Keresés

Részletes keresés

Astrojan Creative Commons License 2008.05.09 0 0 47761
Jól van, de annyiszor elmondtam már mit értek alatta, c2 egyszerűsített formában azt jelöli, hogy kb 5 nagyságrenddel nagyobb mint a c. Úgysem tudom mennyi, ez egy becslés. Tehát a c2 jelölés = kb (!) 300 000 x 300 000 km/sec.

S ha valaki megint Kopeikinnel jönne, az ő gondolatmenete logikailag zsákutca, neki nem is jöhetett ki más csak c.
Előzmény: Arilou (47760)
Arilou Creative Commons License 2008.05.09 0 0 47760
Az az igazság, nem tudom, az áltrel mit mond a fénysebességről, de azt gyanítom, hogy ott nem kritérium az állandósága, és az sem, hogy ne lehessen nála nagyobb sebesség. Épp a Privatti példája miatt.

A dvag sebességnél a c2 azért nem lehet biztosan igaz, mert annak az eredménye mértékegységfüggő. Ha kisebbre választjuk a sebesség mértékegységét (vagy a méterét), akkor nagyobb szám jön ki c2-re (nem arányosan, hanem négyzetesen nagyobb). Ha meg a sebesség mértékegysége pont a c lenne, akkor c2 is ugyanannyi lenne. Szóval azt mondani, hogy valaminek a sebessége c2, értelmetlen dolog.

A többi paramétert meg szerintem abból kéne levezetni, hogy határesetben visszadják a newtoni eredményeket.
Előzmény: Astrojan (47759)
Astrojan Creative Commons License 2008.05.09 0 0 47759

Áltrelben akármekkora sebesség lehet

 

Ezzel ismét megdöntenéd a relelmet, mert a valóságban akármekkora sebesség nem létezik, csak a relelm mesében.

 

ezekből a feltételekből akár egész korrekt becslést adhatnál az ismeretlen paraméterekre:

 

DVAG sebesség nagyságrendje = c2

DVAG sűrűség: mivel az Univerzum anyagának 70%-át alkotja míg a neutrínók 0.3%-ot, így minden neutrínóra 200 graviton esne.

 

A Big bang remnant neutrínók számát 100 -ra becsülik cm3 -ként 

(a proton sűrűség = 4 proton / m3 = 5% anyag. Ha ehhez hozzászámoljuk a 20% sötét anyagot ami szintén hidrogén, akkor is csak 20 proton /m3 vákuumban)

 

Így a gravitonsűrűségre 20 000 000 000 / m3 jönne ki.

 

Nem szeretek számolgatni, mert nemsok fogódzkodó van.

 

Elnyelés: Csak annyit lehet sejteni, hogy nagyon kicsi.

 

Viszont az isten állatkertje az nagy. Ezért.

 

Előzmény: Arilou (47755)
Arilou Creative Commons License 2008.05.09 0 0 47758
De hát miért üldözöd? :)
Előzmény: Muster Mark (47757)
Muster Mark Creative Commons License 2008.05.09 0 0 47757
Utánad fogok menni, és ahányszor hazudsz, annyiszor leplezlek le. A wikipédián én voltam az egyike a téged kinyíróknak, és itt sem foglak békén hagyni.

Nem. Nem érdekelnek a rögeszméid, a fehér törpéket fűtő gravitációs hullámok és társai. Felejtsd el! Ez humbug, ez csak a te lelked.
Előzmény: Astrojan (47754)
Arilou Creative Commons License 2008.05.09 0 0 47756
Na, hát most már annyi mindenről kiderült, hogy kb milyen nagyságrendbe kell essen, hogy ezekből a feltételekből akár egész korrekt becslést adhatnál az ismeretlen paraméterekre, tehát az elnyelési tényezőre, dvag sűrűségre, dvag sebességre. :)
Előzmény: Astrojan (47754)
Arilou Creative Commons License 2008.05.08 0 0 47755
Áltrelben akármekkora sebesség lehet
Előzmény: Törölt nick (47753)
Astrojan Creative Commons License 2008.05.08 0 0 47754

az okozza a gondot, hogy míg a gravitáció alapvetően nem árnyékolható..

 

Honnan vetted ezt ? Egy aprócska logikai hiba miatt véli úgy a világ, hogy a gravitáció nem árnyékolható. Sajnos ezt a hibát éppen Eötvös követte el. Kár.

 

A dvag elmélettől csak annyit lehet megkövetelni, hogy a megszokott esetekben elég pontosan adja vissza a hagyományos gravitációt. :)))))

 

Most úgy tűnik, a paraméterek jó megválasztásával erre képes. :))))))))

 

Csak még azzal nem tud elszámolni, hogy mi lesz az elnyelt dvag részecskékkel.

 

Mivel a DVAG gravitonok részt vesznek az anyag felépítésében ezért a lehetőség adott. Egy példa: töltés részecskék megkötésével fotonná alakulhat. A foton felépítése: 1 graviton A + 1 graviton B + 1 töltés (+) + 1 töltés (-)

 

De az anyag is hasonló módon épül fel, pl a proton (tórusz) = 1 graviton B + 1 töltés (+)

 

Tehát a graviton az anyagi világ szerves része, ezért nem nehéz elszámolni vele.

 

A többiek meg csak károgjanak..

 

Ha a dvag olyan, amilyennek mondod, akkor fékeznie kéne a testek mozgását, nem?

 

Nem. Nem fékezi mérhetően. De a sötét energia sem fékezi a testek mozgását (mérhetően). És a DVAG = Sötét energia.

 

Nem ismerjük a graviton tulajdonságait, így nem tehetünk jóslásokat a viselkedésével kapcsolatban a mechanikus szemléletünk alapján.

 

Előzmény: Arilou (47739)
Arilou Creative Commons License 2008.05.08 0 0 47752
Hogy lehet topicot törölni a kedvencekből?
Arilou Creative Commons License 2008.05.08 0 0 47751
Ez mind igaz, de az volna a szép, ha valahogy be tudnánk láttatni vele is :)
Előzmény: Mungo (47749)
emp Creative Commons License 2008.05.08 0 0 47750

ha akkora zseni, elképzelhető, hogy ő már egybe írja azt a szót, hogy gyerekújság.

csak valami azt súgja nekem, hogy verejtékben megszületett történet került föltálalásra:)))

 

amúgy valszeg létezik a gyerek is, meg a tapsikolás is.

Előzmény: Aurora11 (45067)
Mungo Creative Commons License 2008.05.08 0 0 47749

Ha két konkurens elmélet van, akkor azok közt csak a megfigyelések dönthetnek.

 

A problémát az okozza, hogy a DVAG-ról szóló elmélkedés egyáltalán nem jutott el az elméletnek nevezhető szintig. Jelen pillanatban Astrojan mester hablatyolt valamit arról, hogy a DVAG áramlik az anyag felé, minden irányból, azaz az anyag nyelője a DVAG-ak, ha ezt egy másik anyagi test közelébe helyezed, akkor "leárnyékolják" egymás elől ezt az áramló közeget és ezáltal jönne létre a nyomó gravitáció.

Miközben ennek az áramló közegnek nincs viszkozitása, viszont kellene legyen impulzusa, kis része nyelődik el az anyagban és valamiért mégsem exponenciálisan csökken a fluxusa, hanem marad a szép négyzetes összefüggés. Az általam forszírozott eset egyszerűen csak arra jó, hogy az egyik oldali DVAG áramlás kizárásával be lehessen paraméterezni magát a DVAG-ot.

De belátható, hogy ez nem megy, mert magának az elnyelési mechanizmusnak nincs kidolgozva a matematikája, magyarán csak rizsázni lehet róla, de kvantitatív eredményt nem tudsz kicsiholni belőle.

Ezzel az erővel a láthatatlan, mindenüttjelenlévő rózsaszín egyszarvú átható pillantása is okozhatná a szívó-nyomó gravitációt és ezt is nevezhetnénk ezen az alapon egy versengő "elméletnek".  :o)

Előzmény: Arilou (47745)
emp Creative Commons License 2008.05.08 0 0 47748

parasztosnak parasztos voltál ...

mi több, bunkó

Előzmény: cíprian (45060)
Arilou Creative Commons License 2008.05.08 0 0 47747
Lemaradt az eleje, de a lényeg benne van, szóval Artojantól kérdeztem, miért nincs közegellenállása a dvagnak
Előzmény: Arilou (47746)
Arilou Creative Commons License 2008.05.08 0 0 47746
Szóval mi van a dvag részecskék közegellenállásával? Ha a dvag olyan, amilyennek mondod, akkor fékeznie kéne a testek mozgását, nem?
Arilou Creative Commons License 2008.05.08 0 0 47745
De hát a dvag is mond róla valamit, ilyenkor az egyik irányból érkező részecskék nagyon nagy erővel a féltérhez préselik a tárgyat. Szerintem a newtoni se mondhat nagyon mást.

De félreértetted az érvemet. Ha két konkurens elmélet van, akkor azok közt csak a megfigyelések dönthetnek. Mi pedig ilyen extrém dolgokat nem figyeltünk még meg, amiről írsz.
Előzmény: Mungo (47744)
Mungo Creative Commons License 2008.05.08 0 0 47744

De ilyen félterek nem léteznek...

 

Ez érdekes ellenérv...

Szóval a hipotetikus DVAG-ot feltételezhetjük, mert az olyan lyóóóó....

De egy sarkított gondolatkísérletről már visszapattanunk, mert az esetleg megingathat az eredeti feltevés jogosságában.

Az ilyen félterek hatását a newtoni modellel símán kezelni lehet, ha akarom a relativitás elmélet keretein belül is tárgyalható, annak ellenére, hogy ilyen terek nem léteznek tudomásom szerint sem.

Viszont rávilágit arra a problémára, hogy mégiscsak mondani kellene a DVAG kieszelőjének valamit arról, hogy ilyen esetben hogyan is alakulna a kísérlet eredménye.

Előzmény: Arilou (47743)
Arilou Creative Commons License 2008.05.08 0 0 47743
De ilyen félterek nem léteznek, és nem tudjuk, mi lenne egy ilyen esetben. A dvag elmélettől csak annyit lehet megkövetelni, hogy a megszokott esetekben elég pontosan adja vissza a hagyományos gravitációt (olyan pontosan, ahogy ma mérni tudjuk).

Most úgy tűnik, a paraméterek jó megválasztásával erre képes. Csak még azzal nem tud elszámolni, hogy mi lesz az elnyelt dvag részecskékkel.
Előzmény: Mungo (47742)
Mungo Creative Commons License 2008.05.08 0 0 47742

ezeket az árnyékolási bajokat még fel lehetne oldani azzal a feltételezéssel, hogy az elnyelés mértéke nagyon kicsiny.

 

Azért adódik gond így is. Képzelj egy végtelen félteret anyaggal kitöltve, amelyhez közel helyezed el a próbatestet. A féltér felől semmi nyomás sincs, viszont a próbatestedre akkor mekkora nyomó erő hat? Vagy arról tud-e nyilatkozni valaki, hogy mekkora sűrűségű és sebességű az áramló DVAG? Vagyis mekkora a fluxusa, mekkora impulzust közvetít? Mi határozza meg az anyag "hatáskeresztmetszetét" anyagfajtánként?

Előzmény: pint (47740)
Arilou Creative Commons License 2008.05.08 0 0 47741
Igen, ez igaz, ha az elnyelés nagyon kicsi, akkor a magasabb rendű tagok elhanyagolásával csak a tömeggel arányos tag marad.

Akkor még a tömegnövekedés problémáját kéne kiszámolni, majd megpróbálom azt is.
Előzmény: pint (47740)
pint Creative Commons License 2008.05.08 0 0 47740
ezeket az árnyékolási bajokat még fel lehetne oldani azzal a feltételezéssel, hogy az elnyelés mértéke nagyon kicsiny. például a nap középpontján áthaladó dvag sugárnyaláb 99.9999%-ban átmegy.
Előzmény: Arilou (47739)
Arilou Creative Commons License 2008.05.08 0 0 47739
Szerintem pont az okozza a gondot, hogy míg a gravitáció alapvetően nem árnyékolható, és ez egy lényeges eleme, addig a dvag hipotézis egy árnyékolási, elnyelési jelenségre épül, tehát soha nem lehet összhangba hozni a klasszikus elmélettel és a tapasztalatokkal.
Előzmény: HondaVuk (47738)
HondaVuk Creative Commons License 2008.05.08 0 0 47738
Azt nem mondtam, hogy nincsennek ezzel az elképzeléssel más bajok. :)

Viszont ebben az elképzelésben legalább lehetnek fekete lyukak. Mert a másik szerint nem nagyon.
Előzmény: Arilou (47736)
HondaVuk Creative Commons License 2008.05.08 0 0 47737
Érdekes a cáfolók kategorizálása. Néhány ide írogató név nélküli jellemzése (pontosabban ezek szerintem archetípusok, akiknek megtalálható egy vagy több képviselője a fórumon):

1. Az okvetlenkedő oktató: A fizikát (és azon belül különösen a specrel-t) egyedül ő érti. Sem Einstein, sem az összes többi fizikus, sem az ide írók nem látják a specrel lényegét és következményeit. Emiatt kényszernek érzi, hogy állandóan kioktassa és rendreutasítsa őket. Minden vélt vagy valós kicsi hibába beleköt, de ha valaki az ő tévedését javítja ki, akkor vagy belemagyarázza, hogy az nem is úgy volt, vagy pedig kijelenti, hogy a másik csak kötekedni tud.

2. A fantáziáló gimis: Megrekedt azon a szinten amiről a legtöbb ember továbblép egy bizonyos kor után. Ez az amikor egy jó sci-fi vagy ismeretterjesztő mű felett elkezd azon morfondírozni, hogy mi ez az egész, a világmindenség meg minden és megpróbál valami fasza kis elméletet kitalálni, ami magyarázatot ad mindenre. Átlagos ember ezen túl lép: ha igazán és mélyen érdekli, akkor elmegy szakmabelinek (fizikusnak vagy csillagásznak), ha meg nem ennyire elkötelezett, akkor tisztában van vele, hogy ezek az álmodozások - azon kívül, hogy érdekesek számára - tudományos értelemben értéktelenek, mert használhatatlanok. Matekkal nem bajlódik, az elmélete erősen hiányos, sok mindent nem magyaráz meg, sőt, sok mindennel nem is foglalkozik, de ez nem baj, mert a fórumon úgyis csak azokra a kérdéskre válaszol, amikre képes valami választ összehozni. Ha a válaszát szétcincálják és megcáfolják, akkor már persze a továbbiakban nem foglalkozik vele. A legvalószínűbb magyarázat, hogy erős kognitív disszonancia lép fel nála (bár ez az összes alanyra igaz) és egyszerűen tudomást sem vesz ezekről a beírásokról.

3. A találékony: Matek? Ugyanmár! Minek az! Helyette szép kis példákat talál ki, amik az idő előrehaladtával egyre bonyolultabbak lesznek. A lényeg egyre inkább elsikkad, emiatt persze nem aggasztja magát, mivel nem megérteni akarja a folyamatot. Van egy téves és nagyon homályos elképzelése a dologról, amit matek nélkül nem tud ellenőrizni és emiatt jönnak az újabb és újabb feladatok és gondolatkísérletek. Állandóan megsértődik, mert mindig előjönnek a misztikus kulcsszóval (gyk.: matek), ami persze szerinte csak a gyengék utolsó menedéke ("fut a gyáva!", hogy a fekete lovagot idézzem).

4. A meg nem értett zseni: Egyszer csinált valamit, ami tudományos tevékenységnek tűnt. Ez lehet egy kísérlet, egy elmélet kidolgozása, bármi. Ezután ahhoz görcsösen ragaszkodik. Nem baj, ha sok kísérlet ellentmond neki, az egyedüli jó kísérlet úgyis az övé. Ő nem irtózik a matektól, sőt képes egy csomó bonyolult szóösszetételt vagy képletet egyből visszamondani, ezek közül néhány már alapigazságokká nemesült, amit aztán minden általa látogatott topicba beír legalább minden második hozzászólásába. Ezeket a mantrákat nem lehet megcáfolni, ha valaki megcáfolja A mantrát, akkor azzal védi ki, hogy nincs igazad B mantra miatt. Ha B-t cáfolják meg, akkor pedig C-re hivatkozik. Az elméletét emiatt persze lehetetlenség megcáfolni. Ezt saját maga megerősítésének veszi és később gyakran hivatkozik arra, hogy "ezt XY sem tudta megcáfolni".

A legtöbbször persze ezek keverednek. Alapvetően közös bennük, hogy tisztán láthatóan semmiféle érvek alapján nem hajlandóak elvetni az elképzelésüket. Tök mindegy, hogy ki magyaráz, hogy mennyire jól magyarázza el, hogy milyen bizonyítékokat hoz, őket nem lehet meggyőzni. Ami furcs, hogy ezt az összes topicba író ember is látja, de mégsem adják fel. Összeszorított foggal küzdenek, ez az ő keresztjük, egy örök átok ami alól csak a halál adhat feloldozást. Nekünk Mohács kell! :)
Előzmény: Mungo (47732)
Arilou Creative Commons License 2008.05.08 0 0 47736
Nem oldja meg. Ha 1000-ből is meg 900-ból is 100-at nyel el, akkor nyilván 100-ból is 100-at fog elnyelni. Vagyis ha 2 körlapot egymás mellé teszünk, akkor a második körlap már nem tud elnyelni semmit, mert nincs miből. Vagyis 2 körlap gravitációs hatása ugyanaz lesz, mint egy körlapé. Még jobban sérül a tömegarányosság.
Előzmény: HondaVuk (47735)
HondaVuk Creative Commons License 2008.05.08 0 0 47735
Ezt a problémát megoldja, ha nem százalékos mennyiségben nyeli el a DVAG-ot, hanem bizonyos nagyságú tömeg bizonyos darabszámút nyel el. Tehát a példádban minden egyes körlap 100 gravitont nyel el fixen. 1000-ből is, meg 900-ból.
Előzmény: Arilou (47734)
Arilou Creative Commons License 2008.05.08 0 0 47734
Csak ott a baj, hogy amint a B és V korongot egy testnek tekintjük (és miért ne tekinthetnénk), az rögtön 200 dvag részecskét fog elnyelni, nem 190-et.

Akkor most melyik az igaz. Azon múlna a gravitáció erőssége, hogy a testet gondolatban hány részre osztjuk?

Előzmény: Astrojan (47730)
NevemTeve Creative Commons License 2008.05.08 0 0 47733
Vagy hogy a fénysebesség nem állandó, csak rosszul mérjük... vagy, hogy van éter, csak nem lehet kimutatni... vagy, hogy a specrel ellenkezik a józan ésszel... számos variáció van.
Előzmény: Mungo (47732)
Mungo Creative Commons License 2008.05.08 0 0 47732
A "cáfolóknak" nem azzal van baja töbnyire, hogy mit mérünk, hanem azzal, hogy szerintük ez nem a valóság, hanem csak látszat. Azaz a kontrakció miatt nem lesz ténylegesen rövidebb valami a megfigyelő rendszerében, az órák járása sem lesz más, csak úgy látjuk... :o)
Előzmény: adamk. (47731)
adamk. Creative Commons License 2008.05.08 0 0 47731
Lenne egy kérdésem a „cáfolókhoz”. Voltaképpen (és röviden fogalmazva) az a problémátok, hogy pl. 1 m hosszt v sebességgel haladva √(1-(v^2/c^2)) -ként mérünk?

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!