" hiszen a Duran szendvics nagyjából ezt utánozza, de még eszembe se jutott soha betérni hozzájuk. Bezzeg Barcelonában, ott sokkal csábítóbbak ezek a bisztrók...)"
A Duran szendvics a szendvicset utánozza, semmi köze a tapashoz, ami például kenyér nélkül is simán elképzelhető. Ahogy a kínainak sincs köze a tapashoz. Persze a kedvedért hívhatunk ezentúl mindent tapasnak. Lehet mondjuk szusi-tapas, hot wings tapas, taco-tapas, nutelláspalacsinta tapas, és javaslom még a mingnon-tapast.
Amúgy a Duran nagyon jó, különösen a hátszínes szendvicset tudom ajánlani. De rendelésre csinálnak sült libamájast is. Az egyetlen probléma velük, hogy nagyon drágák lett. 250-300 ft/db, de a libamájas ennél jóval több. Egy igazi jóllakáshoz kell kb. 6-8 db szendvics(tapas).
És a Duran esetében a pesti üzletek pont olyan jók mint a bécsiek. A cég eredetileg osztrák. (DURAN-TAPAS P.L.C)
A zempléni kiruccanásunk alkalmával már büszkén jeleztem csecsemői mivoltunkat, akinek minden vicc új. Hát így jártunk most a Pata Negra nevű intézménnyel is a napokban...
A P.N.-t már évekkel ezelőtt évekig kerülgettem a hajdani Kálvin téri metróépítős háborús állapotok közepetette. Tudtam róluk, hogy tapas-szal foglalkoznak és a barcelonai útjaink során éppen eléggé megkedveltük ezt a műfajt.
Igen ám, de a P.N. másfajta tapast művel, mi Barcelonában a kicsi, de vastagon megrakott szendvicskéket imádtuk.
(Igen, tudom, azóta van nálunk is ilyen, hiszen a Duran szendvics nagyjából ezt utánozza, de még eszembe se jutott soha betérni hozzájuk. Bezzeg Barcelonában, ott sokkal csábítóbbak ezek a bisztrók...)
Tudtam és tudom, hogy a tapas fogalmába azonban nem csak ez, hanem mindenféle kis adag, sokszor melegkonyhás cucc is beletartozik. De ezek számunkra nem idézték a barcelonai feelinget. Ráadásul ez a pesti P.N. sehogyan sem tudott annyira csalogatni, mint a barcelonai kedvenceink. Szóval eddig messze elkerültük őket.
Időközben a hadiállapotok is megszűntek a téren és a hálózat is robbanásszerű fejlődésnek indult, éppen pár hónapja fedeztük fel véletlenül a harmadik és talán legnagyobb egységüket a Paulay Ede utcában... De még mindig semmi kontaktus...
Aztán pár napja kedves ismerőseink csábítottak el, akik már jártak benne és mivel végső soron vendéglátós szakmabeliek és ha valamire ők azt mondják, hogy ez jó, akkor az tényleg jó...
Szóval bementünk (mi most a Frankel Leóba) és mondtuk, lesz ami lesz. A pincérünk nagyon kedves és gyakorlott volt a tök ismeretlen fogalmak és nevek és ízek kalauzolásában, tehát nem árvultunk el az a gazdag étlap tanulmányozása közben....
A lényeg, hogy sokféle jópofaságot lehet rendelni egymás után, vagy egymás mellé. Rengeteg speciális, idegen, de finom ízt ki lehet próbálni. Tulajdonképpen úgy működik, mint egy fine-dining étterem űrtechnológiával alkotott és árazott ételsora: ezzel sem és azzal sem lehet magunkat degeszre zabálni, de talán még isten igazából jóllakni sem, viszont igazi íz orgiák tombolnak közben a tányérkáinkon.
A fine-dining irtózatosan túlárazott sznob szórakozás, ez a tapasozás sem sokkal olcsóbb, mire a végére érsz, de azért itt bárki sokkal humánusabban és észszerűbben beoszthatja a pénzét és gyomrának befogadó képességéhez a rendeléseit.
A bolond fényviszonyok miatt most nem tudtam tisztességes képet csinálni, de csak annyit mondhatok összességében, hogy minden isteni volt és ide még máskor is vissza kell jönni!!!
És ha már tapas Budapesten. Idei, eddigi első Bónusz Brigádos kiruccanásunk a "Made in China" nevű furcsaságba vitt el a Wesselényi utca és Kertész utca sarkára.
Ez a hely ugyanis egy kinai tapas bár! Kínai ételekkel, kínai ízekkel, tapas rendszerben, kis adagok, íz bombácskák kóstolgatásával lehet előre haladni... A személyzet büszkén meséli fűnek-fának és így mindenhol le is írják, hogy a tulaj Sanghajból származik és kizárólag sanghaji ízeket akart kínálni. De nem akárhogyan.
A fiatal, még romlatlan szakácsokat egy budapesti szakiskolából válogatták ki és tanították meg nekik a tizenvalahány speciális sangháji recepteket, így akarván elkerülni, hogy a bárhonnan idevetődött kínai szakácsok ne adj isten a saját vidékük és saját szájuk íze szerint készítsék el az "eredeti" sangháji dolgokat.
Szerintünk a kisérlet remekül sikerült. Sosem jártam Sanghajban, gőzöm sincs, hogy ott miként főznek "kinaiul" illetve speciálisan sanghájiul, de itt minden jó volt és tényleg nem azt kaptam, mint bármelyik kínai büfében...
Egyetlen dolgot csesztünk el csupán, de azt nagyon. A felkínált lehetőségbe nem kellett volna a polip lábacskákat választani. Pillanatnyi elmezavarunkban azonban ezt is kértük, hogy essünk végre túl ezen a tengeri herkentyűn, de ez tényleg iszonyatos volt. De minden más viszont remek!. A polippal együtt 6 félét próbálgattunk és az öt nagyon bejött. Lett volna még más lehetőség is, úgy hogy - a polipot mellőzve - ide is vissza kell még jönni...
Hát azért kellene kicsit hanyagolni a pékáru témáját, mert egyrészt arról szólt már jó részben, hogy X vagy Y hálózatban micsoda bunkó genyók szolgálnak ki, másrészt ez a legalapvetőbb és leggyakrabban beszerzendő élelmiszer és ezt nem lehet főleg gourmet módra intézni.
Még mi, lelkes nyuggerek sem vagyunk hajlandók állandóan Óbudára vagy bárhová elgurulni, hanem a beszerzés java részét a közelben lévő lehetőségekből beszerezni... (Ma pl. a nejem végre ismét hozott a L.-ből croissant-t, amit még holnap reggelire is nyugodtan el lehet fogyasztani, holnap pedig a Lehelen megint veszek mazsolás kalácsot, amivel pár napig elleszünk.... Amúgy meg a kiszolgálását igaztalanul bírált Lipóti pityókás vagy parasztkenyerével nagyon jól el vagyunk, ezek több napot is vidáman kibírnak, nem esnek szét másnapra molekuláikra....)
Aki a Bagatelle környékén lakik, naná, hogy oda jár naponta, de nekünk az már egy kalandtúra lenne. Várvölgyről meg már ne is beszéljünk...:). Sőt, nekünk Világosról még Füred is messze van kifliügyileg, be kell érnünk azzal ,ami a közelben van....
(Egyébként nem is kiflivel, mint inkább a zsemlyével van baj kis hazánkban. Habár a széttuningolt, irdatlanra felfújt, tömör vegyi molekulákból előállított kiflik is borzalmasak tudnak lenni.
Persze amúgy tippként, élményként miért is ne lehetne pékáru? Bármikor....
A VI. ker-ben a Rózsa u.-ban a László pélség csinál hagyományos csavart kiflit elfogadható minőségben és szállítanak is a környékben lévő más boltokba is.
Mi újság a vázsonyi kiflivel? Kapható még Balatonfüred környékén a kis patkó alakú, olcsó és nagyon jó minőségű kifli?
Érthetetlen, hogy messze nem akkora truváj egy normális kiflit sütni. Akár otthon is megy. Csak a pékségekben nem sikerül.
A zsemlye történet pontosan úgy játszódhatott, ahogy te azt roppant bölcsen megsejtetted... Tokaji házinénink reggel átballagott a P.-be megvette a friss pékárut és fél óra múlva kitette az árnyas lugasban lévő asztalra a finom reggelink mellé...
Nagy kunszt.... De azért tedd a szivedre a kezedet: egy bécsi zsemlyét se ajánlatos aznap este, pláne másna preggel bepróbálni... A párizsi bagettről nem is beszélve...
Amúgy mindenben 100% egyet értek és a pékáru ügyet jó lenne végre tényleg elfelejteni...
Apropó! Szombat délután, egy kellemes mozizás előtt hirtelen ötlettől vezérelve beugrottunk a hajdani Béke szálló cukrászdájába. Mivel már vagy 10 éve nem jártunk ott fenn az emeleten, ezért nem kis meglepetéssel tapasztaltuk, hogy az emlékezetes Zsolnay kávézó már régen bezárt és most kell a hall sarkában van néhány asztal és ülőalkalmatosság kirakva presszó-kávézó-italozó gyanánt...
Hát ez már gyárilag nem szimpatikus felállás, de a lényeg, hogy a pultban kiállított sütemények nem csak szépek, hanem meglepően finomak is.... Így utólag, a fényképeket nézegetve, talán picit túldíszítették őket, de az elsőként megkóstolt kávés költemény egészen pozitív erényekkel dicsekedhetett.
Külsőleg említésre méltó a piskótaszerű palást borítás mintázata és mintás színezése, ami azért nem kevés fantáziára és ügyességre vall. Amúgy kellemesen friss, szellős, puha volt az egész építmény állaga...
Sajnos én nem hiszek a diszkontokban található-megtörténő sütőipari csodákban, és időnkénti mintavételeim alapján is azt gondolom, hogy a felkapott vagy fel nem kapott kis pékségek legszarabb termékei is jellemzően elérik/meghaladják a láncokban kapható legjobb termékek minőségét. (Ez nem jelenti azt, hogy nem vagyok hajlandó venni semmilyen pékárut láncban, pl. az általad említett olívás minibagettet mi is kedveljük.)
A hiperek péksütemény minősége hektikusan változó, a műszak odafigyelésétől/hangulatától függően lehet igen sz@r, de néha elcsíphető elfogadható is (ez inkább csak a sütés milyenségére vonatkozik, mivel az alapanyag ua.)
Előítéletes vagy. Én Óbudán közel lakom a Pékességhez, nem szoktam oda 1-2 próba után egyáltalán; munkába menet elhaladok a Pékműhelynél, ott kávét iszom főleg. Az Aldi pékáruja itt igen tisztességes, veri az összes kis péket. Jó az olívás minibagett, a sajtos croissant, a chia magos rombusz pedig nemcsak jó, de napokig megőrzi a minőségét. (A Lidlben pedig a sajtos stanglit érdemes választani; a Pennyben itt nincs jó.)
Nyilván vannak kételyeim a tokaji Penny-zsemle kiválóságát illetően, azért írtam, amit...
Ebben a témában még kevésbé vagyok szakértő, mint a cukrászdák működését illetően. Egyáltalán nem foglalkoztat a Penny és Aldi, meg a többi lánc működése/logisztikája, legfeljebb a választékot látom - pékáruban nekem tetsző a láncok polcain elhanyagolható mennyiségben található.
Több irányba lehet bontani a dolgot.
(1) Valószínű, hogy nálad válogatósabb vagyok, tehát nem biztos, hogy a tokaji császárzsömle nekem is ízlene.
(2) A Pennyk, Aldik, Lidlik mérete nagyjából azonos, a választékuk is. Nem valószínű, hogy ha netán más is a beszállító Tokajban, az ottani adott termék nagyságrendileg eltérhetne minőségben bármelyik irányba a Penny standardtól.
(3) Az ilyen erősen adalékolt pékáruknál kb. olyan fontos a fogyasztás időpontja, mint egy pizzánál. Tehát ha a kisütés/kiszállítás után 1-2 órán belül (v)eszed, egészen illúziót keltő lehet, majd gyors hanyatlás után 10-15 órán belül eléri a teljesen kívánatlan, lepattogzó héjú száraz mosogatószivacs jelleget.
Én a harmadik pontot gyanítom leginkább az elégedettséged mögött, de akármi is volt, jobban jársz, ha nem Pennyben, hanem a Pékességben és hasonlókban vásárolsz pékárut. :)
Itthon olyan a minőség amilyenre igény van. Osztrák Spar tele van friss salátákkal, krumpli 7 féle, és így tovább. Itthon van, szerencsés esetben két féle krumpli, a saláta meg igen feledős. Feltehetően senkinek nem híányzik itthon semmi. Már többször megkaptam, ha erről beszéltem, hogy itthon is van minden. Igaz, de aki kint élt az már többhöz van szokva, mint az alap ellátottság.
Arról már nem is beszélek, hogy ugyanazon cikkek minőségében mekkora különbség van, függetlenül attól, amit a közelmultban itthon írtak. Pl. két hete voltam Berlinben, ahol a kölcsön lakás hűtője jól fel volt töltve, többek közt Mövenpick yoghurttal. Egyrészt itthon soha nem látott izkombinációk is voltak, másrészt a minőség ég és föld, az ottani javára.
Kedves Hepci, akkor végre térjünk rá a lényegre, a komoly, elméleti, szakmai (...) dologra.
Szerintem ebben az egész zsemlye történetben az a kérdés, hogy miképpen működik a pékáru ellátás és terítés az olyan nagy, országos láncoknál, mint a P. vagy a T. vagy a L. vagy az A.?
Egy nagy központi elosztóból viszik szét Soprontól Záhonyig ugyanazt a félkész fagyasztott cuccot, vagy területenként, viszonylag helyi beszállítók hozzák?
Konkrétan: Tokajba hogy a fenébe került az a jó zsemlye, főleg, ha te a Hungária krt.-n még semmiféle pékárut nem mertél venni?
És. Én Tokajban nem rendelkeztem digitális hordozható laborral és nem tudtam jegyzőkönyvszerűen beskálázni a zsemlye pontos minőségét, hogy a közepes szarnál hány tizeddel jobb, vagy tényleg megközelítette-e az "osztrák minőséget"..
A házinénink csinált egy isteni és hatalmas magyaros rántottát és mellé rakta ezeket zsemlyéket. Meg mást is. Én némi fenntartással, de a zsemlyét választottam és eléggé kellemesen meglepődtem a szokatlanul jó minőségén. Ennyi történt...
Nem én definiáltam az adott császárzsömlét osztrák minőségnek, így nem is tudok rá válaszolni - Rovsunt kell megkérdezni. Engem általában a császárzsömle nem lelkesít, se Bécsben, se Dél-Tirolban, se itthon, sőt, talán még a Pennyben sem...
Néhány dolog átlagos minősége kétségtelenül jobb Ausztriában. A topikhoz kapcsolódó szférában ilyen a borok közül a zöldveltelini, a rajnai, és a pinot noir.
A Mozart-golyó viszont pont olyan szar Bécsben is, mint Budapesten. :)
Szerintem általánosító jelleggel pont hogy jobb minden étkezéssel kapcsolatos, ami osztrák. Nem általánosító jelleggel meg van itt is, ott is jó is, szar is. Bár azt hiszem, vizes zsemle, műtejföl, műcsoki meg társaik nincsenek arrafele, legalábbis Németországban nem voltak.
Pontosan mi értendő az "osztrák minőség" definíció alatt?
Jól írta szkati: "Van jó, és szar osztrák minőségű zsemlye, meg jó és szar magyar zsemlye."
De ugyanez elmondható számos más ételről, szolgáltatásról is.
Úgyhogy, ha az osztrák minőség alatt általánosító jelleggel a kitűnő minőség (ebből következően meg gondolom a magyar minőség alatt a szar minőség) értendő ez finoman szólva sem állja meg a helyét.
Ne vedd a szívedre... elhiszem én, hogy osztrák minőségbe botlottál Hegyalján, a Pennyben... a Hungária körúti Pennyben viszont rendszeresen megfordulok... teli vagyok előítélettel, ránézésre már előítélek... ezek után még nem vettem ott pékárut... tehát a Hegyalján nyilván jóval érzékenyebbek a minőségre... ami evidens és egyben örvendetes 1 ilyen lánc esetében...
Esküszöm, hogy szinte fogadásom lett volna arra, hogy ezt nem hagyod ki. Kategórikusan kijelented, hogy ez nem jó. Biztosan egy pszichológus megválaszolná, hogy vajon miért provokálsz, na és mit akarsz ezzel elérni. Az meg se fordul a fejedben, hogy ez csak neked nem tetszik, csak az, hogy " ez a középszarnál egy hajszállal jobb" NEKED. Te egy izlésvilágot képviselsz, amihez nem mindenki csatlakozik. Én sem. Van jó, és szar osztrák minőségű zsemlye, meg jó és szar magyar zsemlye. Meg persze arrogancia mentes hozzászólások kedves hangnemben:))
