A „pápa” szó eredete és használata A „pápa” (latinul: Papa, görögül: pappas) eredetileg egyszerűen „atyát” jelentett, és több püspökre, így az alexandriai pátriárkára is használták. Idővel azonban kizárólag a római püspököt illette meg a cím, mivel Péter utóda."
Péter biztosan nem használta az Atya nevet vagy címet, ugyanis ő Isten Ekklésziája Főpapjának engedelmeskedett,aki földi életében megtiltotta, hogy bárki is névként használja az Atya kifejezést.
Máté 23:9.Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van.
Természetesen azoktól,akik tudtak az Isten ezen parancsolatáról.
Elsősorban a papokat terheli a felelősség azért, hogy az Isten parancsolatait
a néppel közöljék.
Ha egy egyház papjai ahelyett, hogy megtanítanák az embereket azokra a dolgokra,amit Isten megparancsolt az embereket az Isten parancsának való ellenszegülésre kényszerítik, ők a felelősek
azoknak az embereknek a cselekedeteiért is,akiket megtévesztettek és bűnbe vittek.
Ha például egy az Isten parancsolatait nem ismerő katolikus egyháztag letérdel a képek és a szobrok előtt, mert egyháza papjai erre tanították, és elhallgatták előtte az igazságot,az Isten elnézi
ezeknek az embereknek a tudatlanságát.DE pápáikat, bíborosaikat püspökeiket és papjaikat
Átadja Thanatosznak és a Hádesznek, hogy őrizzék lelkeiket és szellemüket az Ítélet napjáig a Hádesz kamráiban.
2; A " ne csináljatok magatoknak " mit jelent?
Azt jelenti, hogy házi, otthoni, családonként, esetleg egyénenként önkezével festett, faragot képet ne csináljanak maguknak, vagy szerinted mást kell érteni?"
Nem a cselekmény helye a döntő, hanem maga a cselekmény. Úg otthoni használatra, templomi használatra, vagy szabadtéri használatra tilos olyan képmásokat készíteni ,amelyek abból a célból készültek, hogy azok előtt meghajoljanak vagy keresztet vessenek, vagy csólolgassanak.
Az sem mentesíti a képek és szobrok előtt meghajlókat,hogy nem ők maguk készítették a tiszteleti tárgyat. Tudniillik maga a meghajlás, tisztelet cselekménye ugyanolyan bűn.
Érdekes ellentmondás pl.. amikor Jákob saját oltárt épített, Ábrahám is, ne is szóljunk Salamon templomának berendezéseiről se..."
Nem volt ellentmondás, hisz Jákób az oltárt az Isten parancsára készítette, miután ő és házanépe átadták bálványaikat amit Jákób elásott a földbe.. Az oltár pedig abból a célból készült, hogy azon az élő Istennek áldozzon,aki miután áldozatát az oltáron feláldozta az Istennek,meg is jelent neki személyesen.
1. Mózes 35:1.Monda pedig az Isten Jákóbnak: Kelj fel, eredj fel Béthelbe és telepedjél le ott; és csinálj ott oltárt amaz Istennek, ki megjelenék néked, mikor a te bátyád Ézsaú előtt futsz vala.2.Akkor monda Jákób az ő házanépének, és mind azoknak, kik vele valának: Hányjátok el az idegen isteneket, kik köztetek vannak, és tisztítsátok meg magatokat, és változtassátok el öltözeteiteket.3.És keljünk fel, és menjünk fel Béthelbe, hogy csináljak ott oltárt annak az Istennek, ki meghallgatott engem az én nyomorúságom napján, és velem volt az úton, amelyen jártam.4.Átadák azért Jákóbnak mind az idegen isteneket, kik nálok valának, és füleikből a függőket, és elásá azokat Jákób a cserfa alatt, mely Sekhem mellett vala.5.És elindulának. De Istennek rettentése vala a körűltök való városokon, és nem üldözék a Jákób fiait.6.Eljuta azért Jákób Lúzba, mely Kanaán földén van, azaz Béthelbe, ő maga és az egész sokaság, mely ő vele vala.7.És építe ott oltárt, és nevezé a helyet Él-Béthelnek, mivelhogy ott jelent meg néki az Isten, mikor az ő bátyja előtt fut vala.8.És meghala Débora, a Rebeka dajkája, és eltemeték Béthelen alól egy cserfa alatt, és nevezék annak nevét Allon-Bákhutnak.9.Az Isten pedig ismét megjelenék Jákóbnak, mikor ez jöve Mésopotámiából, és megáldá őt.10.És monda néki az Isten: A te neved Jákób; de ne neveztessék többé a te neved Jákóbnak, hanem Izráel légyen neved. És nevezé nevét Izráelnek.11.És monda néki az Isten: Én vagyok a mindenható Isten, nevekedjél és sokasodjál, nép és népek sokasága légyen te tőled; és királyok származzanak a te ágyékodból.12.És a földet, melyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, néked adom azt, utánad pedig a te magodnak adom a földet.13.És felméne ő tőle az Isten azon a helyen, ahol vele szólott vala.
Ráchel ellopta a háézi bálványokat az apjától és Jákobbal megy, mi lett a bálvány sorsa és ezért Isten megbüntette, figyelmeztette, hogy ejnye, azt már nem lehet?"
Ez az esemény még az előtt történt, mielőtt Isten Jákóbbal a bálványokkal kapcsolatos parancsát
közölte volna. Ebből egyenesen következik, hogy miután Jákóbbal Isten közölte a bálványoktól való megszabadulásra utasító parancsot,amit Jákób egész házanépe tudomásul vett, hogy nem rejtegetett Ráchel bálványokat.
Péter elsőként szólal fel – kulcsszerep Az Apostolok Cselekedetei 15-ben, ahol az első nagy vitás kérdést tárgyalták – kötelező-e a mózesi törvény a pogányokra –, Péter szólal fel elsőként. Azt mondja: „Isten választott engem, hogy az én számból hallják a pogányok az evangéliumot.”
Ezzel azt akarod sugallmazni,hogy Péteren kívül Jézus más tanítványa nem hirdetett a nem zsidóknak?
Különben teljesen normális, hogy Péter,aki házigazdája volt az egybegyűlteknek megszólaljon.
Hogy Péter is megszólalt,annak legfőbb oka az volt,hogy Péter volt az,akit a Szentszellem Kornéliuszhoz küldött. Egy új dolog történt a palesztínia területén élő zsidó tanítványok életében. Egy fontos esemény ,ami Péter személyét is érintette. Teljesen normális, hogy erről beszámolt, azaz megszólalt.
Nem volt semmi zsinat. Egyszerűen arról volt szó, hogy Pált és Barnabást fogadására összegyültek
hogy fogadják őket.Nem ez volt az első alkalom, hogy az apostolok mindnyájan együtt voltak.
Ap. Csel.15:2.Mikor azért Pálnak és Barnabásnak nagy háborúsága és vetekedése lőn azok ellen, azt végezék, hogy Pál és Barnabás és némely mások ő közülök menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe e kérdés ügyében.3.Ők tehát kikísértetvén a gyülekezettől, általmentek Fenicián és Samárián, elbeszélve a pogányok megtérését; és nagy örömet szerzének az összes atyafiaknak.4.Mikor pedig megérkeztek Jeruzsálembe, a gyülekezet és az apostolok és a vének fogadák őket, és ők elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedék az Isten ő velök.7.És mikor nagy vetekedés támadt, felkelvén Péter, monda nékik: Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Isten régebbi idő óta kiválasztott engem mi közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangyéliomnak beszédét, és higyjenek.
De mi köze mindezeknek Róma első Főpapjának I.Damáznak az egyházához,aki a római császároktól
kapta főpapi megbízását?
Péter primátusának krisztusi alapja Péter vezető szerepe nem önkényes, hanem Jézus közvetlen parancsából ered (Mt 16,18–19): „Te Péter vagy [Πέτρος, Petros], és erre a kősziklára [πέτρα, petra] építem Egyházamat.” Itt Jézus Pétert nevezi meg az egyház alapjául, összekapcsolva a nevet (Petros – szikla) és a szerepet (kőszikla-alap)."
Ez egyáltalán nem igaz. Az Izrael Istenét és Atyját magában hordozó Isten megállapította, hogy a testében lakozó Khrisztosz Isten, Izrael Istene és Atyja kinyilatkoztatta magát. Majd megígéri Péternek,hogy ahogyan őt Péternek hívják, olyan biztos az, hogy erre a Kősziklára, mármint az Égi Atyára építi majd fel az Ekklésziáját. Ezért van az, hogy nem Péter egyházára, hanem Isten ekklésziájára utalnak az írások. Mivel az Úr Jézus nem Péterre, hanem Istenre Izrael Kősziklájára
építette fel az ekklésziát,így Róma Főpapjainak azon kísérlete, hogy hivatalukat Péterhez kössék
lehetetlen. Péter soha se ült volna be, Róma Főpapi székébe, hisz Péter hűséges szolgája volt az Istene és Atyja által felkent egyedüli Főpapnak a Názáreti Jézusnak.
Azt jelenti, hogy házi, otthoni, családonként, esetleg egyénenként önkezével festett, faragot képet ne csináljanak maguknak, vagy szerinted mást kell érteni?
Érdekes ellentmondás pl.. amikor Jákob saját oltárt épített, Ábrahám is, ne is szóljunk Salamon templomának berendezéseiről se...
Csak rákérdezek mégegyet;
Ráchel ellopta a háézi bálványokat az apjától és Jákobbal megy, mi lett a bálvány sorsa és ezért Isten megbüntette, figyelmeztette, hogy ejnye, azt már nem lehet?
A hivatkozott parancsolat első látásra tiltja mindenféle kép vagy szobor készítését. Azonban már a legalapvetőbb szövegértelmezés is lerántja a leplet erről a szektás ferdítésről. Maga a parancs nem önmagában a képek készítését tiltja, hanem azoknak ISTENKÉNT való imádását:"
Nem nem. Olyan képek készítését is tíltja,amelyeket abból a célból készítettek, hogy azok előtt meghajoljanak.
3.Mózes 26:1.Ne csináljatok magatoknak bálványokat, se faragott képet, se oszlopot ne emeljetek magatoknak, se kőszobrokat ne állítsatok fel a ti földeteken, hogy meghajoljatok(proszküneó) előtte, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
3. Isten parancsa képek készítésére: a Biblia tényei
A szektás logika szerint a Biblia Isten parancsára hivatkozva minden kép- és szoborkészítést ördögi bűnnek tart. "
Nem nem. Csak azoknak a képeknek a készítése károhzazja el a készítőjét,amelyek arra a célra készültek, hogy azok előtt valaki meghajoljon(proszkűneó)
Nos ilyen képek és szobrok készítésére és tiszteletére adtak utasítást Róma mindenkori Főpapjai.
Nem az a szektás,aki az Isten parancsának engedelmeskedve elítéli a képek és a szobrok előtti
meghajlást, hanem az az egyház,amely készakarva szembefordulva az Isten parancsával képek
szobrok előtt leborulva ,letérdelve azokat tiszteli, sőt azokhoz könyörög.
Isten nemcsak olyan személyekről való képek és szobrok készítését tiltotta meg meghajlás céljából,
amelyek a Földön vannak, hanem az égiekről is ,beleértve az isteneket ,aki az égben vannak és
az Isten szellemszolgáit is.
Ennek ellenére a Róma Főpapja által vezetett egyházban Az Ég Királynőjéről is készítettek képeket szobrokat,abból a célból, hogy az előtt leboruljanak(proszküneó) és azokhoz imádkozzanak.
Sőt a Róma Főpapja által vezetett egyház,aki a három arcú istenének egyik arcának a Jézus nevet adta, Jézus nevű képeket és szobrokat is készítetett,azzal a céllal ,hogy ezekhez a Jézus nevű szobrokhoz imádkozzanak,azoknak áldozzanak,ami már bálványimádás bűnének minősül.
Jákob hétszer hajol meg testvére, Ézsau előtt (Ter 33,3), nyilvánvalóan nem istenként imádva őt.
Salamon király anyja előtt leborul (1Kir 2,19).
Az Újszövetségben a bölcsek „leborulnak” a gyermek Jézus előtt – mert ő valóságos Isten, nem pusztán szobor!"
Nyilvánvalóan nem istenként imádta Jákób Ézsaút,hanem a tisztelet és hódolat jeléül leborult ekőtte a földig. Hasonlóan a Jézus előtt leboruló bölcsek is tiszteletből hódoltak(proszküneó) Jézusnak.
Isten ugyanis nem az élők Isten vagy Ember előtti meghajlást tiltotta meg, hanem a képek és szobrok előtti leborulást, meghajlást.
Úgyhogy a Róma Főpapjai menthetetlenek, mert ők képek és szobrok előtt hódolnak,amit az Isten megtiltott és másokat is képek és szobrok előtt való meghajlásra felbujtanak.
DE egyben bálványimádók is,hisz a Jézus nevű képhez és szoborhoz, valamint az Ég Királynője nevét viselő képhez és szoborhoz imádkoznak és áldoznak is azoknak.
Javaslat: legközelebb, mielőtt bíráskodsz, inkább olvass utána a Biblia TELJES üzenetének és az Egyház 2000 éves tanúságtételének."
Amikor egyházról írsz,akkor a Róma Főpapja által irányított egyházra gondolsz.
Nos annak a közel 2000 éves történelme nem valami lelket megnyugtató olvasmány.
Már a második század végén és az harmadik század elején Terttuliánusz megállapította, hogy
Róma püspöke erkölcstelen életmódot folytat. Tertulliánusz helytelenítette a képmások arra a célra való készítését, hogy azokat templomokban tiszteljék. Tertulliánusz elítélte a csecsemőknek az egyházba való belekeresztelését. Az akkori Róma püspökét és a papokat erkölcstelen életvitelük miatt
alkalmatlannak találta a szentségek kiosztására. A montaistáknak nevezett szentéletűek megpróbálták
jó irányba terelni a Róma Püspöke által irányított egyházat. Az Elvirai Zsinat(305) határozatot hozott, hogy a püspökök és a papok éljenek cölibátusban. Így akarták az egyházat megóvni a püspökök és papok erkölcstelen életmódjától. Álmukban sem gondolák, hogy a rendelkezés hatástalannak bizonyul.
Az Elvirai zsinat határozott a képtisztelet betiltásáról is. Száz évvel azután,hogy Tertulliánusz elítélte a képek tiszteletét,ez nagy változtatás volt a Róma püspöke által irányított egyház zörténelmében.
De ez sem segített. Nyolcvan évvel később Róma püspöke I.Damáz személyében egy erőszakos, házasságtörő világias viselkedésű pápa került,aki püspökké választásának első napján vérfürdőt rendezett. Legyilkoltatta egyháza püspökeit,akik nem rá szavaztak a pápaválasztáson. Náhány évvel később felvette a korábban csakis a római császárok által viselt Róma Főpapja címet.
Ezzel a lépésével nagy világi hatalomra tett szert. Szövetkezett három császárral, és bevezette Róma háromarcú istenének az imádatát. Hogy megtévessze a keresztényeket a háromarcú isten arcainak az Atya a Fiú és a Szentszellem nevet adta. Az új hitvallást a három császár megelégedéssel nyugtázta és azt kötelezővé tette az akkori birodalom egész területén. Ettől fogva ismét elkezdődött az igaz keresztények üldözése. Azok a keresztények ,akik nem fogadták be Róma háromarcú istenét,
azokat a három császár által 380-ben kiadott Ediktum alapján üldözni kezdték. Ez az üldözés I.Damáz
idejétől az inkvizíció 1834-ben bekövetkezett végéig tartott. Idővel ezt a hitvallást akarták ráerőszakolni a muszlimokra és a zsidókra is. I.Damáznak a Róma főpapi székébe való beülése az egyház számára a császárok, majd később a Római Birodalom széthullása után az uralkodók által egyházjogot(kánonjog) biztosított. Róma Főpapjai keresztes hadjáratokat indítottak a Szent Földre, hogy pusztítsák nemcsak az ott élő lakosságot, de a Szentírásnak illetve a zsidók történelmi feljegyzéseit is. A 12-13 században bevezették az inkvizíciót,amely a Róma Főpapja által irányított hatalom által képviselt hitvallással szembefordulók vagyonának elkobzását és a megvádoltak legyilkolását felgyorsította. Az áldozatok száma az inkvizíció hatszáz éves fennállása alatt felbecsülhetetlen. A Róma főpapja által irányított egyház látva hatalmának a hanyatlását az inkvizítorok által készített jegyzőkönyveket megsemmisítette, félve a nép bosszújától. Az inkvizíció megszűnése után a Róma Főpapja által irányított egyház elérte az országok királyainál, hogy a történelem során szerzett vagyonát meghagyja, és új birtokokat adományozzon az egyháznak. Ennek céljából a világiakhoz hasonlóan az egyház képviselői hűbéresküt tettek a királyoknak.
A római jog és a kánonjog közötti kapcsolat egyaránt jogi és politikai okokból fakadt, mivel a kánonjog a római jog alapján épült fel.A középkorból származik az „Ecclesia vivit lege Romana” („Az Egyház a római jog alapján él”) proverbium, amely ezt a szoros kapcsolatot tömör formában állapítja meg.
A kánonjog biztosította az egyház képviselőinek a büntethetetlenségét.
Évszázadokon keresztül büntetlenül erőszakolhattak papok gyermekeket a Róma Főpapja által irányított egyházban. A 2017-ben feltárt esetek,amelyek alapján megállapítható, hogy az utóbbi hetven évben a Római Főpap által irányított egyházban világszerte több millió gyermeket erőszakoltak meg, csak a jéghegy csúcsa. Ugyanis a vizsgálatok az azt megelőző évszázadokra nem terjedtek ki.
Mindezek ismeretében légy szíves kíméld meg az igazságkereső embereket attól, hogy kapcsolatba hozod a Róma Főpapja által irányított egyházat az Isten Ekklésziájával,akinek a Főpapja a Megváltó Jézus, aki szeretetre és nem gyílkolászásra és gyermekek erőszakolására tanította követőit.
„Ne csinálj magadnak faragott képet?” – A katolikus képtisztelet védelmében
1. Bevezetés – A szektás félreértés gyökere
Kevés olyan téma van, amely annyi tudatlanságot, szektás rögeszmét és a Biblia szövegének szándékos kiforgatását szülte volna, mint a katolikus egyház képtisztelete, illetve a szobrok, ikonok és szentképek jelenléte a templomainkban. A protestáns fundamentalizmus és a modern szekta-irodalom évszázadok óta harsogja, hogy a katolikusok „bálványimádók”, szembehelyezkedve Isten egyértelmű parancsával: „Ne csinálj magadnak faragott képet...” (Kivonulás 20,4-5). Ezt a felszínes, félművelt mantrát visszhangozza minden szektás, aki még sosem vette a fáradságot, hogy elolvassa és értelmezze a Biblia egészét, ne csak egy kiragadott mondatot.
A képek és szobrok előtti meghajlás, tiszteletadás kérdése újra és újra felbukkan a protestáns és antikatolikus támadásokban, különösen az olyan csoportok részéről, akik minden szimbolikus gesztust automatikusan bálványimádásnak kiáltanak ki. A vád évről évre ugyanaz: Isten „megtiltotta mindenféle képet, szobrot és az előtte való meghajlást”, ezért minden ilyen gyakorlat az „örök kárhozat” útja. Ezt az egyszerűsítő, szektás olvasatot azonban már a Biblia eredeti nyelve, a zsidó hagyomány, az apostoli gyakorlat, a keresztény dogmatika és a józan ész is porrá zúzza.
2. Mi is áll valójában az ószövetségi parancsban?
A hivatkozott parancsolat első látásra tiltja mindenféle kép vagy szobor készítését. Azonban már a legalapvetőbb szövegértelmezés is lerántja a leplet erről a szektás ferdítésről. Maga a parancs nem önmagában a képek készítését tiltja, hanem azoknak ISTENKÉNT való imádását: „Ne imádd és ne szolgáld azokat!” (Kiv 20,5). Nem a művészi ábrázolás a tiltott, hanem az, ha valaki ezeknek isteni hatalmat tulajdonít, vagy isteni tiszteletet ad nekik. Ha szó szerint vennénk a képkészítés tilalmát, ki kellene dobni minden családi fotót, el kellene pusztítani a történelmi emlékműveket, sőt, még az iskolai tankönyvekből is el kellene távolítani minden illusztrációt. Nevetséges.
A képek, szobrok készítése önmagában nem bűn, sőt, Isten maga parancsolta a népének, hogy vallásos célból készítsen képeket! Maga az „imago” szó – kép, ábrázolás – ugyanabból a gyökből ered, mint amikor az emberről mondjuk: „Isten képmására” (imago Dei) lettünk teremtve (Ter 1,27). Ha tehát Isten képmása vagyunk, már ez is egy „kép”!
3. Isten parancsa képek készítésére: a Biblia tényei
A szektás logika szerint a Biblia Isten parancsára hivatkozva minden kép- és szoborkészítést ördögi bűnnek tart. Csakhogy a Biblia éppen ennek ellenkezőjét tanítja! Nézzük a tényeket:
Kígyó a póznán: Amikor az izraelitákat mérgeskígyók támadták meg, Isten megparancsolta Mózesnek, hogy készítsen egy rézkígyót, és helyezze azt egy póznára. Akik felnéztek rá, meggyógyultak (Szám 21,8-9). Ez nem volt bálvány, hanem Isten gyógyító hatalmának szimbóluma.
Kerubok az aranyládán: Maga Isten parancsolja meg Mózesnek, hogy az örökszövetség ládájára két arany kerubot (angyali alakot) helyezzenek. Ezek szobrok voltak a frigyláda tetején, a Szentek Szentjében (Kiv 25,18-20).
Salamon temploma: Amikor Salamon felépíti a templomot, Isten parancsa szerint a szentély falait, ajtóit, sőt a belső teret is kerubok, pálmafák és virágmotívumok faragott díszítései borítják (1Kir 6,23-29). A mennyezeten is képmások sorakoznak.
Ezekiel látomása: Az új, mennyei templom leírásában is szerepelnek angyalok és pálmafák faragott képei (Ez 41,17-25).
Tehát a Biblia szerint Isten nemhogy nem tiltotta el ABSZOLÚT módon a képkészítést, hanem kifejezetten parancsolta azt vallásos célokra, szimbolikus jelentéssel. A bálványimádás az, ami tiltott – vagyis ha valaki ISTENKÉNT tiszteli az anyagi tárgyat.
4. Tisztelet ≠ Imádat! – A protestáns összemosás logikai tévedése
Az antikatolikus propaganda egyik legaljasabb csúsztatása, hogy a tiszteletadás minden formáját „bálványimádásnak” állítja be. Ez történelmileg, bibliailag és logikailag is nonszensz. Nézd csak meg a hétköznapi életet: ha valaki letérdel elhunyt édesanyja sírjánál, vagy megcsókolja a róla készült fényképet, azt mondod, hogy „anyját imádja istenként”? Nevetséges. Pontosan ugyanígy működik a szobrok, képek esetében is. A katolikus hívő nem a szobrot vagy festményt tiszteli istenként, hanem azt a SZEMÉLYT, akit az ábrázolás megjelenít – és azt is csak mint Isten teremtményét, Krisztus tanúját, szentjeit vagy magát Krisztust, aki megtestesült.
A katolikus tanítás világosan elhatárolja a latria (isteni imádat) és a dulia (tisztelet) fogalmát. Latria – vagyis Istennek kijáró legfelsőbb hódolat – egyedül Istent illeti meg! A szenteket, képeiket, relikviákat legfeljebb tisztelettel (dulia), illetve Máriát különös tisztelettel (hyperdulia) illetjük, de soha nem imádjuk őket, soha nem tulajdonítunk nekik önálló isteni hatalmat. Aki ezzel ellentétesen cselekszik, az a katolikus tanítás szerint is bűnt követ el!
A Biblia szerint a meghajlás, leborulás, térdhajtás NEM mindig jelent isteni imádatot, sőt, legtöbbször nem azt jelent. A héber és görög nyelvben is (héb.: shachah, görög: proskynéó) ezek a gesztusok tiszteletet, alázatot, szeretetet, hódolatot fejezhetnek ki emberek, királyok, angyalok, sőt szülők iránt. Példák tucatjait lehetne sorolni:
Jákob hétszer hajol meg testvére, Ézsau előtt (Ter 33,3), nyilvánvalóan nem istenként imádva őt.
Salamon király anyja előtt leborul (1Kir 2,19).
Az Újszövetségben a bölcsek „leborulnak” a gyermek Jézus előtt – mert ő valóságos Isten, nem pusztán szobor!
A katolikus gyakorlathoz tartozó meghajlás, térdhajtás, szobor megcsókolása pontosan ugyanolyan, mint amikor valaki zászlót csókol, síremléknél letérdel, vagy uralkodó előtt meghajol – gesztus, amely a tiszteletet fejezi ki, nem pedig isteni imádatot! És ezt maga a Biblia is igazolja.
6. Mi a helyzet az „áldozattal”? Van-e áldozat a képek előtt?
Az antikatolikus szöveg szerzője azt is hazudja, hogy a katolikusok „áldozattal szolgálnak” a képek, szobrok előtt. Ez sima, ostoba rágalom. Az oltáráldozat egyedül Istennek szól. A szentképek, szobrok előtt nincs vérontás, nincs áldozati felajánlás, nincs pogány rítus – a katolikus liturgia minden egyes mozzanata világosan megkülönbözteti a szentek tiszteletét az istenszolgálattól, a szobor előtt maximum mécsest, virágot helyeznek el a hívők, ami legfeljebb gesztus, de semmi köze a pogány áldozati cselekményekhez.
7. Az Egyház zsinatainak és a katekizmusnak tanítása
Az egész kérdésben a döntő szót az Egyház Tanítóhivatala mondta ki a II. Niceai Zsinaton (787), amely kijelenti: „A képeket tisztelet illeti, nem imádat. A képet illető tisztelet az eredetire száll át.” (Denzinger 302). Ezt megerősítette a Tridenti Zsinat és a Katolikus Egyház Katekizmusa is (KEK 2132): „A szent képek tisztelete ‘nem ellenkezik az első parancsolattal, amely tiltja a bálványokat’. ’A képet illető tisztelet az eredetire száll át, aki a képen van ábrázolva; aki a képet tiszteli, azt a személyt tiszteli, akit a képen ábrázolnak’.”
8. Az Exodus 20:4-5 és az eredeti héber szavak jelentése
Kezdjük azzal, amit a fundamentalista propagandagépezet természetesen soha nem tesz meg: nézzük meg, mit jelent a szöveg eredetileg! Az Exodus 20:4-5 így szól:
„Ne csinálj magadnak faragott képet, semmi hasonlót ahhoz, ami fent van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt! Ne borulj le (תִּשְׁתַּחֲוֶה – tishtaḥaveh) előttük, és ne szolgáld (תָּעָבְדֵם – ta‘avdem, עָבַד – ‘avad) őket!”
A tiltás lényege nem egyszerűen a képkészítésben vagy tiszteletteljes gesztusban rejlik, hanem abban, hogy bálványként, istenként fordulnak egy tárgyhoz – vagyis isteni imádás, szolgálat, áldozat kapcsolódik hozzá (latreia, avad). Az „imádás” (tishtaḥaveh, görög proskynesis, latin adoratio/latria) mindig a lényegi istenségnek szóló teljes leborulást, vallási önátadást jelent – ez a bálványimádás. Az „avad” szó szintén kifejezetten vallási szolgálatot, liturgikus áldozathozatalt jelent (lásd: áldozati szolgálat a templomban, papok szolgálata, stb.).
9. A Biblia különbséget tesz imádat és tisztelet között
A Szentírás számtalan példát hoz arra, hogy meghajlás, leborulás vagy tiszteletadás nem feltétlenül jelent vallási imádást. Például:
Jákob meghajlása Ézsau előtt (Ter 33,3): Itt Jákob hétszer borul le testvére előtt – nyilván nem istenként tiszteli, hanem a kiengesztelődés, alázat, béke jeleként hajol meg. A szó itt is „shachah”, amely kontextusától függően jelenthet egyszerű udvariasságot vagy hódolatot is.
Salamon király meghajlása anyja, Betsabé előtt (1Kir 2,19): Ugyanaz a héber szó szerepel, mégsem gondolja senki, hogy Salamon bálványimádó lett volna, amikor anyja előtt leborult – ez az udvari protokoll, tiszteletadás gesztusa.
A szent angyalok meghajlása, a királyok előtti leborulás, sőt a Zsoltárokban maguk az emberek is meghajolnak egymás előtt, anélkül hogy az imádat bűnébe esnének.
Miért fontos ez? Mert a szövegkörnyezet mindig dönti el, hogy egy leborulás imádat-e, vagy csupán világi, emberi tisztelet, hódolat. Amikor Isten parancsa a bálványimádás ellen szól, minden esetben kifejezetten vallási célú, isteni tiszteletadásról beszél, nem egyszerű emlékező gesztusokról vagy jelekről.
10. A bálványimádás valósága: a szív szándéka
Az ószövetségi történetekben (aranyborjú, Dániel barátai a babiloni szobor előtt, Mordokaj és Hámán) a meghajlás mindig összefonódik a vallási imádattal, áldozattal, istenségként való elismeréssel. Az aranyborjú esete is erről szól: „Ezek a te isteneid, Izrael, akik kihoztak téged Egyiptomból!” – mondták, majd áldoztak és ünnepet ültek előtte. Ez a bálványimádás. Ehhez képest a katolikus hívő sosem gondolja, hogy a szobor maga lenne Isten, vagy a szentek isteni hatalommal bírnának – sőt, a hiteles katolikus tanítás ezt kifejezetten tiltja és elítéli.
11. Katolikus különbségtétel: latria (imádat) és dulia (tisztelet)
A katolikus teológia világosan és élesen különbséget tesz imádat (latria) és tisztelet/veneráció (dulia/proskynesis) között. Istennek egyedül jár az imádat (latria), a szenteknek pedig csak tisztelet (dulia), Máriának mint Isten anyjának különleges, de nem isteni tisztelet (hyperdulia).
Amikor egy katolikus meghajol egy szobor vagy kép előtt, nem az anyag előtt hódol, nem a „szoborba költözött istenségnek” áldoz, hanem a szívét emeli Istenhez, vagy éppen az adott szenthez fordul közbenjárásért. Pontosan ugyanaz a logika, mint amikor valaki meghajol egy nemzeti zászló előtt: senki nem hiszi, hogy a vászondarab lenne a nemzet, hanem a nemzet eszméjének tiszteleg. Ugyanígy, amikor egy katolikus csókot ad egy feszületnek, nem a faanyagnak vagy bronznak adja az érzést, hanem Krisztus iránti szeretetét fejezi ki.
12. Történelmi és bibliai precedensek
A Biblia tele van példákkal, amikor Isten maga rendeli el képek, szobrok, relikviák elkészítését és tiszteletét:
Kérubok az arka szövetség tetején (Kiv 25,18-20): Isten kifejezetten parancsot ad két arany kérub elkészítésére, sőt, a sátor és a templom tele volt faragott díszítéssel, szobrokkal, arany- és ezüsttárgyakkal.
Rézkígyó (Szám 21,8-9): Isten parancsára Mózes egy kígyót készít, amelyre felnézve meggyógyulnak az emberek – ha önmagában a kép készítése, vagy a felé való odafordulás bűn lenne, maga Isten lenne a bálványimádás szerzője!
Dávid és Salamon temploma, díszítések, szobrok, faragások (1Kir 6): A templom mennyezetét, falait, ajtóit és szent edényeit mind díszítették faragott képekkel, szobrokkal – mindez Isten rendelése szerint.
A döntő különbség sosem az anyagban, a formában vagy a gesztusban van, hanem a szív szándékában: isteni imádatot adok-e egy teremtménynek vagy csak tiszteletet adok Isten szentjeinek, ahogy Pál is mondja: „Tisztelet illeti, akit tisztelet illet.” (Róm 13,7)
13. A katolikus gyakorlat biblikus és apostoli
A kereszténység kezdeteitől fogva, az üldözések idején is, a katakombák falait Krisztus, Mária, szentek, bibliai jelenetek képei díszítették – az apostoli Egyházban egyetlen zsinat, egyetlen atya sem tiltotta ezt. Sőt, az első zsinat (Nicea II, 787) éppen a képtisztelet keresztény értelmét magyarázta: a képek tiszteletét a prototípusra, vagyis az ábrázolt szentre, Krisztusra vagy Máriára irányítjuk, sosem az anyagra vagy magára a képre.
14. A modern „ikonoklaszták” tévedése
Az a gondolat, hogy minden meghajlás vagy csók automatikusan bálványimádás, valójában egy szűklátókörű, bibliailag is megalapozatlan félelemkeltés, amely se a zsidó, se a keresztény hagyományt nem ismeri, csak önkényesen rászabja a fundamentalista ideológiát az egyházi és bibliai valóságra. Az ilyen gondolkodás gyümölcse: templomok, műemlékek, szobrok és festmények barbár elpusztítása – lásd a protestáns reformáció „szent képrombolóit” vagy a modern fundamentalista vandalizmust.
15. Összefoglalás: Hazugság, hogy a katolikusok bálványimádók lennének
Minden érv, amely a katolikusokat bálványimádással vádolja, történelmi, bibliai, logikai és teológiai szempontból is megbukik. Az igazság az, hogy a képtisztelet és a szentképek használata bibliai gyökerekkel rendelkezik, az Egyház soha nem tanította, hogy azokat imádni kellene, és a tisztelet minden gesztusa a kép által ábrázolt személyhez, végső soron Istenhez száll. Aki ezt nem érti, vagy szándékosan hazudik, az vagy tanulatlan, vagy tudatosan félrevezeti a híveket.
Szóval, amikor legközelebb bármelyik szektás vagy fundamentalista azt kiabálja, hogy a katolikusok „bálványimádók”, mutass rá ezekre a bibliai tényekre, a történelmi példákra, és kérdezd meg tőle: amikor a saját családja képét megcsókolja, vajon anyját, apját isteníti-e? Ha nem, akkor a katolikus sem.
A katolikusok NEM imádják a szobrokat, nem „áldoznak” képeknek, hanem azt az igazságot élik meg, hogy Krisztus valóban testté lett, Isten önmagát is ábrázolhatóvá tette Jézusban, és a szentek élete, képmása emlékeztet bennünket a mennyei valóságra, az igaz példára. Az imádat kizárólag Istennek jár – minden más tisztelet csak rámutat a Teremtő dicsőségére, sosem helyettesíti azt. Az, aki ezt nem érti, vagy tudatlanságból, vagy rosszindulatból csinál bálványt egy faragott szóból – de még így sem lesz igaza.
A katolikus Egyház képtisztelete tehát nem bálványimádás, hanem a megtestesülés misztériumának ünneplése és az igaz hit szerves része.
És végül, ha őszinte választ akarsz kapni: az igazi bálványimádás ma nem a templomokban, hanem a szekták vezetőinek pénztárcáiban, a maguk „igazságát” istenítő gyűlölködő retorikában él tovább – na, az valóban bálványimádás.
Péter primátusa és vezető szerepe az ősegyházban (13 pontban)
A jeruzsálemi zsinat érve – félreértés Gyakran hangoztatják, hogy mivel az Apostolok Cselekedetei 15. fejezetében a jeruzsálemi zsinaton Jakab mondja ki a végső szót, nem lehetett Péter a fő vezető. Ez azonban felszínes, gyenge érv, ami épp ellenkezőleg: Péter vezető szerepét támasztja alá, különösen ha figyelembe vesszük az esemény tágabb bibliai összefüggéseit.
Péter elsőként szólal fel – kulcsszerep Az Apostolok Cselekedetei 15-ben, ahol az első nagy vitás kérdést tárgyalták – kötelező-e a mózesi törvény a pogányokra –, Péter szólal fel elsőként. Azt mondja: „Isten választott engem, hogy az én számból hallják a pogányok az evangéliumot.” Ez a mondat ("az én számból" – görögül: ἐξ ἐμοῦ τοῦ στόματος) azt mutatja, hogy Isten Pétert tette elsődleges eszközzé a pogányok megtérésében, és ezt a gyülekezet csendben elfogadja, ezzel elismerve Péter tekintélyét.
Jakab szerepe Péter kijelentésére épül Bár Jakab mondja ki a zsinat „praktikus” döntését, ezt Péter tanítására alapozza. Jakab a döntését Péter kijelentéséhez köti, vagyis Péter tanítása adja a doktrinális alapot, Jakab pedig pásztori alkalmazást tesz hozzá – ez is Péter különleges szerepét mutatja a hit kérdéseiben.
Péter primátusának krisztusi alapja Péter vezető szerepe nem önkényes, hanem Jézus közvetlen parancsából ered (Mt 16,18–19): „Te Péter vagy [Πέτρος, Petros], és erre a kősziklára [πέτρα, petra] építem Egyházamat.” Itt Jézus Pétert nevezi meg az egyház alapjául, összekapcsolva a nevet (Petros – szikla) és a szerepet (kőszikla-alap). Ez a jelentés az első keresztények tudatában is megmaradt.
A „kulcsok hatalma” – egyedül Péternek Jézus Péternek adja a mennyek országának kulcsait (Mt 16,19): „Neked adom a mennyek országának kulcsait…” Ez az Ószövetségből (Iz 22,22) vett kép, ahol a kulcs a legfőbb háznagy hatalmát jelzi. Jézus ezzel egyedül Péterre bízza az egyház kormányzását, olyan hatalmat adva neki, amit más apostolnak nem.
Péter mint „visszatükröző” szikla Péter nem riválisa Krisztusnak – Krisztus a végső szegletkő (1Kor 10,4), Péter csak „tükrözi” ezt a hatalmat, Jézustól kapja, Jézus szavának látható hordozójaként.
Apostoli alap – Péter sajátos szerepe Az Ef 2,19–20 szerint az egyház az apostolok és próféták alapjára épül, Krisztus a szegletkő. Ez nem mond ellent Péter primátusának, hanem kiegészíti azt: a közös apostoli tanúságtételen belül Péter különleges, látható vezető szerepet kapott.
Jézus imája Péterért – vezetői felelősség Lk 22,31–32-ben Jézus csak Péterért imádkozik külön, hogy hite el ne fogyjon: „És te, ha megtérsz, erősítsd testvéreidet!” A „sterizon” (megerősít) kifejezés mutatja, hogy Péter feladata az apostolok és az egyház megerősítése a hitben.
Jézus különleges pásztori megbízatása Péternek János 21,15–17-ben Jézus háromszor bízza meg Pétert: „Legeltesd juhaimat!” Ez a pásztori megbízatás teszi Pétert a keresztények „lelki atyjává” – innen ered a „Papa” (pápa) elnevezés.
Péter mindig az első az apostolok felsorolásában Valahányszor az evangéliumok felsorolják az apostolokat, Péter neve mindig elsőként szerepel. Ez nem véletlen, hanem Péter vezető szerepét hangsúlyozza. Például a feltámadás után János is megvárja Pétert a sírnál (Jn 20,3–6), elismerve ezzel Péter elsőbbségét.
Péter gyengesége nem akadály, hanem tanúságtétel Aki Péter emberi gyengeségeivel érvel (pl. tagadás), az nem érti a kegyelem működését: Jézus maga újítja meg Pétert, és rajta keresztül mutatja meg, hogy a vezetés nem emberi tökéletességen, hanem isteni megbízatáson múlik.
Az Apostolok Cselekedeteinek vége – Róma jelentősége Az ApCsel Rómában fejeződik be: ez teológiai üzenet. Róma – Péter püspöki székhelye, vértanúságának helye – az egyetemes egyház központja lett, jelezve a kereszténység világegyház-jellegét és Péter római utódainak vezető szerepét.
A központ Jeruzsálemből Rómába helyeződik Jeruzsálem 70-ben elpusztult, a kereszténység nem kötődhetett többé a Templomhoz. Róma lett a „lelki központ”, Péter mártíromsága által, amely a helyi intézményeknél nagyobb, egyetemes alapot adott az Egyháznak. Innen terjed ki az egész világra az egység és a tanítás.
Miért jelent többet a „pápa” cím? (10 pontban)
A „pápa” szó eredete és használata A „pápa” (latinul: Papa, görögül: pappas) eredetileg egyszerűen „atyát” jelentett, és több püspökre, így az alexandriai pátriárkára is használták. Idővel azonban kizárólag a római püspököt illette meg a cím, mivel Péter utóda.
A római püspök kiemelt szerepe Péter miatt A római püspök egyedülálló helyzete Péterre vezethető vissza, akit Jézus nevezett ki az Egyház fejévé. A „pápa” nem csupán tiszteleti cím, hanem Péter küldetésének folytonosságát fejezi ki.
Péter utódainak apostoli tekintélye A római püspök mint Péter utóda az egység és tekintély szimbóluma a világ egyházában. Ez nem puszta cím, hanem a krisztusi megbízatás folytonossága.
Keleten is létezett a „pápa” cím, de nem azonos tartalommal Az „ökoménikus pátriárka” vagy az „alexandriai pápa” címek keleti egyházakban léteztek, de nem jelentettek egyetemes tanítóhivatalt. A római pápa ezzel szemben végső hitbeli és erkölcsi döntőbíró lett, akit a világ minden részéről megkerestek.
A pápa szerepét nem a cím, hanem Péter küldetése határozza meg Aki azt állítja, hogy a pápa csak egy a sok püspök közül, az figyelmen kívül hagyja a bibliai és történeti alapokat: a péteri hivatal krisztusi eredetű, és jogfolytonossága biztosított.
Az egyházatyák és zsinatok elismerték a római püspök elsőbbségét A kezdetektől fogva mind a keleti, mind a nyugati egyházatyák és zsinatok egyhangúan tanúsítják: a római püspök az egység és a hit elsődleges őre. Aki tagadja ezt, az az Egyháztól való elszakadás (szakadár szekták) miatt teszi.
A pápa vezető szerepét a keleti kereszténység is elismerte Még a keleti ortodoxia is eredetileg elismerte a római pápa „primus inter pares” (első az egyenlők között) voltát. Szent Iréneusz már a 2. században írja: „Rómának minden egyházzal meg kell egyeznie, mint a legfőbb hatalommal.”
A khalkedoni zsinat (451) elismeri Róma primátusát A 4. egyetemes zsinat (Kalkedón) ismeri el: Róma rendelkezik elsőbbséggel, Leó pápa döntései irányadók. Még a keleti pátriárkák is alávetették magukat a pápa tekintélyének.
A történelemben a világ minden tájáról Rómához fordultak vitás kérdésekben Már Szent Kelemen pápa idején (1. század vége) a korinthusi egyház Rómához fordult vitás kérdésekben. Ez a gyakorlat mindvégig fennmaradt: Róma nem csupán egy volt az egyházak között, hanem a hit és egység mércéje.
A pápa szerepe az egység és a tanítás letéteményese Az első századoktól kezdve – mind a keleti, mind a nyugati egyházatyák, mind a zsinatok tanúsága szerint – a pápa az egység és a hit védelmezője, nem csupán egyházi vagy politikai okokból, hanem krisztusi megbízatásából fakadóan.
Összegzés
A fenti pontokból látható, hogy Péter primátusa és utódainak vezető szerepe bibliai, történelmi és teológiai alapon is megkérdőjelezhetetlen. A "pápa" cím nem üres címke vagy „nyugati találmány”, hanem az ősegyház egységének és hitbeli tekintélyének látható záloga, amelyet már az első századokban is egyértelműen elismertek.
Ha további idézetekre, forráshivatkozásokra vagy egyházatyák véleményére van szükséged, szívesen kiegészítem!
Köszönöm a részletes és udvarias válaszodat – ritka, hogy valaki ilyen korrekt módon vitatkozik ebben a témában! Örülök annak is, hogy legalább néhány pontban egyetértünk, vagy legalábbis látod, hogy a katolikus pozíció nem önkényes szokás, hanem teológiai és bibliai alapon áll. Hadd pontosítsak néhány sarkalatos kérdést – különösen a héber szöveg, a fordítási problémák és a katolikus értelmezés kapcsán –, mert ezek a protestáns világban valóban gyökéres félreértéseket szülnek.
1. Héber szöveg, magyar és angol fordítások – mit tilt Isten valójában?
Nincs egyetlen angol protestáns fordítás sem, amely az Ex 20:5 vagy Deut 5:9 helyen honour vagy venerate szavakat használna! Kizárólag „worship” (imádd), „bow down” (leborulj), „serve” (szolgáld) jelenik meg, épp azért, mert a héber eredeti ezt jelenti. A magyar „tisztel” szó – főleg régi protestáns vagy akár katolikus fordításokban – sajnos félrevezető, mert nem felel meg a héber tishtaḥaveh („leborulni, leboruló imádat”), és ta‘avdem („szolgálni, kultuszt végezni”) jelentésének. Az angol KJV, NIV, NASB, ESV, NRSV, RSV stb. mind-mind következetesen „do not serve them” kifejezést használ.
Ez nem véletlen! Ezek a szavak a klasszikus héberben mindig isteni/kultikus leborulást és szolgálatot jelentenek – nem általános tiszteletet, udvariasságot vagy egyszerű megbecsülést! Ha ez érdekel, nézd meg bármely komolyabb lexikonban (BDB, HALOT), vagy olvasd el akár egy protestáns (!) kommentárban is.
2. Nem tilos a kép/szobor – csak az ISTENI TISZTELET tiltott
Az, hogy Isten valamit parancsol az ő kultuszában (pl. kerubok, bronzkígyó, templomi díszítések), miközben mást tilt, nem azt jelenti, hogy „csak magának lehet”, hanem hogy a kérdés nem a „létezésről” szól, hanem a felhasználásról. Maga a tízparancsolat szövege semmilyen exkluzivitást nem tartalmaz: „Ne csinálj magadnak faragott képet...” – de nem önmagában a készítéstől tilt, hanem rögtön hozzáteszi: „ne imádd és ne szolgáld őket” (vö. Ex 20:4-5). Az ok: nehogy isteni helyre kerüljön bármi teremtmény.
Az általad említett példákban (emlékoszlop, kincs-jelölés stb.) is csak akkor lép fel bűn, ha isteni tisztelet kapcsolódik hozzá. Ha az érvelésedet következetesen végigvinnéd, akkor a frigyládán lévő kerubok, a templom falán lévő állatábrázolások, sőt maguk a templomi zászlók is mind bálványok lennének. Mégis Isten parancsára készültek, és senki sem imádta őket istenként.
3. Az „embernek nem szabad – Istennek igen” érvelés logikátlan
Az a gondolat, hogy „Isten rendelhet képeket, de nekünk embereknek soha nem szabad”, szintén tarthatatlan – a Biblia egyszerűen nem ír ilyen kettősségről. A zsidó liturgia, a templomi szertartás, de még az emlékoszlopok és zászlók (vö. 4Móz 21:8-9; 1Móz 28:18; 2Móz 17:15; 4Móz 2:2 stb.) mind emberek által, embereknek is készültek, Isten parancsára vagy engedélyével. Ha a tízparancsolat önmagában és abszolút tiltotta volna minden képmás vagy szobor készítését – Isten rendelése vagy engedélye sem lenne lehetséges. A Biblia azonban különbséget tesz: ami az Isten helyébe lép, azt tiltja, minden mást nem.
4. Miért nincs általános kép/szobor-ellenes parancs? – Héber szöveg
A héber eredeti:
לֹא-תִשְׁתַּחֲוֶה לָהֶם וְלֹא תָעָבְדֵם
Lo tishtaḥaveh lahem v'lo ta‘avdem
= „Ne imádd és ne szolgáld őket!”
A „tisztelet”, mint általános elismerés (kabed, pl. „tiszteld apádat-anyádat”: כַּבֵּד אֶת־אָבִיךָ וְאֶת־אִמֶּךָ) egy teljesen más szó a héberben! A Biblia sehol nem tiltja, hogy tiszteld szüleidet, vezetőidet, vagy akár emlékoszlopokat, képeket mint emlékeztető eszközt (vö. 2Móz 20:12; 3Móz 19:32). A „tishtaḥaveh” a leboruló, meghajló, imádati gesztus, ami Istennek jár, a „ta‘avdem” pedig istentiszteleti szolgálat (kultusz). Nem véletlen, hogy egyetlen modern angol protestáns fordítás sem fordítja ezt „honour”-nek vagy „venerate”-nek!
De ha nekem nem hiszel, nézz magad utána, hogy mit jelent az "abad", nos nem azt, amit a katolikusok a "dulia" vagy a "veneratio" kifejezéssel írnak le:
5. „Ne csinálj magadnak faragott képet” – mit jelent valójában a „magadnak”?
Az „öncélú”, istenpótló szobrok, amelyekkel az ember „magának csinál istent” – ez a bálványimádás lényege! De sehol nem tiltja a Biblia, hogy Istenről (vagy az ő rendelésére) készülő képekről, vagy az emberi élet, a kultúra, a történelem emlékeit őrző szobrokról, képekről legyen szó.
Ha végigviszed a logikádat, akkor a Szentírásban Isten önmagát is meghazudtolná, amikor elrendeli a kerubok készítését (2Móz 25:18), vagy amikor maga a Szentlélek galambként jelenik meg, Jézus emberként ölti magára a testet – ezek mind megjeleníthetők a hit tanúságtételeként!
6. Az Újszövetség fényében: a kép és szobor teológiai igazolása
A keresztény hagyományban az inkarnáció a döntő. Isten láthatóvá vált Jézusban. „Ő a láthatatlan Isten képmása (eikon)” – mondja Pál. Ha Jézus látható és ábrázolható, a Biblia szerint ez nem bűn, hanem az Isten Fia látható megtestesülésének kifejezése!
Összegzés
Tehát minden fordítási, értelmezési, dogmatikai félreértés ellenére a Biblia sehol nem tiltja az általános emlékező-tiszteletet, a művészi ábrázolást, vagy az oktatási célú képeket, szobrokat. Csak azt tiltja, hogy ISTENKÉNT imádjuk a teremtményt! Ha valaki tiszteletet ad egy szobornak, vagy leborul előtte, de nem isteni imádattal, az NEM bálványimádás! Erre a Szentírás, a héber eredeti, az összes protestáns, katolikus és ortodox fordítás, sőt maga a keresztény művészet és liturgia története is tanúságot tesz.
És végül: valóban érdemes a héber eredetinek utánanézni (bármelyik lexikonban, akár protestáns szerzők műveiben is), és utána eldönteni, hogy a „tisztelet” tilalma mennyire biblikus – vagy mennyire csak modern félrefordítás és prekoncepció.
Áldott napot kívánok, és örülök a nyitott, őszinte eszmecserének!
Hát aztat én sem tom, hogy miért mondta azt itt Jézus, hogy akár a ruhájuk eladása árán is tegyenek szert kardra innentől, de az tény, hogy mondta. És tudod, érvényes lett itt is az az általános elv, hogy ha van egy puska a színpadon, akkor az el is fog sülni!
Mert még azon a napon az itt említett két szablya egyikével Péter úgy lemetszette az egyik Jézust elfogni akaró katona fülét, de úgy, hogy csak na!
Aztán Jézusnak kellett visszatennie a rövid ideig félfülűvé vált katonának a fejére, hogy ismét kétfülű legyen, s mégse legyen szatyor továbbra sem…🙂
Szóval az említett szablyák egyike biza elsült, de vajon amiatt kellhetett kard Jézus szerint, hogy Jézus még ezt az utolsó csodáját megtehesse? Én nem tom, de ez is lehet… 🙂
Nos, ha valaha létezett tankönyvi példája a szellemi félreértésnek és a szövegkörnyezetből való életveszélyes kirángatásnak, akkor a te eszmefuttatásod egészen biztosan elnyerné a “pálmát”. Hogy a felvezetőd stílusánál maradjak: itt tényleg nem csak “a szellem vezetése” hiányzik, hanem maga a józan ész is szabadságon van.
Kezdjük azzal a megszokott JT-s szöveggel, hogy „a törvény és a próféták Keresztelő Jánosig voltak, onnantól Isten országának üzenete hirdettetik.” Ezt olyan önelégült elégedettséggel citáljátok, mintha Jézus ezzel egy laza mozdulattal kidobta volna a Sínai hegy minden parancsát a “spirituális szelektív kukába”. De persze, csak azokból a törvényekből akartok megszabadulni, amelyek kényelmetlenek, miközben szép csendben megtartjátok a saját – emberi – szabályaitokat a szervezetben (például vérkérdés, exkluzív királyság-számolgatás, és persze az Őrtorony szent dogmái). Fura, hogy a “testi törvények” helyett végül egy még szigorúbb emberi rendszer foglyai lettek a “szabad szellem” nevében.
A kereszténység törvényhez való viszonya – ami nem megy le az Őrtorony-liftben
Először is, a katolikus tanítás már régen, az apostoli kortól kezdve, pontosan azt vallja, amit te is próbálsz kimondani – csak nem karikírozva, mint egy önjelölt szektás “törvényszabadság-huszár”, hanem a teljes kinyilatkoztatás, az apostoli hagyomány, az egyházi tanítóhivatal és a szentírás egységében! Vagyis: a keresztény ember NEM a mózesi szertartási, rituális vagy polgári törvény alatt él, hanem az evangéliumi törvény – a kegyelem, a hit, és mindenekelőtt a szeretet törvénye – alatt. De az erkölcsi törvény, a Tízparancsolat, amelyet Isten ujjával írt a kőtáblára, örök érvényű, mivel maga Jézus is megerősíti és beteljesíti azt.
Te azt hiszed, hogy ha valaki “felrakja a falra a Tízparancsolatot”, akkor az még mindig a “testi törvény” rabszolgája? Ekkora butaságot talán az Őrtorony hajnali “felolvasóimán” sem bírnának komolyan gondolni. A Tízparancsolat követése nem farizeizmus, hanem az Isten örök, teremtett rendjéhez való hűség, amit Jézus nemhogy nem töröl el, hanem a legmélyebb szívbéli megélésig tökéletesít (“Aki csak haragszik testvérére, az is gyilkos!” – Mt 5,21-22).
Szellem kontra betű? Szóval akkor a “szellem vezetése” azt jelenti, hogy a parancsolatok többé nem kötelezők?
Az egész érvelésed arra fut ki, hogy “akiben Isten magva van, az nem cselekszik bűnt”, így nincs is szükség külső parancsolatra – elvégre, a Szellem vezeti. Ez tipikusan az a “hiperszellemi” logika, amihez csak annyit: mióta vagy te mentes a bűntől? Mutass nekem egy Jehova Tanúját, aki bűntelen! Ha nem lenne szükség parancsolatra, akkor Pál, Péter, Jakab, János miért ismételgetik újból és újból az ószövetségi parancsokat (ne ölj, ne paráználkodj, ne hazudj, ne bálványimádj), ha egyszer “a mag” úgyis ott van minden igaz hívőben? Nem, barátom, a keresztény nem azért tartja be a törvényt, hogy elnyerje az üdvösséget, hanem mert már megkapta a kegyelmet, és ebből a kegyelemből fakad a törvény betöltése (lásd Róm 13,8–10: “a szeretet tehát a törvény betöltése”).
A katolikus tanítás a Törvény három részéről
Ha vetted volna a fáradságot, hogy belekukkants egy katekizmusba, már régen tudnád: az Egyház három részre osztja a mózesi törvényt:
Erkölcsi törvény: Örök érvényű. Tízparancsolat, melyet maga Jézus is megerősített, sőt szívbéli szintre emelt.
Szertartási (ceremoniális) törvények: Ezek a Messiás előképei voltak (áldozatok, ünnepek, körülmetélés stb.), amelyek Jézusban beteljesedtek, így megszűntek – ha valaki ma ezeket tartja üdvössége feltételéül, az már a kereszténységet tagadja!
Polgári (kazuisztikus) törvények: A zsidó nép társadalmi életét szabályozták, és Izrael nemzeti életének megszűnésével ezek is elvesztették kötelező erejüket.
A “szombat” példája: Az Úr napja a kereszténységben
Azt hiszed, hogy az erkölcsi törvény érvényességéből az következne, hogy ragaszkodjunk a szombathoz, mint az ortodox zsidók? Csak éppen az Újszövetség, a legkorábbi keresztény iratok tanúsága szerint már az apostoli korban áttértek a vasárnap (az “Úr napja”) ünneplésére Krisztus feltámadásának emlékére (ApCsel 20,7; 1Kor 16,2; Jel 1,10). A vasárnap nem a szombat “kicserélése”, hanem annak beteljesítése – a teremtés utáni új teremtés, a feltámadás napja! Az pedig, hogy az adventisták vagy Jehova Tanúi ezt tagadják, csak a bibliaismeretük hiányát, és a keresztény tradícióval szembeni gyűlöletüket bizonyítja.
“Csak két parancs” – A szeretet törvényére való hivatkozás hamisítványa
Végül, a “szeresd Istent” és “szeresd felebarátodat” parancsa – Jézus szavai szerint is – az egész törvény és próféták foglalata (Mt 22,36–40), nem pedig egy “helyettesítő” vagy “megszüntető” törvény! Vagyis minden egyes konkrét erkölcsi parancs (ne ölj, ne lopj, ne hazudj, ne paráználkodj) ebből a két parancsból fakad. Aki tehát elveti a “konkrétumokat”, az a szeretet fogalmát is üres lózunggá silányítja.
A Tízparancsolat szükségtelensége?
Akkor szerinted az 1Jn 3,9 alapján a “Szellemtől született” többé nem tud bűnt cselekedni, ezért a Tízparancsolatot is le lehet venni a falról? Hát, kedves barátom, te magad vagy a bizonyíték, hogy mennyire szükség van rá: minden szektás, aki elveti az apostoli tanítást, pár év alatt odajut, hogy maga döntheti el, mi bűn és mi nem. Az eredmény: dogmák helyett a newyorki Vezető Testület dönt, ki bűnös, ki üdvözül – de ezt már “szellemi vezetésnek” nevezik, miközben teljesen emberi hatalomgyakorlás.
A Firenzei Zsinat és az Egyház örök hite
Az Egyház ezt már évszázadokkal ezelőtt kőbe véste: “halálos bűnbe esik, aki Krisztus után még mindig üdvösség feltételéül ragaszkodik a mózesi szertartási törvényekhez, például a szombathoz, körülmetéléshez stb.” (Cantate Domino, 1442).
Összegzésül
A kereszténység nem a törvény “leborotválása”, nem a konkrét erkölcsi parancsolatok eltörlése, és főleg nem a “szellemi szabadság” szabadossága. Az igaz keresztény nem a törvény szolgaságában, hanem Krisztus kegyelmében és szeretetében él, ahol a törvény beteljesül: “A szeretet tehát a törvény betöltése” (Róm 13,10). A keresztény nem azért tartja meg a parancsolatokat, hogy üdvözüljön, hanem mert Krisztusban már új életet nyert, és ezzel együtt a törvény isteni szellemét a szívébe írta.
Te pedig, amíg az Őrtorony börtönében az “emberi hagyomány” és a “spirituális elit” parancsai szerint próbálod osztani az üdvösséget, éppen arról teszel tanúságot, hogy milyen mélyen szükség van még mindig az Isten által adott parancsolatokra. Remélem, egyszer majd ráébredsz, hogy nem a törvény elvetése, hanem a szeretetben való beteljesítése az, ami igazán keresztény. Addig is, Isten világossága ragyogja be a “saját magad faragta” sötét sarkaidat!
Na most figyelj, mert itt az ideje végre leszámolni a sekélyes, szektás kántálásoddal, ami újra meg újra visszaköszön minden antikatolikus panfletből és Őrtorony-ragasztásból! Lássuk sorban, hogy az általad ismételgetett közhelyek mennyire siralmasan alaptalanok – nemcsak a történelemmel, hanem magával a Szentírással is szembemennek.
1. A „Római Főpap” Egyházának dogmái – tényleg ellentmondanak Isten szavának?
Kezdjük ott, hogy te minden keresztény dogmát „Római Főpap tévtanításának” nevezel, mintha az apostoli hitet valamiféle sötét középkori összeesküvés szülte volna. Ez a klasszikus jehovista-tanúzós téveszme, mintha az apostoli hit megszűnt volna a 2. században, sőt, mintha a Szentlélek elaludt volna egészen Russell, Rutherford és Brooklyn felébredéséig. Valóban, ennyire nyilvánvaló lenne, hogy minden keresztény – keleten, nyugaton, délben, északon – mind tévúton volt, csak a 19-20. századi amerikai álpróféták voltak „igazak”? Mit gondolsz, a Szentlélek tényleg ilyen gyenge volt, hogy kétezer évig tétlenül nézte a világot? Csak neked, az őrtornyos szektának jutott eszébe, hogyan kellene értelmezni az Írást?
2. Képek, szobrok, imádság és „pogányság”
Ez a legprimitívebb protestáns-másolat: „A katolikusok pogányok, mert képeket és szobrokat tisztelnek.” Először is, Jézus sehol nem tiltja a képeket vagy a szobrokat – ezt te csak belemagyarázod a Szentírásba. Sőt, maga Isten parancsára készültek a frigyláda fedelére a kerubok (Kiv 25,18–20), Salamon templomában bőven voltak faragványok, szobrok, oroszlánok, pálmafák, ökrök (1Kir 6-7). Vagy szerinted Salamon is bálványimádó volt?
Senki, ismétlem, senki a katolikus egyházban nem imád kőszobrot, fadarabot vagy festményt! A képek, ikonok, szobrok ugyanazt jelentik, mint amikor te fényképet tartasz a családodról: nem a papírt szereted, hanem akit ábrázol. A tisztelet átmegy a képen az ábrázolt szentre – pont, ahogy a Bibliában a „szövetség ládája” Isten jelenlétének szimbóluma volt. Tehát amikor katolikus térdet hajt egy szobor előtt, nem a szobrot imádja, hanem Krisztust vagy a szentet tiszteli, akit ábrázol.
3. Az első keresztények – „nem hordtak magukkal képeket”
Csak szólok, hogy az első keresztények a katakombák falaira keresztet, halat, Krisztus- és Mária-ábrázolást rajzoltak – ez tény, amit régészeti leletek bizonyítanak. A bizánci keresztények meg telefestették a templomaikat ikonokkal már az első századoktól, jóval azelőtt, hogy a „római főpap” bármilyen „határtalan hatalomra” tett volna szert. Vajon ezek a több száz éves freskók, mozaikok, ikonok is „tévtanítás” lennének? Vagy csak a Brooklynból kiadott festék szent?
4. A „kőszobor sosem teljesít imádságokat” – kőkemény logikai bukfenc
Ez annyira ostoba érv, hogy már szégyellem leírni is: ki mondta, hogy bármelyik szobor teljesít imádságot? Az imádság Istenhez száll, a kép vagy szobor pedig segít összpontosítani, ráirányítani a figyelmet Krisztusra, az üdvösségre, a mennyei valóságra. Egyébként: te soha nem nézel rá a Bibliádra imádkozás közben? Miért tartasz Bibliát a kezedben, az csak papír! Miért nézed a teremtett világot, miért nem csak vakon beszélsz az égbe? Pontosan ugyanaz az elv.
5. Az útitáska és a „kőszobor-cipelés”
Most komolyan, ebből akarod levezetni a katolikus „pogányságát”? Jézus az apostoloknak adott útmutatása (Lk 9,3; Lk 10,4) a ráhagyatkozásról, szegénységről, gondviselésről szólt, nem arról, hogy tilos lenne bármilyen tárgyat vinni! A szektás leegyszerűsítésedből még az is következne, hogy ma tilos mobiltelefont, tollat, vagy bármilyen könyvet vinni egy hívőnek. Nonszensz.
6. A katolikusoknak „fel sem tűnik” – vagy inkább neked nem tűnik fel a Biblia teljes szövege?
Ami tényleg nem tűnik fel neked, az az, hogy az Egyház nemhogy nem „pogány”, hanem az egyetlen keresztény közösség, amely megőrizte és átadta neked is a Bibliát! Az a Szentírás, amit te „Isten Szavának” tartasz, a katolikus Egyház kanonizációja, másolása, őrzése és tanítása révén jutott el hozzád. A „Római Főpap” meg az „eretnek tanítók” nélkül ma a Bibliád sincsen!
7. Végszó – a valódi kereszténység nem a szekta-öntömjénezésben áll
A végső poén, hogy te – a szektás felsőbbrendűségi tudatban úszva – azt hiszed, hogy csak az „igazak” tudják mi az igazság. Sajnos pont ezt nevezik szektának: amikor valaki minden történelmi keresztényt bálványimádónak, elbukottnak, hitehagyónak bélyegez, csak mert nem Brooklyn szűrőjén át olvassa a Szentírást.
Az Egyház Krisztusé, nem Russellé, Rutherfordé, nem a szektás fantáziavilágé. Lehet próbálkozni ezzel az átlátszó vádaskodással, de a történelem, a Biblia, és minden józan értelem százszorosan cáfolja. Nem a szobrok „pogányok”, hanem az, aki a szeretet, az egység, az ősi hagyomány ellen hergel – és mindezt önigazult szűklátókörűségből teszi.
Javaslat: legközelebb, mielőtt bíráskodsz, inkább olvass utána a Biblia TELJES üzenetének és az Egyház 2000 éves tanúságtételének. Talán akkor kevesebb sületlenséget ismételgetsz, és végre közelebb kerülsz Krisztushoz, aki az Igazság, nem pedig a szektás előítélet.
Furcsa számomra olyan, számomra evidens dolgokról írni, amelyek ebben a topikban viták tárgyai mind a mai napig. Írtam arról itt is, hogy nemrég elolvastam Nemo és több katolikus vitázó 2009-es vitáját Nemo honlapján, Te is az egyik vitapartnere voltál akkor, ment ezerrel a “kendezés”, ami Nemo sajátossága volt mindig, de normális hangnem volt mindvégig. Na és persze magas szintű érvelések mindkét oldalon.
Számomra teljesen új az, hogy képeknek, szobroknak való tiszteletadásról és/vagy imádásról kelljen azt mondanom, hogy az nem igei, lévén ez evidencia volt mindig is a református családomban is, és a tágabb ismeretségi, baráti, főleg szintén protestáns körünkben is az elmúlt 150 évben, amit még átlátok az általam még ismert felmenőim elmondásai alapján.
Itt sem kellett ezzel kapcsolatban sohasem vitatkoznom, nagyon ritkán tévedtek be a HGy-s topikokba katolikus hitvitázók, a kezdeti, 1999 utáni lendület hamar elfogyott, s mindenki szinte bebújt a saját felekezete topikjaiba, s engem ez az állapot fogadott már 2004-ben. Szóval ez újdonság számomra, de véleményezem ezeket a pontjaidat, mert számos értékes felvetés van bennük.
1. A bálványimádás és a szobornak való tiszteletadás valóban nem feltétlenül ugyanaz. Ezt sohasem vitattam, ezen a téren nincs vita kettőnk között sem.
Az emlékoszlopot nem sorolom ide, mert az általában egy eseményre, pl. egy megkötött szerződésre, egy fogadalomra, vagy egy nagy, elásott kincsre 😀, stb. emlékeztet, s nem személyre, emiatt bálványozni sem lehet. Ha láttok kincset jelölő emlékoszlopot, akkor szóljatok, segítek ásni! 🙂
2. Tisztelet szobroknak:
Én úgy tudom, hogy a “ne tiszteld”-nek fordított tilalom eredeti “tiszteld”-nek fordított héber szava igenis jelenti a “tiszteld” igét, és emiatt még a katolikus SZIT fordítás is így fordítja. És ugyanez érvényes ezekre az igehelyekre is: 2. Mózes 23.24., 5. Mózes 5.9.
Megérne egy misét 😀 utána nézni annak a héber eredetiben, hogy az ószövetségben mennyi helyen miként fordítják azt a szót, ami amit (ne) “tiszteld”-nek fordítanak a 2. Mózes 20.5-ben.
Mert, ha helyesen van fordítva, akkor a szobroknak nem csak az imádása, hanem a tisztelete is tiltott ezen és más, ezzel a témával foglalkozó igék alapján. Majd megkérem vfo-t, Ő tud héberül, hogy nézzen legyen szíves ennek utána, ha van rá ideje nyugdíjasként. Mert ahogyan apám mondta anno 35 éve, “fiam, most már nem érek rá, mert nyugdíjas lettem!” 😀
Amíg erre nem kapok választ (mert én nem tudom erre a pontos választ), addig ezt a pontodat érdemben átugrom, pedig magas a labda, hogy a ne imádd mellé biza ne tiszteld is oda van írva, és onnantól könnyű lenne azzal érvelnem, hogy…🙂
Addig is legyen itt egy klasszikus a “tiszteletről”:🙂
Bíztam abban, hogy ezt felhozod, lévén gyakori téma ez itt. De ez nem jó példa számodra, mert nem számít az, hogy Isten rendelt-e az Ő céljaira pl. a templomába oroszlánokról, ökrökről, kerubokról szobrokat (merthogy biza rendelt!), mert ezeket Ő rendelte!
Merthogy miként és kinek szól a tízparancsolat szobrokkal kapcsolatos tiltása?
Az embernek szól ez a tiltó parancsolat, arról szól, hogy az az ember MAGÁNAK ne csináljon szobrokat! Istennek csinálnia kell, ha azt kéri Isten, de magának nem szabad csinálnia!
Meccsoda különbség ez kérem-szépen!!!
Ha Isten Donald kacsákat kért volna, vagy bátor lovacskákat, akkor azt kellett volna Neki csinálni Izrael fiainak a templomba, mert azt Ő kérte. De embernek ez tiltott volt saját célra. Tudod, amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az ökörnek alapon…
Szóval szerintem jó lenne, ha nem hivatkoznál olyasvalamire, hogy mivel Isten megengedett magának valamit, ha épp akart, akkor azt emiatt biztosan megengedte az embernek. Mert a címzett a lényeg ebben az esetben. Nem véletlenül érvényes itt (is) ez a régi római mondás…
4. Ebben a pontodban egyetértünk, nem is taglalom emiatt.
5. Mivel látták a kortársai Jézust, emiatt ábrázolható szerinted.
Olvasd el kérlek a faragott képekkel kapcsolatos tiltás szövegét, abban az égben, a földön, a vízben látható dolgok ábrázolása mind tiltva van, tehát nem az számít, hogy lát-e az ember megformálásra alkalmas lényt, személyt, hanem az, hogy ha lát is, akkor se csináljon arról magának faragott képet!
2. Mózes 204.Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak.
5.Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, akik engem gyűlölnek.
De egy másik igehely ezt még érzékletesebben fogalmazza meg:
5. Mózes 4.15.Őrizzétek meg azért jól a ti lelketeket, mert semmi alakot nem láttatok akkor, amikor a tűznek közepéből szólott hozzátok az Úr a Hóreben;
16.Hogy el ne vetemedjetek, és faragott képet, valamely bálványféle alakot ne csináljatok magatoknak, férfi vagy asszony képére;
17.Képére valamely baromnak, amely van a földön; képére valamely repdeső madárnak, amely röpköd a levegőben;
18.Képére valamely földön csúszó-mászó állatnak; képére valamely halnak, amely van a föld alatt lévő vizekben.
Nem az a lényeg tehát, hogy “semmi alakot nem láttak akkor, amikor szólt Isten Hozzájuk a Hóreben,“, hanem az, hogy ha láttak volna férfi vagy asszony, vagy bármely más alakot, akkor sem csinálhattak volna arról faragott képet.
Tehát nem az számít, hogy mit lát az ember, hanem az, hogy amit lát, arról ne csináljon faragott képet! De ha mégis csinál valaki faragott képet a környezetében, akkor ne menjen oda hozzá, és azt Ő ne tisztelje, és főleg ne imádja, azt hagyja meg a faragott képeket tisztelni, imádni akarók számára!
6. Ehhez a ponthoz ismét csak tisztázni kell azt, hogy a héber eredetiben a tisztelet-nek, (ne) tiszteld-nek fordított helyeken lévő eredeti héber szó vajh mit is jelent pontosan. Mint mondtam, majd vfo-t megkérem ennek megvizsgálására, remélem vállalja.
Dióhéjban ennyit szerettem volna elmondani Vietnámról. A nevem mégsem Forrest Gump..l 😀
Hát gratulálok, ismét sikerült felmondanod a legsilányabb, százszor megcáfolt, szektás panelt, amit minden félművelt antikatolikus szájkaratés előszeretettel puffogtat a net bugyraiban. Nézzük csak, mennyire tragikomikusan félremagyarázod a keresztény hitet – s mennyire leragadsz a saját, provinciális szellemi csőlátásodban, ahol minden „dogma” egyenlő a Sátán művével, csak mert te képtelen vagy átlátni a keresztény hit történeti, spirituális és intellektuális mélységeit.
Először is, már az induló kérdésed is vérciki: mintha „keresztény dogma” egyenlő lenne a „Római Főpap által irányított egyház dogmáival”. Nem, barátom, a keresztény dogma az az örök, Krisztus által kinyilatkoztatott igazság, amit az Egyház évszázadokon át megőrzött, reflektált és – igen! – meg is fogalmazott, mert az emberi nyelv és gondolkodás nem képes egy az egyben befogadni az isteni misztériumot, csak közelíteni hozzá. Ha szerinted minden, ami dogma, csak „tévtanítás”, akkor kérlek, menj vissza az időben, magyarázd el Athanasiusnak, Ágostonnak vagy Jeromosnak, hogy „nincs szükség dogmákra”, ők ugyanis a hit védelmében, épp az ilyen szektás, gnosztikus kavarások ellen fogalmazták meg a keresztény tanítást.
Ami pedig a „Római Főpap Egyháza tévtanításait” illeti: hát hogy a viharba lehetnének tévtanítások azok a tanok, amiket maguk az apostolok, az egyházatyák, sőt a vértanúk hite is alátámaszt? Az a szánalmas, kétségbeesett kísérleted, hogy „az Isten szavának ellentmondás céljára készültek” – nos, ennél ordasabb butaságot keresve sem találni. Pont azért születtek a dogmák, hogy a hívő közösség felismerje, mi az, ami ellentmond a kinyilatkoztatásnak – például a magadfajta önjelölt, öntelt „újpróféták” okoskodásai, amiket mindig a magánkinyilatkoztatás és a Biblia-kiragadás szektás „mesterei” próbáltak rátukmálni az emberekre, szemben az Egyház egyetemes, konszenzusos, apostoli hitével.
És akkor jön az obligát „háromarcú isten”, „képmás előtt térdeplés” meg a „kőszobrok cipelése” kártya. Komolyan, ezekkel a retorikai fapadosságokkal próbálsz érvelni? Gondolod, hogy Szent Pál, amikor a Kolosséi levélben Krisztust „az Isten képmásának” mondja (Kol 1,15), akkor szobrászversenyre gondolt? Vagy amikor az Egyház a keresztény ikonográfiát kifejlesztette, akkor pogány bálványimádást akart restaurálni? Nem, ezek a szimbólumok, jelek és képek pontosan azt a misztériumot közvetítik, amiről te a legkevésbé sem vagy hajlandó elmélkedni: az Isten megtestesülését, a láthatatlan láthatóvá válását. A keresztény képtisztelet a zsinatok tanítása szerint nem a „kőszobrok cipelése”, hanem a megtestesülés teológiájának logikus és szükségszerű következménye – amit te, mint minden ikonromboló, képtelen vagy felfogni.
Hogy „Jézus nem imádkozott háromarcú isten előtt”? Hát persze, mert a Szentháromság nem egy háromfejű szobor, hanem az egyetlen Isten személyes, örök misztériuma – amit a Szentírás teljes egészében feltár, ha nem ragadsz ki belőle egy-egy sort, hanem elolvasod a teljes kinyilatkoztatás fényében. De hogy neked erről halvány fogalmad sincs, azt pont a gúnyos sztereotípiáid árulják el.
„Krisztus tanítványai nem vittek magukkal szobrokat.” Hát persze, ahogy internetet vagy okostelefont sem. Elárulok egy titkot: a szentképek, ikonok, szobrok a keresztény kultusz természetes fejlődésével jelentek meg, ahogy a hit terjedt és gyökeret vert minden nép között. A katakombákban is festettek képeket, használtak szimbólumokat – de ezek nyilván nem a Mózes 2. parancsolata elleni „lázadás” miatt készültek, hanem azért, mert a láthatatlan Isten láthatóvá vált Krisztusban.
A Máté 10 idézgetése is pont annyira sekélyes, amennyire a szektás „vissza a Bibliához, de csak ha nekem tetszik” mentalitás diktálja. Jézus azért küldi ki így a tanítványokat, hogy a radikális ráhagyatkozást tanulják meg – ez egy konkrét helyzetre adott tanítás, nem egy örök parancs, hogy a keresztény soha ne vigyen magával semmit. Vagy talán ma, ha egy misszionárius repülőre ül, köteles eldobni minden pénzt, útlevelet, telefont? Komolyan, ennyire semmit nem fogtál fel abból, amit a keresztény hit mondani akar?
A végtelenül leegyszerűsített, felszínes, modern ikonoklaszta szektásságoddal csak azt bizonyítod, mennyire képtelen vagy fölfogni a kereszténység misztériumát – ahelyett, hogy mélyülnél, gúnyolsz, csúsztatsz és karikírozol. De tudod mit? Ez nem az én szégyenem, hanem a tiéd – mert te tényleg az infantilis, felszínes, gyerekes értelmezést választottad, ahol minden „dogma” sátáni, minden misztérium bálványimádás, és minden, amit az Egyház hirdet, csak „tévtanítás”. Ezzel igazából csak azt igazolod, mennyire sosem értetted meg, miről is szól a keresztény hit.
Sajnálhatod magad, hogy ennyi a horizontod – mert a keresztény hit világa jóval tágasabb, mint a magadfajta sekélyes szektások örökös, kicsinyes bibliaidézgetése.
Na most figyelj, mert eljött az ideje, hogy végre valaki a fejedre koppintson ezzel a „Tündérország vs. Mennyország” szintű óvodás álproblémával. Csak tudnám, mi a titka annak az intellektuális bátorságnak, amivel a te szinteden valaki magabiztosan dobálózik olyan kérdésekkel, amiket a filozófia, teológia, sőt a költészet is ezer éve fejt ki, miközben te mindenből maximum a lapos, materialista „hú, az űrben forog a Föld” verziót vagy képes mantrázni.
Kezdjük az elején, mert úgy látom, számodra még a legalapvetőbb különbségtétel is megoldhatatlan feladvány. A „Tündérország” az emberi képzelet infantilis szüleménye, a felnőtt korba be nem érkezett lélek menekülő álma. Mesékbe menekül, mert a valóság túl rideg neki – ebben legalább igazad van, hogy nem ide való egy felnőtt. A „Mennyország” viszont az egész emberi kultúra és gondolkodás legmélyebb kérdéseinek összegzése: vajon a valóság végtelen? Van-e végső célja, értelme, rendje? Mi az a jó, ami végső és soha el nem múlik? Ezek nem „mese” kérdések, hanem a filozófia, vallás és a szellemi élet örök horizontjai. A Mennyország nem egy tündérszárnyas csillámvilág, hanem az örök lét, a beteljesült boldogság, az Istenben való élet: vagyis a létezés végső, teljes kiteljesedése, ahova a szívünk-lelkünk legmélyebb vágya mutat. Ha ezt nem érted, nem a hitről, hanem a saját szellemi igénytelenségedről állítasz ki szegénységi bizonyítványt.
Most pedig jöjjön a kedvenc paneljeid szétszedése, pontonként:
„Hol van a Mennyország, merre található, miféle energia tartja fenn, hogyan ül ott az Isten, mi a feladata a kerubnak, hány szárnya van a Frigyládán, satöbbi...” – Te tényleg azt képzeled, hogy az egész keresztény gondolkodás úgy működik, mint a szovjet animáció: ha valami nincs kézzel tapinthatóan, anyagilag leképezve, akkor csakis „mese” lehet? Komolyan, te is csak addig látsz, ameddig az ujjad elér az orrodig? A Mennyország, kedves barátom, nem a tér és idő koordinátarendszerébe bepréselt lakótelep, ahol a jó keresztények horgásznak, az Isten meg pecázik, míg Jézus sört csapol. A menny a végső, örök, szellemi valóság, ahol a létezés minden dicsősége feltárul, ahol az ember szemtől-szembe látja az abszolút Szeretetet és Igazságot – azaz magát az Istent. Ezt sem te, sem az űrben száguldozó tejútrendszered nem fogja soha befogni. Ha te tényleg csak abban hiszel, amit a mikroszkóp vagy a teleszkóp alá tudsz tolni, akkor tényleg az a legnagyobb szellemi kihívásod, hogy megtaláld a tejút közepén a „Paradicsom szikláját”. Ez a magyarázat a szellemi vakságodra, és nem az, hogy mindenki más infantilis, csak te vagy okos.
„Miféle tevékenységet végeznél ott az örökkévalóságban?” – Látod, te csak annyit tudsz elképzelni a mennyről, amennyit a földi tapasztalataid engednek. Mert te csak egy halandó, korlátozott, mindent az anyagban kereső, magára maradt ember vagy. Neked az örökkévalóság képtelenség, mert az idő rabja vagy – nem a lélek fia. De a keresztény számára a menny az a hely, ahol végre megszűnik minden hiány, minden csalódás, minden veszteség. Ott örök, dinamikus élet, boldogság, alkotás, közösség, a teremtés minden szépsége van – csak mindaz, ami a földön is jó, csak bűn, halál, végesség, szenvedés nélkül. Vagyis a létezés végső kiteljesedése. Ezt nevezik „deifikációnak”, Istenben való részesedésnek, és ezerszer többet ér minden tündérmesénél.
„Miért kell angyal, kerub, arkangyal, hány szárny, hány arc?” – Komolyan, te tényleg a frigyláda szárnyaival akarod magyarázni a világmindenséget? Ember, a Biblia képekben beszél az isteni valóságról, mert a transzcendens dolgokat csak szimbolikusan lehet kifejezni. A kerub, arkangyal, szárny, arc – mind-mind metafora, szimbólum, képi nyelv, ahogy a költészet is szimbólumokban beszél a szerelemről, fájdalomról, szépségről. Ez a gondolkodás horizontja, amit te sosem fogsz megugrani, mert mindenben csak a leíró katalógust, az anyagi felépítést látod. Nálad a „lélek” is csak kémiai folyamat, az „értelem” is csak idegsejt, az „öröm” is csak dopamin. Hát gratulálok a redukcionizmusodhoz, de ez épp annyit ér, mint amikor a Vuk című mesekönyvből akarod levezetni az evolúciót.
„Miféle energia tartja fenn, miféle élet, miféle kapcsolat?” – Az egész univerzum létezését sem „energia” tartja fenn, hanem az, ami az energia mögött van: a Lét forrása, az Abszolútum, a Végtelen Személy, akit te Istennek hívsz, de csak gúnyolni tudsz. Az életet nem a protonok, elektronok és molekulák tartják fenn, hanem az az értelem, amely megalkotta, és amely a világmindenség mögött áll. Ez a keresztény hit. És ezt az értelem a szívvel és értelemmel lehet felismerni – nem a spektrométerrel.
„Mi alapján állítom, hogy odajuthatok?” – Mert az emberi lélek halhatatlan, és az a Lélek, amely az Istentől jön, képes az örök életre. Mert Isten szabadon meghívta az embert az örök boldogságra, ezt a hívást nevezik „üdvösségnek”, és minden vágy, amelyet érzel, csak ennek a vágyakozásnak a leképeződése. A kereszténység a remény vallása, a te materializmusod a kilátástalanságé. Ezért lesz tele a világ depresszióval, szorongással és nihilizmussal ott, ahol minden hitet kiölnek.
„Testben vagy szellemi formában?” – Mindkettő. A keresztény hit szerint a lélek a halál után azonnal részesül az isteni ítéletben, de a végső feltámadáskor az egész ember, testestül-lelkestül megdicsőülten él majd az örökkévalóságban. Ezerszer több és mélyebb titok, mint amit a te lapos racionalizmusod el tud hordozni.
„Mi alapján feltételezem, hogy én odajuthatok?” – Mert Isten kegyelme ingyenes, és mert Ő az, aki meghívja az embert. Ez a hit. Ezt te nem tudod felfogni, mert az ajándék, a szeretet, a kegyelem fogalmát sem ismered – neked csak a cselekedet, a fizika, a rideg valóság van, és az ember a „végső magány”.
És végül: ne aggódj, többet tudok a világűr mozgásáról, galaxisokról, csillagokról, mint amennyit te a saját lelkedről valaha fogsz tudni. A tudomány nem a hit ellensége – a sekélyes materializmusod az, ami a tudást ellenséggé zülleszti, mert csak a felszínen kapirgál, és fogalma sincs arról, hogy az egész emberi lét a kérdés: Mi az értelme? Honnan jövök? Hová tartok? Ki vagyok? Ezekre te csak annyit tudsz mondani: „Nincs válasz, csak anyag vagyunk”. Hát gratulálok! Erre a szintre a csótány is eljut, csak neki nincs filozófia szakkör az agyában.
Szóval, ha a mennyet nem érted, ha a transzcendenciát összemossod a tündérmesével, az nem a keresztény hitet minősíti, hanem azt, hogy te egy egész világot zártál magad előtt vasajtó mögé, hogy meg ne zavarjon a Nagy Semmi kényelmes, lepusztult garzonjában.
Tényleg: légy büszke a „valóságodra”! Élj benne, csócsáld, emészd, hirdesd – csak aztán ne lepődj meg, ha egy napon rájössz: az egészből semmi sem volt elég. És akkor talán végre megérted, miért beszélnek hívők a mennyről, és miért nem érik be a Tündérország szintjével.
Egy megjegyzést írok ehhez a hsz-odhoz, mert többször említetted már a napokban a tanítványok Jézus általi első kiküldését, mely valóban egy próba volt számukra, az “igaz ember hitből él” alapú, erszény, táska, plusz ruha és saru nélküli próba.
A szolgálat végén, a letartóztatása éjjelén Jézus teljesen új, az előzővel ellenkező parancsolatot adott a tanítványainak, felszólítva Őket erszény és táska elővételére:
Lukács 22.35.És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Ők pedig mondának: Semmiben sem.
36.Monda azért nékik: De most, akinek erszénye van elővegye, hasonlóképpen a táskát, és akinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát.
37.Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert amik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek.
38.Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Ő pedig monda: Elég.
Hozzáteszi azt is Jézus, hogy tegyenek szert ezen felül még szablyájuk is, akár a ruhájuk eladása árán, de amikor azt mondják, hogy van 2 szablyájuk, akkor azt elegendőnek mondja.
Jézus ezt a parancsolatot hagyta a tanítványaira végül, felülírva az első kiküldésükkor nekik adott első parancsát.
Gondoltam szólok, hogy ez maradt ránk, s nem az erszény és táska nélküli parancsolat…
Probálom megérteni az álláspontodat, hogy melyik törvényröl mondod hogy érvényes, de még inkább azt szeretném átlátni hogy mi a rendszer, milyen módszer alapján döntöd el hogy érvényes vagy sem.
-----
Jézus betöltötte a mózesi törvényeket, vagyis megmutatta azok valódi célját a szeretetet. Az Újszövetség szerint Krisztus áldozata által a régi törvények érvényüket vesztették, mert az üdvösség már nem a törvény megtartásán, hanem a hit és a kegyelem által valósul meg.
A Zsidókhoz írt levél például azt mondja: Amikor megváltozik a papság, szükségképpen megváltozik a törvény is. (Zsidók 7:12), ami azt jelenti, hogy Jézus főpapi szerepe új szövetséget hozott létre,amelyben már nem a mózesi törvények határozzák meg az ember kapcsolatát Istennel.
----
Jézus maga is kijelentette, hogy nem azért jött, hogy eltörölje a törvényt, hanem hogy betöltse azt, és elvezesse az embereket a szeretetre. (Máté 5:17). Ez azt jelenti, hogy a törvények célja nem pusztán szabályok követése volt, hanem az Isten és az emberek iránti szeretet megélése.
-
János Evangyélioma 8. rész
31. Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
-
A benne hívő zsidóknak mondta ezt. Mer Ő azért jött a zsidók közé, hogy a törvénytől megszabadítsa őket, de nem mindenki hitt benne, mert jobban szerették a Mózesi törvényeket mint magát a megszabadítójukat, Jézust.
----
32. És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
33. Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek?
34. Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.
35. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké.
36. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.
-------
"Jak 2,10Mert ha valaki azegésztörvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös."
---
Itt Jakab a Mózesi Törvényekről, a 603 parancsolatról beszél, amiben benne foglaltatott a 10 parancsolat is és nem lehetett külön választani, hiába volt kőtáblákra írva. A törvények, együttesen voltak érvényesek a Mózesi Törvényszövetség alatt. Tehát, Isten népe az akkori zsidóság, fogadalmat tett Istennek, hogy mindent megtartanak, amit Isten megkívánt tőlük.
-De, a törvények által nem lehet üdvözülni, mert azok parancsra lettek megkötve és nem a szabad akaratból. Az üdvösség nem érhető el a törvények által, mert azok kényszerített parancsok, nem pedig a szabad akarat megnyilvánulásai.
-----------
Jól mondod, ez be is töltetett Jézus halálával...A másik törvény pedig ami nem Mózes törvénye volt hanem "Mózes által adatott" Jn 1,17, amit Isten saját ujjával irt a kőbe- ebben a legkissebb pontocska is biztosabban megáll mint az ég és a föld Mt 5,18. Ez az amit a frigyládában tartottak.
---------
A Tízparancsolat nem egy külön törvény volt, hanem része annak a szövetségnek, amit Isten adott Mózes által. Ez volt az alapja minden más törvénynek, amit Izrael népe kapott.
A 603 parancsolat alapja.
--
Jézus nem eltörölte a törvényt, hanem megmutatta a törvény végső , vagyis az igazi célját,és egyetlen parancsba foglalta össze:a szeretet törvényébe. Az evangéliumok szerint Jézus azt tanította, hogy az egész törvény és a próféták tanítása két fő parancsolatra épül: szeresd az Istent teljes szívedből, és szeresd felebarátodat, mint önmagadat.
------------------------
Ez azt jelenti, hogy minden korábbi törvény, beleértve a Tízparancsolatot és a Mózesi törvényeket, ebben az egyetlen Ígében teljesedik be. Jézus nem új törvényt hozott, hanem megmutatta, hogy a törvények valódi célja az Isten és az emberek iránti szeretet. Ezért mondta, hogy nem azért jött, hogy eltörölje a törvényt, hanem hogy betöltse azt. (Máté 5:17).
-------------
Gal 5,14Mert az egész törvény ez egy ígében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
----------
A Mózesi törvények célja nem az volt, hogy önmagukban üdvösséget adjanak, hanem hogy rámutassanak az ember bűnére és Isten szentségére. Az Újszövetség szerint Jézus betöltötte a törvényt, és az élethez vezető út nem a törvények megtartásán, hanem a hit és a kegyelem által való megváltáson keresztül valósul meg. Ezért mondta Pál apostol, hogy "a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára" (Róma 10:4).
---------
Egyszerűen: Isten adta a Tízparancsolatot, és Pál csak megerősítette azt, amit már Isten egyszer kijelentett. Nem Pál szavai teszik érvényessé, hanem maga Isten. Az apostolok nem hoztak új törvényeket, csak segítettek megérteni a régit és azért ismetelték a "Ne ölj" parancsot is, mert a szeretetben nem öl senki.
-
----Az apostolok nem új törvényeket alkottak, hanem megerősítették és értelmezték azt, amit Isten már kijelentett. A "Ne ölj” parancs ismétlése pedig azt mutatja, hogy a szeretet törvényében ez magától értetődő , aki igazán szeret, nem árt másnak, és nem lopja meg, nem kívánja a másét.
----------------------------
Nem mondok ellent a saját logikámnak, csak félreérted Jézus tanítását. Jézus nem eltörölte a törvényt, hanem megmutatta a törvény igazi célját, amely Krisztushoz vezető út volt. Megmutatta annak valódi értelmét. A törvény betűje önmagában nem vezet üdvösséghez, de az erkölcsi alapelvei , mint például a bálványimádás tilalma, továbbra is érvényesek, mert Isten ezeket mindig is elutasította. Ezért mondom, hogy a :A mózesi törvények már nem érvényesek a keresztények számára, mert Jézus Krisztus betöltötte a törvényt, és új szövetséget hozott létre. Az Újszövetség szerint az üdvösség nem a törvény megtartásán, hanem a Krisztusba vetett hit és kegyelem által valósul meg.
--
Jézus tanítása szerint a törvény lényege a szeretet: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből", valamint "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat" (Máté 22:37-40). Ez nem válogatás a törvényből, hanem annak beteljesítése. Az apostolok, köztük Pál és Jakab, nem új törvényeket hoztak, hanem segítettek megérteni, hogyan teljesedik be a törvény Krisztusban, vagyis a szeretetben.
--
Ezért nem mondok ellent önmagamnak, hanem azt próbálom megvilágítani, hogy Jézus nem a törvény eltörléséről beszélt, hanem annak beteljesítéséről és valódi céljáról.
----------------------------------------------
Jézus tanítása nemcsak a zsidókra, hanem minden emberre vonatkozik, beleértve a pogányokat is. Az Újszövetségben Pál apostol hangsúlyozza, hogy Krisztusban nincs különbség zsidó és pogány között, mert mindenki hit által igazul meg, nem pedig a törvény cselekedetei által.
Jézus beteljesítette a törvényt, és megmutatta annak valódi lényegét:a szeretet. Ez az elv minden emberre érvényes, függetlenül attól, hogy milyen háttérből jön.Az üdvösség nem a törvény betartásán múlik, hanem a Krisztusba vetett hiten, amely minden nép számára elérhető.
Ezért Jézus tanítása nem korlátozódik egyetlen népre vagy kultúrára, mindenki számára nyitott, aki elfogadja őt. Ez a lényege annak, amit nem értesz. De, remélem, most segítettem.
"Most akkor hol is székel az anyagtalan Isten, akinek nem létező jobbján ücsörög Joshua?"
Ne csúfolódj mert nagyon ráfaraghatsz! Az univerzum nagyobbik részét valami anyagtalan dolog (un. sötét anyag) tölti ki. Nem tudhatja senki, hogy az embernek nincs-e sötét anyagi része és hogy ez mi?
Amikor keresztény dogmára utalsz, akkor a Római Főpap által irányított egyház dogmáit érted alatta ugye?
-
-Nagyon jó kérdés.
-
---
Khrisztosz igaz követőinek semmi köze a Római Főpap Egyháza tévtanítói által létrehozott dogmáknak,amelyek egytől egyig az Isten Szavának való ellentmondás céljára készültek.
-
Nagyon jó válasz.
----
Remélem nem azt akarod sugallani , hogy az Istenek Istenét testében hordozó Jézus, egy háromarcú istent ábrázoló képmás előtt térdepelve szokott imádkozni? Vagy Khrisztosz tanítványai magukkal hordoztak prédikáló útjukra képeket és szobrokat, hogy megtanítsák az embereket azok előtt térdepelni?
------
-
Kérdezd már meg, hogy teljesítette-e valaha is az imádságaikat a kőszobor?
--
Ez kizárt, hisz az Úr Jézus még azt is megtiltotta nekik, hogy utitáskát vagy erszényt vigyenek magukkal, nem hogy kőszobrokat cipeljenek.
---
Szerinted ez valaha is számított az RK Egyházban, hogy szobrokat cipelnek, mint valami Istent?
Na, nézzük, milyen intellektuális „mesterfogással” próbálod magyarázni a magyarázhatatlant! Már rögtön a legelején sikerül úgy beletenyerelned a tudományos bakiparádéba, hogy az embernek elakad a szava. A Codex Amiatinus „nem értékes kézirat”? Komolyan, te most tényleg a sötétség, vagy a tudatlanság főtiszti címére hajtasz? Mert amit produkálsz, az bármelyik kocsmai álhír-suttogónak becsületére válna, csak éppen történészek, paleográfusok és bármiféle józanul gondolkodó ember előtt totális blamázs.
1. A Codex Amiatinus „nem értékes”?
Gratulálok! Ez pont olyan, mintha azt mondanád, hogy a Szent Korona „csak egy régi vasdarab”. Képzeld, a Codex Amiatinus a világ legrégebbi teljes latin bibliakézirata, amely nemhogy értéktelen, hanem felbecsülhetetlen jelentőségű a bibliai szöveghagyomány és a latin Vulgata története szempontjából. Hogy nem „elég régi”? Ember, a 8. században készült, amikor a Magyar Honfoglalásról még a monda sem született meg! A latin Biblia szövegének kutatásához, a középkori európai kereszténységhez, a Vulgata szöveghagyományához ez az egyik legfőbb forrás. Ha ez neked „nem értékes”, akkor kíváncsi lennék, mit tekintesz annak – talán a Watchtower cikkeinek 1975-ös kiadását?
Ráadásul az, hogy a legrégebbi teljes latin Biblia pont egy katolikus szerzetesi műhelyből maradt fenn, önmagában cáfolja azt a beteges rögeszmédet, hogy a „pápaság el akarta tüntetni” a Szentírást. Hogy lehet az, hogy évszázadokon át féltve őrizték, katalogizálták, megőrizték, tudományosan vizsgálták, és ma is a kutatók rendelkezésére áll? Érdekes „eltüntetési” stratégia…
2. Az „értékes kéziratok” – vagyis a pre-Damaziánus források
Na, itt jön a valódi abszurditás-csúcs! Te azt kérdezed, miért „tüntette el” a pápaság az I. Damáz pápa (IV. század vége) előtti bibliai kéziratokat? Elmondom neked, mert te úgy látszik, tényleg egy szót sem olvastál a kéziratkutatásról vagy a könyvtörténetről:
a) A pápaság NEM tüntetett el semmit. Az ókori kéziratok döntő többsége azért nem maradt fenn, mert maga az ANYAG, amire írták (papirusz, korai pergamen), a történelem viszontagságai, háborúk, tűzvészek, természeti katasztrófák, könyvtári hanyagság, időjárás, féregjárás, emberi gondatlanság miatt pusztult el. Tudod, mi volt a sorsa a legtöbb alexandriai, antiochiai, vagy épp római papirusznak? Elrohadt, szétszakadt, újrahasznosították, vagy elégették a keresztényüldözések során. Tízezrével pusztultak el művek, nem csak bibliai szövegek, hanem az egész antik irodalom java része. Ezek közül mindent a pápaságra fogni egyszerűen nevetséges összeesküvés-mániás rögeszme.
b) A „pápaság” a IV. század előtt NEM IS LÉTEZETT a mai értelemben. Akkor még nem volt központosított vatikáni apparátus, nem volt „pápa” a mai dogmatikus értelemben – legfeljebb a római püspök. De a Szentírás kéziratait nem Rómában, hanem szerte a keresztény világban, leginkább keleten (Alexandria, Antiochia, Caesarea, Jeruzsálem), Észak-Afrikában és Kis-Ázsiában őrizték, másolták. Ha el is pusztultak, azt főleg üldözések (lásd Diocletianus rescriptumát), háborúk, muszlim hódítás, és főleg az IDŐ okozta.
c) A legkorábbi fennmaradt bibliai kéziratok nagy része pont NEM RÓMÁBAN, hanem EGYIPTOMBAN, PALEOSZÍRIÁBAN, KELETEN került elő. Gondolj csak a Codex Sinaiticusra (Szent Katalin kolostor, Sínai-félsziget), a Chester Beatty-papiruszokra (Egyiptom), vagy a Bodmer-papiruszokra! Ezeket mind-mind a „gonosz pápaság” elől menekülve rejtették el a sivatagban, ugye? Vagy egyszerűen ott voltak, ahol a kereszténység a legerősebb volt az első századokban – nem Rómában.
d) Az összes ókori kézirat eltűnése nem a pápaság bűne, hanem a TÖRTÉNELEM rendje. Az, hogy mégis fennmaradtak kódexek, papiruszok, az csak a szerzetesi másoló műhelyek, kolostorok, egyházatyák szorgalmának, az egyház tudatos őrző-szerepének köszönhető. És mit csinált a katolikus Egyház a középkorban? Másolta, katalogizálta, védte a Bibliát, amikor csak lehetett, lefordította a saját nyelvekre is.
3. A „megsemmisítés” vádja – bizonyíték nélkül
Kedvenc mániád: minden eltűnt kéziratot „a pápaság megsemmisített”. Légyszíves, mutass már egyetlen ELSŐDLEGES, hiteles történeti forrást, amely leírja, hogy a római egyház – mondjuk a 2–4. században – begyűjtötte, elégette, vagy tudatosan megsemmisítette volna a bibliai kéziratokat! Hát persze, hogy NINCS ILYEN. Csak szektás mendemondák, bulvár-összeesküvések, és pár protestáns rémtörténet. Különösen, hogy a legkorábbi iratok jelentős része nem is volt Róma közelében. Ami elveszett, az vagy az anyag romlékonysága, vagy üldözés, vagy egyszerű emberi hanyagság miatt veszett el.
Az is elgondolkodtató, hogy miért őrizte volna meg a katolikus egyház a Vulgatát, miért másolta volna évszázadokon át a Bibliát, miért tart fenn máig hatalmas kézirattárakat, ha egyszer „el akarta volna tüntetni”? Nem logikus. Nem, ez nem „megsemmisítés”, hanem megőrzés.
4. A tudomány mai állása: egyházi másolóhálózat = Biblia fennmaradása
Ha a „pápaság” meg akarta volna semmisíteni az I. Damáz előtti bibliai kéziratokat, akkor ma NEM LENNE SEMMI BIBLIÁNK. Hogy van, az csakis annak köszönhető, hogy az egyház (főleg a szerzetesség, szerzetesi scriptoria) másolta, javította, terjesztette a Szentírást. Hányszor kell még elmagyarázni? Nézz rá bármelyik nagy kódex eredetére: mind egyházi, szerzetesi, püspöki műhelyből származik. Még a protestánsok, anglikánok, sőt a Watchtower is ezekből merít, ha „bibliakutatásba” kezd.
5. A nevetséges következetlenség
Szerinted a „pápaság” el akarta tüntetni a Bibliát, de valahogy minden, amit ma tudunk a bibliai szöveghagyományról, egyházi forrásból származik? Hogy is van ez? Olyan, mintha azt mondanád, hogy az orvosok titkolják az antibiotikumokat, de azért minden gyógyszertárban receptre adják.
6. Frissítsd az ismereteidet!
Ahelyett, hogy tovább szajkózod ezeket a 19. századi, szektás bulvárellenzéseket, talán először tanulj egy kis paleográfiát, könyvtörténetet, vegyél kezedbe legalább egy kritikai kiadást (Nestle–Aland, Biblia Hebraica Stuttgartensia, stb.), vagy olvass legalább utána, hol vannak, honnan származnak, hogyan maradtak fenn a legrégebbi bibliai kéziratok! Spoiler: NEM a „pápaság” pincéjében tűntek el, hanem vagy eleve nem is voltak ott, vagy egyszerűen az idő és az üldözések martalékává váltak.
Összefoglalva: A Codex Amiatinus az egyik legértékesebb középkori bibliai kézirat, épp a katolikus egyház őrizte meg. A pre-Damaziánus kéziratok eltűnésének semmi köze a pápasághoz – pusztán az idő vasfoga, az üldözések, a történelmi viharok, a papirusz anyag romlékonysága a fő ok. Minden, amit a Biblia fennmaradásáról tudunk, az egyházi másolóhálózatnak, szerzetesek, püspökök, könyvtárak szorgalmának köszönhető – és nem annak, hogy a pápaság égetett volna.
Szóval, mielőtt még egyszer kiírod magadból ezt a szektás mítoszt, inkább menj el egy könyvtárba, és tanulj végre valós történelmet – vagy legalább ne szégyenítsd magad a marhaságaiddal egy olyan témában, ahol a tények minden oldalon a katolikus Egyház mellett szólnak. És hidd el: a Biblia fennmaradása nem a pápaság ellenére, hanem éppen a történelmi Egyház munkájának köszönhető.
Nos, először is, kedves barátom, ne vádaskodj és ne építs homokra, ha egyszerűen nincs alapja annak, amit állítasz. A szöveged hemzseg a tipikus antikatolikus, konspirációs sztereotípiáktól, amelyek a protestáns pánikreakciók sekélyes világát idézik, nem pedig a tényszerű történelemkutatást. De nézzük csak sorban, mit is sikerült összehoznod ebben a pár sorban!
1. "Miért keltetted annak a látszatát, hogy a Római Egyház őrizte meg?"
Mégis honnan veszed, hogy bárki azt állította volna, hogy a Codex Alexandrinus valaha is a katolikus Egyház, pláne a római pápa felügyelete alatt lett volna megőrizve? Ez a kódex sosem volt Rómában. NEM, nem volt a pápa pincéjében, nem is dugdosták a Vatikán sötét, titkos folyosóin, hanem az ortodox, keleti keresztényeknél, Alexandriában és Konstantinápolyban őrizték! Ez a történelmi tény, nem pedig az, amit te a Facebook-csoportokból vagy összeesküvéses blogokból olvasgatsz. Lehet, hogy te mindenáron a római katolikusokat akarod mindenért hibáztatni, de ehhez legalább néha illene utánanézni a forrásoknak.
2. "Cyril Lucar pátriárka nem véletlenül vitte Angliába és nem Rómába, tudván hogy Rómában eltünt volna..."
Először is: Lucar pátriárka NEM azért vitte Angliába, mert rettegett, hogy a pápa felzabálja a kódexet reggelire, hanem mert POLITIKAI okokból az angolok segítették őt a törökökkel, ortodoxokkal és katolikusokkal folytatott küzdelmeiben. Az angol protestánsok éppen, hogy kapóra jöttek neki – ez az egész nem teológiai, hanem politikai húzás volt. Mellesleg Anglia épp abban az időben, az anglikán államegyházzal élesen katolikusellenes volt, nem csoda, hogy inkább oda vitte – ha Rómába viszi, akkor te most pont azzal jönnél, hogy "na tessék, megint a pápa akarta lenyúlni, biztos meghamisították volna!"
De hogy "Rómában eltűnt volna"? Ugyan már, milyen forrásod van erre? Mégis, melyik forrás? Az "Ex-Jehova Tanúja és Youtube-történelemlecke 2020" című fantasztikus történelmi alapmű? Tudod, mi tűnt volna el Rómában? Maximum a türelmed, amikor kiderül, hogy egyetlen jelentős kézirat sem "tűnt el" a Vatikánban, hanem éppen ellenkezőleg: a világ leggazdagabb és legjobban dokumentált kézirattára épp a Vatikáné, ahol a tudományos kutatók a mai napig hozzáférnek a kéziratokhoz – igen, még protestánsok és ateisták is!
3. "Ahogy eltűnt Origenész hexaplája is, miután I. Damáz, Róma Főpapja titkárának a kezébe került."
Ez már tényleg a konspirációs elmebaj netovábbja, itt aztán már tényleg végképp lementél a bulvár-összeesküvéselmélet szintjére! A tény az, hogy Origenész Hexaplája soha az életben nem került Rómába, pláne nem I. Damáz pápa vagy a „titkára” (értsd: Szent Jeromos) kezébe. Tudod egyáltalán, hogy hol őrizték a Hexapla kéziratát? Caesarea Maritima teológiai könyvtárában (a mai Izrael területén, az ősi Földközi-tenger-parti városban), amely akkoriban az egész keresztény világ egyik legnagyobb és legnevesebb könyvtára volt. Ez nem valami „pápai pince”, hanem a keleti egyházak tudományos központja – ahová a legnagyobb keresztény tudósok (igen, köztük maga Szent Jeromos is!) jártak tanulni.
Most figyelj, jön a lényeg: A Hexapla ott maradt Caesareában évszázadokon át, sértetlenül, átvészelve a Diocletianus-féle üldözéseket is, a későbbi keresztény püspökök megőrizték, másolták, sőt, egyes részeit még a VI. században is használták. De mikor pusztult el végleg? Vajon akkor, amikor „a pápa eldugta”? Vagy amikor „Róma eltüntette”? Ugyan már, ne viccelj, ne röhögtesd ki magad! 638-ban, amikor az arabok, vagyis a muszlim hódítók elfoglalták Caesareát, a könyvtárat elpusztították, a Hexapla pedig – a kereszténység, a judaizmus és az ókori tudományosság számos más kincsével együtt – megsemmisült.
Tehát nem a „gonosz római főpap”, nem a pápa, nem Szent Jeromos, hanem az arab hódítás pusztította el ezt a felbecsülhetetlen értékű művet. Ez történelmi TÉNY. Erre konkrét források vannak, minden jelentős patrisztikus és könyvtörténeti kutató ezt írja le (elég csak Szent Jeromos, Eusebiosz vagy Henry Barclay Swete munkáit elővenni). Tudod, mit jelent ez? Hogy amit te vádolsz, az egyszerűen TÉNYLEGESEN TÖRTÉNELMIANALFABETIZMUS.
Összefoglalva, mielőtt ismét ilyen álhíreket terjesztesz: A Hexapla nem Rómában tűnt el, hanem a muszlim hódítás alatt, a Szentföldön, a Caesareai Nagykönyvtár pusztulásakor. Ha valódi ellenséget keresel, akkor ne a pápát, hanem a VII. századi arab hadakat „hibáztasd” – de még inkább tanuld meg, hogy a történelem bonyolultabb annál, mint amit a magadfajta „Őrtorony-károsultak”-ek össze tudnak hordani, ha katolikusgyűlölet kerül a látómezőbe!
Ahelyett, hogy a Vatikán fantomjaival harcolsz, legalább egyszer életedben próbálj ténylegesen utánaolvasni annak, amiről beszélsz. Nehogy véletlenül még kiderüljön: az igazság semmibe veszi a prekoncepcióidat.
Ráadásul I. Damáz pápa titkára Szent Jeromos volt, aki minden forrás szerint az Egyház egyik legnagyobb tudósa, nem pedig egy könyvégető. Jeromos fordította latinra a Bibliát (a Vulgatát), de mindenhol hangsúlyozta, mennyire becsüli az eredeti görög és héber szövegeket – ő mindent megtett azért, hogy a szövegek fennmaradjanak, ne tűnjenek el! Hol vannak a bizonyítékaid, hogy a Hexapla "Rómában eltűnt"? Nincsenek! Ez a szokásos, soha-semmi forrásra nem támaszkodó katolikus-ellenes mendemonda, amit csak azok szajkóznak, akiknek a fejében a Vatikán valami sötét, titkos társaság, akik minden kéziratot elnyelnek, ami nem tetszik nekik. Ez nem történelmi gondolkodás, hanem beteges paranoia.
Összegzésül: Te, aki mindenáron a katolikus Egyházat akarod hibáztatni mindenért, legalább vedd a fáradságot, és nézz utána a történelmi tényeknek, mielőtt a billentyűzetet püfölöd! A Codex Alexandrinus sosem volt római kezekben, hanem ortodox környezetben maradt, majd politikai okokból Angliába került. Origenész hexaplája nem Rómában tűnt el, hanem az évszázadok során, a keleti egyházak területén semmisült meg. A katolikus Egyház éppen, hogy a legnagyobb kéziratgyűjtő a világon, ahol mind a mai napig KUTATHATÓK a legfontosabb, legrégebbi bibliakéziratok.
Az antikatolikus összeesküvéselméletek mindig népszerűek lesznek azok körében, akik lusták a forráskritikára. Te is választhatsz: vagy a valóságot akarod megismerni, vagy az előítéleteidet kenegetni. Javaslom: inkább tanulj történelmet, ne gyárts hamis narratívákat!
Ha ez a stílus túl csípős, legközelebb írj valami igazat, ne ilyen sötét babonákat. A tények makacs dolgok. Szemben állnak a legendáiddal.
Nem, a Codex Alexandrinust nem a pápa adta el valamelyik angol királynak. A kódex eredetileg Alexandriában (Egyiptom) volt, innen származik a neve is"
Akkor miért keltetted annak a látszatát, hogy Római Egyház őrizte meg?
Cyril Lucar pátriarka nem véletlenül vitte Angliába és nem Rómába, tudván hogy Rómában eltünt volna, ahogy eltűnt Origenész hexaplája is, miután I.Damáz, Róma Főpapja titkárának a kezébe került.
