Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
A hüvelykujjad majdnem teljesen felülről nyomja a nyitószemölcsöt! Aztán a forgáspont felé fel kissé balra nyomod! Megindul, aztán ívesen kihajlik a penge!!A kés hátoldala feküdjön bele a tenyér és az ujjak találkozása vágatába!Az ujjaid hegye támassza a pengét túloldalról! Akkor stabilan rögzül a kézben a kés a nyitáshoz!..........
Évekkel ezelőtt vettem egy egykezes kést.Azóta bosszant az hogy ha tízből ötször ki tudom nyitni akkor az már jó.Nem tudom hogy a kés hosszú vagy a kezem rövid de lehet hogy csak béna vagyok.Kérem írjátok meg a véleményeteket.
azt hogy melyik a három legjobb, én nem tudom így kategorikusan kijelenteni, mert rengeteg ötvözet létezik és ezek közül bármelyik jobb lehet egy kontrollált hőkezelés és szép homogén szemcseszerkezet mellett.
most mondhatnám azt is, hogy egy trabant laprugóból kivágott kard is legalább olyan jó lenne, de erre vonatkozólag sincs összehasonlító teszt.
az viszont biztos, hogy még egy modern technolóigiával hajtogatott acél sem bír jobb mechanikai tulajdonságokkal, mint egy kb hasonló kategóriájú porkohászati acél. hát még egy kézzel kovácsolt kard. azért írok "kb hasonló kategóriát" mert a porkohászati acélok ötvözőinek csak a csillagos ég szab határt.
egy japán hagyomanyos kardkovacsrol lattam filmet, azt mondta, hogy a technika szerint a kard hátlapjával háritanak, mert kicsorbul. Aztán ahogy jött gondolom, bár az ugyesebeknek biztos nagyobb arányban összejött.
Ráadásul, ha az ellenfél nem a lapját tartotta oda, akkor eleve kicsorbult a legnagyobb mesteré is, de hát ez benne volt a pakliba.
Csatában meg nem kardot rántottak,hanem vágták ami eléjük került.
Amúgy naná, hogy a kardba bele voltak buzulva, értékes volt, nehezen pótolható és ettől voltak szamurájok, azaz a társadalom magasrangú tagjai.
Beszéltünk mi erről telefonon is anno! Én azt írtam legelőször is,-hogy csorbulhat nyilván,-de nem volt szokás éllel egymásnak ütögetni az esetenként fél tartományokat érő Katanákat!!! Az,-hogy a Hollywood-i filmekben(Több,-mint Testőr) milyen baromságokat sugallnak,-az nyilvánvaló!
Egyébként tizenvalahány éve teszteltek egy nagyon értékes többszázéves Katanát, -és egy spanyol toledói kardot egymás ellen,-és a Katana tört ketté,-persze a spanyol kard is használhatatlan lett!!! A mai precíziós elektromos vezérlésű kiskohókban valóban olyan acélokat csinálnak,-amik felülmúlják bármelyik Ősi Katana tulajdonságait,-ez tény!!!
fogalmam sincs, hogy miért misztifikálják az emberek a japán kardokat. acélból volt és az összes hókuszpókusz hajtogatás, laminálás, töltelékezés, differenciált hőkezelés ellenére egy mai jobbféle monoacél felszecskázná az egykori "szamurájkardokat".
a múltkor a kollégámat (aki köztünk szólva egy barom) majdnem megvertem, mert nem is érdekelte a magyarázatom az acélok tulajdonságairól, csak a saját hülyeségét szajkózta a szamurájkard selyem vágásáról meg a kicsorbíthatatlanságról.
én úgy vélem, hogy a japán kardok nagysága és sérthetetlensége a használóik tudásától függött.
Christian Reder: Szamuráj páncélja!!!!.....Tanulságos olvasmány!!!:)))) A legjobb kard is lesiklott egy jól és szakszerűen elkészített és hordott acéllapkákból és bőrből készült mellvértről!!!!!!..... Az más ám,-ha mozog a páncél a szamurájjal együtt,-és az is más ha egy próbabábun van mozdulatlanul, de igazad van abban,-hogy a silányabb sodronyingeket könnyedén átvágták probléma nélkül!!!!.....
Rávágott, mint állat, és elvágta a benne lévő emberrel együtt. A láncing, vagy páncél meg sem kottyant egy normális kardnak.
Meg lehet nézni Obata mester sisakvágás próbáját (biztosan fönn van valahol), szinte kettévág egy szamuráj sisakot, közben alig látszik valami a kardján.
Úgyhogy a rendesen megcsinált kardok azért bírták az összecsapást, ami meg tucatcucc volt, az megsemmisült, újrafelhasználás lett a sorsa. A Koto korból származó pengék legendásak, aztán van egy csomó békeidőben (1600- ) készült, ami konkrétan inkább dísztárgy.
Nem kell, köszönöm, nekem is voltak mestereim az utóbbi 30 évben, de azzal konkrétan nem tudom, mit kezd bárki is, mestere mindenkinek lehet, az nem garancia arra, hogy milyen tanítvány.
Szándékosan nem ütöttek éllel össze soha, szent volt számukra a kard!!!! De törött kardok voltak,-abból tantót csináltattak a harcok után,-meg talán a hosszabb megmaradt részből Wakizashit!!!.....
Egy valami jutott eszembe ,és mi volt akkor ha valaki egy olyan ellenféllel találkozott aki lánc inget viselt a ruhája alatt vagy épp egy páncélba öltözött lovaggal "futott össze "? Lelécelt a szamuráj (:!!!
