Máig nem értem miért kellett egy óránál többet várnunk a nyáron, mikor MNE-ből mentünk vissza egy délutáni kirándulás után (mintegy 20 km-re laktunk a HR/MNE határtól)?
HR-ből kilépés folyamatos volt, de vissza lassan araszolt a sor. Az MNE/MCD/ALB rendszámámúakat megfingatták, de az EU-soknak nem nyitottak külön sávot, így szívtunk mi is nagy nemzetközi egyetértésben. Nem volt mit tenni, az ipaden filmet néztünk aadig.
A horvátokkal sosem volt bajom - kivéve amikor 2 kenyér volt az autóban, és 400 kunám bánta. "Horvátországban nincs kenyér?" Jól modták: ne fogj ki női vámost.
Másszor egy hitler-pofa túrta át a fél autót: kaját és cigarettát keresett. A végén olyan lett az arca, mint a savanyú uborka. (4 padló-tároló, 92 literes. Az volt tele 3 hétre való kajával :DDDD)
Letenye, magyar oldal. Csehül kérdezi tölem a magyar vámos: Mit visznek? (A tengerparttól jöttünk). Én meg fapofával, magyarul: "Mocskos holmit, haza." Értsd: holmit = ruhát. Nem tudom, leesett-e neki, bámult rám egy percig, majd intett: mehetek.
Imádtam a kérdéseket: Hová mennek? Mit visznek?
Egyszer magyarba be (jó, mindig kérdezték!) mondom: ruhát, sört. Megrökönyödve mondja: Ember, tudja-e, hogy azt nem szabad?!!! Kapcsoltam, hogy a sörröl van szó, én meg neki: Az ország túlvégén meg kiviszem. Egyébként is nem eladni, meginni viszem! - Ja, az más....
Egy évvel később ugyanez a helyzet, csak még előtte pénzt váltunk a vámossal (hiánycikk volt nála a korona). Persze így is meg kellett néznie, mert öket is figyelték. Jó szokás szerint a csomagtér félig teli sörrel :) Belenéz: Jól felpakoltak De jól tették!
Szóval mindig ugyanazok a kérdések - már tele volt vele a tökünk. A magyar - szlovák határ koromsötét (akkor építették át). Hol voltak? (mondom). Az ablak nálam teljesen lehúzva, gurulok tovább a következő bódéig, az meg jön mellettem. Az asszony egyiket sem látta (sötét volt), hangosan kifakadt: Hol a picsába lettünk volna?! A vámos meg hangosan, magának mondja: Jé, ezek meg magyarok!
Jó régen egy tésztagyúró gépért verték ki a balhét. Semmi sem volt a csomagtérben, csak az (500 ft - most sem sokkal több). Péntek d.u. volt, 1500 ft büntetést akartak és 3 napig tárolják. Ezalatt Bp-n intézzük el a külker. minisztériumban a kiviteli engedélyt. Akkor visszadják. Nagy lobogót!
Horvát-szlovén határon, horvátországból kifelé, horvát határőr:
- mik ezek a kövek?
- szuvenír, emlék a tengerpartról.
- Azt nem lehet. Mi lenne, ha mindenki magával vinné a köveket, akkor mi maradna?
- Nem maradna kő Horvátországban? (próbálva elkerülni a kitörő röhögést). Jó akkor itt hagyom.
- na neeemmmm! Azt nem lehet! Mi lenne, ha mindenki itt hagyná a követ, amit magával hozott!
Szerintem a továris volt továbbképzésen, és elmondták nekik a természeti értékek védelmét, hogy nem lehet kagylót stb. elvinni, mert akkor nem marad a tengerben. Ő meg kicsit továbbgondolta.
Kisebb határokon általában is gond van az elkobzott áruval, mert nem tudják tárolni (pl. romlandó áruk), vagy megsemmisíteni. Ilyenkor azt szokták követelni, hogy vigyék vissza (persze, több száz kilométerre). Volt ismerős, aki a sonkát egyszerűen fellógatta egy fára a határon. Mikor jöttek haza nyaralásból, még mindig ott lógott.
A nagy szivatás a román határ volt. Mindent lehetett vinni, hozni, vagy semmit, ha ők úgy gondolták. A vonaton egyszer le akarta venni a vámos az ex irháját, hogy ezt nem lehet kivinni tőlük. Mutatom neki, basszus ez spanyol és 30 dkg, ilyet nem gyártanak nálatok... Máskor a pálinkába kötött bele, muszáj volt meginni és a maradékot kiöntöttem az vonatablakon... fel volt háborodva, hogy képzelem? Mondtam neki nem fizetek vámot és nem adom oda neked!!! Nem akartak tudni magyarul, de lila volt a fejük ilyenkor.
Aztán meg nekünk, mert mindig volt valami és az utas mindig a másik ágon volt, ha érted mire gondolok. Pl. a román kipakoltatott minden darab ruhát, mindent mindent az autóból és elment, hogy majd visszajön leellenőrizni. 50 perc múlva, mivel nem jött, visszapakoltam komótosan és a kinyíló sorompó alatt, átmentem. Ha akar valamit, majd szól. De senki nem szólt. Csak a szivatás. Más relációban, a szlovák határon hazafelé levetették a gyerekekkel a kis gumicsízmát, mert hogy "tilos kivinni az országból".
Annak is elvették, aki nem is ott vette.
Ez a turista forgalom volt... a "nagy török behordás" egy másik: százszámra hordták a farmert, kabátot, ruhanemüt. Ha tudtad mi a "vám"(nekik), beengedtek 2-300 farmert is fejenként... aztán volt amikor kiszállították a buszt és mindenkinek meg kellett fogni a csomagját. Érdekes módon maradt egy nagyobbacska táska... behajtogatva vagy 50 farmer. Azt senki nem vallotta a sajátjának... 2-3 óra szivatás.
Nyilván azokról a határokról beszélek, ahol MÁR nem kell megállni.
A nyáron, ott délen:-)) a tranzit parti úton, az őrizettel ellátott határocskán (ahol évek óta csak intenek a magyar rendszám láttán) a faszfej kikérte az iratokat és 5 percig úgy tett, mintha nézegetné, forgatta, méregetett... mire lett 200 m sor, szó nélkül visszaadta és tovaintett. Mosolymentesen persze. Annyira mulatságosak, iszonyat komolyan veszik magukat. Nemrég minden "baráti ország" határa ilyen volt. Vagy rosszabb.
Egész "iparág" alakult ki, a rendőrök / határőrök megajándékozására. Nem mondanám, hogy megvesztegetésre, ugyanis nem volt miért megvesztegetni őket. Önmagában, annyi volt, hogy ugyan már még ma kezeljenek le minket, mehessünk tovább. Ez érvényes volt magán autóra és buszos utazásra is. Ha nem volt meg a karton cola, cigi, whiskey vagy egyenként vagy ha sokan voltak és mohók akkor mind... ott rohadt az ember a vámnál v. az út szélén. Ugyanez, ha megállított, hogy gyorsan mentél. Éjjel. Szemre... és akkor volt a szóró ajándék, és az ember megpróbálta, mennyi az elég. A görög-jugó határon kérték, ki se bontsd a karton dobozos coca colát, mert egyből vitték vissza a duty freebe.
Prosperáltak. Aztán volt egy érdekes gyorshajtási bírság is, busznál, éjjel 3-kor, Belgrád után pár km-rel. Kérte a magyar sofőr, legalább "adj egy nyugtát". Adott a rendőr, de mikor már elengedett, akkor láttuk meg a papíron, hogy a 60 DM helyett 25-ről írta meg a rohadék.
Ezekért van még mindig averzión a Bosznián át úttal kapcsolatban, bár mindenki mondja, tényleg csak a valódi gyorshajtásért állítanak meg, a "sarc" már nem divat. De nekem működnek a reflexek.. Nem tudom mással is előfordul, manapság is a határokhoz közelítve van egy rossz érzésem, szétnézek, mibe köthetnek bele... pedig meg se kell állni manapság.
B.U.É.K. és szia! bocsi, itt vagy más csatornán nem tudnád küldeni a honlapod címét? sajnos nem találom, mint ahogy a telefonszámod se /azért email-cím még van ;) /.
Nagyon helyes. Pontosan azt írtam. Dagesztáni tea-kolchoz (szövetkezet) 2000 valahány méter magasban a hegyek között, meredek út és szerpentinek. A vendéglátó-asztal tele minden földi jóval: mogyoró, mazsola, + sok más, amikre nem emlékszem. Minden édes (normális kaja nem volt) Ezeket kellett a gyerekeknek magukba tömni marokszámra a hülye szüleik miatt. Visszafelé mindent kihánytak.
Köszi, hogy figyelmeztettél. Nem hinném, hogy neheztelni fogok emiatt rátok, már csak azért se, mert 4 gyerekkel 30 fokban nem a séta az elsődleges, hanem a pancsi, pihi. Az ilyen kis gyerekeknek a látnivaló, templom meg bolt nézegetés nem való :-DDDD
a gyerek folyamatosan eszik...amikor épp éhes, nem pont 8-kor, délben és 6-kor. Ezért jó velük az all inclusive. Eddig off Marinában voltunk 2x velük. Igaz, az a magyar tenger.
Ismerős (doki, kényes feleséggel) fintorogtak, hogy mi abba a porfészekbe járunk (HR). ök törökbe mentek "all inclusiv". Mikor hazajöttek, mi röhögtünk jókat azon, amit mondtak.
Pija-bár: üres szekrény a hotel előterében senkivel és semmivel.
Étterem: fabódé a tengerparton, sorbanállás pléh-tálcával (szolgáld ki magad)
Tengerpart: kóbor macskák a napozóágyak alatt (nekik is melegük volt)
Az all inclusive 4 gyerek esetén tehermentesíti (valamelyest) az asszonyt (szemben az apartmannal). :-D Nem kell főznie és mosogatnia. Mert akkor nyaralunk - egy évben 1 hétig azért ez megengedhető. Nálunk ez inkább előny, mint hátrány. Plusz nem kell külön fizetni semmiért se. Cserébe alapválaszték van. Gyerek nem válogat, ha meg igen, akkor is van választék. (Minimum 2: vagy eszik vagy nem. :-)
Az "all inclusive" nem tudom mire jó (Abbáziában a hegyekben volt, hogy "egyed fiam, mert ezért is fizettünk". Mire leért a busz a kanyargós utakon a síkra, a padlón volt terítve az "egyed fiam"... A gyerekeket sajnáltam, nem a szüleit.)
Valahol ránk mondták, hogy "látni, hogy nincs ebédjük", aki meg mondta, három kézzel tömte magába a kaját (elfelejette az asztalnál, hogy pont ugyanazt a két nyelvet beszéljük mi is, mint ök).
Az ebédnek az a hátránya, hogy mindig be kell menni a tengerpartról, a reggeli-vacsora kombónál meg az az elöny, hogy nem.
Szintén Rabac: Hotel Meridian, a másik kettőnek a nevének utána kéne néznem. Mi ebben voltunk, kaja szuper és bőséges volt, mi ki sem használtuk volna az All inc-ot.
... akkor szives figyelmedbe ajánlom Varnemündét (volt NDK) és a szállodai szakasz strandját :D
Már vagy 4 napot ücsörögtünk a nem napozó-, de széltöl védö ülő-kosarakban. MInden nap be is mentem .... volna ... a tengerbe. Bokáig be is jutottam, 5 perc után, miután csonttá fagyott a lábam, gyorsan feladtam.
Majd elsétáltunk az egyenes partszakaszon kissé oldalra - FKK - s láss csodát: 25 - 26 fokos víz volt !!!
