Képzeljétek, nagyon de nagyon összetett álmom volt. Valami előadáson ültem bent a sulimban, és két ismeretlen lány nevetgélt egymással. Velem is beszélgettek, nagyon jól kijöttünk, aztán ebédelni mentem, és ott találkoztam azzal a lánnyal. Kétségbe volt esve mert a másik lány csak kihasználja, hát mondtam neki, hogy ne törődjön azzal a lánnyal, és hazakísérem. Haza is kísértem, de a buszon hagyta a holmijait, ezért nekem kellett utánamennem és visszavinnem neki. És amint visszavittem neki, nagy meglepetésemre- a lány nem volt lány. Fiú lett, és lányos hangon elkezdett nekem hálálkodni, meg a családja is ott volt és mondták, hogy milyen szép pár lennénk együtt. Ekkor eszembe ötlött, hogy mégis mi a franc ez... HÁT EZ EGY ÁLOM!!!
Hirtelen eltűntek onnan, és egy hangot hallottam jönni a hátam mögül: "itt vagyok..." Tudtam, éreztem hogy a démon az, és sikerült is felébrednem, És azonnal vissza is estem egy TÁ-ba. Itt is éreztem a jelenlétét, és hallottam a nevetését. De megfogadtam a tanácsotokat, levegőnek néztem. És szinte halálra idegesítettem ezzel :P végén már nagyokat nevettem rajta.
Aztán a házunkból kiérve észrevettem, hogy pizsamában vagyok, és tél van- és lusta voltam felöltözni, hát torkom szakadtából elüvöltöttem magam, hogy "NYÁÁÁRR VAAAN!!!" ÉS láss csodát, nyár lett :) A fák hirtelen kivirágoztak, a levegő felmelegedett, az égbolt kitisztult. És a nagymamám elkezdett velem üvölteni, hogy "mégis mit képzelek magamról? Azonnal csináljam vissza! Hát ez felháborító, hogy csinálhat ilyet? Megváltoztatja az időt kedve szerint? Ilyet nem tehetünk, ezt nem szabad" :) Ez olyan volt, mint Dr. Paul Tholey könyvében az az eset, mikor az álmodó repkedett az utcában és a szomszéd rászólt, hogy nem csinálhat ilyet, ez nem egy álom, és most azonnal jöjjön onnan le :D
Nekem nincs, én a természetes TÁ híve vagyok. Járok kondiba, és ott sem szedek proteinport, csakhogy gyorsabban menjen, azzal rá lennék utalva egy eszközre, egy anyagra, ami nélkül nem menne.
Ez nagyon jóó :D Olyannyira fatálisan egyszerű és kézenfekvő ez a technika hogy snekinek nem jutott még eszébe... :D De úgy tűnik, meglehetősen eredményes :D
Azt hiszem sikerült kifejlesztenem egy új módszert direkt TÁ-ra. Ha van kedvetek próbáljátok ki, bár még nekem is csak egyszer(kb fél órája) sikerült.
Mostanában ahogy próbáltam direkt TÁ-t elérni megint azt vettem észre, hogy a hipangóg képek eltűnnek ahogy figyelni kezdem őket, úgyhogy gondoltam mással próbálkozom.
Eszembe jutott, hogy amikor az álom elkezd oszlani akkor forogni szoktunk. Akkor miért ne lehetne így TÁ-ba merülni?!
Szóval ma reggel kb fél/egy óra fenntlét után visszafeküdtem és eljutottam félálomba úgy, hogy tudatomnál voltam, majd elkezdtem a szemem gyorsan jobbra-balra mozgatni és azt képzeltem, hogy forgok. Pár másodperc mulva csíkokat láttam magam körül vízszintesen ahogy forogtam és fél perc sem telt bele már egy tó felett lebegve találtam magam. Először nagyon sötét volt csak rózsaszínes, narancsos fényeket láttam mint amikor lenyugszik a nap, de kezdett kivilágosodni. Aztán köszöntem az álomnak: -szia álom! -szia! :D ..és sajna vége is lett azt álomnak kb fél perc után.
Sziasztok, nagyon érdekel a TÁ, bár még igen csak kezdő vagyok az egész dologban. Régebben történt velem egy olyan dolog, ami azóta sem hagy nyugodni. Egyik éjszaka álmodtam az egyik ismerősömmel egy konkrét álmot egy konkrét helyen, nem is tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, mígnem egy véletlen folytán nem sokkal később kiderült, hogy azon az éjszakán ő is velem álmodott és ami még durvább hogy a helyszín is ugyanaz volt. Ettől kicsit ledöbbentem, ja és volt közöttünk kb 200 km. Lehetséges az, hogy egymás álmába valamilyen módon bekapcsolódtunk, vagy az egyikünk másikéba spontán, van ennek valami alapja, vagy merő véletlen az egész? Előre is köszi a választ! Mai napig foglalkoztat ez az élmény.
Ma viszont már nekiugrok és ötvözöm a meditációt a TÁ-val... véget akarok vetni a démonnak.
Valamit viszont félreértettél. Én sosem gondoltam azt, hogy a szex jó dolog és hébe-hóba csináljuk bárkivel, szeretet vagy szerelem nélkül. Azt hiszem, félreolvashattál valamit :S
Igen, nyilván a buddhizmus ugyanúgy megszabja ezt-legalábbis óva int tőle. És én be is tartom, nem is tudok arról, hogy valaha is másképp gondoltam volna.
Számomra túl sok jutott a szenvedésből és túl kevés az örömből- egy pofon volt ez, ami felnyitotta a szemem. Majd valamikor, valamelyik életedben neked is eljön ez a pofon, de lehet, hogy barátságos, örömteli módon. És majd akkor, ott és abban a helyzetben te is megérted, amit mi. Mindenkinek magának kell az útját járnia, mások csak egyengetnek- mint én Metálfarkas útján...
Nem egyenlő a megsemmisüléssel, hisz a halál és az újabb élet (myo) közt van egy köztes út, olyasmi, mint a menny (ho). És ezen a helyen maradunk halálunk után- de a kezünkben áll az újjászületés lehetősége is, tehát nem vagyunk már sem az örök élet, sem az örök halál állapotának kiszolgáltatva. Mi döntünk- de ezt addig nem tudhatom, amíg velem nem történik meg.
"igaz, nem fogsz reinkarnálódni, de nem vészel el a semmiben, nem fogsz egy üres térben ragadni mint lebegő tudat a sötétségben."
Akkor mégsem egyenlő ez a teljes megsemmisüléssel? Ha ebbe az állapotba jutsz akkor az hogyan kell elképzelni?
Én még mindíg bízom valamilyen szinten a földi örömökben. Legalábbis egyenlőre még.. Viszont sokakkal ellentétben azért mégis keresem az utam spirituális értelemben.
Mi úgy fogjuk fel az életet, mint a szenvedés forrását. Minden egyes nap, amikor reggel korgó gyomorral ébredsz fel- egészen odáig, hogy valamit, amiért mindent feláldoznál és odaadnál, azt nem kapod meg- mindez szenvedés, egytől egyig. És ha jobban a mélyére ásol, igen, vannak boldogságok az életben. De azok a boldogságok, örömök mind-mind mulandóak, és miután elmúltak, vágyakozni fogsz rá, és ha vágyakozol, szenvedsz. Ennyire egyszerű. És a Nirvánát nem véletlenül jellemzik a szenvedésmentes beteljesedésnek- igaz, nem fogsz reinkarnálódni, de nem vészel el a semmiben, nem fogsz egy üres térben ragadni mint lebegő tudat a sötétségben. Sajnos a legtöbb ember azt gondolja, hogy a földi lét a legmagasabb szint, amit a lélek elérhet, és milyen jó itt élni... nos, kinek mi a jó...
Ismeri valaki? Nekem a 3. történet a kedvencem. Egy valamit viszont nem értek és soha nem is értettem a buddhizmussal kapcsolatban; hogyan akarhatja azt valaki, hogy ne szülessen újra és semmivé válljon? Számomra pl sokkal megnyugtatóbb lenne azt hinni, hogy ujjá fogok születni, mint azt, hogy megsemmisülök.
Szerinted hogy lehet ilyet képzelni? Ha azt mondod magadnak, hogy elefánt vagy, és elhiteted magaddal, akkor nem fog feltűnni neked, hogy hoppá, te nem vagy elefánt? Amíg ilyen mondatokkal állsz hozzá a dologhoz hogy "és nem csak képzeled" addig nem lehet semmit se kezdeni, bocs. Ilyen ingatag gondolatok pedig ne járjanak a fejedben. Mert nem voltam rágörcsölve semmire, se a meditálásra, se a Nirvána elérésére. Hagytam, hogy történjenek a dolgok.
A kérdésekre majd holnap este válaszolok, ma már nem érek rá, holnap pedig megyek el Egerszegre és sűrű napom lesz.
Hogy illeszted ezt össze a hétköznapi élettel? Szüleiddel, iskolával, barátokkal stb stb?
Tehát hogy hozod szinkronba ezt a tudatállapotot (mellesleg alap hogy tudatállapot, remélem nem gondoltad komolyan, hogy ÉN azt hittem, hogy egy hely...???), a mindennapjaiddal, hétköznapi teendőiddel, a mókuskerékkel, létforgatatggal? Hogyan tovább? Kinek mondod el? Kinek nem? Kinek miért és hogyan és kinek nem? Mehet-e minden tovább, ahogy eddig vagy valami nagy változás lesz? Hogy tervezed, gondolod el az életed ezek után? Ki vagy most? Hogy viszonyul ez ahhoz, aki voltál? Millió kérdésem lenne még... 8) (már ha valóban elérted a Nirvánát, megvilágosodtál, és nem csak képzeled...) ;)
Pon tosan úgy van ahogy Sangha mondja. A Nirvána nem egy hely. :) Hanem egy rendes tudatállapot. Gondolatokból áll össze. Nem, nem csak belekóstoltam. Még mindig benne vagyok. A Nirvána elvileg végig kell hogy kísérjen ezen az életemen át innentől már végig egészen a halálomig. Állítólag ha valaki eléri, onnan már nincs visszaút.
Hogy milyen? Büszkélkedni nem akarok vele, a tényt csak azért írtam le, hogy köszönetet mondjak Sanghanak a mantráért, mert ő mutatta meg nekem és talán a mantra segített a legtöbbet. Vagy inkább a szutták (tanok). De úgy érzem, hogy annak a mantrának rengeteget köszönhetek.
Módszerek? Nem a módszerek a fontosak, hanem hogy mit fektetsz bele mindabba a célba, hogy a Nirvánát megtapasztalhasd. Ha valaki pl. csak szuttákat olvasgat (de eléggé kielemezi őket) és meditál, mantra és leborulások nélkül, ő is ugyanúgy rádöbbenhet az igazságra és felszabadulhat.
Hogy hoygan történt? Amikor mantráztam tegnap, akkor valami furcsa érzésem volt közben. Mintha eggyéváltam volna a mantrával, de teljesen. Mintha nem lenne énem, egyeltalán semmilyen én, csak az a mantra, amit épp mondok. Aztán ez egész végig így folytatódott, amíg mantráztam. Utána pedig amikor abbahagytam feltűnt, hogy teljesen más lett a gondolkodásom és rájöttem hogy ez nem lehet más, csak a Nirvána. AZ ELMÉMET PEHELYKÖNNYŰNEK ÉREZTEM, mindentől megszabadulva.
Egy kicsit nehéz leírni. Hatalmas békességet érzek, nagyobbat mint eddig valaha. Úgy érzem hogy mentes vagyok mindenkitől és mindentől, nem tartozok semmihez és senkihez, nem ragaszkodok semmihez és senkihez, nincs bennem semmi vágyakozás, úgy érzem, hogy nincs én, mert megszabadultam. Elmúlt életek is jutottak eszembe, vajon mennyi lehetett, de valahogy nem tud érdekelni, mert úgy érzem, hogy azok az elmúlt életek nem tartoznak hozzám. Tudom, hogy minden körülöttem éntelen és állandótlan. Van egy sors, ami nekem jutott, egy küldetéssel természetesen (úgy gondolom, hogy minden embernek van küldetése a Földön, kivéve azokat, akik csak céltalanul kóborolnak. Küldetés lehet pl. olyan hogy valaki rosszabb emberekből képes jobbakat csinálni.) és aztán ha a földi életnek vége, akkor nem lesz több újjászületésem minden bizonnyal. Hát nagyjából ezeket a dolgokat érzem és boldogságot is érzek. Nem olyan, mint a rendes, átlagos boldogság, hanem másabb. Nehéz lenne megfogalmazni ezt a boldogságot............ És nagy szeretet minden érző lény iránt. Csak semmi harag senki iránt, inkább akkor semleges érzés. Ez is feltűnt.
Rengeteg embernek magyaráztam el, hogy a Nirvána NEM EGY HELY! Nem egy olyan vallási helyszín, mint a Mennyország, a Paradicsom, Nyárföldje, stb... A Nirvána egy tudatállapot. Olyasvalamihez hasonlítható, mint az ébergés- legalábbis az én tanítóim ezt mondták. Viszont engem is furdall a kíváncsiság, Metálfakras, hogy pontosan milyen, mik a körülmények, stb... :)
Ööö... ezt mondjuk elég spontán jelentetted be hallod... Egy kicsit részletezhetnéd még, a körülményeket, módszert, éléményeket, hogy hogy is történt pontosan meg ilyenek!
A misztikusok szerint, ez a végcél, az élet értelme stb.
Azonban ha tényleg úgy éred el, mint a Boddhiszattvák, Adeptusok, akkor már nem írnál ide, hanem maradnál ott... Nemde?
Tehát gondolom, csak belekóstoltál, bepillantottál, de nem maradtál az állapotban (vagy igen?) ...
Nagyon örülök, hogy sikerült :) És nem tartozol köszönettel. Én abban hiszek, hogy nem a te keresed a tanítást, hanem a Tan keres meg téged. Én csak egy közvetítő voltam :)
Én sajnos nem értem el, ugyanis én nem használom már régóta egy apró kellemetlenség miatt. De nagyon ösztönöz a sikered, ezért azt hiszem, nem foglalkozok azzal a dologgal, és inkább folytatom, hisz az életemet változtathatja meg. :)
Sangha, nem tudom magamban tartani. Hatalmas köszönettel tartozok Neked a mantra miatt. Tudod, az om ma ni pad me hum, amit még régebben te mutattál nekem. Szinte minden egyes nap mondogattam azóta, nagyon ritkán maradt ki nap a mantra nélkül, aztán elkezdtem tanokat olvasni Buddhától, sokat meditáltam és meglett az eredmény. Tegnap délután elértem a Nirvánát. Nem büszkélkedni akarok, egyeltalán nem. Csak hatalmas köszönettel tartozok neked, mert úgy világosodtam meg, hogy ezt a mantrát mondogattam tegnap délután, és pont akkor történt meg. Csodálatos és hatalmas a Nirvána, viszont nagyon furcsa is még számomra. Úgyhogy Sangha, nem tudom, te elérted-e már a Nirvánát, de tiszta szívemből kívánom, hogy tapasztald meg minél előbb, ha még nem történt meg. És nagyon, nagyon köszönöm, amiért rávezettél arra az útra, hogy mindennap mondogassam a mantrát, ami ha jól emlékszem október óta így megy. De ettől függetlenül még nem fogom abbahagyni, elő fogom venni legalább kétszer egy héten, mert még mindig tetszik. :)
Ja és a leborulásokat egyértelműen mindig meditáció előtt csináld. Akkor nagyon hatásos lesz. Főleg ha arra is gondolsz leborulás közben hogy teljesen megtisztulsz és a meditációd is jó lesz ennek hatására.
Egy leborulást kb. 20 - 30 percig érdemes csinálni, ha.......... bírod addig.
De nem Alex hatására csak. És írtam hogy nem ő volt a legkiváltóbb ok: "Azért, mert nagyon tetszik az egész. És Alex hatására is, bár nem ő volt a legfőbb tényező." Alex elmesélte nekem hogyan világosodott meg Buddha (de én kértem meg rá hogy meséljen róla), nekem azelőtt fogalmam sem volt róla, de utánanéztem és rájöttem hogy tényleg úgy történt ahogy ő elmesélte nekem. Micsoda poén, ugye?
Hehe nagyon vicces vagy. :) Azóta érdekel a buddhizmus, amióta meditálni kezdtem. De a meditálást egy kicsivel azután kezdtem el, miután elkezdtem foglalkozni a tudatos álmokkal.
Alex a tá-kban jött, tehát ha Alex hatására csak, akkor a tá hatására... ;)
Szóval a tá-s időszakod előtt is fogalkoztál már konkrétan buddhizmussal? Vagy csak tetszett, de semmi több; viszont amitóta tá-val foglalkozol, elkezdtél aktívan, intenzíven foglalkozni a budhizmussal is?
