, nekem elég jó dolgom van ebben az életben eddig.
De mások viszont brutális szenvedéseken mennek/mentek keresztül!
És itt nem (vagy nem elsősorban) az anyagiakra gondolok (mert korunkra jellemzően ilyenkor a legtöbben a szegénységre asszociálnak). Hanem a fizikai erőszak elszenvedésére!
Illetve gondolok még a született testi fogyatékosságokra is!
"...Ha teheted, minden este játszd le a napod eseményeit..."
Igen, erre ráéreztem, amikor tizenhét évvel ezelőtt elkezdtem naplót írni. Csak az után hallottam, hogy pszichoterapeuták is szokták ezt javasolni pácienseiknek.
(Mondjuk az elmúlt, durván egy évben ezt a naplózást is felfüggesztettem, talán csak átmenetileg...)
"...Ha meg tudod oldani: Ne ,menjen le a NAP a TE haragoddal!..."
Ezt csak úgy tudom megoldani, ha egy bizonyos időre (mondjuk este, elalvás előtt) kiverek a fejemből bizonyos gondolatokat.
Én nem onnan próbálok közelíteni, ahonnét te, amikor igazságos(abb)nak vélem a reinkarnációt az egyéletnél.
Bár elébb, azt hiszem, nem írtam, de a karma törvényszerűségére gondolok. Szóval arra, hogy ha itt szenvedsz valamiért, akkor annak jó eséllyel valamely előző életben elkövetett bűnöd az oka.
Ez így, számomra(!), sokkal igazságosabb dolog lenne, mint a sors/isten/más emberek önkényéből származó szenvedés elfogadása!
Ami az előző élet(ek)re történő emlékezést illeti, én nem értem, miért nem lehet emlékezni ezekre? Mármint az okát nem értem! Erre a reinkarnáció hívők magyarázatát várnám!
Mer' ugyanis ebben az életben elkövetett hibáinkból is úgy tanulunk, ha emlékezünk rájuk. Szerintem ezen logikának kéne működnie az előző életekkel kapcsolatban is.
Dezsavű érzés max. egy cselekedet közben hirtelen megmerevedik az ember:
"Ez mintha már megtörtént volna..."
Van, aki emlékszik: Őrangyal...
Ő Emberi érzelem mentes, kvázi azért felelős, hogy ott legyél adott helyen, adott időben...
Pl. Ha az előző életedben gazdag voltál, és bőven volt mit enned, de elfelejtkeztél az éhezőkről,
legyen az egy állat, vagy egy ember, akkor következő leszületésednek Pl. Afrika készséggel vár az éhezők közé...
Hiszen, az ÉRZELMEID (Ami a Szívedben) alakítják a sorsod...
És hogy ne maradjon ez sem Bibliai idézet nélkül:
„Mindent szépen alkotott Isten a maga idejében. Az örökkévalóságot is az emberek szívébe helyezte, de úgy, hogy elejétől a végéig nem foghatják föl mindazt, amit Isten cselekszik."
Prédikátor 3.11
Tehát, ezért nem kell emlékezned...
Ami a szívedben van, ahhoz nem kell neked emlékezned, Isten, pedig úgyis minden pillanatodról tud... ;)
Tehát ne a fejedre és a memóriádra esküdj, úgyis minden pillanatod nyilván van tartva... :)
"Se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé"
Semmivel nem növelné a jóságát, igazságosságát a létnek, ha több élet lenne egymás után, és zömük szenvedéssel teli. Éppen elég egy is. Meg aztán ha valaki nem emlékszik az előző életre (én nem), akkor nem tök mindegy?
"...Igen, a Reinkarnációt mint mentség, sokan fel használhatják arra hogy... biztos előző életemben ezt vagy azt, és akkor biztos ezért, vagy azért van a jelenlegi életemben..."
Tehát erre nem jó felhasználni..."
Miért nem jó erre felhasználni?
Szerintem, ha valamire, akkor pont erre jó!
A földi lét tele van igazságtalanságokkal! A reinkarnációban való hit némileg csökkenthetné ezeket.
Nehogy azt mondd, hogy az igazság és az igazságtalanság relatív! Emiatt már összevesztem néhány olvtárssal (nah jó, eggyel biztosan)!
Ezt nem itt vitatnám meg, mert nagyon eltér a topic témájától, de mivel nagyon fontos kérdés, ezért gondolkozok egy új topic nyitáson ami ezt a témát járná körül. Röviden annyit, hogy sajnos a szabad akaratra vonatkozó döntést később sokan (köztük én is) megszenvedték, tudniillik az üdvbizonytalanságot. Ugyanis ha az én döntésemmel kerültem be a kegyelembe, az üdvösségbe, akkor azt el is veszíthetem, --gondolják ezek az emberek.
"Akinek nem sikerült Jézust megtalálnia/elfogadnia, visszatérhetnek ha Isten engedi és megpróbálhatják újra. A teremtés kezdetétől a végéig van idő (a végítéletig, ami már igen közel van"
Elmerülhetnénk a részletekben is, de maradjunk az alapoknál, még pedig Isten Mindenhatóságában és tévedhetetlenségében. Tudniillik ha Isten Mindenható és tévedhetetlen, akkor a világ teremtése előtt üdvösségre választottaknál nincs ilyen, hogy "nem sikerült Jézust megtalálnia/elfogadnia". Ugyanis ahhoz a kérdéskörhöz érkezünk, hogy az üdvösségünk kizárólag Isten döntésén alapul ( mindent Isten tesz meg az üdvösségemért), vagy az emberén (is), hogy elfogadja-e azt, megtalálja, stb.? Mert ha Isten döntésén alapul az üdvösségem, az kizárja azt, hogy nem sikerülne megtalálnom vagy elfogadnom.
Őszintén nem tudom hogy működik a test leadás, majd későbbi felvétele vagy átváltozása. Én csak azt tudom amit a Bibliában olvasok. Ha Jézus szerint Keresztelő János az Illés, akkor én azt elfogadom. Mikor megkérdezték Keresztelő Jánost, hogy ő Illés-e, akkor azt válaszolta hogy nem. Nyilván nem hazudott, hanem el kellett felejtenie leszületéskor, hogy mi volt előtte.
De itt egy másik idézet is:
Máté 16:13 Mikor pedig Jézus Cézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek? 14 Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.
Hogyan mondhatták az akkori emberek egy másik élő emberre, hogy Ő az ekkor már meghalt János, Jeremiás vagy valamelyik egyéb több száz évvel korábban meghalt próféta, ha nem hittek volna akkor is a reinkarnációban?
"Keresztelő János testében Illés próféta lelke reinkarnálódott."
Azt elfelejtetted, hogy Illés nem halt meg : "Illés felment a forgószéllel az égbe....Erre elküldték az ötven embert, s azok három napig keresték, de nem találták." 2Kir 2
Illés teste nem maradt a földön, hanem lelkével együtt került az Úrhoz. Akkor a te értelmezésed szerint, Illés hátrahagyta a testét az Úrnál, majd csak a lelke reinkarnálódott János testébe. Majd Jézus megdicsőülésekor Mt 17,17) vissza szált Illésbe a lelke? :)
Kérdés: A feltámadáskor Keresztelő János teste lelketlen lesz? Mert Illés lelke a saját testével jelent meg újra Jézus megdicsőülésekor (Mt 17,17) Hiszen Péter nem keresztelő Jánost látta Jézussal, hanem Illést.
Ne haragudj, de ez nem hogy nem Biblikus, de teljesen logikátlan és abszurd is.
Nézd, Keresztelő János testében Illés próféta lelke reinkarnálódott. Ez benne van a Bibliában, Jézus mondta. Tehát ne mond hogy a Biblia azt mondja, hogy nincsen, mert akkor ellent mondasz a Bibliának.
Az idézetek amiket írsz igazak két emberre, akik közül az egyik a mennybe a másik a pokolba került a haláluk után. Nincs semmi szó arról viszont, hogy csak ez a 2 eset lenne lehetséges mint az ítélet végeredménye.
"A reinkarnáció Isten kegyelme/ajándéka lehet, de biztos nem kapja meg mindenki."
Isten kegyelme az ember felé megtörtént térben és időben kétezer évvel ezelőtt, mikor Jézus Krisztus helyettünk meghalt a kereszten.
"nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk." ApCsel 4,12
"Márpedig a Biblia feketén fehéren leírja hogy van reinkarnáció"
A Biblia feketén fehéren azt írja le, hogy nincs reinkarnáció:
"Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett. Egy Lázár nevű koldus ott feküdt a kapuja előtt, fekélyekkel tele, és azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal, de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit. Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amint ez a pokolban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és azzal hűsítse nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban. De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Ezenfelül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki. Ő pedig így szólt: Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám házához, mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére. Ábrahám így válaszolt: Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra! Ő pedig ezt mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek. Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül."
1."Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amint ez a pokolban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét"-vagyis nem született újra.
2. "Ezenfelül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki"- tehát nincs ide-oda járkálás a halál után, végleges az állapot.
3."Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül." Több értelme van ennek a résznek, de én most arra utalnák, ha valaki a jelen életében nem hallgat az igére, Isten szavára, az következő életében sem fog.
"Keresztelő János testében Illés próféta reinkarnálódott és ezt Jézus mondta."
"Először is, a karma-tan szerint is kizárható, hogy Illés „szelleme” jóval Keresztelő János halála után a megdicsőülés hegyén újra egyik előző életének felismerhető személyeként, Illésként jelenjen meg. Másodszor, Illés nem halt meg: elevenen felragadtatott a mennybe, mint egykor Énók (1Mózes 5:22-24). Illés tehát a testét nem hagyta a földön, hanem valamilyen ideiglenes létformát kaphatott, amelyben aztán Jézus idején Mózessel együtt megjelent a megdicsőülés hegyén. Harmadszor, Jánosban nem Illés lelke, azaz személye volt, hanem Isten Lelke, akárcsak Illésen (ld. Lukács 1:15-17), hiszen a feladatuk ugyanaz volt: Izraelt visszatéríteni Istenéhez. Jézus csak ebben az értelemben azonosíthatta Jánost Illéssel. Végül, döntő, hogy maga János is csak ezt az illési útkészítő szerepet (Ézsaiás 40:3-5) vállalta magára, és ő tagadta, hogy Illés lenne (János 1:19-23)." (dr. Szalai András)
"Miért van szükség még egy ítéletre a legvégén, ha már a halála után mindenki egyszer meg lett ítélve?"
1. "az emberek egyszer meghaljanak" Mennyiszer haljanak meg? Egyszer. És ha egyszer hal meg valaki abból mi következik? Hogy egyszer született, és egyszer hal meg.
2. Miből gondolod, hogy a meghalás után rögtön következne az ítélet? Ugyanis épp te idézted: "és a halál ésa pokol is kiadá a halottakat, akik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint."
3. Kik voltak tehát a halálban vagy a pokolban akik várakoztak az ítéletre? A halottak, akik egyszer születtek, és egyszer meghaltak.
Csak még egy gondolat amit lehet nem hangsúlyoztam ki eléggé, természetesen van ítélet a halál után, nem számíthat arra az ember hogy leszülethet újra. A reinkarnáció Isten kegyelme/ajándéka lehet, de biztos nem kapja meg mindenki.
Márpedig a Biblia feketén fehéren leírja hogy van reinkarnáció, ahogy a commentemben idéztem is. Keresztelő János testében Illés próféta reinkarnálódott és ezt Jézus mondta.
Amit te idéztél kiegészíteném a következő sorral is:
Zsid. 9:27 És miképpen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet: 28 Azonképpen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bűneinek eltörlése végett, másodszor bűn nélkül jelen meg azoknak, akik őt várják idvességökre.
Jézus is jönni fog másodszor, ahogy Illés már megtette. Az első sor egyáltalán nem zárja ki a reinkarnációt, mert halál után jön az ítélet az biztos, de az lehet az is, hogy az illetőnek vissza kell térnie (vagy éppen megy a pokolba). Az Úré az ítélet, nem mondhatod, hogy ne dönthetne bármit. Az Ő igazsága feljebb van mindennél.
Ami után nincs visszatérés az a végítélet lesz a második feltámadás után:
Jel. 20:12 És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.
13 És a tenger kiadá a halottakat, akik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, akik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint. 14 A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava. 15 És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték.
Miért van szükség még egy ítéletre a legvégén, ha már a halála után mindenki egyszer meg lett ítélve?
A Biblia nem abszolut mérce mert ilyen is van benne :
5 Móz. 19.1Mikor k i í r t j a az Úr, a te Istened a nemzeteket, a * kiknek földjét néked adja az Úr, a te Istened, és bírni fogod őket, és lakozol az ő városaikban és az ő házaikban:
A karma nem azt jelenti hogy MINDENT jóvá lehet dolgozni előbb vagy utóbb.Létetzik ilyen is és olyan is hogy nem lehetséges és fenyités a következmény.
Az életsorozat elve nem zárja ki a halál utáni számbavételt :))) A klinikai halálbol ujraélesztettek szerint ezzel kezdődik a közteslét : visszaemlékezés és itélet.
Szabadság és érte való felelösség egyaránt létezik !
Akkor hát -számomra- a lényeg itt az, hogy a Te hitrendszeredben az újabb és újabb leszületés nem szolgálja az egyre tökéletesebbé válást!
Tulajdonképpen igaz, hogy itt, a földi életben sem válik mindenki tökéletesebbé, ahogy előrehalad az életkorral. Akkor miért válna automatice lelkileg tökéletesebbé az újabb és újabb földi életlehetőségek által?
OK, így már érthetőbb számomra ez a hitrendszer, ha Te nem vallod a "karmikus adósság ledolgozást".
Ha meg tudod oldani: Ne ,menjen le a NAP a TE haragoddal!