szép partok, közel van Sibenik, Krka nemzeti park a maga csodás fürödhető vízesésével, elugorhattok Trogirt is megnézni mit hagytál ki :-) vagy Splitet egy napos kirándulással.
igaz ezek mind azért lejjebb vannak jócskán mint Krk, tehát odafelé -hazafelé rátesz egy lapáttal az autózásnak.
Sziasztok.Új vagyok itt és segitségeteket szeretném kérni.Voltam már horváthországban, Rovinj,tavaly Krk-város,ami csodálatos volt. Idén egy kicsit lejebb szeretnék menni,(de a férjem nem,ő oda ahol tavaly voltunk):nézegettem Trogírt de messze van,egy kicsit közelebb.Olyan hely kellene, ahol van nyüzsi,van látnivaló,a stand nem mélyül hírtelen,mint pl Rovinj,mivel nem igen tudok úszni.A nagy város nincs olyan messze a szállástól,tehát gyalog is be lehet sétálni.Nem éppen szigetre gondoltam.Előre is köszi a válaszokat.
idén - ha megyünk :) - megpróbáljuk Vitaljina felől támadni őket:) tavaly azon az úton alig-alig jártak amikor ott voltunk, igaz határt nem léptünk át, de a forgalom nagyságára anélkül is lehetett következtetni, ha pedig ott is sokat kell várni akkor marad a strandolás/nézelődés Prevlaka-n :) /amúgy tavalyelőtt nem csak a várakozás okozott gondot, hanem az útfelújítás is, km-eken keresztül öklömnyi zúzott kövön lehetett csak közlekedni/
Mi Pula alatt egy kisebb település (Pomer) kempingjében voltnk pár éve, hozzátok hasonló megfontolásból. Közel van, nézzük meg 1x... Mindez július második felében, ehhez képest sehol nem volt tömeg. Az időjárásról csak annyit, hogy Opatijáig végig olyan felhőszakadásban, jégesőben mentünk, hogy kétszer álltunk meg pihenni, mert nem lehetett semmit látni, egy benzinkútnál (WC első osztályú!) még aludtunk is egyet az autóban. Aztán Opatija után mintha elvágták volna, nyoma sem volt esőnek a félszigeten és végig jó időnk is volt , valamint a víz is kimondottan kellemes. Érdekes, de jellemzően melegebb a víz, mint a sokkal délebbi Dbrovniknál. Engem annyira nem fogtak meg az általad említett főút melletti települések, igaz nem is sokat időztünk, Opatija régebben már megvolt, inkább csak kemping keresőben álltunk meg. Ha lejjebb mentek, közelebb lesztek a potenciális célpontokhoz: Kamenjak, Porecs, Rovinj, Limski-fjord stb. Pulában ,,csak" az Amfiteátrum van... Összeségében nem volt rossz, de nekem (sem?) nem hozza a délebben megszokott hangulatot, talán a kevésbé buja vegetáció, a pálmafák hiánya miatt, nem tudom...
Az Isztia is szép, jó célpont, főképp az északi része és Opatia környéke. Remek helyek vannak, a csuda Rovinj (nekem). Sokan vannak, mert már az európai országokhoz is közel van, az olaszok is szeretnek átjönni, mert sokkal olcsóbb, mintha otthon lennének. Sok a remek kemping, szeretnének a jófajta olasz kiszolgáláshoz felzárkózni. Tehát édesvizes medencék, esti műsor, zene, bár, rengeteg minden. (pl.Park Umag volt Ladin Gaj)
Nem rossz, sőt.
Az időjárás augusztus második felében sokszor esősre vált, ez igaz és megtapasztalt az olasz oldalon is, Jesolo stb. Az utószezonnal jön az esőfront, leszakad az ég. Elsőnél azt gondoltuk: kifogtuk. A másodszor gyanakodtunk... meg utána olvastunk és nem mentünk aug. végén. Aztán később figyeltük: nem esett. Egy hirtelen ötlettel elmentünk egy pár napra utószezonban, az idő tökéletes volt. Tehát ahogy Aigner Sz. mondotta volt az előrejelzésében: az eső valószínűsége 50 %. Vagyis vagy esik vagy nem.
utóirat: Dalmácia és a szigetek lenn, délen... ha valamit látni kell (és bejárni érdemes), akkor oda:-) A déli területek hatására jön létre az igazi, örök Horváto. szeretet! :-)
Én nagyon szeretem Isztriát is. Az a rész, amit kiválasztottatok különösen szép. A parti út nem olyan forgalmas, de biztosan körül kell nézni mielőtt átkeltek :) A közelben (olyan 50 km-es körzetre gondolok) nagyon sok a látnivaló és a tengerrel sincs semmi gond :) Nincs messze Kamenjak félsziget sem, ami számomra a mai napig az egyik legnagyobb csoda, amit láthattam.
Fontos kérdés még, hogy mikor mennétek, mert augusztusban Isztria igen zsúfolt, szeptember elején meg simán bele futhattok esős napokba (mi kétszer is jártunk így :(, akkor barlangba mentünk), mindent összevetve egyik isztriai napomat se bántam meg :)
Sziasztok! Régen jártam erre,és akkor is "csak" Brelával és a makarskai rivierával kapcsolatos élményeim tudtam megosztani az érdeklődőkkel...:) ...vagy ezzel a vidékkel kapcsolatos sok jó tanácsot kaptam...:)
Az idén Isztriát szemeltük ki,és mivel gyerekkoromban jártam ott utoljára,kérlek Benneteket,segítsetek kicsit felfrissíteni az emlékeket... "Érdemes-e" Dalmáciát lecserélni,az "egyszer Isztriát is látni kell" élményért, a "kényelem jegyében"? (Csak fele annyi idő alatt ott lennénk....) Szóval egy belülről egész jó,tengertől 20m-re található apartmant találtam Lovranban. Ami zavar,hogy ott a főút. Valakinek vantapasztalata erről a településről? Strandok,tenger,zavaró tényezők? :P Előre is köszönöm az infókat! :)
Utólag gondoltam hogy ezen valaki majd felakad. Pedig genetikailag ugyanaz, a mentális és fizikai tulajdonságokat pedig az határozza meg, erre utaltam.
(egyébként legkézenfekvőbb példa erre a vízilabda, még Kemény Dénes zsörtölődött régebben az osztódással szaporodó jugoszláv válogatottakról :-)) )
"...az emberanyag gyakorlatilag ugyanaz..." idézet tőle.
A többi már más kérdés, (vallás, esetleg nyelv) ennek elemzése nem igazán idevaló.
Ebben nem kell semmiféle rációt keresni. Simán csak azért mert ők ilyenek.
Kötözködősebb, balkáni fajta.
2 évvel ezelőtt mentem ki Szerbiába, megállított egy szerb határőr NŐ. Megálltam, ablak le, nézek rá. A hölgy meg a kocsim mellett állva a távolba révedt, hátrafelé, a sor felé, mintha tudomást sem akarna venni rólam többet. Nagyjából 30-40 mp után lassan elindultam...
Még azt az óbégatást!
Annyit értettem belőle hogy "dom kulturi", azaz az otthonról hozott kultúrát kérte rajtam számon. (??)
Mindegy, szerencsére velem volt egy ismerős, szabadkai származású volt, mindkét nyelvet beszélte, pár perc alatt rendezte a dolgokat, de ő sem igazán értette hogy mi is lehetett a probléma.
Mögöttem ült a kocsiban egy tanárember, az ő véleménye csendben ennyi volt:
" A ritkán megb....tt (nemi életet élő) elvtársnő tipikus esete..." :-)))
A horvátokkal egyébként még sosem volt semmi bajom, pedig jószerivel ugyanaz a náció. Még csak félre sem állítottak egyszer sem, pedig pár tucatszor jártam már náluk.
Ezt mind értem, csak azt nem, ha 1x HR EU-tag, még ha nem is Schengen, tehát ellenőrzés van, miért szívatja az eusokat is, hamár más "balkánibb" szomszédaival megteszi.
Tévedés azt hinni, hogy az EU-ban minden ellenőrzés megszűnt. Németországban láttam, a határ felé közeledve megszaporodnak a civil autók, amelyek a hátsó ablakban világító táblával kiparancsolják a pályáról a parkolóba az autókat. A határhoz közeli parkolókban cirkálnak és leellenőriznek egy-egy autót, motorszám, mit visz stb. Civil emberek...csak amikor kiszállnak ott a fegyver a derekukon. Szerintem nagyon rajtatartják a szemüket, ki milyen autóval/rendszámmal akar kilépni pl. Ausztria (kelet) felé. Befelé is kiintenek és megnézik nincs-e nálad pl. (sok) bor, meg zöldség/gyümölcs és a papírok rendben vannak-e. Mindenki védekezik... A tőlünk délre és keletre fekvő határokon meg működik a régi reflex: szivatás, várakoztatás stb. de az biztos, hogy a régi méreteket nem éri el. Akkoriban a külföldi szinte ellenség volt, minek jön ez ide. De a hiány miatt tényleg lehetett sok pénzt csinálni azokból a dolgokból, ami nem volt az adott országban, pl. kávé, FA szappan:-)) farmer stb. A határon meg levették a sápot.
Máig nem értem miért kellett egy óránál többet várnunk a nyáron, mikor MNE-ből mentünk vissza egy délutáni kirándulás után (mintegy 20 km-re laktunk a HR/MNE határtól)?
HR-ből kilépés folyamatos volt, de vissza lassan araszolt a sor. Az MNE/MCD/ALB rendszámámúakat megfingatták, de az EU-soknak nem nyitottak külön sávot, így szívtunk mi is nagy nemzetközi egyetértésben. Nem volt mit tenni, az ipaden filmet néztünk aadig.
A horvátokkal sosem volt bajom - kivéve amikor 2 kenyér volt az autóban, és 400 kunám bánta. "Horvátországban nincs kenyér?" Jól modták: ne fogj ki női vámost.
Másszor egy hitler-pofa túrta át a fél autót: kaját és cigarettát keresett. A végén olyan lett az arca, mint a savanyú uborka. (4 padló-tároló, 92 literes. Az volt tele 3 hétre való kajával :DDDD)
Letenye, magyar oldal. Csehül kérdezi tölem a magyar vámos: Mit visznek? (A tengerparttól jöttünk). Én meg fapofával, magyarul: "Mocskos holmit, haza." Értsd: holmit = ruhát. Nem tudom, leesett-e neki, bámult rám egy percig, majd intett: mehetek.
Imádtam a kérdéseket: Hová mennek? Mit visznek?
Egyszer magyarba be (jó, mindig kérdezték!) mondom: ruhát, sört. Megrökönyödve mondja: Ember, tudja-e, hogy azt nem szabad?!!! Kapcsoltam, hogy a sörröl van szó, én meg neki: Az ország túlvégén meg kiviszem. Egyébként is nem eladni, meginni viszem! - Ja, az más....
Egy évvel később ugyanez a helyzet, csak még előtte pénzt váltunk a vámossal (hiánycikk volt nála a korona). Persze így is meg kellett néznie, mert öket is figyelték. Jó szokás szerint a csomagtér félig teli sörrel :) Belenéz: Jól felpakoltak De jól tették!
Szóval mindig ugyanazok a kérdések - már tele volt vele a tökünk. A magyar - szlovák határ koromsötét (akkor építették át). Hol voltak? (mondom). Az ablak nálam teljesen lehúzva, gurulok tovább a következő bódéig, az meg jön mellettem. Az asszony egyiket sem látta (sötét volt), hangosan kifakadt: Hol a picsába lettünk volna?! A vámos meg hangosan, magának mondja: Jé, ezek meg magyarok!
Jó régen egy tésztagyúró gépért verték ki a balhét. Semmi sem volt a csomagtérben, csak az (500 ft - most sem sokkal több). Péntek d.u. volt, 1500 ft büntetést akartak és 3 napig tárolják. Ezalatt Bp-n intézzük el a külker. minisztériumban a kiviteli engedélyt. Akkor visszadják. Nagy lobogót!
Horvát-szlovén határon, horvátországból kifelé, horvát határőr:
- mik ezek a kövek?
- szuvenír, emlék a tengerpartról.
- Azt nem lehet. Mi lenne, ha mindenki magával vinné a köveket, akkor mi maradna?
- Nem maradna kő Horvátországban? (próbálva elkerülni a kitörő röhögést). Jó akkor itt hagyom.
- na neeemmmm! Azt nem lehet! Mi lenne, ha mindenki itt hagyná a követ, amit magával hozott!
Szerintem a továris volt továbbképzésen, és elmondták nekik a természeti értékek védelmét, hogy nem lehet kagylót stb. elvinni, mert akkor nem marad a tengerben. Ő meg kicsit továbbgondolta.
Kisebb határokon általában is gond van az elkobzott áruval, mert nem tudják tárolni (pl. romlandó áruk), vagy megsemmisíteni. Ilyenkor azt szokták követelni, hogy vigyék vissza (persze, több száz kilométerre). Volt ismerős, aki a sonkát egyszerűen fellógatta egy fára a határon. Mikor jöttek haza nyaralásból, még mindig ott lógott.
A nagy szivatás a román határ volt. Mindent lehetett vinni, hozni, vagy semmit, ha ők úgy gondolták. A vonaton egyszer le akarta venni a vámos az ex irháját, hogy ezt nem lehet kivinni tőlük. Mutatom neki, basszus ez spanyol és 30 dkg, ilyet nem gyártanak nálatok... Máskor a pálinkába kötött bele, muszáj volt meginni és a maradékot kiöntöttem az vonatablakon... fel volt háborodva, hogy képzelem? Mondtam neki nem fizetek vámot és nem adom oda neked!!! Nem akartak tudni magyarul, de lila volt a fejük ilyenkor.
Aztán meg nekünk, mert mindig volt valami és az utas mindig a másik ágon volt, ha érted mire gondolok. Pl. a román kipakoltatott minden darab ruhát, mindent mindent az autóból és elment, hogy majd visszajön leellenőrizni. 50 perc múlva, mivel nem jött, visszapakoltam komótosan és a kinyíló sorompó alatt, átmentem. Ha akar valamit, majd szól. De senki nem szólt. Csak a szivatás. Más relációban, a szlovák határon hazafelé levetették a gyerekekkel a kis gumicsízmát, mert hogy "tilos kivinni az országból".
Annak is elvették, aki nem is ott vette.
Ez a turista forgalom volt... a "nagy török behordás" egy másik: százszámra hordták a farmert, kabátot, ruhanemüt. Ha tudtad mi a "vám"(nekik), beengedtek 2-300 farmert is fejenként... aztán volt amikor kiszállították a buszt és mindenkinek meg kellett fogni a csomagját. Érdekes módon maradt egy nagyobbacska táska... behajtogatva vagy 50 farmer. Azt senki nem vallotta a sajátjának... 2-3 óra szivatás.
Nyilván azokról a határokról beszélek, ahol MÁR nem kell megállni.
A nyáron, ott délen:-)) a tranzit parti úton, az őrizettel ellátott határocskán (ahol évek óta csak intenek a magyar rendszám láttán) a faszfej kikérte az iratokat és 5 percig úgy tett, mintha nézegetné, forgatta, méregetett... mire lett 200 m sor, szó nélkül visszaadta és tovaintett. Mosolymentesen persze. Annyira mulatságosak, iszonyat komolyan veszik magukat. Nemrég minden "baráti ország" határa ilyen volt. Vagy rosszabb.
Egész "iparág" alakult ki, a rendőrök / határőrök megajándékozására. Nem mondanám, hogy megvesztegetésre, ugyanis nem volt miért megvesztegetni őket. Önmagában, annyi volt, hogy ugyan már még ma kezeljenek le minket, mehessünk tovább. Ez érvényes volt magán autóra és buszos utazásra is. Ha nem volt meg a karton cola, cigi, whiskey vagy egyenként vagy ha sokan voltak és mohók akkor mind... ott rohadt az ember a vámnál v. az út szélén. Ugyanez, ha megállított, hogy gyorsan mentél. Éjjel. Szemre... és akkor volt a szóró ajándék, és az ember megpróbálta, mennyi az elég. A görög-jugó határon kérték, ki se bontsd a karton dobozos coca colát, mert egyből vitték vissza a duty freebe.
Prosperáltak. Aztán volt egy érdekes gyorshajtási bírság is, busznál, éjjel 3-kor, Belgrád után pár km-rel. Kérte a magyar sofőr, legalább "adj egy nyugtát". Adott a rendőr, de mikor már elengedett, akkor láttuk meg a papíron, hogy a 60 DM helyett 25-ről írta meg a rohadék.
Ezekért van még mindig averzión a Bosznián át úttal kapcsolatban, bár mindenki mondja, tényleg csak a valódi gyorshajtásért állítanak meg, a "sarc" már nem divat. De nekem működnek a reflexek.. Nem tudom mással is előfordul, manapság is a határokhoz közelítve van egy rossz érzésem, szétnézek, mibe köthetnek bele... pedig meg se kell állni manapság.
