Te illetve ti valahol nagyon eltévedtetek az aranysújtásos külsőségekben :)
Én nem tartom magam öregúrnak, a lányomról nem is beszélve, aki ugyancsak tagja borrendünknek és elég jó bort készít állítólag.
Nem tudom hallottál e a Csóbor pincészetről ( borászati egyetemet végzett hölgy a főnök ), vagy Lics Balázsról, esetleg az L.Simon borairól ( ahol a politikától függetlenül kitűnő borász van, nagyon jó borokat készít )? ezek a borászok országos szinten hozzák az aranyérmes borokat és képzeld el nem szégyellik, hogy a mi borrendünk tagjai.
Nem tudom mikor jártál felénk a pincesoron de azoktól a fahordóktól eltekintve, ahol a vörösborok barikólása vagy csak nemesítése folyik, fém tartályokban reduktív módszerrel készítjük borainkat.
Ja és képzeld el ismerjük ám a laboreszközöket is itt mély-vidéken, tudunk kénessavat mérni, sőt ha kell még deríteni is tudunk, ha érted miről beszélek. Valahol már azt is hallottam hogy tannin vagy valami ilyesmi.
Manapság az én méretemnél se ördöngösség bemérni egy savszintet és iható bort készíteni.
Amikor mi vén szarosok összeülünk beszélgetni, eszmét cserélni az év borairól akkor köztünk olyanok ülnek akik pl. Franciaországban tanulták a mesterséget, vagy országos hírű növényvédelmi szakember.
Ennyit a vinkó készítőkről! Én se bántottalak téged, bár a 400 ezer közé tartozom és néha jót röhögünk a leírt értékeléseken.
Nagyon tudom utálni a lenéző tudálékoskodó hangnemet.
Mondjuk ebben azért benne van az is, hogy a minőségi bortermelőknek nem igazán sikerült áttörni az átlagfogyasztók táborába.
Néhány éve bemértem ezt a piramist:
I. 300-500 fő - keménymag, kóstolókra jár, követi a top 50 termelő borait évjáratról évjáratra, napi szinten olvassa az online borsajtót
II. 2.000-5.000 fő - laza borhobbista, néha el-elmegy kóstolókra, a print borsajtót alkalomadtán elolvassa, tudja ki az az 10 top magyar borász akit jónak kell tartania, van pár keménymag ismerőse akiktől néha lecsorognak hozzá az ütősebb online események
III. 10.000 - 30.000 - kultúrált borivó, néha elmegy a nagyobb borfesztiválokra. A mainstream médiában megjelenő boros sztorikról tud. Tudja, hogy van Gere-Bock-Szepsy. Borsajtót csak akkor olvas ha a laza borhobbista klotyójában megtalálja. Nem érdekli mélyebben az egész, de ha Borbás Marcsi mond valamit azt megjegyzi
IV. 100.000 - 400.000 - átlag borivó, megveszi az élelmiszerboltok 400-800 forintos borait és szörnyülködik minden borom ami 1500 forintnál többe kerül. A top 50 magyar bortermelőtől csak párszor kóstolt bort amikor valami keresztelőn lekerült a nappali könyvespolcán "érlelt" 97-es Bock portugizi és meg is állapítja, hogy nagy átverés az egész.
A számokat mindenki kedve szerint tologatjatja, de a nagyságrendek valahol ezek.
Az én véleményem az, hogy az I.+II. réteget tudja a top50 termelő megszólítani. Néha, lehet elérni eredményeket a III. rétegben. Egy-egy bestbuy vagy éppen beragadt tétel el-eljut a III. rétegig. De maradandó eredményeket a III. régeben csak a 90-es években megpincepalotásodott és a Bortársaság által a kezdetektől tolt nagyágyúk tudnak.
A IV. réteg viszont teljes mértékben a Vargabor és hasonlók terepe.
Ez pedig szerintem részben (ha nem egészben) a fősodor esatablishment felelőssége. Vagy úgy, hogy az olcsóbb árfekvésű alapboraik minősíthetetlenül hulladékok, vagy egyszerűen mert nincsenek meg a marketing/kommunikációs eszközeik.
Kisebb részben pedig a borsajtó és a borról író, kommunikáló szűk kör a felelős. Nem hibás, csak felelős. Ezt ugattam tíz éve is a nem kicsit elitista és arrogáns boriróknak, hogy az évjáratos bdx borok szálazása és a burgundiai dűlős borok összevetése az kutyául nem érdekli már a II. réteget sem. Szépen a sarokba is festette magát minden borszakíró és csodálkoznak, hogy miért nem olvassa őket a kutya sem... hát azért mert nem írnak semmi olyant ami a IV.-III. réteget érdekelné.
Üdvözlök mindenkit. Szerény jelentkezésem oka, hogy az orvos szerint jó minőségű félédes vörösbort lehetne/kellene innom minden este 1,5 (másfél) decilitert. Mondanátok 1-2 valóban jó minőséget, és nem túl erős félédest? Köszönöm.
Annyi biztos, hogy az a borlovag (vagy mi), akivel én talékoztam igencsak meglepett, mert a magyar borászok közül alig ismerte valakinek a nevét, a jó borról fogalma nem volt. A hacukái nem érdekelnek, azt éppen nem viselte...
Nézd. Nekem ez az olcsó bársonytextil palástban, aranyszegélyes májuselsejei hangulatú zászlókkal a helyi bucsuban való bohóckodás nekem a komikus és a szánalmas között van valahol. Én alapból komolytalannak és sznobságnak tartok minden olyan műrituálét aminek a szőlőhoz és a borhoz még távolról sincsen semmi köze.
Amúgy a borkultúrának remgeteg bugyra van. A borrendekben pózoló bársonypalástos öregurak is egy bugyra és az amiben én mozgok pedig egy másik.
Azt aláírom, hogy a bucsu hangulatú össznépi vedelés ahol a falubeliek közepesen rettenetes borait issza a nép is kiszolgál bizonyos igényeket. Nem feltétlenül azokat amiket én szeretnék kiszolgálni. De nyilván van akinek arra van igénye, hogy valami szintetizátorral kisért popritmusú csujjogatósra igya a józsibácsi amúgy eladhattlan, agyonkénezett borát. Ez persze nem biztos, hogy az az igény amivel az én dolgom foglalkozni.
Szóval elvagyunk mi így egymás mellett :) Ha jól veszem le akkor sokat nem zavarjuk egymás köreit.
Ja és igen, nálunk a Somlón is van borrend. Szoktam látni a kedves nyugdíjas bácsikat bizsuveretes műbársony függönybe öltözve komolykodva fényképezkedni :) Mondjuk eléggé sokat elmond ezen borrendek borkultúrális jelentőségéről, hogy az alig 400 hektáros hegyünk, említeni érdemes mondjuk 15 bortermelőjéből még egyiket sem láttam egyik borrendben sem komolykodni. Ennek szerinted mi az oka?
Én attól tartok, hogy az ok az az elképesztő kultúrális szakadék ami a szőlő és bortermeléssel kapcsolatos alapértékrendek között van. Én a kedves bácsikáknak azt javasolnám, hogy ne a bársony ágyhuzat vasalgatásával kezdjék a borkultúrát hanem a hordómosással. Mert a magyar borkultúrának sokkal inkább a sok büdös hordó a gátja mint az, hogy túl kevés a műbársony textília.
Ezen Zoli biztos jol fog szorakozni. Valami hallott mar harangozni a borokrol ugyanis.
Viszont nagyjabol az osszes borasz ismerosom kozul (es azert van egy par) senki nem tagja egyik borrendnek sem, es azert vannak koztuk igazan elvonalbeli boraszok elvonalbeli borvidekeken. Az atlagembernek (es jelek szerint a boraszok jelentos reszenek is) a borrendek hozta kulsosegek avittak es megmosolyogtatoak. Mar maga a borrend kifejezes is egy, mar a 20. szazadban is multbarevedosnek szamito hangualtot kelt. Mindezzel nem akarom elvitatni, hogy bizonyos borrendek igen hasznosan tevekenykedhetnek, de ami atjon belole, arra csak nagy onuralommal nem mondanam ra, hogy sznobsag.
Úgylátszik kb ennyi ismereted van a mai magyar borkultúráról :)
Ha legalább utánanéznél egy kicsit annak, amiről itt sületlenségeket állítasz, azt megköszönném.
Azt a rengeteg borászt és borkedvelőt sértegeted így, akik a legtöbbet tették a rendszerváltás óta a magyar borászat tekintélyének visszaszerzéséért.
Voltál te már ilyen borünnepen? Érdemes elmenned egy két helyre és megnézni, hogy mennyit fejlődött azon helységek borainak és pincéinek a minősége, ahol aktív borrendi élet folyik.
Egyszer látogass el mondjuk Mórra, vagy akár hozzánk Velencére, szívesen látlak egy pohár lenézett nagypapás rozéra vagy akár egy jó kis vörösborra.
Sok ember azért kezdett el újra foglalkozni a szőlővel, mert látta, hogy milyen jó közösségi élet alakult ki a bor körül.
Ne a külsőséget nézd, hanem vedd a fáradságot és less mögé kicsit. Talán meglátod mennyi munka van egy jó pohár bor mögött ( rossz mögött is :) ) és mennyi barátság, jókedv, életerő.
Azért szerintem azt nagyjából mindenki tudja, hogy a borrendek a magyar borvilág legavittabb mókás jelenségei, ahol jovális nagypapák és helyi énektanárok olcsón mért műbársony méteráruba öltözve játszanak valami vicces lovagi társasjátékot.
Szép napot! Kérdezném a szakértőktől! van öt palack Monostorapáti Müller Thurgau 1979 évjáratú borom. Hol találnék róla bővebb infót? eddigi keresésem sikertelen. válaszokat köszönöm!
Köszi a biztatást ;) A "technológia" konkrétan annyi volt, hogy bogyózás, majd minden adalék (fajélesztő, tápsó, cukor) nélkül bekerült az üvegbe :) Ként sem látott. Fontos, hogy ne kaphasson oxigént, tehát teletöltve kell tárolni. És jó hőmérsékleten, nekem pincében érlelődött. Jövőre több fajtával is kipróbálom. Kösz a tippet, lehet, hogy a muskotályos fajta nem volt jó választás.
Az irsaiban ha jól tudom szegről végről vannak muskotályos gének. A muskotályos fajták pedig hajlamosak elszappanosodni. De majdnem mindegyik intenzív bukéfajtnál előfodulhat ez. Szóval én a szappanosságot itt egy kevésbé kívánatos fajtajellegnek tudnám be.
A kísérletedhet pedig gratulálok! Szépen bizonyítottad te is, hogy magához a borkészítéshez igazándiból nagyon minimális alaptechnológiára van szükség :) Már pár literrel is meg lehet mutatni, hogy valójában nincsen szükség a legtöbb technológiai varázslatra.
Olyan is volt, hogy 20 tételes sorba tettem (nem találom az istennek se a képet róla) ahol volt egy Vylyan Gombás és egy sima pinot is. Franciákkal, új zélandiakkal egriekkel, mátraival - sőt egy oregonival is ....
Sajnos valahol megint csak visszaköszönt amit Hepci is írt.
Jekl:
Béla nagyon jó ember, jó borász és kiváló növényvédelmis szakember. Hogy a pinotnak Villány már meleg arról nem ő tehet. Flórika elsősorban marketing ....
BZoltan egy régebbi posztjában nagyon megtetszett az amforába való must elrakás. Kicsit utánaolvastam és előjött, hogy Grúziában készítenek úgy bort, hogy a szüretkor lerakják a bogyózott gyümölcsöt és a lét nagy kerámia amforákba, besüllyesztik a földbe (hőmérséklet normalizálás miatt), majd elfeledkeznek róla következő márciusig. Megcsináltam a kísérletet egy korai szüretelésű Irsai Olivérrel, amiből egy 5 literes üveg edénybe raktam el bogyót és lét. Kb. az üveg fele alattig voltak a bogyók. Tavaly augusztus végén lett elrakva, most egy hete nyitottam meg az üveget. Amfora nem lévén, üvegben kísérleteztem.
Úgy forraltam le, hogy az üveget kb. 2/3-ig töltöttem, majd forrás után teljesen a tetejéig feltöltöttem.
A látvány: a bogyók az üveg aljába húzódtak, nem túl gusztusos látványt nyújtva. Az üveg közepétől felfelé csodaszép világossárga bor volt, az üveg legtetején pedig a magok úszkáltak. Előzőleg azt gondoltam, hogy sötét sárga lesz a bor, kioldódván a bogyókból a színezőanyagok, de nem így lett.
Az illat: 7 hónap totális hozzá nem érés után kinyitottam a palackot. Ez egy ILLATBOMBA. Az Irsai Olivér amúgy is egy illatos bor, de amikor az üveget kinyitva beleillatoltam, az jutott eszembe, hogy ha Irsai parfümöt készítenék, annak ez lenne az illata. Eszméletlen intenzitás.
Az íz: Nagyon finom, az illat visszaköszön. Egy nagyon pici szappanosságot érzek. Nem tudom elmondani ezt a kis mellékízt, de érzem, hogy ott van. És kapott egy olyan savat a bor, amit a normál Irsai nem kapott. Ja és picit érződik a széndioxid. Mintha valami friss rozét kortyolgatna az ember...
Az ízén érzek egy pici oda nem illő ízt, szerintem egy fejtés elhajtaná, de ilyen kis mennyiségnél ezt nem tudom kikísérletezni. Csak gondolatkísérlet: jót tenne a bornak pár hónap nem bogyón érlelés.
Összességében: megéri megpróbálni. Csodálatos illatokat fejt ki az idő, érdekes ízeket hoz elő. Tárolással ez utóbbi biztosan változik még. Nem vagyok hozzáértő, csak egy lelkes kezdő :) Nem tudok adatokkal és pontszámokkal szolgálni ;) A technológia viszont úgy néz ki működik, jövőre nagyobb üveg edényekbe rakok ilyen kísérleti anyagokat. Az amfora is tetszik, de árban nem tud versenyezni az üveggel. Az üvegnél ráadásul ott van a látvány, ami nem hatodrangú.
Értem, de ugye nem burgundi pinot-rólesett szó, hanem Pinor Noir-ról, ami rendszertanilag helyes, tehát nem kell külön hangsúlyozni, hogy nem az a terület.. ;-)
De értem, amit mondasz. Kösz az infót, bár a leírásban Béla és Flóra szerepel és az isten tudja, ki mit hazudik ilyenkor össze, valszeg csak a tulajdonlás tényét közlik, nem annak a nevét, aki a metszést végzi...
A lényeg viszont (talán ez elsikkadt) az, hogy ár/érték aránban ez egy jó pinot. Ezen még az sem ront, hogy egy sima 11'-es Vylyan Pinot-val szemben alulmarad a nagy Riedel Burgundy Grand Cru pohárban, míg egy sima Riedel pinósban még jól muzsikál.;-)
Hétvégén fogom kóstolni a 2009-es Vylyan Gombás Pinot Noir-t, ami a sima 2009-es felsőbb oktávja, és itt 3 ezer ft áll szemben 9 ezer forinttal. A sima 2009-es odatehető egy alap francia burgundi mellé, kíváncsi vagyok, a Gombás mit tud..?
Kb. annyiban, mint egy Villányi Franc egy Loire menti Cabernet Franctól.
Különben mindegy, hozzászólásaidból úgy raktam össze, hogy időnként kóstolsz francia borokat, szóval semmiben, valóban VILLÁNYI pinot noirról van szó és Jekl Béláé ráadásul még a jobbak közül való is. Kár, hogy már nem sokáig, úgy tudom arról a Fekete hegyről származó szakcsoporti területen van az ültetvény amit vissza kell szolgáltatni a Borkombinát vevőjének privatizálójának ...
Luka Enikő CS 2011, Egyszerűen tökéletes, sajnos az utolsó palack, életemben ez a második CS, ami ennyire jó volt, megadva az elvi lehetőséget, hogy készülhet ennél jobb bor is 9 pontot adok
Szepsy, Király Hárs 2007, szép, tiszta, élvezetes, minerális bor, erős 6 pont
Ktima Biblia Chora (görög) Red, 2014, nagyon jó bopr, de túl sok a fa, 6 pont
Tsantsali, Rapsani 2007, nocsak egy olcsó bor és milyen szép. Úgy látszik ennek idő kell, erős 6 pont
Masciarelli, Maria Cvetic, Montepulciano d'Abruzzo, 2005,úgy tűnik ez jobb és jobb, de sajnos az utolsó palack volt ebből az évjáratból, 7 pont
Ch. de la Galiniere (Provance) Grande Cuvee Charles Losma 2007, nagyon finom. 7pont
Béres, Lőcse Furmint 2005, tartalmas, teljesen friss 12 év után, élvezetes, 6 pont
La Cuvee Mithique, 2005, sok tannin, sok gyümölcs, 6 pont
Szarka Furmint 2015, rendben van 5 pont
Máté, Mantus Merlot 2004, szép és sok gyümölcs, csak azt a leheletnyi édességet nem értem benne, 6 pont
Ma este vacsora: sajt, kapri bogyó, rozskenyér, friss paprika + 2014-es évjáratú Koch Kadarka. Nem is gondoltam volna, hogy ilyet jó bort lehet csinálni a kadarkából:-)
