Ez nem a márkaépítésről szól. Ez erról szól, hogy többed adunk-e a fogyasztóknak egy finom italánál avagy nem.
Ha csak egy finom italt adunk akkor abban le fognak mosni minden piacon az olcsóbb és finomabb külföldi borok. Itthon ugyanúgy mint a külföldi piacokon. Figyeld csak meg, én szóltam előre... pár év múlva, ha nem lesz gyökeres változás (nem lesz) akkor a pórnép is olcsó olasz/spanyol/délafrikai/délamerikai lét fog inni. Azért mert olcsóbbak és legalább olyan finomak.
Hogy lenne-e külföldön piaca az olyan boroknak amik nem pusztán finomak hanem adnak valami pluszt is? Nemcsak, hogy lenne, hanem van is. Hatalmas a piaci igény erre.
"némi megbecsülést szeretnének, és olyan áron eladni a boraikat, hogy megélhessenek belőle."
De a megbecsülést nem lehet kikóstolni vakon. Pont ezt mondom. A bor, ha úgy nézzük ahogy te mondod csak egy ital amiért csak pénzt ad a fogyasztó. Na ez az ami nem működik. Ilyen nincsen. Aki így termel bort ma Magyarországon az nyitott szájjal rohan éppen a faszerdő felé. Nincsen jövője a magyar tömegbornak.
A magyar bor előtt két út áll. Az egyik a lassú vagy gyors kimúlás a másik pedig az előre menekülés.
Ha valaki olyan bort akar csinálni amit csak inni kell és amiről nem kell és nem is lehet semmit tudni akkor azt el fogja söpörni az import lé.
Jövője csak a termőhelyi tipicitást felmutatni képes, egyedi és fenntartható módon (organikus és fair trade) készült boroknak van. Ezekről az értékekről viszont beszélni és kommunikálni kell. Ezeket az értékeket nem lehet vakon kikóstolni. Márpedig ezek az értékek azok amik a magyar szőlő- és bortermelést a fenntartható fejlődés útjára helyeznék.
Ezért tartom ordas nagy baromságnak azt, ha egy bort pusztán vakon akar valaki megítélni. Rossz hozzáállás ez.
Nem degradálom le Zoli munkáját, a márkaépítés és egyfajta termelési mód elterjesztése, honosítása, megismertetése nagyon is becsülendő dolog. Nagyon sok munka fekszik benne gondolom, amíg eljut egy olyan szintre, amit nemzetközi szinten is értékelnek.
Azonban abban nem hiszek, hogy ez az út a magyar bortermelők többségének az útja lehet.
Gondoljuk csak végig: Mekkora felvevő piaca van ezeknek a kiemelkedően hozzáadott értékű, ugyanakkor hazai viszonylatban drága boroknak?
Zoli magad is elismered, hogy külföldre értékesíted a javát. Szerinted ha a magyar gazdák átvennék mind a te szemléleted, akkor lenne akkora felvevő piac, hogy felszívja a termelést?
Mi lenne a hazai piaccal? Bejönne az olcsó olasz szenny? Igya azt a magyar proli?
Vessetek meg érte de nekem az a véleményem, hogy a Zoli útja mindig is nagyra értékelt de kisebbségi út lesz.
A hanggal kapcsolatban meg megint félreértettél engem :) A tisztességes középszer érdekérvényesítési képességének hiányát akartam érzékeltetni, akiknek a véleménye sehol nem jelenik meg. Pedig ők a derékhad, akik igazából itatják a pórnépet :) Nem akarnak márkát építeni, csak némi megbecsülést szeretnének, és olyan áron eladni a boraikat, hogy megélhessenek belőle.
Valahogy a támogatások is elkerülik ezeket a gazdákat és az L Simon féléknél landolnak.
Én úgy fogalmaznék, hogy vagyunk már páran akik ráálltak arra az útra amin a fenntartható és fejlődésre képes magyar bornak haladnia kellene.
Röviden fogalmazva, ameddig csak azzal foglalkozunk, hogy a bor finom legyen addig házhoz megyünk a pofonért, mert olyan bor ami pusztán finom van jobb a világban nagyon-nagyon sok és jellemzően olcsóbbak is.
Nekünk a minőségen túl többet kell nyújtani. Ez a többlet pedig csak nagyon nehezen kóstolható ki vakon.
Meg lehet ezt fogni kevésbé fennkölten is... Jocónak nyilván közelebb áll a szívéhez az a megközelítés...
Tehát te pl. előrébb jársz a márkaépítésben, tehát több a termék körül a "kontextus", és nagyobb arányban fizet meg a vevő kontextust (brandet) (is), mint egy országos/külföldi piacra/ismertségre nem törekvő, de egyébként tisztességes szándékú termelő esetében.
Mivel ez egy elég kicsi piac, és a nagyon igényes hozzáállás még elég kevesek sajátja, szinte elkerülhetetlenül lesz bárki országosan ismert, ha pár fürt/tőke szintre korlátozza a termést és felhagy a durva kemikáliák használatával, stb. -> megjelennek a borai kisebb borkereskedőknél. Innentől aztán automatikus a folyamat, lesz kontextus, "történet", áremelkedés...
Egyébként marhára nem a bormédiumokban való pózolást és nem is a magasabb ár amiről ez a történet szól.
Ez sokkal nagyobb és fontosabb téma.
Egyrészt az arctalan, kontextus nélküli agrártermékek globális piacán nekünk magyaroknak semmi keresnivalójuk. A világon nagyon sok helyen tudnak finom és olcsó de arc nélküli tömegtermékeket csinálni. Aki hőbörögve azért érvel, hogy márpedig a kalbász az csak maradjon kalbász és csak az íze meg az ára számít az konkrétan berántja a szopógépet és felkészülhet arra, hogy ráhúzza az arcát a szopócsonkra.
Azt kellene mindenkinek megérteni aki a tömegtermékek mellett érvel Magyarországon, hogy semmi esélyünk nincsen. Olcsóbbak és finomabbak a külföldi tömegtermékek.
Konkrétan nincsen jövője a magyar vidéknek, magyar falvaknak és pusztulásra van ítélve a magyar nemzeti kultúra és minden ami magyar ha minden küzdelem nélkül feltett kézzel hagyjuk, hogy az globális tömegtermékek elmossák azt amink van (amúgy ismerős a retorika?)
Ha azt vesszük alapul, hogy a magyar termék (beszéljünk most a borról) minősége alapvetően versenyképesé tehető akkor az elsődleges információ amit hozzá kell tennünk a piacon az az, hogy miben különbözik az olcsóbb tömegtermékektől.
A termőhelyi tipicitás, a fair-trade szemlélet, az organikus művelésmód olyan adalékok amelyekkel egy külön versenypályára helyezhetjük magunkat az olcsó és jó minőségű tömegterméktől.
Ez a túléléséről szól. Lehet mindezt sallangnak és misztikumnak tartani... Nyilán nem az, de mindenkinek joga van nem látni és nem érteni a magasabb szintű problémákat.
Ezen Jocó, tényleg nagyon jó értelemben és a legbarátibb módon, de hatalasat nevettem :)
Elmondom, hogy miért :)
Több hozzászólás óta azon veszekszel velem hogy szerinted a borról tudható többletinformáció csak sallang és misztikum, mert szerinted csak a bor íze számít. Okés, legyez ez a te világnézeted és hited. Semmi gond.
De akkor most miért nehezményezed azt, hogy neked amúgy szimpatikus termelőknek _A_HANGJA_KISEBB_
Csak nem hirtelen fontossá vált _VALAMI_ amit _HALLANI_ kellene??? Háde kérlek alásan :) a bort kóstolni kell. Hogyhogy ezek a legkisebb hangú termelők hangja nem kóstolható ki a boraikból?
Érted az ellentmondást, ugye?
Épp most győzted meg magadat arról amit én írtam. Te magad vetted észre, hogy az ismerőseid munkáját azért nem ismerik el többen mert az Ő hangjuk a legkissebb.
Te magad ismerted el éppen, hogy létezik olyan információ az ismerőseidről és az általuk végzett munkáról amely fontos lehet a munkájuk és a boraik értékelésénél.
Merthogy bor íze az nem hanggal kifejezhető valami. Az ami hanggal kifejezhető az pontosan az a többlet információ aminek ismeretében egy bor jobban értékelhető.
Jocó, semmi szurkapiszka nem volt abban amit írtam. Ha neked nem tetszik a stílus ahogy fogalmazok azt sajnálom.
Annak örülök, hogy végülis közös nevezőre jutottunk abban, hogy a képzőművészeti tárgyak, irodalmi és zenei művek esetében fontos a kontextus ismerete.
Elfogadom, hogy számodra a bor nem több mint egy finom ital. De te is fogadd el és tartsad tiszteletben, hogy sokak számára viszont több.
Tiszteletlenség misztifikációnak és sallangnak nevezni azt a kontextust és többlet információt ami alapján mások többre értékelik a bort mint te.
Én határozottan nem a tömeg borkultúrájáról beszélek. A tömeg kultúrája mindig is felszines és sekélyes volt. Pontosan ezzel kezdtem. Az akinek a bor csak egy finom ital amit pusztán az íze és illata alapján meg lehet ítélni az szerintem sekélyes és felszínes módon látja a bort. Nincs is ezzel semmi baj, de tartsad tiszteletben azokat akiknek a tömegkultúra kevés és ne szóld le ezt.
Ami a szobrásznak az agyag, ami a költőnek a szavak, ami a zenésznek a hangszer az a termőhelynek és a borásznak a szőlő. Ahogy egy verssel, zenável vagy festménnyel lehet a szórakoztatáson túl komoly üzenenet közvetíteni, ugy lehet egy palack borral is. De pontosan ugyanúgy ahogy az irodalmi és képzőművészeti remekművek szépségen _TÚL_LÉTEZŐ_ értékei nem foghatóak az adott mű kontextusának ismerete nélkül úgyanúgy egy bornak sem érthetők a finomságon túli értékei.
Mert vannak értékei egy bornak a finomságon túl is. Akkor is ha te nem fogadod el a létezésüket.
A vakkóstolás tökéletes módszer a bor szájjal és orral érzékelhető rétegének az értékeléséhez. De, ahogy nagyon helyesen írod és ahogy én is sokszor elmondtam, számomra és sokunk számára a bor több mint egy finom ital.
A borászok derékhadát viszont sajnos nem ismerik országosan, így valószínűleg lokálisan kell eladniuk a borukat. A vinotékákban forgó néhány 10 termelő közé minőségben vagy marketingben ("történet") nem férnek be vagy nem akarnak beférni, a különféle marketeknek mennyiségben/elérhető polcárban és haszonkulcsban nem partnerek. Így marad az a bizonyos 1-2000 Ft/l vagy /palack ár és a lokalitás, amiben egyébként valószínűleg racionálisan lehet üzemelni, ha valaki nem szeretné magát feltétlen havonta látni valami bormédium felületén.
Ez mind nagyon érdekes amit leírtál de ezek a végletek.
A kettő között terül a végtelen bor óceán sokféle minőséggel és sokféle termelővel :)
Rengeteg borászt ismerek aki nem kizsákmányoló, saját maga, vagy max 1-4 emberrel műveli a szőlőjét és hagyományosan vagy reduktív eljárással készíti a borát mindenféle borzasztósság vagy misztikum nélkül.
Szép borokat készítenek vegyészet nélkül és helyben értékesítik 1-2 ezer forintért literjét.
Tanulnak egymástól és akár hiszed akár nem, manapság egyre nagyobb rézét adják a hazai termésnek.
Abban az ár- és minőségi kategóriában, amiben BZoli mozog, és ahová törekszik, a kontextus legalább olyan fontos, mint maga a termék. Tehát fontos neki, hogy megtudjuk, hogy terroir, kíméli a környezetet, szorgalmasan bogyóz és terméskorlátoz, élhető világot teremt a melósainak, repkednek a pávaszem lepkék az ültetvényben, stb. A történet jó esetben teljesen igaz és egy 4500 forintos palackban ölt testet, aminek a szimpla beltartalmát egy átlagos képességű fogyasztó k. nehezen tudná megkülönböztetni egy kissé nagyobb, vagy pár év lemaradásban lévő termelő 3-3500 forintos palackjától. A fogyasztók kifinomult ízlésű környezettudatos gurmék, a bor világában valami fennköltséget érző jól szituált fiatalok.
Ez az üzleti modell élesen szemben áll azzal a világgal, amiben termés 20 t/ha, hetente változó munkahelyű, be nem jelentett hugyos józsik szedik le éretlenül a szisztemikus szerrel 12-szer lenyomott szőlőt, majd átadják a cég vegyészeinek. Itt nincs történet, a palack valami diszkont vagy hiper polcán bukkan fel, 800 forintos áron. A fogyasztók többsége 1szerű ember, nem ritkán pénzzel még viszonylag rendelkező, de igényekkel nem rendelkező, minden egyes zöldséget külön nylonzacskóba burkoló tahó.
BZoli nem hisz a vakkóstolásban, én igen. Az egyik legjobb barátom rendszeresen szervez is ilyet, ahol szerencsére nem folyik rettentő okoskodás, viszont mindenki pontoz. Engem természetesen (:D) nem különösebben érdekelnek a többiek pontszámai, a sajátomat viszont meg szoktam jegyezni, feltéve, ha kibírom a helyszínen a hosszadalmas (kettős) dekódolás végeredményét. Annyiban igaza lehet Zolinak, hogy ez a folyamat elég idegesítő és elidegenítő is egyben, ha nem akarjuk befolyásolni egymást és nem beszéljük ki a borokat kóstolás közben, pontozás előtt.
Írtam blogot, inkább gasztronómiait, némi boros vonulattal, szerintem bármilyen értelmezésben függetlenül. No most, ha a saját pénzemet költöm, ki kényszeríthet rá, hogy megvegyem és leírjam olyan borász borát, akit amúgy f*szkalapnak vélek?
Megint beleesünk abba a hibába, hogy elbeszélünk egymás mellett. Kérlek figyelj oda arra amit írok, különben nincsen értelme a dolognak.
Én nem "életútról" beszélek, hanem az adott mű szűkebb vagy tágabb kontextusáról.
A Tamás templom karnagya c. könyvet pedig nem Bach írta, hanem róla írták :)
"Nem hat meg ha Somlói vagy Francia, először fogjon meg a bor, aztán jöhet a körítés"
Te folyamatosan elkövetsz egy nagyon súlyos logikai hibát. Ezt ne vedd rossz néven, tényleg a segítő szándékkal mondom.
Amikor arról beszélünk, hogy valami fontos akkor te hajlamos vagy úgy érteni, hogy _CSAK_ az a fontos, vagy, hogy az _MINDENNÉL_ fontosabb. Pedig erről szó sincs. Nem is ezt mondtam.
Szóval... egyszerűsítve. Egy bornak (zenének, könyvnek, versnek, festménynek, színpadi műnek, stb...) van elsődleges élmény faktora. Ez az amiért elsősorban fogyasztjuk. Ez a bor esetében az íz, az illat és a teljes érzlkszervi élmény. Pont ahogy egy zene esetében fontos, hogy szépen szóljon, izgalmas legyen, vagy hogy egy színházi előadás szórakoztasson. Ezek alapvetések.
Az, hogy ez nagyon fontos az _NEM_ jelentheti azt, hogy _CSAK_ ez a fontos. Ezen a faktoron túl van a bornak vagy az adott műnek a tágabb kontextusa. (Kontextusnak vagy környezetnek azokat a körülményeket és állapotokat nevezzük, amelyek többnyire egy eseményt „körbefognak, körülölelnek”)
Ez a kontextus messze több mint a szerző életútja. Ahogy egy bor esetében is jóval több mint pusztán a termőhely.
Ez a kontextus adja azt a faktort ami az érzékszervi élményt tágítja, bővíti és segít az embernek jobban elhelyezni azt.
Nekem bort inni egy szellemi, lelki és entellektüális gyakorlat. Megértem, hogy másnak nem az... de én a pusztán érzékszervi élményként való borivást sekélyesnek és felszinesnek tartom.
Olyannak mint bemenni egy múzeumba és úgy nézni egy egyiptomi fárai halotti maszkját, hogy jaj de szép arany cucc. Igen... tényleg szép arany cucc és ez fontos faktor... de bakker mekkora történet, mekkora tömeg információ van még a szép arany cuccon túl. Akit ez nem érdekel az csak egy csicsás arany cuccot lát. Én szeretek többet látni.
Vállalom ha szerinted az az értékrend felszínes ami a produktumot díjazza és nem az életutat :)
Valószínűleg akkor neked Rimbaud csak egy gazember és olvashatatlan versei vannak :)
Számomra József Atilla Mamája akkor is a huszadik század egyik legszebb verse, ha nem ismernék semmit az életútjából.
Bach könyvét én is olvastam de nem ezért szeretem a zenéjét.
Egy korszakba helyezni a műveket természetesen jó dolog de csak a kor szelleme miatt, nem az író vagy zeneszerző élete miatt.
Hogy érzékeltessem a dolgot: scifi rajongó is vagyok, főleg a klasszikus tudományos fantasztikum miatt és egy Asimov regénynél, vagy a sztrugackij testvérek könyveinél nem igazán az életük a döntő, hanem az alkotásaik.
Nos így vagyok a borokkal is, számomra maga a bor a fontos és ha beleszeretek az ízébe zamatába illatába, na akkor hajlandó vagyok a termelőt is megjegyezni, hogy vegyek még tőle :).
Nem hat meg ha Somlói vagy Francia, először fogjon meg a bor, aztán jöhet a körítés, ami számomra csak a beszerzés miatt fontos.
Semmi gond :) Tele van a világ a hozzád hasonló, szerintem felszines fogyasztóval. És ezt tényleg nem lekicsinylően mondom. Ez egy teljesen vállalható életstratégia és világfelfogás.
Nagyon, nagyon, nagyon messze van ez az én világfelfogásomtól.
Én például többször is elolvastam a "A Tamás-templom karnagya" c. könyvet még diák koromban és azóta máshogy hallgatok Bachot (poén, de épp a Mété passió lemeze pörög, Royal Concertgebouw Orchestra & Willem Mengelberg)
Egyébként közhelyszerű alapigazság, hogy minden irodalmi, zenei és képzőművészeti alkotás teljesebb értelmezést kap a teljes kontextus ismeretében.
Egy Ady vagy József Attila vers konkrétan érthetetlen és értelmezhetetlen az adott kor és a költő környezetének ismerete nélkül. Élvezhetőnek persze élvezhető, mert technikailag is bravúrosak, de az igazi tartalom az kontextus nélkül nem vehető le.
Szerintem a borokkal is pontosan ez a helyzet. Mint élelmiszer élvezhető egy bor vakon is... én is szoktam ilyent csinálni. Ha leülünk a haverokkal ultizni akkor ívesen teszek én arra, hogy milyen terroir meg milyen termelő..jó legyen a fröccs és ennyi.
Látod tényleg értékrendi különbségek vannak köztünk :)
De ha jó a könyv és hajnalig olvasom, akkor abszolút nem érdekel ki írta, ki adta ki és hány példányban :)
Egy dolog miatt jegyzem meg az írót, hogy találjak tőle még olvasnivalót!
Zenében meg igazából mindenevő vagyok és nem igazán érdekel mondjuk Bach élete, annál inkább a művei!
De képzeld el így vagyok a poppal is, imádom mondjuk az ABBA-t vagy Deák Bill Gyulát :) de az életútjuk nem fog meg, csak a produktum miatt szeretem Őket.
Sőt sokszor elkell vonatkoztatni az életüktől mert lehetnek benne visszataszító ellemek, mégis a zenéjük csodálatos.
A Rolling Stones-nál valóban nem mindegy, hogy ők adják elő vagy valamelyik tribute zenekar, de a pop szakmát te magad zártad ki, tehát maradnak a klasszikusok, ahol viszont az van, amit írtam. 😉
Kicsit túldimenzionálod ezt a hasonlatot. A zenével kapcsolatban szerintem is mellélősz. A komolyabb, értékesebb zenék ”leválnak” a szerzőről, az előadóról pláne. Egy idő után klasszicizálódnak, és ott már csak az számít, mit váltanak ki a hallgatóban, nem az, hogy ki szerezte, és ki adja elő.
Az, amit Te mondasz, az egy tipikus zenész betegség, hogy már nem a zenét hallgatja, hanem az előadásmódot. 😉
