Nagymama kínai konyháját tegnap teszteltük, nagyon jó volt, és vasárnap is tudtunk este 20.30-kor vacsorázni. Jobban ízlett az étel, mint a Spicy Fishben, a kiszolgálás is profi és kedves volt, árban is kedvezőbb, valóban. Az adagok hatalmasak, a kicsi levesből hatan ettünk. Köszönöm az ajánlást!
Étterem hét keretében több helyen is megfordultunk, a legjobb élményeink a Jardinette-ben, az Andrássy Gardenben és a Cyranoban voltak. A csalódás a Hachapuri volt, holott ott korábban többször nagyon jókat ettünk. Plusz ráadás pedig az edelényi A bárány volt, ahol nem csak az Étteremhét menüit, de a'la carte is ettünk. A bárányos fogások egytől egyig kiválóak voltak, ráadásul nagyon baráti árakon. Egyébként általános megállapításunk volt, hogy szinte mindenhol a desszert a leggyengébb pont.
Tudom, persze, de mivel itt és a többi éttermes topikban (van még további minimum a kettő "Hová ne menjünk...") is csekély az látogatottság, semmi értelme előkutatni a további, ennél is kevésbé olvasott gasztrotopikokat. Korábban sem volt...
Nagyon köszönöm. Nemrég voltunk meghívásra a Spicy Fishben, a pekingi kacsa kivételével minden jó volt, kiszolgálás kedves, adagok túl nagyok, de mivel sokan voltunk, 8 főre csak 6 adag ételt rendeltünk,és bőven elég volt. Márciusban meglátogatjuk valamelyik általad ajánlottat.
Chinatown kedvenceit nem tudom, csak a sajátjaimat.
Jegenye utca:
A Mandarin, ami szóba került, nekem bejött, meg mindig jó jel, hogy a kínaiaknak is.
Vele szemben a Spicy Fish jó hírú, meg jó is, mi mostanában leszoktunk róla, de csak azért, mert a vendégek 80 százaléka már nem kínai, némelyik késsel-villával eszik, nekünk ez nem jön be, de amúgy tényleg jó hely, csak mi jobban szeretünk 2 doboz sörtől részegen kiabáló kínaiak között enni :)
Mellette nyílt egy új hot-pot étterem, az In Town, egyszer voltunk most télen, nem olcsó, de nagyon jó volt, megyünk még.
Van még pár hely, azokat nem ismerem megfelelően.
Szomszéd utca a Szállás utca, ott van a Beijing, főleg hotpot, van más is azért, itt sokszor voltunk, nem elektromos, hanem faszenes edényben van a leves, van egy kifőzde része is elvitelre, mi szeretjük, szoktam onnan vacsorát hozni.
Nagymama kínai konyhája, mostanában szoktunk rá, olyan, mint a Spicy Fish, csak kicsit olcsóbbra pozicionálva, és főleg kínai vendégkörrel, kifejezetten megszerettük.
Ezért nem hiszek benne, hogy CSAK szoktatás kérdése. Mert mindig, mindennel megkínáltuk, és mindent eszek, rendszeresen főztem, nagyszülőknél is csak házi kosztot kapott. Én azt a tonhalat nem tudtam megenni. Igaz, bármilyen halat is csak 20 éves koromtól eszek, de nekem anyukám allergiás a halra, és ezért soha nem volt nálunk.
Alighanem az a lényeg kisgyerek korban, hogy hajlandó legyen új ízekkel megbarátkozni - ehhez persze a szülő is kell, hogy ne csak azt az x számú ételt főzze, amit az ő szülei tettek elé.
(legkisebb gyerekem 3 évesen uzsonnára betolt egy doboz paradicsomos halat, ma meg nem enné)
Nekem kedvencem volt '58-ban a napköziben a rántott 'tonhal', amit a fagyasztott 'téglából' sütöttek,
máig számban van az íze, sajnálom, hogy eltűnt a piacról. A most kapható tőkehal filé íze köszönő viszonyban sincs az akkorival - persze, a 'megszépítő messzeség' :)
Én pedig mindent megpróbáltam a gyerekemnél, és 2,5 éves koráig mindent meg is evett, majd kiscsoportban már behívott az óvónő, hogy a gyerekem uszítja a többieket, hogy ne egyék meg a kaját, mert büdös. Mondjuk ritka jó orra van, az biztos, és nagyjából minden büdös neki. Ma már 20 éves, és kb. semmilyen tejterméket és zöldséget nem eszik meg, kivéve a Margherita pizza, viszont simán eszik utcán Ázsiában, Afrikában a legvadabb helyeken is, ha húst adnak, meg rizst. Ő a bolognait sem ette meg soha :) Kb. 20 féle ételt eszik, és mindig örömtüzeket gyújtok, ha hajlandó megkóstolni valamit.
