Igen, szerintem is van különbség aközött, hogy valaki jóko volt jó helyen és aközött, hogy a rendszerváltást megelőző években számítva a válozásra elkezdte tudatosan kiszervezmi magának vagy strómanoknak az állami gazdaságok/vállalatok vagyonát.
Sajnos a magyar történelemnek és a magyar bornak ez a része valóban nincsen kellően feltárva. Szerintem ez részben a sajtó felelőssége. Szerintem senki nem merte ezeket a darázsfészkeket megbolygatni. Akinek lehetősége lenne utánamenni ezeknek, azok félnek... és joggal félnek.
Ezzel együtt szerintem a mesterséges amnézia nem jó megoldás. A történelmi igazságtalanságokat nem lehet elásni, egyszer minden a felszínre tör és több kárt okoz mintha óvatosan feltárnánk.
Az öröklés még nem igazán téma Magyarországon. De 10-15 éven belül szerintem tanúi leszünk több ezzel kapcsolatos botránynak.
Ezen mondjuk meglepődni kicsit érdekes, mert a Divino csak a Junibor tagjainak borait tartja. És ezt jól láthatóan közli is minden fórumon.
Az egy másik kérdés, hogy nagyon mást ezen a "gálán", mint a mindenkori itallap, nem lehet kapni. Ja, a Laposa narancsbornak készült, de végül mégsem annak sikerült amforás olaszrizling nem volt. Illetve hivatalosan nem volt, lehet a pult alatt volt, de erre már nem kérdeztem rá.
Btw: bemégy a Divino-ba veszel egy pohár bort és a pohárral kezedben kimégy a térre, akkor a pohár megvan. A letét ott 500Ft, amelyet visszaváltanak a végén, ha visszaviszed. Hideg fej, gondolkodás....
Azért én érzek egy jelentős különbséget azok között akik csak "jókor voltak jó helyen" (jó infókat kaptak), és ezért jutányos áron hozzájutottak valamihez, és azok között, akik tudatosan dolgoztak azon hogy ilyen helyzetbe kerüljenek, hivatali/egyéb pozíciójukkal visszaélve juttattak maguknak és ismerőseiknek javakat. Sajnos arról semmilyen infom nincs hogy ki melyik csoport, sőt azzal sem vagyok tisztában hogy ki mindenki tartozik egyáltalán valamelyik körbe. Jó, néhány nyilvánvaló tipp adódik, de azért indultak a 90es években mindenféle borászatok, kicsik nagyok egyaránt, nem hiszem hogy egy kalap alá vehetnénk mindet. Így viszont csak egy kellemetlen légkört ad az egész, ami nem visz előre. Az ilyesmiről vagy elfeledkezünk teljesen, vagy feltárjuk rendesen és tiszta víz kerül a pohárba.
Azt amúgy értem és elhiszem, hogy akinek ölébe hullott egy birtok az kicsit másképp szemléli mint aki töredékenként vásárolta össze és telepítgette magának hosszú éveken át, de ez ugyanígy igaz azokra is akik birtokot örökölnek. Különösen ha valami távolabbi örökös például, aki maga nem ott nőtt fel, stb. Mégis ahol a magánbirtoknak rendes kultúrája van, ott ez a hozzáállásbeli különbség gyakran teljesen másmilyen, nem negatív dolog.
Tényleg elég kiábrándító ez a junibor ünnep, legalább 90%-ban ugyanazok a borok, mint ami a divino kínálata, 1-2 kivétellel nagyon silány borokat volt szerencsém kóstolni tegnap, és most már 1000 Ft a nem visszaváltható pohár, amibe töltenek.
A magyar borkedvelőknek fölösleges kimenni, a külföldi turistákat meg inkább elrettenti a borainktól...
Általában külföldi borokat választok, bár gyakran iszom magyarokat is. A Veritas, a BT mindig tartogat azért kellemes meglepetéseket. Néha be-becsúszik egy-egy kisebb, kézműves pince bora is, de ott elég vegyesek a tapasztalataim.
Nem tudom, mi kellene egy Olaszországban, Németországban, Ausztriában tapasztalható lineáris ár/érték összefüggéshez..?
Továbbra is kriminálisnak látom a magyar borhelyzetet.
Hát ez az! Olaszországban az Antinori márki volt az egyik fő borhamisító a brunellopoly idején. Egy olyan család, akik évszázadok óta készítenek bort. Meggyengült az ellenőrzés, mingyá' rést ütöttek a paizson. Aztán koppantak... Érdekes, hogy bár vannak jó boraik, de itthon is a nevüket adják (és a pénzüket persze) olyan szeméthez, mint a Tűzkő birtok. Otthon ezt már nem tehetik meg.
A "nagy neveket" illetően látnám valamiféle értelmét ennek a harácsolásnak, ingatlan panamának, és eu-s pénzlenyúlásnak, ha jók lennének a boraik, de nem azok...
Tág ám az a kör és vannak köztük olyanok is akikről első ránézésre nem is gondolnád, hogy ők is a rendszerváltás környéki ügyes provatizálás nyertesei. A legtöbben zseniálisan építették fel a jovális agrárvállalkozó arculatukat. Arra pedig, hogy hol is voltak és milyen információkhoz és erőforrásokhoz fértek hozzá a 80-as évek végén nem sokan tudnak. Ez lassan már történelem...ráadásul feldolgozatlan történelem.
Igen, lehet, hogy tudják. Csak nekik van egy olyan narratívájuk, hogy ez nekik jár és biztosan megvan a relativizálós válasz, hogy mások bezzeg még többet, meg hasonlók.
Igazándiból én nem is ítélem ezt el. Ítélkezni nem az én dolgom. Nem mondom, hogy ez rossz vagy jó. De tény, hogy nagyon más szemlélete van annak akinek az ölébe esett több tíz hektár ültetvény és annak aki lépésről-lépésre minden tőkéért maga megdolgozott.
Egyébként szerintem pont jellemzőbb az utóbbiakra az organikus szemlélet. Talán jobban megbecsüli az ember azt amiért megdolgozott.
(a '15 - ös sem volt rossz, de messze nem tudta azt az egyensúlyt, azt a frissességet amit a '16-os. Az az olasz tényleg pazar, ezúttal nem túlzó az időnként megkérdőjelezhető PB értékelés)
Szerintem, mármint szigorúan szerintem a magyar boros közélet és boros közírás egyik nagy tartozása, hogy senki nem merte feltárni a magyar borásztársadalomat keresztülhúzódó törésvonal okát és lényegét.
Ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni akkor azt mondanám, hogy van az a kör akik a rendszerváltás környékén jó helyen voltak jókor és állami vállalatok ügyes privatizációjával kaszírozott százmilliókból, vagy az egykori állami gazdaságok és téeszek, megyei pártközpontok vezetéséből ügyesen megszereztek hatalmas területeket. Ezek az egykor pártvonalon futtatott kéderek hirtelen zöldbárók lettek majd mostanra jovális agrárvállalkozásokká, sőt nem ritkán romantikus családi gazdasággá avanzsáltak. A másik kör a gyütmentek akik más területen megekereett több vagy kevesebb pénzükből csak egy jó tíz évvel az előzők után, már jóval drágábban tudtak csak jellemzően sokkal kisebb területeket megvenni. Ezen két kör között kimondatlan és burkolt feszültség van.
Ülj le és listázd ki a 90-es években felfutott sztárborászokat és jellemzően tudni fogod, hogy kikről beszélek. Persze kivételek vannak és a mérték is lehet más. De a modell az ez. Most már persze a második generáció veszi át a stafétát és ők szerintem néha még annyit sem tudnak arról, hogy a szüleik pontosan hogyan is szerezték a 10-20-50-100 hektárjaikat. Ők abban nőttek fel, hogy ők az élet császárai, lé van dögivel és mindenki rajong értük.
A Laposáék persze ebben a témában kispályások, nem is ők a legjobb példák erre. De azért egészen más a hozzáálláuk nekik az egész ágazathoz mint azoknak akik konkrétan a belüket kidolgozták minden egyes karóért és négyzetméter földért.
