Fontos lenne tudnia mindenkinek, hogy a _MŰ_ anyaggal mi is a probléma.
Elsősorban a műanyag előállítási folyamatának a karbonlábnyoma nehezményezhető. A műanyag előállítása sok energiát igényel de más módon is az előállítási folyamat környezeti terheléssel jár. Objektív tény, hogy ez nem jó dolog. Ugyanakkor a saválló acél előállítása sem környezetbarát és ez is sok energiával jár. A környezetbarát bortároló edény a tölgyfahordó. Lényegesen kisebb a karbonlábnyoma és lényegesen kisebb környezeti terheléssel jár az elkészítése mint akár a műanyag akár az acél tartályoké.
A másik probléma a műanyaggal az újrafelhasználhatóság. Ha a szemétdombra kerül egy elhasznált, hibás műanyag hordó az elképesztően nagy környezetszennyezés. Ebből a szempontból a kidobott acéltartály lényegesen "környezetbarátabb" mégha ronda is. Ugyanakkor manapság már a szelektív hulladékfeldolgozás és a műanyagok újrafelhasználhatósága nem kihívás. Szóval ebből a szempontból a környezeti terhelése a műanyagnak nem rosszabb mint az acélnak, ugyanakkor a fa újrafelhasználhatósága megintcsak nagyságrendekkel jobb. Részben mert organikus és lebomlik, részben mert a fa újrafelhasználásához kevesebb energia kell mint a műanyagéhoz vagy az acéléhoz.
A műanyagnak használat közben, főleg ha élelmiszeripari szabványokat és kontrollt betartva készültek semmilye élettani hatása nincsen. Feltéve ha nem eszed meg és nem porlasztod le és nem lélegzed be. A műanyag klasszikusan semleges, óriásmolekulájú anyagok, szerves polimerek amelyek mivel nem vízoldékonyak és nem túl reaktívak így az organikus szervezetre semmilyen hatásuk nincsen. Az ami mérgező az rendszerint az adalékanyagok amikkel néhány műanyagfélét kezelnek, kevernek. Értelm szerűen az élelmiszer iparban ilyen toxikus anyagokat nem lehet használni.
A műanyag mű-ségét egyébként sokan félre szokták érteni. A műanyag is organikus anyagból készül. Pontosan ugyanolyan szénből, hidrogénből, oxigénből, nitrogénből állnak mint a Földöl a legtöbb anyag. A polimerizációs és a polikondenzációs eljárás az ami ezeket a marha nagy szén-hidrogén molekulákat mesterségesen létrehozza. A kenyés és a PVC mindkettő a természetben magától létre nem jövő formáció, csak éppen az előbbi ehető és könnyen lebomlik ha szemétdombra dobjuk.
Vagyis a műanyag démonizálása és misztifikálása teljesen fölösleges dolog ami rendszerint arra épül, hogy az átlagembernek fogalma sincsen a műanyagok előállításáról és újrhahasznosíthatóságáról.
Konkrétan a saválló acél is pontosan ugyanúgy _MŰ_ anyag mint egy polikondenzációs vagy polimerizációs eljárással földgázból kőolaj alapanyagból készülő anyag. A kóracél semmivel sem természetesebb mint a PVC.
Ami természetes az a fahordó és én mint organikus gazda értelem szerűen ezt preferálom.
Ez az alap olasz - illatban egy kicsit többet ad, mint ízben. Az utóbbi se rossz, de nekem egy pindurit túl citromos és egyszerű, inkább étellel működik jól, mint magában. Az áráért (1500 körül) tisztességes produktum, de a hasonló árú tavalyi, koncentráltabb-lustább Szent-György hegyi olasz jobban ízlett.
Baratodnak borkore otlet, ahogy en tisztitom: lugos oldattal parszor atmosni, leoldja siman, majd citromsavval kozombosites, utana egyszer vizes oblites.
Elnezest, de szeretnek kerdezni az itteni tarsasagtol valamit, masik topicban kerdeztem egy borhibat, hatha itt van otlet:
"Azota kaptam egy otletet, hogy ppvp-vel kezeljem.
Szoval van egy [kekfrankos] rozem, ami halvany narancsos arnyalatu, nem idealis szin. Mustkoraban, erjedeskor szep volt a szine, kenezes ota ilyen. Van Bakonyi fele kis szettem, gondoltam merek egy kent, ennel az elso lepcso a kensav 10%-os oldata. Ahogy csepegtettem bele, egyszer csak visszatert a gyonyoru szine. Mit gondoltok?"
Ezen a területen azért nagyon komoly kontroll van már világszerte. Ráadásul ez a kontroll nem pusztán hatósági, hanem társadalmi szinten is átlátható. Ha a legminimálisabb élelmiszerbiztonsági kockázta lenne manapság egy ilyen szabványos eszköznek akkor azt ízekre szedné több tucatnyi független kutató meg a sajtó. Mármint nem Magyarországon, mert itt a függetlenség és a civil kontroll komoly hiányosságokkal küzd.
Annak idején azt is elhittem, hogy nyugodtan együk az 1 forintos fejes salátát mert csernobilból semmi nem juthat el hozzánk. Aztán, hogy a melamin levestálka is egészséges ( hozzáteszem árultuk és minden minősítése megvolt, aztán egyik napról a másikra eltűnt )
Inkább legyek feleslegesen óvatos, mint esetleg beteg vagy betegítő :)
Mondjuk az élelmiszertárolásra hitelesített szabványos műanyaghordóból nem ázik ki semmi. De minden más szempontból tényleg jobb az acéltartály. Mondjuk cserébe jóval drágább is.
1, A műanyag nehezebb ( ha a pincéből cipeled ki elmosni, értékelni fogod a rozsdamentes kisebb súlyát )
2, Sokkal könnyebb tisztán tartani az acéltartályt. gyakorlatilag nem kell surrolni, sima kefével és slaggal kijön a borkő. Barátomnak műanyag van és hamar karcossá vált a belseje. Sokat küzd a borkővel.
3, Ez inkább érzelmi dolog de én semmit nem tartok hosszabb távon műanyagban. Se pálinkát se bort.
Ki tudja mit oldhat ki a tartály falából. Biztos semmit de azért jobb félni :)
Nekem kettő 200 literes tömlős és kettő 200 literes parafinos.
Én azokat is úgy használom, hogy a porvédő közepére tettem egy bicikli szelepet. Miután ráteszem a porvédőt, egy gumiszalag karikával leszorítom és széndioxiddal telítem a bor feletti részt. Ezeket három éve használom így és semmi problémám nincs vele. A tömlős fedőt elég macerás karbantartani és drága, gyakorlatilag a tartállyal megegyező az ára.
Én csináltattam a pilisvörösvári műanyagosokkal egy műanyag, szilikontömlős fedőt - mérettől függően szerintem 10-20e körül még most is megvan pumpástól tömlőstől.
Mekkora macera egy ilyen parafinos tartályt gumitömlőssé alakítani? A napokban ajánlottak nekem bagóért egy 6 hektós parafinos tartályt, de a parafinért annyira nem rajongok és inkább gumitömlősen használnám.
Én is ilyen tartályokban erjesztettem a kékfrankos rozémat. Amíg forrt, addig csak a porvédő volt rajta.
Utána lefejtettem az aljról, kapott kis ként majd lederítettem. Itt már rajta a fedő de nem parafinoztam.
Hétvégén leveszem a derítőről és pihentetem palackozásig. Ilyenkor kéne rakni a parafint de én nem használom. Gumikarikát teszek a porvédő köré és széndioxiddal telítem a tartályt.
