Még 10 éve is több hasonló hely volt Pesten, nagyrészük bezárt. Nyilván a közben jómódúvá váló tulajdonosok gyerekei már nem úgy képzelték az életüket mint a szüleiké. Hogy egész nap olajszagban állva teherautósofőröknek sütögessenek egy pult mögött. A tulajok is hasonlóan nagydumás, a törzsvendégekkel folyamatos beszélgetésben lévő ceremóniamesterek voltak egytől-egyig.
Ez a videón szereplő Pléhcsárda tényleg a jobbak közül való. Látható a tisztaságra törekvés, a -valamilyen-minőség fenntartása, az állandóság stb. Az adagok óriásiak, de ez a marketing lényege. Hogy nem szarozunk úgy mint máshol, hanem hatalmas adagokat adunk neked. Jelképük a hatalmas rántotthús.
Ez viszont egy hamis üzenet, hiszen az adag súlyra megy. Máshol is kérhetek háromszor annyit háromszor annyiért. Ez viszont nem egy étterem hanem egy talponálló, ahol a világon semmilyen hozzáadott érték nem szerepel azok közül amik a legócskább vendéglőkben is kötelező jelleggel megvannak. Viszont nagy arc az van bőven. És az ár is pont olyan, mint a vendéglői. Jelenleg 1350-egy készétel, a többség pörkölt. Ez pont annyival kevesebb mint az éttermi, hogy valójában egy bódé előtt állva eszed meg.
Nincs ezzel semmi baj. Becsületes hely, keressen a csávó, etesse a zabálósókat. A világhír viszont egyszerűen röhej. Egy ügyes húzás eredménye. De ezen az alapon húsz másik helyre is vihették volna Bourdaint.
Nekem amúgy az a rántotthús semmiképpen sem tetszik. A panírt olyan ipari-menzásnak mondanám. A szelet nagysága pedig egyből azt üzeni, hogy szeletkészítő gépből jött, amit mondjuk én biztosan nem fogyasztok el. Három másodpercre láttam egy levest, az jobban tetszett.
Ha nem is ennyire flancosan, de "színes" vacsorák évek óta voltak a Marvelosa éttermecskében, Budán, a Lánchid utcában...
A tulajdonosnő lánya festőművésznő (nagyon érdekes, fotórealista képeket fest), de a mama építész lévén szintén nagy művészetkedvelő és innen jött az ötletük, hogy egy-egy estén egy bizonyos szín köré fűzik fel az étlapot...
"Ami különlegessé teszi a vacsorát, az az, hogy itt mindenki nagyon, de nagyon elegáns, és nagyon, de nagyon fehér."
A képen baloldalt álló csávón kizárólag az ing fehér, azon kívül semmi...:)
Azt meg, hogy mennyire elegánsak egy hajdekülönleges vacsorához, mindenki döntse el, én minden esetre így öltözve kb. a SPAR-ba megyek bevásárolni...:)
Nagyon régen olvastam valahol, hogy Párizsban a Szajna parton rendeznek ilyen csupa fehér vacsorát, egyszer egy évben. Természetesen az ételek normálisak. A közönség van fehérbe öltözve, no és nem nyilvános, hanem csak meghívott vendégek mehetnek erre a vacsorára. Talán valami jótékonysági célt szolgál. A részletekre már nem emlékszem.
Pár évtizeddel ezelőtt Hitchcock rendezett olyan vacsorát a barátainak, ahol minden étel kék színű volt. Nem mindenki tudta legyűrni a fogásokat, pedig állítólag az ízek rendben voltak.
Úgy látszik, ezt a morbid ötletet továbbfejlesztették ...
Elvileg az elejétől ezek az árak, mi ketten voltunk, 3 fogásos menüt ettünk, az egyik megdobva a gulyás plusz 1000 forintjával, mindkettő a somlói plusz ezrével, egy Hendrick's ginn fizz és egy limonádé volt az ital, plusz kávé és cappuccino, így 18k körül fizettünk. Nyilván az italok elhagyhatóak, szerintem nem irreálisak az árak, az persze valóban kérdés, hogy mennyire a magyar pénztárcához méretezettek, de azért azt gondolom, hogy aki ilyen minőségű ételeket akar enni, az érti, hogy azokat olcsóbban nem lehet produkálni.
Jelenleg az alap gulyásleves-rakottkrumpli menü egy főre 5.500 Ft (a 10% "szervizdíjat" beleszámoltam), nem tudom, volt-e olcsóbb....., de teljesen igaz, ha az ember nem koncentrál, két főnek könnyű otthagyni egy húszast....:))
Tegnap vacsoráztunk a Kollázsban, egészen remek volt. Ha tartják ezt a szintet, akkor szerintem hamarosan újabb Michelin csillagos étteremnek örülhetünk.
Az új trendi hely, Széll Tamás bisztrója a Hold utcai piacon. Ha az ember nem koncentrál nagyon, de nagyon nagyon, akkor a számla könnyen elérheti 2 fő esetén a 20.000 forintot csak levessel és főétellel. Úgyhogy nem csoda, hogy rengeteg volt a külföldi. És persze jöhet a soha véget nem érő vita, hogy ez sok vagy kevés, mindenesetre:e gy nemzetközileg jegyzett szakácsról beszélünk, úgyhogy ennyibe kerül a "körítés". Az ételek természetesen nagyszerűek voltak :)
Ok sem hozzak ki annyibol, csak elfelejtik hozzatenni a hutojuk, tuzhelyuk, edenyeik, mosogatogepuk, mosogepuk (abrosz!) stb amortizaciojat, a viz/gaz/villany koltseget, a sajat oraberuket.
Na kapnál a sok mazochizmusból a gasztroblogokra járóktól, (akiknek az anyjuk pörköltje mindenkinek a mindenénél jobb), hogy ezt ő otthon 623 forintból kihozza, mi kerül rajta többezer forintba? :)
a cikk szerintem arra probalt volna ravilagitani, hogy ha minden resztvevo tisztessegesen van fizetve, afa, beta, tb, egyeb kotelezo koltsegek is rendezve, torvenyes munkaido betartva, akkor bizony a nyoccaz forintos beker tetel igy el tud szallni. nem mondom, hogy pontos a 6123ft-os ar, de nagysagrendileg stimtnek velem. ertem ez alatt, hogy semmifelekepp nem 2500-bol jon ki.
Ne a forint vagy az órák oldaláról közelítsd meg, hanem az ehhez a létszámhoz tartozó kiadott adagok számától.
A cikk valahol 200 adagról beszél naponta. Ez a létszám kb. 600 adaghoz kell. De ha ráadásul csak egyféle ételt csinálnak, akkor a 600-hoz képest is nevetségesen sokan vannak. Ez a létszám símán elvisz egy napi 6-900 adagos munkahelyi étkezdét A-B menüvel. Akkor már egész más a bevétel, a számoltnak 3-4 szerese.
Azután a 800.000/hó bérleti díjú belvárosi helyeken ugyancsak akkor van1200ft-os rántott hús, ha naponta legalább ennyi adag kimegy, az meg ritka.
Viszont a munkahelyi éttermek bérleti díja ahol ez a mennyiség meg napi rutin lehet, messze nincs 800 ezer/hó. Tehát semmi sehol se stimmel.
Az egész cikkel egy célja lehetett Jókutinak:
-arra felhívni a figyelmet, hogy a vendéglátásban nem biztos hogymegvan az a haszon amit belegondolnak. Ez igaz, csak a cikk ettől még manipulatív és hamis adatokkal számol.
Azért a Rozi sem olcsó, meglehetősen szép összeget hagytunk ott pár hete, de nekem bőven megérte. Viszont az egy -sajnos még- meglehetősen speciális vállalkozás, messze nem a tipikus. A legnehezebb egyébként valóban az állandó színvonal fenntartása, abba még a profiknak is gyakran beletörik a bicskája, miközben iszonyatos mennyiségű helyet nyitottak amatőrök.
Egyetértünk, nagy kár, hogy nincs még több száz ilyen hely Budapesten.
Nem csak a fizetések eltúlzottak, amiben levezette, hogyan jöhet ki a hatezres rántotthús, hanem a szerinte szükséges munkaerő is. Ha 3 szakács kell egy műszakra az mindenképpen túlzás, hogy 9 szakáccsal és 3 üzletvezetővel számol plussz a többiek. Így persze könnyen kijön a 23 milliós havi bérköltség a járulékokkal.
Nem értek hozzá, sima fogyasztó vagyok csak. Mint ilyen tudom,mert tapasztalom, hogy igenis lehet megfizethető áron jót adni. Sajnos a jó is elromlik néha, de legalább évekig jó volt, pl. a Rézkakas. Most majd kereshetünk másik helyet ahol lehet igazi jó steaket kapni. Van viszont olyan aki tartja a szinvonalat, enyhén emelkedő árakkal, iylen pl. a Rosenstein. Szerintem ő se jótékonysági intézmény, tehát nem lehetetlen a dolog. Biztos tudod te is, hogy a főnök és a fia ott állnak minden nap és dolgoznak. Nyilván rajta van a szemük mindenen. Nem a hirtelen meggazdagodásra mentek rá, hanem az állandóságra. nekik van igazuk, szerintem. Kár hogy nincs még néhány száz hasonló hely Pesten és Budán is természetesen.
Engem speciel érdekel, a fizetéseket messze eltúlzottnak érzem, de közben más tényezők hiányoznak -amortizáció, bevezető időszak tetemes mínuszai, stb.-, de az valóban igaz, hogy egy nettó 800 forintos ELÁBÉ-jű terméket bruttó 4500-5000 forint között kellene tudni eladni, az 19-21%-os alapanyagköltséget jelentene, amire rendkívül kevés az esély.
