Keresés

Részletes keresés

MM .. Creative Commons License 1,5 órája 0 0 22387

Köszi. Régóta csak a boltok, antikváriumok ajánlatait néztem, de tegnap megtaláltam a helyi könyvtár adatbázisában, van 2 példányuk belőle, nem számítottam rá..

Előzmény: nereusz1 (22386)
nereusz1 Creative Commons License 14 órája 0 0 22386

MM! Veszprém megyei könyvtár állományában megvan a Kemény Katalin könyve.

MM .. Creative Commons License 1 napja 0 0 22385

Sziasztok! Szeretném elolvasni Kemény K. - Az ember, aki ismerte saját neveit c. írását, érdekelne bármilyen lehetőség. Köszi, ha valaki tud segíteni.

nereusz1 Creative Commons License 2017.05.11 0 1 22384

Én sem gondolkoztam, csak eszembe jutott EZ a részlet:

 

"Tegyük fel, hogy két nép egymással háborúba keveredik. Nem ritkaság, a történet hoz fel rá néhány példát. A bolondok egymásnak rohannak és ezerszámra halomra gyilkolják egymást. Amivel azt érik el, hogy a másik mindig dühösebb, és ha le is győzik, bosszút esküszik. Erőt gyűjt, néhány év múlva újra megrohanja a másikat, és akkor esetleg ő győz. Most az egész kezdődik előről.

 

Ha véletlenül valakivel háborúba keverednék, első dolgom lenne: azonnal, a legmegalázóbb feltételekkel is, haladék nélkül békét kötni. Ígéretet tennék, hogy harminc éven keresztül az illető nép rabszolgája leszek. Minden erőmmel az ő javát fogom szolgálni. Vasútaimon neki szállítanám azt, amit földem terem, hajóimmal neki vinném a távoli földek nagy kincseit. Sok fűszert, édességet, selymet, aranyat, drágakövet, mind, mind neki adnám. Saját népeimről még az inget is leszedném s azt is odaadnám. Irgalmatlan lennék. Úgy elhalmoznám földi javakkal, hogy nem is érne másra rá, csak dőzsölésre. Hízlalnám, tömném, dicsérném. Ami gyümölcs, hal, hús, vad, rizs, gyapjú, kávé van a földön, mind eléje szórnám.

 

Százat egy ellen, hogy az a nép harminc évet sem bírna ki. Úgy meghízna, annyira ellustulna, olyan léha, buta, hájas, aluszékony lenne, hogy nem is kellene hadjáratot indítani ellene. Ha fegyverrel győzném le, megerősíteném, mert növelném benne az elégtétel ösztönét. S a jólétbe eddig még minden nép belehalt.

 

Ilyesmi jutott az eszembe. Nem tudom, helyes, vagy helytelen, nem is gondolkozom rajta."

 

(Reggeli feljegyzés = Hamvas Béla: A babérligetkönyv. Hexakümion.  Szombathely, 1993, 31-32. p.)

 

 

nereusz1 Creative Commons License 2017.03.09 0 0 22383

Hűűű.... Henoch! Dörzsölgetem a szemem! :) Kísértetet látok? 

 

Nem tudom... Érdektelen idők? Ezt  magam vigasztalására mondtam.  Mondjam azt, hogy margarinnak, májkrémnek jók akármilyen kenyérre így is, tehát fényűzés Hamvassal kínlódniuk? És ez nem a lebecsülésük. Ennyi az "alternatívákról". :(

Henoch Creative Commons License 2017.02.17 0 1 22382

Pedig abból az "érdektelen" időből sok mindent kéne érthetővé tenni s nem csak a fiataloknak... Van egyáltalán érdektelen idő? 

 

Örülök, hogy látlak nereusz! :)

Előzmény: nereusz1 (22380)
nereusz1 Creative Commons License 2016.12.08 0 1 22381

Botár Attila:

 

HOMOKSZOBROK

 

A dombokon túl, emelvényeinken

a Látszat díszszemléje ott vonul,

kivetkőzünk, átöltözünk, merészen

kutatgatjuk a nyüzsgő láthatárt –

 

ha ráz, ha sároz, ha visszavadul

se szólalunk, hiszen célba talált

a szemünk, ahová már a kezünk nem,

az érintés szúrós és kocka-zárt –

 

de almaillatú szád énekével

a távolt hívod játszani esetlen

dobásaiddal józan vagy hazárd

szívverésed homokszobrokba fészkel – 

nereusz1 Creative Commons License 2016.10.07 0 1 22380

Nem kezdem mesélni, hogy mikor kezdtem H. B.-t olvasni, mert érdektelen az az idő fiataloknak. És érthetetlen is. Pécsett jelent meg a Szellem és egzisztencia. Bp.-en az Esszépanoráma 1-3 kötet., abban Kierkegaard Sziciliában és a Fák. Azzal lehetne kezdeni.

nereusz1 Creative Commons License 2016.10.05 0 1 22379

Ilyenkor őszidőben A bor filozófiája. amivel kezdeni kellene és lehetne, kedves Börney! 

Törölt nick Creative Commons License 2016.10.03 0 2 22378

Mitől fontos író ő, s mik azok a művek, amik kihagyhatatlan tőle? Mint Hamvas szűz kérdezem.

nereusz1 Creative Commons License 2016.08.21 -1 1 22377

[..]"A dolog nem azon múlik, hogy a titkot a világi hatalmak védik. Aki ilyesmit gondol, bolond, sőt Istent kísérti. Ő maga a titok megvédelmezésére éppen elég."                    

 

(Jakob Böhme: Psichologia vera. A lélekről szóló negyven kérdés. Ford.: Hamvas Béla)

nereusz1 Creative Commons License 2016.08.14 0 0 22376

se, se (szóval vesszővel)

nereusz1 Creative Commons License 2016.08.14 0 1 22375

 Ma mintha Budapest telepedne rá a vidékre, de mintha elmaradt volna "az európai világvárosoktól". Továbbiakban sincs nemzetisége stb. Szóval se szaga se bűze.

 

 

[…]

„Az új magyar líra fő ismertetőjele modern színezetben ugyanaz, ami mindig a magyar költészet jellemvonása volt: a nemzeti önfenntartás gondolata. Természetesen nem ez az egyedüli tárgy. Az emberi élet sokszerűségét és a modern társadalmi lét ezernyi változatát éppen úgy versbe foglalják a költők, de bármilyen tárgyról is legyen szó, a nyelv kifejezésének iránya ezt az egyet célozza. Az új magyar irodalom gerince az, ami Zrínyinél[1], Mikesnél[2], Csokonainál[3] és Jókainál[4] volt.                                                                                                                                                                                                                                                                                            Az elnemzetietlenedett Budapest kiestette a vezetést a kezéből. És most, amikor megadták az új hangot, még mindig vonakodik hozzácsatlakozni. Budapest, úgy látszik továbbhalad abban az irányban, amelyben az európai világvárosok: nincs nemzetisége, nincs faja és nem érez nemzeti kapcsokat.”

 

Hamvas Béla: Fiatal magyar irodalom.(Szózat, 1925/7)

 

 

 

 

nereusz1 Creative Commons License 2016.08.12 0 1 22374

Hűűű! Van még valaki a régi ifjak közül? :) Üdv Kopancsi barátom!

Kikölcsönöztem Hamvas folyóiratokban megjelent írásainak válogatását (Hamvas Béla: Poétika. Válogatás...Bp., 2013, Hamvas Intézet), akadnak egészen koraiak közöttük. Tettem egy Kosztolányiról szóló írás miatt, ami a pozsonyi Tavasz c. folyóirat októberi számában jött 1919-ben.  (K. D. egyénisége) Kosztolányi Dezirének jövöget fölfelé ismét a csillaga itt (OTT!) Budapesten. "Egyhangú:sápadt hold, betegség, fájdalom, szenvedés, unalom. Minden szürke fátyollal van borítva, és ez alatt tompa, oxidált ezüst ragyog. A világfájdalom, mely Adynál egy haragos Isten mennydörgése, itt egy szegény kisgyermek panasza, aki véletlenségből van itt a világon, ahol unatkozik, de azért fél a haláltól. Ez az egyénisége." Világa: "... a meglevő elemek új összetételéből támad."

Itt még szorgalmasan, konzervatívan, aggályosan adatol Hamvas. Indexeli az impresszionizmus definícióját például valami Hans Heinz Ewers nevű szerzőtől. de Madách Imre kilétét is jegyzetben tünteti fel. Még nem volt Madách tananyag?

Törölt nick Creative Commons License 2016.08.12 0 1 22373

Üdv, nereusznak! A Leszállt a medve az égből vogul népköltészetet olvasom, nagyon tetszik és hát eszembe jutott, ha nereusznak van a tarsolyában valami hasonló és még kedve is van, írhatna egy-kettőt segítendő azt a lentebb idézett "öntudatlan felkészülést. Baráti üdvvel, Szegedről.

nereusz1 Creative Commons License 2016.07.13 0 0 22372

Végül is, ha mottót kellene adnom az új regényemnek, ennél találóbbat nem adhatnék:

 

 

"Az egész dolog pont olyan, mint az öntudatlan felkészülés még ennél is nagyobb borzalomra, mint ami volt."

nereusz1 Creative Commons License 2016.05.12 0 0 22371

"Laissons les jolies femmes aux hommes sans imagination."

(Marcel Proust)

nereusz1 Creative Commons License 2016.05.07 0 0 22370

Most kezd előkerülni az OSZK  Elektronikus Könyvtár feldolgozásában. Érdekes, csaknem mindent lefordítottak 1945 előtt, amire H. B. hivatkozik. Még senkinek nem jutott eszébe könyvtári kölcsönzési adatok alapján utána menni, hogy mire terjedt ki Hamvas Béla szellemi érdeklődési köre.

nereusz1 Creative Commons License 2016.04.13 0 1 22369

 

 

„A zsoltár egyébként elmondja, hogy egy napon egy munkás reggel elindult megnézni a fölkelő napot. Ugyanakkor több más munkás is elindult, más városokból, más országokból, anélkül, hogy megbeszélték vagy közösen elhatározták volna. A munkások ezren és ezren indultak el a városokból, telepekről, szegényházakból, pincékből, elindultak fel a hegyre, hogy megnézzék a felkelő napot. És akkor a gyárosok hivatalnokokat küldtek a munkásokhoz, és azt mondták: gyertek dolgozni, mert nem kaptok fizetést. A munkások pedig azt felelték: mi elmegyünk és megnézzük a felkelő napot. Akkor a gyárosok megint más hivatalnokokat küldtek és azt mondták: gyertek dolgozni, mert nem kaptok fizetést és éhen haltok. A munkások pedig azt felelték: Mi elmegyünk fel a hegyre és megnézzük a felkelő napot. Akkor a gyárosok maguk mentek a munkásokhoz és azt mondták: gyertek dolgozni, mert nem kaptok fizetést és éhenhaltok, és  éhenhalnak a ti asszonyaitok és gyermekeitek is. A munkások erre azt felelték: mi elmegyünk, fel a hegyre és megnézzük a felkelő napot – mi még nem láttuk felkelni a napot sohasem – mi még nem voltunk hegytetőn sohasem – mi még nem léptünk zöld főre sohasem – mé még nem szívtunk hajnali friss levegőt sohasem – mi mindig csak dolgoztunk és dolgoztunk és dolgoztunk sötét, fekete, dohos gyárakban – mi most fölmegyünk a hegyre és megnézzük a felkelő napot – és ha éhenhalunk, hát éhenhalunk – ha gyermekeink és asszonyaink elpusztulnak, hát elpusztulnak – mi most felmegyünk a hegyre és friss zöld fűre lépünk és hajnali levegőt szívunk és megnézzük a felkelő napot. – És akkor a gyárosok kértek katonaságot és rendőrséget, és fegyverrel akarták visszavinni a munkásokat a gyárba. De a munkások tovább mentek fölfelé a hegyre. A katonák ekkor lövésekkel próbálták visszakergetni a munkásokat a gyárakba, de ezek azt mondták: öljetek meg bennünket, de mi fölmegyünk a hegyre és megnézzük a fölkelő napot.”

 

  - Hamvas Béla: Ördöngösök. Regény. (1928-1929) Bp., 2015, Medio K. 155-156. p.

nereusz1 Creative Commons License 2016.04.09 0 0 22368

 (A „KALIMA” és Ron, a papagáj)

 

„…Azért emlegettem Tobyt, mert a múlt héten Jokohamába menet átutazott Alexandrián. Tőle kaptam ezt a dögöt: kénytelen volt eladni, olyan botrányt okozott. Tudniillik pompásan beszél, igaz-e Ron, mi? Fingani, fecserészni egyformán tudsz, ugye? – A papagáj halkan füttyentett, leszegte a fejét. – Helyes, derék fickó vagy – bólintott Scobie, aztán ismét hozzám fordult: - Drágán adta Toby, fantasztikusan drágán. Mondjam el, hogy miért?

Hirtelen látszólag minden ok nélkül olyan nevetőgörcs jött rá, hogy kétrét görnyedt, orra szinte a térdét verdeste, de halk süvítés tört ki belőle, mint egy kicsike emberi búgócsigából, végül úrrá lett paroxizmusán, miután néhányszor hangtalanul megcsapkodta a combját.

– A világ még nem látott ekkora botrányt – kezdte. – Toby kihozta magával Ront a szárazföldre. Tudta, hogy tud beszélni, de arról fogalma sem volt, hogy arabul is tud. Egy kávéházban ültünk és diskuráltunk (öt esztendeje, hogy nem találkoztunk!), amikor Ron hirtelen rákezdte. Arabul. A Kalimát mondta fel, tudja, az egy nagyon-nagyon szent, tilalmasan szent szöveg a Koránból. Egyszóval a Kalimát darálta, és minden második szóhoz fingott egyet, ugye, Ron? – A papagáj újabb füttyentéssel adta tanújelét helyeslésének. – Olyan szent szöveg az a Kalima – magyarázta Scobie – ,hogy pillanatokon belül dühöngő embergyűrű vette körül. Tudtam, ha egy nem mohamedán vallású személyt rajtakapnak, hogy ezt a szöveget szavalja, abban a minutában megfogják és körülmetélik! – Szeme megvillant. – Szegény Tobie, képzelje csak el, micsoda sors: az ember gyanútlanul partra száll, és erre fogják, és körülmetélik! Komolyan aggódtam érte. (Én már körül vagyok metélve.) De szerencsére nem hagyott el a lélekjelenlétem. Toby be akart verni egy-két fejet, de én megakadályoztam. Tudja, rendőri egyenruhában voltam, ez megkönnyítette a dolgomat. Formás kis beszédet vágtam ki, megnyugtattam a tömeget, mondván, hogy letartóztatom a gyaurt meg a rohadt madarát, és haladéktalanul átadom őket a bíróságnak. Ezzel beérték. De Ront sehogy sem lehetett elhallgattatni, még a takarója alatt is locsogott, mi, Ron? Egész úton hazafelé a Kalimát szavalta a beste. Szedtük is a lábunkat! Felejthetetlen élmény, mondhatom.”

 

(Lawrence Durrell: Alexandriai négyes. Bp., 1970, Európa K. 276-277. p. Ford.: Szőllősy Klára)  

nereusz1 Creative Commons License 2016.04.05 0 0 22367

"Általában mindenki hajlandó azt hinni, hogy a sztár magasan van, „ragyog”, a közvélemény fölött áll. Legyőzte azt, – a tömeget hatalmába kerítette. Játéka szabad. A valóság nem ez. A sztár nem uralkodik, de mégcsak nem is szolgál, hanem a tömeg martaléka lesz abban a pillanatban, amikor a közvélemény egyetlen pontját is elfogadja és magára nézve érvényesnek ismeri el. "

(H. B.: A közvélemény anatómiája)

nereusz1 Creative Commons License 2016.03.23 0 1 22366

Coventry Patmore:

 

MAGNA EST VERITAS

 

 

A víz partba mélyed

zajongva,  de a csöndből sincs hiány,

hol kétszer jön és megy,

naponta, nincs cél, a boldog óceán,

szirtek tövénél, várostól messze

ülök merengve.

Távollétem nem gond a világnak;

munkája múltán az álság rohad;

Hatalmas az igazság és irányt szab,

mindegy, hogy győz-e vagy alul marad.

 

Bevallom, az Alexandriai négyes, e szövevényes regény első könyve újra olvastán figyeltem föl a vers utolsó két sorára. Igaza van Lawrence Durrellnek, illetve regényhősének: feltehetőleg maga a költő sem tudta, hogy mekkora a sugara annak, amit leírt. Igyekeztem visszaadni, lefordítani, ami ugyan – mint a fordítások – csak valamelyest áll helyt magáért, amolyan minden nyelv minden nyelvnek ismerőse alapon. Ezt az alapot erősíti a fordítás sosem hibátlan s mégoly reménytelen művelete. Na meg aztán, a költő neve egyezik a nagy magyar regényíró és gondolkodó, Hamvas Béla hagyatékban maradt művének szereplőjével, akit Patmore-nak hívtak Hamvas Béla-i keresztségben. A Szilveszter című regényről van szó.

 

(Botár Attila fordítása)

nereusz1 Creative Commons License 2016.02.26 0 0 22365

CSALI VIZEK

 

(Pécsig)

 

 

Gólya viszi a fiát –   

lassít.

Neked adom a Tiszát

Paksig.

 

Neked adom a Dunát

Röszkén,

benövi tavalyi nád

szöszkén.

 

Ha befagy, a Balatont

tedd el!

Vigye a csanaki komp

reggel.

  

De magas a Cuha-híd!

Tíz láb.

Boldogítsd, ha havazik

Krisztát.

 

Hol a Zala kanyarog,

néha

eteti krokodilod

Éva.

 

Üres a kamara most,

vendég!

Neked adom a Szamos

medrét.

 

Neked adom a Köröst

Apcnál.

Tízóraid belekösd:

használ.

 

Ahova fut a Sió

fészket

keres öt sárgarigó –

Pécsett.

 

nereusz1 Creative Commons License 2016.02.22 0 0 22364

Az állatokhoz való viszony Európában az aberráció szintjén. Házi és díszállat-kultúra. Időnként széttépnek egy-egy gyanútlan öregasszonyt, gyereket, de mi ez, ahhoz a haszonhoz képest, amit az állateledel- és gyógyszergyártók, a díszállat-egészségügy, a díszállat-kereskedelem és -ipar "hoz a konyhára"?

nereusz1 Creative Commons License 2016.02.20 0 0 22363

[...] "A piton és krokodilus törvénye a történetben. Az állatokkal való viszony Egyiptomban vagy Indiában nem az eszeveszett mészárlás jegyében állt. Az ember, mondták Iránban, a világnak természettől fogva apja, nem pedig rablója. A létért való küzdelem szlogen, amelyet mentségére az európai talált ki. Darwin tétele aztán igazolás lett minden hitványságra, ami történt és történik az inkvizíciótól Cortezig, és Pizarrótól a koncentrációs táborokig. Nagyszerű! Állati származásunk van. Állatok vagyunk. Ne követeljenek tőlünk lehetetlent. Darwin másutt, mint Európában nem is lett volna lehetséges. Létért való küzdelem? Így tényleg a rebellis majom gondolkozik. Lehet, hogy civilizációnk csupán látszat,  de aki e látszólagos rend és értelem kellős közepén úgy viselkedik, mint a cápa, nem lehet más, mint akinek a kínai elnevezte. Fosztogatás, hazudozás, népirtás. Minél bestiálisabb hatalom. A kínainak persze sejtelme sincs arról, hogy Európában élt Plótinosz és Dante, Pascal és Nietzsche, Giottóról és Mozartról nem is szólva, és az emberiség kétezer éve sínylődik e vérengző és éhes démon markában, amely kéj- és pénzéhes férfiakat és nőket nevel, a hazugság tornyában ülve, amit egyébként szellemiségnek,  és elméletnek és vallásnak is hívnak. Mindezekhez még a baj, ahelyett, hogy Wu Cseng-en-ék és a föld összes népei nekünk segítséget nyújtottak volna, észbontó sietséggel maguk is rebellis majmokká alakultak át." [...]

 

(Hamvas Béla: Öt meg nem tartott előadás. Részlet)

nereusz1 Creative Commons License 2016.02.18 0 1 22362

"[...]A társadalomban semmi nem történhetik a közvélemény beleegyezése nélkül. A hatalom gyökere is a közvéleményben van, mondja Hume. De nemcsak a hatalomé. Minden kiemelkedésé. Siker, elismerés, hír, eredmény, művészetben, politikában, gazdaságban, tőle függ. A közvélemény a Virágvasárnap és a Nagycsütörtök; leteríteni a palástot a bevonuló király előtt, virágot szórni eléje és hozsánnát énekelni, - négy nap múlva pedig, amikor felteszik a kérdést, kinek kegyelmezzenek meg, a királynak vagy a rablógyilkosnak, egyhangúan azt mondja, hogy a rablógyilkosnak. Nem mintha ez túl sokat jelentene. Ha egy hét múlva kérdezték volna meg, ismét más véleményen lenne, és esetleg széttépné azt, aki beszédet tartana és azt mondaná: ti voltatok azok, akik halálát követeltétek."[...] (Hamvas Béla: A közvélemény)

nereusz1 Creative Commons License 2016.02.11 0 0 22361

Zotyesz, ha még itt vagy! Szóval a kritikai kiadáshoz, ha szándéka volna is a Hamvas Intézetnek (no meg pénz, paripa, fegyver), akkor is a MTA egyetértése lenne szükséges.

nereusz1 Creative Commons License 2016.02.01 0 0 22360

Botár Attila:

 

PERZSELT ANZIX

 

Kő kőre, toronyra mecset rogy s kergül a lélek.

Földnek e szeglete már-már a pokollal egyenlő:

élői elűzve, s csupaszon békélnek a holtak

gyors fosztogatókkal: hinta tövén, ligetekben.

Békélnek? Sebeik pipacsától retten az ég is.

Tenger enyészet láttán ismer-e pírt Európa?

Szégyen lobban-e arcán, hallva a sort: Vukovár,

Mosztár, Szentlászló, Dubrovnik, Eszék, Szarajevó…

Vagy méhével hazudott, s kéjbe-közönybe hülyült el

szellem- s földi anyánk?

                                          Városok anyja: lotyó!

 

(2005)

 

nereusz1 Creative Commons License 2016.01.31 0 0 22359

Botár Attila:

 

HIÁNYZÓ MADÁR

 

                              Kyokonak

 

 

A kék betűkre fehér szirmokat

lehelt, hogy megnyugodjanak a könyvben.

Nincs, aki égre nála szomjasabb,

papírmadarat ezret hajtogat

egy híján, suhog és zizeg fölöttem

a Hiányzó, és a magasba kap

szárnyas virágként, belőlem-szökötten –

 

nereusz1 Creative Commons License 2016.01.31 0 0 22358

Nincs is kapás

(Se lapátos)

Látom, verset nemigen lehet feltenni, mert megjelenik a keresőben

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!