Tényleg elég kiábrándító ez a junibor ünnep, legalább 90%-ban ugyanazok a borok, mint ami a divino kínálata, 1-2 kivétellel nagyon silány borokat volt szerencsém kóstolni tegnap, és most már 1000 Ft a nem visszaváltható pohár, amibe töltenek.
A magyar borkedvelőknek fölösleges kimenni, a külföldi turistákat meg inkább elrettenti a borainktól...
Általában külföldi borokat választok, bár gyakran iszom magyarokat is. A Veritas, a BT mindig tartogat azért kellemes meglepetéseket. Néha be-becsúszik egy-egy kisebb, kézműves pince bora is, de ott elég vegyesek a tapasztalataim.
Nem tudom, mi kellene egy Olaszországban, Németországban, Ausztriában tapasztalható lineáris ár/érték összefüggéshez..?
Továbbra is kriminálisnak látom a magyar borhelyzetet.
Hát ez az! Olaszországban az Antinori márki volt az egyik fő borhamisító a brunellopoly idején. Egy olyan család, akik évszázadok óta készítenek bort. Meggyengült az ellenőrzés, mingyá' rést ütöttek a paizson. Aztán koppantak... Érdekes, hogy bár vannak jó boraik, de itthon is a nevüket adják (és a pénzüket persze) olyan szeméthez, mint a Tűzkő birtok. Otthon ezt már nem tehetik meg.
A "nagy neveket" illetően látnám valamiféle értelmét ennek a harácsolásnak, ingatlan panamának, és eu-s pénzlenyúlásnak, ha jók lennének a boraik, de nem azok...
Tág ám az a kör és vannak köztük olyanok is akikről első ránézésre nem is gondolnád, hogy ők is a rendszerváltás környéki ügyes provatizálás nyertesei. A legtöbben zseniálisan építették fel a jovális agrárvállalkozó arculatukat. Arra pedig, hogy hol is voltak és milyen információkhoz és erőforrásokhoz fértek hozzá a 80-as évek végén nem sokan tudnak. Ez lassan már történelem...ráadásul feldolgozatlan történelem.
Igen, lehet, hogy tudják. Csak nekik van egy olyan narratívájuk, hogy ez nekik jár és biztosan megvan a relativizálós válasz, hogy mások bezzeg még többet, meg hasonlók.
Igazándiból én nem is ítélem ezt el. Ítélkezni nem az én dolgom. Nem mondom, hogy ez rossz vagy jó. De tény, hogy nagyon más szemlélete van annak akinek az ölébe esett több tíz hektár ültetvény és annak aki lépésről-lépésre minden tőkéért maga megdolgozott.
Egyébként szerintem pont jellemzőbb az utóbbiakra az organikus szemlélet. Talán jobban megbecsüli az ember azt amiért megdolgozott.
(a '15 - ös sem volt rossz, de messze nem tudta azt az egyensúlyt, azt a frissességet amit a '16-os. Az az olasz tényleg pazar, ezúttal nem túlzó az időnként megkérdőjelezhető PB értékelés)
Szerintem, mármint szigorúan szerintem a magyar boros közélet és boros közírás egyik nagy tartozása, hogy senki nem merte feltárni a magyar borásztársadalomat keresztülhúzódó törésvonal okát és lényegét.
Ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni akkor azt mondanám, hogy van az a kör akik a rendszerváltás környékén jó helyen voltak jókor és állami vállalatok ügyes privatizációjával kaszírozott százmilliókból, vagy az egykori állami gazdaságok és téeszek, megyei pártközpontok vezetéséből ügyesen megszereztek hatalmas területeket. Ezek az egykor pártvonalon futtatott kéderek hirtelen zöldbárók lettek majd mostanra jovális agrárvállalkozásokká, sőt nem ritkán romantikus családi gazdasággá avanzsáltak. A másik kör a gyütmentek akik más területen megekereett több vagy kevesebb pénzükből csak egy jó tíz évvel az előzők után, már jóval drágábban tudtak csak jellemzően sokkal kisebb területeket megvenni. Ezen két kör között kimondatlan és burkolt feszültség van.
Ülj le és listázd ki a 90-es években felfutott sztárborászokat és jellemzően tudni fogod, hogy kikről beszélek. Persze kivételek vannak és a mérték is lehet más. De a modell az ez. Most már persze a második generáció veszi át a stafétát és ők szerintem néha még annyit sem tudnak arról, hogy a szüleik pontosan hogyan is szerezték a 10-20-50-100 hektárjaikat. Ők abban nőttek fel, hogy ők az élet császárai, lé van dögivel és mindenki rajong értük.
A Laposáék persze ebben a témában kispályások, nem is ők a legjobb példák erre. De azért egészen más a hozzáálláuk nekik az egész ágazathoz mint azoknak akik konkrétan a belüket kidolgozták minden egyes karóért és négyzetméter földért.
Mindkét cég általam éttermekből ismert borainak stílusa/minősége olyan, hogy még nem éreztem motivációt, hogy levegyem a borukat a polcról valahol. Nyilván motiváció lehetne, ha legalább ár/érték alapján lennének vonzók, de ez se áll rájuk. Ez a Sáfránkert pl. elvileg dűlős olasz, miközben a beltartalom nagyjából egy alapbor szintjén van. Most néztem a BT honlapját, van Figula-olasz 6500 pénzért is - talán az tényleg komoly.
Laposáéknak a tájépítészetes sztori előtt még a családi vállalkozásban volt néhány emlékezetes boruk, de annak már vagy egy évtizede (2006os és 2008as juhfark és kéknyelű rémlik például). Azóta ahogy mondod, a "kellemes de jellegtelen" vonalra álltak rá, ezzel együtt mostanában még az áraik is felfele mennek erősen.
Figula borokat is rendszeresen iszom 6-8 éve, nagyjából egyetértek hogy ők is ugyanez a kategória. Mindig van kellemes olaszrizlingjük, néha jól sikerül a chardonnay vagy a sauvignon blanc, de a legtöbb valóban nem kiemelkedő. Egy-egy vörösük ugrik ki, pl volt egy 2012-es dűlős merlot, meg a 2015-ös olaszok közül a Sóskútban és a Lőczében látok fantáziát, ezekből azért egy-egy palackot vettem itthonra is. Viszont ott vannak Füreden ahol sokszor járok, és mindig jólesik betérni egypár pohárra :)
A névvel kapcsolatos asszociációid szerintem is helyénvalóak.
Én ott látom a csapdát, hogy sokan felültek a megmondóembereknek és elkezdtek nagyobb terheléssel, alacsonyabb mustfokkal dolgozni. Azzal a céllal, hogy elegánsabb, alacsonyabb alkoholú bort készíthessenek. A koncentráció, maradékcukor, extrakt gonosznak lettek kikiáltva és a trendiségre törekvő pop arculatot építő borászatok lelkesen felültek erre a vonatra.
Amennyire én tudom a BT beválogatási rendszere is olyan, hogy egy válogatott kerekasztalnak kell majdhogynem egyöntetűen szeretni egy bort ahhoz, hogy a polcokra kerülhessen. Ez az asztal viszont erősen az ilyen karcsúbb, vékonyabb (szerintem jellegtelenebb) stílust kedveli. Ha megnézed a BT fehérboros kínálatának a többsége ilyen óvatosan kilugozott, lecsupaszított könnyen oható. A Laposáék jól fekszenek a BT-nél. A BT döntéshozói szeretek a boraikat és az arculatukat. Innentől kezdve nyilván bármilyüket eladják gond nélkül.
De bevallom, hogy nekem mindig egy kicsit ellenszenves volt ahogyan a BT egy-egy bort pozicionált. Ahogy ellenszenves, hogy túl nagy az erejük a magyar borpiacon.
