Nekem a '12-es jutott szombaton. Egy kis pinot, annál kevesebb nagyság volt benne. Shirazzal egyszer leleveztük, hogy nem teljesen azonos az ízlésvilágunk. És a Csobánci BM is benne volt, amiben nem értünk egyet.
Ismétlésként: nekem nagyon jó tapasztalataim voltak, főként a pinot noir-ukkal. Azonban a 2010-es évjárattól egyre több borukat nem tudom értékelni, sem minőségben, sem árban.
Hogy PN on topic legyek: nem rossz pannon típusú PN a Vitis 2012-es Pinot-ja (Tolna -1990Ft).
Pinot Grande: Kató András (Shiraz) nagyon dicsérte, képes vagyok elhinni neki, hogy jó. Korábban már volt balszerencsém egy hibás palackhoz (Várkút), de tavasszal vettem újabbat, azt még nem nyitottuk ki.
Nekem egyébként a Csobánci alap (birtok) pinot (2011) is más világ volt (jobban tetszett), mint az Etyeki Kúria bármelyik évjárata...
Egy nemrég Svájcba kiköltözott haveromtól kaptam nyári hazalátogatása alkalmából ezt a Pinot Noirt. Meglepöen kellemes ízek, zamatok és hosszú utóízek.
Sajnos nem tudok képet feltölteni, de itt egy német nyelvü link róla:
Én a 11-es Pinot-t, a Köveshegyi dűlőről ittam. Magyar viszonylatban etalon, de már nem kapható. Jelenleg nem ismerek ehhez fogható magyarországi pinót. Minőségben olyasmi, mint a 97-es Gere Kopár vagy a 2000-es Solus.
A Vylyan 2009-es teljesen más arculatú, de szintén kitűnő bor.
A CsBM többi borát nem kóstoltam, és gyanítom, a birtokbor, mint olyan, náluk is inkább a kerülendő kategória.
Nagyon mondtátok, hogy a Csobánci PN mennyire jó. Így tegnap nekiveselkedtem egy Pinot Grande-nak, mert nem emlékeztem, hogy a birtok PN-jét dicséritek. Ez ugyanis semmiben sem jobb, különb, mint egy átlag magyar (pl. villányi) PN. Az ára inkább a vágyak, mint a tényleges beltartalmat tükrözi. Az Etyeki Kúria 2015-öse messze jobb ennél.
Valahogy a 2009-es (vagy 2007, már nem emlékszem) PN után, szinte csak közepes vagy annál rosszabb Csobánci BM borokhoz volt szerencsém. Továbbra is kilistázva nálam a termelő.
Nem a legjobb, csak a viszonylag megfizethetők (- 5000 Ft) közül ez tetszett legjobban mostanában. Csináltunk egy pinot vakkóstolót is, azon nem szerepelt (a sokkal drágább Várkút igen, de az hibás volt), ott a Valóban Méltó (St. Andrea) volt nálam a győztes, de az már elég durván árazott.
Mellé tettem a 2014-es Csakegyszóvalt is :) ha lúd, legyen kövér :) Tényleg sokkal gyümölcsösebb, illatra is, ízre is összetettebb, mint a Csobánci (2011). Viszont, talán kevésbé pinósabb, vagy inkább fajtajellegűbb... Inni kellemesebb a St.andit, de... ha pn, akkor a Csobáncira szavaznék.
Szellőztetés jót tesz neki, nyitás után erősen lakkos illatú, kissé kesernyés utóízű. Csavarzáras, a másik parafás, de a műanyagos (nem tom, mi a neve).
Rápróbáltam erre a borra. Hát, ha ez a legjobb... nem lesz a fajta a kedvencem. Kiérezni belőle, h milyennek kellene lennie, de nem olyan :) szerintem.
A Csobánci birtokpinót még nem ittam, de tervben van. A Kősziklás nekem is bejött (talán 11-es..?), de kis mellékízt éreztem benne. Enyhe meszes (?), kőporos ízt, ami tulképp nem nagyon rontotta sz élvezetet. Emlékeim szerint valami 2 ezer ft körüli best buy volt.
Nekem volt szerencsém két nagyon komoly burgundihoz (nem La Táche vagy Romanée Conti, de azért valami olyasmi), amik alapjában változtatták meg a viszonyomat a fajtához. 😊
Nem állítottam, hogy van olyan, hogy Bott-stílus, de valamihez hasonlítani akartam, ha már kérdezted. Nekem speciel tetszik a Bott-féle pinot, jobban, mint egy kerekebb-vaskosabb darab, lásd PAP. Kevésbé, de tetszenek a még filigránabb/rozésabb darabok is, pl. Kősziklás vagy Váli.
Aztán van, ami jobban tetszett, mint a Csobánci birtokpinot (2011) és az a bizonyos St. Andrea, a drágábbik.
Jó burgundit viszont nem ittam annyit, hogy viszonyítási alapom legyen.
Van olyan, hogy "Bott" stílus..? Igazság szerint az ő (Bott Frigyes) borai nem tartoznak a kedvenceim közé, bár egyik-másik bora jó és szívesen megiszom. A pinója úgy vékony, hogy nem jó. A "franciás" stílus nem feltétlen a vékonyságról szól. A csúcs és az ahhoz közeli burgundik összeérnek a csúcs bordóiakkal. Ott már értelmetlen ez a különbség.
A jó Pinot egy sötét tónusú, hihetetlenül mély és gazdag ízvilágú "lakk"(azaz átlátszó), míg a jó bordói inkább egy érdekes színvilágú, változatos "festék" (azaz átlátszatlan).
A magyar Pinot-k vagy vékonyak (Bott Frigyes, Tóth Ferenc), vagy vastagok, de lekvárosak (Luka Enikő, de kb. mindenki más is). Se így, se úgy nem jók. Egyik-másik iható ugyan, sőt még jó (!) borok is vannak köztük, de nem jók Pinot-nak...
Ha a Csakegyszóval a kérdés tárgya, akkor olyan, amit te - vélhetően - gyümölcsösnek nevezel. Még nem annyira vaskos-édeskés, mint a PAP, de ahhoz közelebb van, mint a filigrán Bott-féle stílushoz.
Nekem is ez a fajta a kedvencem. Eddig két bor tetszett nagyon, de egyik sem az a franciás elegáns, hűvösebb irány, amit igazán szeretek. Az egyik a Vylyan Gombás 2009-es, a másik a Csobánci Bormanufaktura 2011-es hűvoösebbik területről szüretelt Pinot-ja. Valójában mindkettő inkább aféle "magyaros", gyümölcsösebb változat, és hát az áruk is 9 ill. 11 ezer ft (volt).
A Dr Loosen-t rieslingben ismerem, az tipikus német bor, szép savakkal és nanogrammra kiszámított maradék cukorral, ha itthon is kapható akkor én is benevezek a pinójukra.
