Csak már lennék ott, lehet, hogy én is mosolyognék, de még bő egy hét...
Nálam már csak a feleségem türelmetlenebb. A maival együtt még három munkanap, aztán a maradék szabi, aztán dec. 31-ig felmentési idő a munkavégzés alól felmentve, aztán jan. 1-től a 40 év utáni jól megérdemelt... :-)
Péter! Vannak olyan emberek, akik semmilyen változást képtelenek tolerálni. Ez egyfajta betegség, őket nevezik kényszeresnek. Amúgy teljesen normálisak, de csak a megszokottat képesek elviselni, még akkor is, ha a változás az előnyükre szolgálna. Én elég gyakran találkozom ilyesmivel :(
Sarli! Általában nem éjszakára, hanem ebédidőre hagyják ott az emberek a motyójukat (legalábbis Vinisceben) De szerencsére ez senkit nem zavar, mert a strand nem "nagy forgalmú" (akkor már rég nem mennénk oda), mindenkinek jut hely. Olyat is láttam, hogy egy "kényszeres" német család (kb. 8 fő) olyan 11 órakor megjelent a kedvenc pálmájuk alatt, ahol addigra már mások rendezkedtek be. Valahogy elmagyarázták, hogy ők csak ITT, mert ezt szeretik és az új telepesek mosolyogva átcuccolt a 10 m-re levő másik pálmafához :D
"Senki nem cuccol fel a partról, csak köveket rak a motyóra,"
Nem tudom ki, hogyan van vele, de ez engem zavar, ha szabad strandokon egész napra (éjszakára) otthagyják helyfoglalás gyanánt a matracot, törülközőt, polifoam szivacsot. Voltam már olyan csendes kis öbölben, ahová már reggel 9-kor lementem, még senki sem volt ott, de helyet alig találtam, a kővel, sziklával rögzített törülközők, matracok mellett. Mi lenne, ha egy bevásárlóközpont bejáratához közeli szabad parkolóit egyes vásárlók már előzőleg lefoglalják úgy, hogy otthagynak valami cuccot.
Nem véletlen, hogy például Spanyolországban ezt a fajta helyfoglalást már kifejezetten tiltják egyes nagy forgalmú strandokon.
Makarskai kérdésem lenne: jól nevelt kutyával mennénk és bicajjal szeretném reggel lefárasztani. Van ott olyan parti sétány, ahol ezt reggel, kb 8 óra előtt (tömeg miatt) meg lehet tenni?
Mi majdnem elmentünk a slanaig, elötte lévő kiszögellésnél megálltunk. Jo mély volt a víz és asszonynak fáradságos túra. Parkolótól kb. 1 óra lassú tempóban. Asszony befáradt, pedig elmentem volna a koncentráció s táborig. ;)
mi a hegy (és az öböl) másik oldalára járunk, Poljicára, de az érveik a hely mellett ugyanazok...
A harmadik nap már mindenki ismerős arcról a strandon, sétálva minden elérhető, a gyerekek szabadon rohangálnak, mert az a napi 10 autós is odafigyel, mert az ő gyerekei is ott rohangálnak naphosszatt. Senki nem cuccol fel a partról, csak köveket rak a motyóra, hiszen a szél az egyetlen tolvaj....
nekünk ez jön be. És persze a kis öblök, textílmentesen...:-)
