Várok egy jelentkezőt. A lényeg az lenne, hogy az a jelentkező a következő álmában megszólitja az álmot és megkéri, hogy adjon át nekem(Ice82 a Tudatos álom forumról)egy egyszerű üzenetet és a feladó, vagyis a saját forumnevét is megmondja. Miután ezt megtette szól nekem itt a forumon, és én ha lesz TÁ-m megkérdezem az álmot, hogy milyen üzenetet küldött nekem xy, aztán megbeszéljük itt a forumon.
Jó, nem azért írtam, nyugi. :) A Nirvána hamisítatlan, és én nem voltam semmire sem rágörcsölve. Kérlek ne "mester"ezz le. :)
Na de kezdjük. Hogy illesztem össze a hétköznapi életemmel? Egy kissé nehéz még. Tudod olyan, mintha semmi sem tartozna igazából hozzám. Azt vettem észre, hogy nem árt erősen észben tartanom azt, hogy tanulnom kell és hogy ugyanolyan kedvesnek kell maradnom. Muszáj ezeket az agyamba vésnem, mert a megszabadulás a vágyaktól teljesen el tud különíteni a világtól. Az, hogy a szenvedéseket képtelen vagyok magamhoz kötni, az is egyfajta eltávolodás. De hatalmas, csodás felszabadulás érzése nyelt magába. Távolinak tűnik a múltam, ami nagyon jó. Mert 18 éves korom előtt én elég sokat szenvedtem, pocsék volt minden számomra. Ez most már rettenetesen távolinak tűnik, mintha nem velem történt volna. De attól még egy trauma ugyanúgy bennem van, csak épp távolinak tűnik.
A szüleim..... Csak egy van. Csak annyit tud hogy buddhista vagyok. Ettől azt vettem észre, hogy a szorult helyzetét egy kicsit könnyebben képes felfogni és a szenvedés okozta ingatag hangulati változásai enyhülnek valamilyen szinten. Mindig azt mondja, hogy jó hogy én vagyok neki, mert akkor sokkal rosszabb helyzetben lenne ha én nem lennék, meg hogy én tartom benen a lelket. De azt nem mondom meg egyenlőre neki, hogy sikerült megszabadulni. A barátaim? Nem túl sok van. Mondhatni nagyon kevés, és nem töltök velük annyi időt. Csak az egyik tud rólam ezt - azt, aki az osztálytársam is egyben. Amikor hétköznapi teendőim vannak, akkor megpróbálok teljesen azokra figyelni. De akkorsem érzem közben úgy, hogy azok hozzám tartoznak.
Nagy változás lesz ezek után az életemben? A nagy változás már itt van. A nagy változás maga a Nirvána. Talán egy kicsit jobban elhatárolom magamat a nagyon kevés barátaimtól. Eddig is inkább a magányhoz vonzódtam, ez mindigis így volt. Szóval ezen már változtatni nem sokat kell. A legjobban egy buddhista kolostorban érezném magamat jól, az az igazság.
Nem gondoltam túl komolyan, hogy azt hitted hogy hely, de ahogy leírtad a Mennyországhoz stb.-hez képest, egy kicsit úgy tűnt, mintha helyhez viszonyítanád. Ha ezekhez hasonlítod, abból az jön le, hogy helyekhez hasonlítod.
Ki vagyok most? Hát tudod csak egy ember, akit a sors irányít. Mert az ember semmit sem tud irányítani, ami hozzá tartozik. Ha tudnánk irányítani az érzelmeinket, gondolatainkat, fizikai formánkat, ha ezek felett mi döntenénk mert bátran kimondhatnánk hogy ezek a miénk, akkor se az érzelmeink se a gondolataink se a fizikia formánk, se a tudat stb. nem vezetne minket szenvedéshez, mert tudnánk felettük így dönteni: így legyen a gondolkodásom, így legyen a formám, a tudatom az érzésem az érzékelésem stb. De nem tudunk felette dönteni. Mindenkit a sorsa mozgat valamiféle küldetés miatt. Persze vannak akiknek nincs semmi küldetésük (szerintem) de nem biztos. Ők csak céltalanul sodródnak ezen a Földön. Arra tudok gondolni ennek kapcsán, hogy a Jó és a Gonosz küzdelme ez az egész körforgás.
Hogy tervezem, gondolom el az életemet ezek után? Vágyakozások nélkül, szenevdések nélkül, felszabadulva. Már leváltottam nagyjából a fekete ruhákat csak színes ruhákra és rájöttem hogy valóban jobban tudom érezni magamat. Ugyanolyan kedves akarok maradni, mint amilyen eddig voltam, ugyanúgy fejlesztem a szívemet szív fejlesztés meditációval, stb. és ugyanúgy meditálok, olvasok tanításokat Buddhától, leborulásokat is végzek, tanulok, zenét hallgatok, szóval ugyanaz nagyjából, mint eddig. Semmi extrát nem tervezek.
"Hogy viszonyul ez ahhoz, aki voltál?" - Hát Big, az utobbi időkben én megpróbáltam elhagyni minden vágyakozást, ragaszkodást, meglátni a szenvedéseket mind. Most már semmiféle vágy nincs bennem és nem érzek szenvedést csak egy hatalmas békét és ürességet. Sok még a kérdésed? Mert akkor e-mailben is folytathatnánk, nem itt mindenki előtt, mert egy kicsit büszkélkedés szaga lehet, de nem is annak indult, csak Sanghatól köszöntem meg a mantrát. Szóval talán e-mailben jobb lenne, ha még nagyon sok a kérdésed.
És most néhány éjszakával ezelőtt megint sikerült, hogy rájöttem álmodok, és el is határoztam, hogy megteszek valamit, de emlékszek, hogy nagyon nagyon kellett erőlködnöm, hogy ne ébredjek fel, és ne is veszítsem el a tudatosságot.
kezdetben segít, ha még ébren elhatározod, hogy álmodban végrehajtasz valami egyszerű műveletet: pl. átmenni a falon, vagy fél kézzel felemelni egy nehéz tárgyat
ami a dolog másik felét illeti, olyan ez, mint amikor a biciklizést tanulja az ember, eleinte billeg és csak rövid távokat képes megtenni... később természetessé válik
amikor érzed, hogy kezdesz felébredni, próbálj meg pörögni a tengelyed körül, az segíteni szokott az álomba való visszatérésben
Pár száz hozzászólást olvastam el az elejéről, de azért mindet nem tudom sajnos:)
Nagyon durva, hogy 10 év elteltével még mindig vannak itt olyanok, akik akkor is itt voltak!
Nade nem ez a téma..
Velem jópárszor fordult már elő, hogy álmomban rájöttem, hogy álmodok. Régebben főleg rossz álom közben, és ekkor egyből fel is ébredtem. A baj az, hogy azóta is, ha rájövök, hogy álmodok, akkor felébredek. (lehet, hogy ez valami berögződés, mivel gyerekkoromban rémálmok közben jöttem rá, amiből fel akartam ébredni, és meg fel is ébredtem, így emiatt most is automatikusan ébredek fel akár jót akár rosszat álmodok(?)).
Pár hónapja történt meg először, hogy nem ébredtem fel. A halott kutyámmal álmodtam, újra itt volt, és simogattam, és akkor bevillant, hogy mondom dehát már nem is él, ez nem igaz, ez csak egy álom. És eszembe is jutott, hogy na most akkor mindent kipróbálok/megteszek amit csak akarok, de mégiscsak a kutyámmal maradtam, nem akartam abban a percben semmi mást, csak vele lenni :(
És most néhány éjszakával ezelőtt megint sikerült, hogy rájöttem álmodok, és el is határoztam, hogy megteszek valamit, de emlékszek, hogy nagyon nagyon kellett erőlködnöm, hogy ne ébredjek fel, és ne is veszítsem el a tudatosságot. Végül nem sikerült semmi amit meg szerettem volna tenni, mert szerintem normál álomba eshettem mielőtt bármit tehettem volna, vagy egyszerűen véget ért az álom. De úgy fél-1-2 percig, nem tudom pontosan, pláne, hogy az álmunkban máshogy telik az idő mint a valóságban, de azért egy ideig tudatomnál tudtam maradni, de tényleg rettenetesen kellett koncentrálni, és ez is gátolt abban, hogy bármit tehessek. Mindenestere úgy látom, hogy fejlődőképes vagyok :) Mert azelőtt tényleg mindig felébredtem. Ki fogom próbálni az itt olvasott módszereket, de szerintem mindenkinek más jön be, remélem nekem is sikerül. Elképesztő, hogy milyen jó lenne ha sikerülne rendszeresen tudatosan álmodnom, nagyon irigylem azokat akiknek sikerül. Tényleg határtalan minden, és bármit megtehetsz, alig várom, hogy lefeküdjek és elkezdhessek álmodni :) Szerintem ebben nincs semmi rejtélyes vagy misztikus, egyszerűen csak álmodsz és tudod, hogy álmodsz, és azt teszel amit akarsz. Van ennél jobb??:) Remélem nekem is sikerülni fog. Nagyon lázba jöttem.
Mivel még millió kérdésed lenne, ezért azt mondom, hogy akkor lehet bármilyen kérdésről is szó, ha az előző üzenetemet rendesen megérted és nem gondolsz olyanra többé, amiről leírtam a véleményemet az előző üzenetemben. Addig amíg azt nem érted és efféle kételyeid vannak, addig kár belemenni.
Nem, nem azt modntam hogy dopping, kérlek, ne értsd félre :)
Csak én magamban akarom kiépíteni ezt a képességet, és nem egy eszközzel elérni ezt a szintet. És a fehérje- és proteinpor az nem dopping, de ezzel az erővel azzal gyorsabban érem el a nagyobb erőszintet, mint önmagammal, de inkább egyedül küzdök, mitnsem egy doboz porra legyek utalva.
Képzeljétek, nagyon de nagyon összetett álmom volt. Valami előadáson ültem bent a sulimban, és két ismeretlen lány nevetgélt egymással. Velem is beszélgettek, nagyon jól kijöttünk, aztán ebédelni mentem, és ott találkoztam azzal a lánnyal. Kétségbe volt esve mert a másik lány csak kihasználja, hát mondtam neki, hogy ne törődjön azzal a lánnyal, és hazakísérem. Haza is kísértem, de a buszon hagyta a holmijait, ezért nekem kellett utánamennem és visszavinnem neki. És amint visszavittem neki, nagy meglepetésemre- a lány nem volt lány. Fiú lett, és lányos hangon elkezdett nekem hálálkodni, meg a családja is ott volt és mondták, hogy milyen szép pár lennénk együtt. Ekkor eszembe ötlött, hogy mégis mi a franc ez... HÁT EZ EGY ÁLOM!!!
Hirtelen eltűntek onnan, és egy hangot hallottam jönni a hátam mögül: "itt vagyok..." Tudtam, éreztem hogy a démon az, és sikerült is felébrednem, És azonnal vissza is estem egy TÁ-ba. Itt is éreztem a jelenlétét, és hallottam a nevetését. De megfogadtam a tanácsotokat, levegőnek néztem. És szinte halálra idegesítettem ezzel :P végén már nagyokat nevettem rajta.
Aztán a házunkból kiérve észrevettem, hogy pizsamában vagyok, és tél van- és lusta voltam felöltözni, hát torkom szakadtából elüvöltöttem magam, hogy "NYÁÁÁRR VAAAN!!!" ÉS láss csodát, nyár lett :) A fák hirtelen kivirágoztak, a levegő felmelegedett, az égbolt kitisztult. És a nagymamám elkezdett velem üvölteni, hogy "mégis mit képzelek magamról? Azonnal csináljam vissza! Hát ez felháborító, hogy csinálhat ilyet? Megváltoztatja az időt kedve szerint? Ilyet nem tehetünk, ezt nem szabad" :) Ez olyan volt, mint Dr. Paul Tholey könyvében az az eset, mikor az álmodó repkedett az utcában és a szomszéd rászólt, hogy nem csinálhat ilyet, ez nem egy álom, és most azonnal jöjjön onnan le :D
Nekem nincs, én a természetes TÁ híve vagyok. Járok kondiba, és ott sem szedek proteinport, csakhogy gyorsabban menjen, azzal rá lennék utalva egy eszközre, egy anyagra, ami nélkül nem menne.
Ez nagyon jóó :D Olyannyira fatálisan egyszerű és kézenfekvő ez a technika hogy snekinek nem jutott még eszébe... :D De úgy tűnik, meglehetősen eredményes :D
Azt hiszem sikerült kifejlesztenem egy új módszert direkt TÁ-ra. Ha van kedvetek próbáljátok ki, bár még nekem is csak egyszer(kb fél órája) sikerült.
Mostanában ahogy próbáltam direkt TÁ-t elérni megint azt vettem észre, hogy a hipangóg képek eltűnnek ahogy figyelni kezdem őket, úgyhogy gondoltam mással próbálkozom.
Eszembe jutott, hogy amikor az álom elkezd oszlani akkor forogni szoktunk. Akkor miért ne lehetne így TÁ-ba merülni?!
Szóval ma reggel kb fél/egy óra fenntlét után visszafeküdtem és eljutottam félálomba úgy, hogy tudatomnál voltam, majd elkezdtem a szemem gyorsan jobbra-balra mozgatni és azt képzeltem, hogy forgok. Pár másodperc mulva csíkokat láttam magam körül vízszintesen ahogy forogtam és fél perc sem telt bele már egy tó felett lebegve találtam magam. Először nagyon sötét volt csak rózsaszínes, narancsos fényeket láttam mint amikor lenyugszik a nap, de kezdett kivilágosodni. Aztán köszöntem az álomnak: -szia álom! -szia! :D ..és sajna vége is lett azt álomnak kb fél perc után.
Sziasztok, nagyon érdekel a TÁ, bár még igen csak kezdő vagyok az egész dologban. Régebben történt velem egy olyan dolog, ami azóta sem hagy nyugodni. Egyik éjszaka álmodtam az egyik ismerősömmel egy konkrét álmot egy konkrét helyen, nem is tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, mígnem egy véletlen folytán nem sokkal később kiderült, hogy azon az éjszakán ő is velem álmodott és ami még durvább hogy a helyszín is ugyanaz volt. Ettől kicsit ledöbbentem, ja és volt közöttünk kb 200 km. Lehetséges az, hogy egymás álmába valamilyen módon bekapcsolódtunk, vagy az egyikünk másikéba spontán, van ennek valami alapja, vagy merő véletlen az egész? Előre is köszi a választ! Mai napig foglalkoztat ez az élmény.
Ma viszont már nekiugrok és ötvözöm a meditációt a TÁ-val... véget akarok vetni a démonnak.
Valamit viszont félreértettél. Én sosem gondoltam azt, hogy a szex jó dolog és hébe-hóba csináljuk bárkivel, szeretet vagy szerelem nélkül. Azt hiszem, félreolvashattál valamit :S
Igen, nyilván a buddhizmus ugyanúgy megszabja ezt-legalábbis óva int tőle. És én be is tartom, nem is tudok arról, hogy valaha is másképp gondoltam volna.
Számomra túl sok jutott a szenvedésből és túl kevés az örömből- egy pofon volt ez, ami felnyitotta a szemem. Majd valamikor, valamelyik életedben neked is eljön ez a pofon, de lehet, hogy barátságos, örömteli módon. És majd akkor, ott és abban a helyzetben te is megérted, amit mi. Mindenkinek magának kell az útját járnia, mások csak egyengetnek- mint én Metálfarkas útján...
Nem egyenlő a megsemmisüléssel, hisz a halál és az újabb élet (myo) közt van egy köztes út, olyasmi, mint a menny (ho). És ezen a helyen maradunk halálunk után- de a kezünkben áll az újjászületés lehetősége is, tehát nem vagyunk már sem az örök élet, sem az örök halál állapotának kiszolgáltatva. Mi döntünk- de ezt addig nem tudhatom, amíg velem nem történik meg.
"igaz, nem fogsz reinkarnálódni, de nem vészel el a semmiben, nem fogsz egy üres térben ragadni mint lebegő tudat a sötétségben."
Akkor mégsem egyenlő ez a teljes megsemmisüléssel? Ha ebbe az állapotba jutsz akkor az hogyan kell elképzelni?
Én még mindíg bízom valamilyen szinten a földi örömökben. Legalábbis egyenlőre még.. Viszont sokakkal ellentétben azért mégis keresem az utam spirituális értelemben.
