Remek, fiúk köszönöm az igyekezetet. Énbennem van a hiba.
Sajnos nem tudtam úgy elmagyarázni a problémát, hogy ti is megértsétek. De mit tehetnék, könyörgés nem elég, talán jutalmat ajánlhatnék fel azért, hogy nem szükséges elmagyarázni a GPS működését századszor.
Gondolom, ebből nyilvánvaló az is, hogy az eltérés megmaradna akkor is, ha a holdat lehoznák, és az órákat egymás mellé tennék egy asztalra.
Pontosan ez a probléma, pont ellenkezőleg, az a nyilvánvaló, hogy a GPS órajel eltérések nem valóságosak, csak ha megerőszakolod az órákat mert akkor az tényleges és valóságos eltérés lesz egy nem megerőszakolt földi órához (1) képest.
Nem lesz az viszont egy hasonlóan megerőszakolt földi órához (3) képest, mert ahhoz képest az eltérések csak látszólagosak.
Sajnálatos, hogy pont a lényegnek a bizonyítása csak ennyi a részedről: gondolom, ebből nyilvánvaló. Hát nem az, a legcsekélyebb mértékben sem.
Amit rátettél egy lapáttal, téged elég értelmesnek tartlak ahhoz, hogy képes legyél megérteni:
Egy földi órát beállítanak a hold órájához. Rendben, ez a normál földi idő, mert a GPS óra úgy van torzítva mesterségesen, hogy a földön normál időnek látszék (példámban az 1. óra)
Egy hét múlva egy másikat is. Rendben, ez is a normál földi időt fogja mutatni az előbbiek szerint (tehát az 1. órával lesz szinkron)
A két földi óra 7*38 mikroseccel mást mutat. Miért is mutatna ilyen eltérést ? Eszében sincs. Mindkettő az UTC -t mutatja, hiszen mindent megtesznek ezért, hogy azt mutassa.
Lehozzák a holdat. Mindkettőtől (tkp az 1. órától) egyformán fog eltérni, pontosan annyival amennyivel mesterségesen megerőszakolják a GPS órákat...
Azért nem hinném, hogy elsőre sikerül... (Elméláznál végre a példámon?)
Lingarázda. "Nincs végtelen távol az esemény horizonttól."
A kérdés, hogy hol található, és mi az, hogy eseményhorizont. Schwarzschild képlet: rs = 2 G M / c^2
Kissé általam átalakítva (a= gyorsulás a Fekete lyuk felületén)
rs= 2a* (rs)^2/c^2
Amiből rs= c^2/(2a) Vagyis minél kisebb a gravitációs gyorsulás a határán, annál távolabb van az eseményhorizont. Hihetetlen paradoxon, de így van. EM-zárt univerzumunk határán a gyorsulást már nem emlékszem E-... hányadikra számoltam, de valószerűtlen picire.
Innentől kezdve azt lehet vizsgálnunk, hogy hol van a legközelebb a középponthoz az eseményhorizont? Nyilván ott, ahol a gyorsulás a legnagyobb. Hol legnagyobb a gyorsulás? Szinte minden égitestnél nem annak a határában van. A föld esetében például olyan a sűrűségeloszás, hogy kb. a 2/3 sugárnál, valami 10,...m/s^2 Ha kell, megnézem. Gázbolygóknál- még beljebb. De ez nem törvényszerű.
Mert pld. üreges, főképpen deformált testeknél lehet kívűl is annak fizikai határain.
Csak ideális, homogén sűrűségű gömbnél lehetne azt mondani, hogy pont a határon van a maximális gravitáció. De ha egy objektum forog, eleve nem ideális a gömb. És nem a tömeg, hanem a sűrűség eloszlás a fontos.
Erre bemutattam többször is egy tömegvonzási gyorsulás képletet. a=K*(ró)*R ahol (ró) sűrűség, k állandó. Ezzel a képlettel készült egy program, amellyel különféle alakzatok gyorsulási mezőjének eloszlását vizsgáltam. Nem túl pontos, de szignifikáns. És ez alapján megalapozottan mondhatom, hogy a gyorsulási mező, és így az eseményhorizont helye is mélységesen alakzat, és sűrűségeloszlás függő. Ha pedig egy fekete lyuk határában jelentős tömeg (energia) halmazodik fel, akkor a belsejében feltétlenül üres terek, és egyéb objektumok kell, hogy váltakozzanak, amelyek lokálisan változtatják a gravitációt, de összességében belül az rendkivűl gyenge. Emellett, az alakzattól függően kialakulhatnak benne olyan térrészek is, ahol nincs ugyan anyag, de jelentkezik a tömegvonzás- ezek az igazi csomósodási helyek. Mert a csomósodás nem létezhet külső hatás nélkül. A bolygók sem csomósodtak, hanem kiszakadtak. A csillagok, csillaghalmazok azonban igen. Mert részükre ilyen hatás lehetett a már említett első gamma sugárzási front, a középpontból, amely 10Mrd évnél régebben haladhatott el. A másik pedig, már a legkezdettől, a kollapszustól (nálam Little Bang) létező: az Univerzumunk határának és belsejének tömegeloszlása. De sejtek még néhányat, még korábbról, magának a kollapszusnak az idejéből. Legvégül is- felmerül a kérdés -egyelőre csak bennem- hogy az eseményhorizont lehet részben belül, de kívűl is azon az összefüggő objektumon, amelyet Univerzumunknak gondolok És ha ez igaz, akkor az FL-ek pont ilyenek.
Nézz utána az Alcubierre warp drive-nak: http://arxiv.org/abs/gr-qc/0009013 és ezt idéző cikkek.
Nincs végtelen távol az esemény horizonttól. Teljesen ellentmondásmentes magyarázat van, csak éppen kissé hosszú. A lényege, hogy a téridő más tartományaiban lokalizált megfigyelők mást látnak. A távol maradó pl. sose látja azt a pillanatot, amikro a foton beesik, mert ennek a jele sose ér el hozzá. A foton ellenben a saját idejében (inkább legyen mondjuk elektron, hogy tényleg legyen sajátideje) véges idő alatt bezúg a horizonton át. Ő látja a teljes fizikai folyamatot, de nem tudja közölni a távol maradt megfigyelővel, mert az ő jelei nem érnek oda. Természetesen a fekete lyukat a beeső részecske meglöki. Egyébként ezt általában el szoktuk hanyagolni, mert a részecskét nagyon könnyűnek vesszük a lyukhoz képest (visszahatás kicsi), de pl. fekete lyuk egyesüléseket számolnak numerikusan, ahol is nincs ilyen elhanyagolási lehetőség, és fizikailag teljesen konzisztens kép jön ki, mellesleg ezzel magyarázzák a gamma ray burst-ök egy részét (két fekete lyuk vagy egy fekete lyuk és egy neutroncsillag egybeolvadásával).
Pontosítok: EM (elektromágnesség) zárt univerzum, egy tágabb, ritkább világmindenségben. Ezt számtalanul így irtam már, és eléggé el is hiszem.
Vagyis azt állítom, hogy a mi univerzumunk is, amelyben élünk, csupán egy ~ 1 db nukleon /m3 sűrségű "EM zárt" tere a világmindenségnek, (néhány nagyságrend hibával). Kénytelen vagyok eltérő értelmet adni a világmindenség, és a világegyetem fogalmaknak. A világmindenség a nagyobb, és sok olyan univerzumot befoglal magába, mint a miénk.
Hogy hányat? Érdekes kérdés. De van egy szempont amivel közelíthetném. De még korai róla beszélni.
A "nyitottság" és a "zártság" pedig mindenütt létezik, és cserélődik, ez valami alapelv a létezésben. Egy lakás is lehet zárt. Ez többnyire azt jelenti, hogy csak a házigazda nem tud bemenni, de a huzat és a betörő ki-be járhat.
Tehát a zártság nemcsak hogy viszonylagos, hanem valamire értelmezett. Én nem merném kimondani semmire a világon, hogy az minden szempontból zárt, vagy nyitott?
Én sa nagyon remélem, hogy hirtelen specrel szkértőkké válnak... :-)
De ha már vitatkozgatunk, próbálom tisztázni az alapvető félreértéseket.
Pl. a GPS esetében úgy tűnt, Astroian nem értette, mi ez a korrekció, összegződik vagy nem a hiba korrekció nélkül, ez egy komoly mennyiség vagy hibahatáron levő, épp csak észlelhető valami stb.
Az ő esetében szerintem az okoz nehézséget a vitában, hogy nem próbálja megérteni a dolgokat, hanem inkább a szöveg egyes elemeit próbálja úgy összerendezni, hogy az neki jobban tetsszen. Különféle, nekem teljesen érdektelen alaki kérdéseknek tulajdonít nagy jelentőséget, anélkül, hogy a lényegi kérdéseket egyáltalán észrevenné. Inkább a jogászok, politikusok érvelésére emlékeztet a módszere, mint természettudományosra.
Az látszik, hogy csupa olyan dolog fontos számára, ami nekem lényegtelen nyelvi, megfogalmazásbeli kérdés, és kísérletet sem tesz a belső logika megértésére, az meg az ő számára érdektelen részletkérdés.
Pl. valóságos-látszólagos kérdése.
Neki ezek valamiféle kőtáblába vésett abszolut jelentőségű fogalmak, és nem is érti, miért jönnek mások azzal: mit értünk alatta, mi a definíciója, mi a mérési utasítása.
Az számára ködösítés, mellébeszélés, kibűvó keresése.
Számomra meg egyedül ezzel együtt értelmes fogalom.
Azt hiszem, ez egy alapvetően különböző gondolkodási módszer, és könnyen lehet, hogy valamilyen nem természettudományos területen az övé a célravezetőbb. Viszont emiatt alig értjük egymást.
Ennyire azért nem egyszerű... Ravasz dolog az, amit Callie leírt. Csak nem tudom rászánni magam, hogy teljesen megértsem, és át tudjam látni. Nagy munkának látszik, nem egy félórás játék. Nem véletlen, hogy nincs nagy tolongás hozzászólásokkal...
Nekifutok én is, mert bizom abban, hogy egy ilyen egyszerű dolgot csak megértesz.
Az atomóra a következő módon működik. Van egy nagyon pontos oszcillátor, működésének alapja a cézium egyik héjelektron átmenetének frekvenciája. Kijön az üregrezonátorból ez a nagyon pontos frekvencia, ezt kell leosztani és számolni.
Az óramű egy elektronikus számláló. Egy másodpercet 9,192,631,770 darab rezgés megszámlálása jelent.
A cézium nagyon pontos, 10e-15 a pontossaága, ez 0,1 ns véletlen eltérést jelent egy nap alatt.
Ilyen órákat helyeztek el a holdakon. A nem korrigált, tehát szabvány szerint 9,192,631,770 számmal osztó óramű 38 mikrosec-et tér el a földi ugyanolyan órától naponta. Ez 380 000-szer nagyobb érték, mint az óra pontatlansága. Semmiképp sem magyarázható tehát óraszerkezeti hibával. Különösen, hogy minden holdon ugyanekkora.
Mivel esetleg ez is félreérthető, ne keverd össze a jel futási idejével, dopplerrel stb. Tehát, ha a leolvasást mindig a pálya ugyanazon pontján végeznék, akkor ugyebár a futási idő és doppler ugyanolyan lenne. Nos, ilyen körülmények között első nap 38, második nap 76, harmadik nap 104 és így tovább mikrosec lenne az eltérés.
Gondolom, ebből nyilvánvaló az is, hogy az eltérés megmaradna akkor is, ha a holdat lehoznák, és az órákat egymmás mellé tennék egy asztalra. Ha ebben nem vagy biztios, ráteszek egy lapáttal. Egy földi órát beállítanak a hold órájához. Egy hét múlva egy másikat is. A két földi óra 7*38 mikroseccel mást mutat. Lehozzák a holdat. Nem tud mindkettővel egyformát mutatni...
A korrekció azt jelenti, hogy nem ezzel az 9,192,631,770 értékkel, hanem valami kisebbel, nem is kerek értékkel kell osztani, hogy az órák által mutatott érték ne csússzon szét.
A 38 us pontosan annyi, amennyit az általános relativitáselmélet (100 évvel korábban konstruált!!! elmélet) megjósolt.
Amibő következik, hogy minimum 3 hold kell, de 3 hold esetén a holdak alkotta háromszög körülírt körének közepére állított merőlegesen akárhol lehet a vevő. (mivel mindegyik holdról csak xi + c távolságot tud, ahol c mindegyik holdra érvényes konstans, de nem lehet meghatározni)
Tehát már 3 holddal van hely kis hibával és nincs magaság, mivel a holdak háromszögének síkja kis szögben hajlik a Föld adott ponton levő érintősíkjával.
Ha van negyedik (ötödik stb) hold, akkor már pontos a kép.
Astrojan, nem érted a rendszer működését. Kérlek, olvasd végig figyelmesen az alábbiakat.
A kis kézi vevőkészülék abból számolja ki a földi koordinátáit, hogy milyen távol van a látható GPS műholdaktól. Ezeket a távolságokat pedig abból számítja ki, hogy milyen gyorsan érnek el a rádiójelek tőle az egyes műholdakig és vissza (négy távolságadatból már megkapható a szélességi, hosszúsági és magassági koordináta, ez a háromszögelés térbeli változata). Na már most a számítást a föld rendszerében célszerű elvégezni (hiszen a koordinátákat is ebben a rendszerben kívánjuk), ezért a fenti időadatokat is földi órával kellene mérni. De a kézi GPS berendezés nem rendelkezik elég pontos órával (ha rendelkezne, akkor nem 100 dolcsiba kerülne és talán nem is férne el a zsebünkben). Ezért az időt a GPS műholdak óráival mérik, amelyeken azonban másként telik az idő, mint a földön (a relativitáselmélet és a tapasztalat szerint is). De mivel tudják elég pontosan a váltószámot (idődilatáció mértékét), ezért a GPS műholdakon mért időből kikövetkeztethető az az idő, amit a GPS vevőberendezés mért volna, ha annak elég pontos órája lenne. A "kikövetkeztetés" jelenti azt a korrekciót, ami ellen prüszkölsz.
A korrekció szükséges volta maga az idődilatáció igazolása. Kutató és oktató matematikus létemre tényleg elszomorít, hogy ezt nem vagy képes felfogni és nem vagyunk képesek rávezetni sem. Nyugtass meg, hogy nem vagy reménytelen eset!
"Ezzel mintha nem mondanál ellent annak, hogy meghatározott adagokat sugározna az anyag."
De ellentmondok! Az energia felvétel a gerjesztett állapotok elöállításánal és az ezekböl kisugárzott energia leadás folytonosan történik, nem adagokban, tehát nem kvantálva. Az állapotváltozás kicsit más téma. Ott az atomok rendezettebb összeállásáról van szó, ami energia távozással jár.
A fotoelektromos effektusnál sem néztek oda rendesen a kísérletezök. Ott a kiszabadított elektronok MAXIMÁLIS kinetikus energiája teljesíti az
E(kin) = hv - A
egyenletet. Ez nem azt jelenti, hogy minden kiszabadított elektron egy korpuszkuláris energia kvantumot nyel el. Ha jobban odanéztek volna, Einsteinnek nem kellett volna az e.m.-mezöt kvantálni. A természetben nincs is az elektromágneses mezö fotonokkal kvantálva.
Az UFF sértéset kísérlettel kimutattam, ami 16861. üzenetben áll és az izotópok tömeghiánya következménye. Semmi kételyem nincs, hogy a gravitációt nem a tér görbülése hanem az elemi gravitációs töltések okozzák. Ezért az univerzumban a távolságot a Minkowski-tér metrikájából kell definiálni. A tér tehát nincs meggörbítve, nem jó Schwarzschild számítása: fekete lyukak az univerzumban nem léteznek(!)
Ki lehet a lehetö legnagyobb tömegsürüséget is számolni, a stabil neutronokból álló neutroncsillagoknál. Ezek olyan végtermékek a csillagok fejlödésében, ahol a magkötést képzö (e,p) elektronneutrínókak "kiizadták" az atommagok. A stabil neutronok átméröje kb. 0.7x10^-13 cm, és ha neuron neutron mellett van, ki lehet a legsürübb neutron csillag tömegsürüségét, mint alsó határt, számítani. De még ennél sem keletkezik egy fekete lyuk, a Minkowski metrika marad.
A szupernóva-robbanásokat is megmagyarázza az Egyesített Mezöelmélet az atomok összeroppanásával, ha a deuterium összeomlik stabil neutronná és elektronneutrínóvá a robbanás elött álló csillag belsejében. A legvégsöbb lépcsö az anyagsürüségnél akkor lesz ha a stabil neutronok is elkezdenek összeomlani a csillagok belsejében, a nagy nyomás következménye miatt. Ekkor az összeomlott stabil neutron 0.38x10^-16 cm nagyságú lesz és ez már reagálni tud az ugyanakkora (P,E) protonneutrínókkal, amiket a sötét anyag nyújt rendelkezésre. Ez a legvégsöbb lépcsö a szupernóva-robbanásoknál. De ösrobbanás soha sem volt az univerzumban: a négy stabil részecske mindig jelen volt, ezeket nem lehet se elöállítani se megsemmisíteni.
Nem korrigálják az órát. Eleve úgy készítik, hogy beszámolják a relativisztikus korrekciót. Aztán nem kell többet korrigálni
Nem korrigálják az órát. Korrigálják az órát, aztán nem korrigálják többé. Óriási.
Az nem zavar, hogy ez a korrekció egyszerűen sietésre állítást jelent, tehát naponta (folyamatosan) jelentkezik, anélkül, hogy hozzányúlnának tehát teljesen automatikus?
Úgy készítik, hogy eleve korrigálják az órát. Be van építve a korrekció, kedveském.
Ez sajnos azt jelenti, hogy korrigálják az órát.
Ezt itt megint bebukod, :)
A GPS sajnos éppen azt bizonyítja, hogy az idődilatáció csak látszólagos.
Ezek szerint el tudod képzelni, hogy egy FL-nek van belső struktúrája, mint az Univerzumunknak? Ha ezt el tudod képzelni, akkor a külső világ gravitációja is (nemcsak a töltése), pld az árapály is kell, hogy hasson univerzumunk belső struktúrájára. Elvonul mellettünk, vagy kering egy másik "zárt" univerzum, s nekem leesik a sültkrumpli a tányéromról? Képiesen szólva... Mert ez történik napról -napra. Mi a fenének kerigőznek pont itt...
Igen, én is így gondolom. Márminthogy Hafele-Keating, ha nem is igazolt semmit, nem is cáfolt semmit, továbbá hogy a GPS rendszer kiváló példája annak, hogy a relativitáselmélet működik. De asszem ez világos volt a többi hozzászólásomból.
Ezt a hozzászólásodat nem igazán értem; lehet,hogy az én hibám.
Mindenesetre attól,hogy görbült egy téridő, a távolság fogalma ugyanolyan jól definiált marad benne, csak máshogyan kell kiszámítani, mint euklidészi térben.
Schwarzschild-téridőben pl, (amit emlegettetek), ugyanazon sugáron lévő két pont közötti távolság:
M a fekete lyuk tömege, a többi ismert állandó. Ez annyi,amennyi, nincs értelme végtelennek nevezni.
Különben:
Hiszen ha folyamatosan gyorsulna az idők végezetéig, akkor sebességének c-hez kéne konvergálnia. Ám ha elfogadnánk, hogy így van, akkor felmerül, hogy a végtelenben végtelen mozgási energiája lesz. Ez viszont képtelenség.
a másik relativitáselméleti topikban nemrég mutattam meg, hogy a tömegnek,energiának nem feltétlenül kell a végtelenhez tartania,ha a test sebessége a c-hez közeledik,sőt ,még akkor sem, ha eléri és túlhaladja (már a spec relben sem) (3100-3102 hsz).
A fénykibocsátás egy elektromágneses rezonancia jelenség, folytonos energia leadással és felvevéssel, ahol csak bizonyos rezgésszámok fordulhatnak elö és a rezgés kisugárzás miatt csillapítva van. A lézer gerjeszés akkor lép fel, ha a csillapitás kicsi és a resonancia rezgészám el van találva. De fotonok itt se ott se lépnek fel.
8) 3. Kepler törvény R^3/T^2 (1+ m(bolgó;i)/M(Nap;i)) = const (1+delta(bolygó))
9) Gravito-Lorentz erö: m(anyag;i) a = - g(anyag){E(grav.) +(v/c)xB(grav.)}.
10) A gravitációs hullám miatt hozzájön még: + g(anyag)v/c.E(grav.) v/c + o((v/c)^3)
11) A gravitációs mezö nem-konzervativ a g-hullám kisugárzás miatt.
12) A gravito-mágneses mezö: rot B(grav.) = - j(grav.)
13) Stb. stb. a kovariáns gravitációs mezö egyenletéig, a mi egy Lagrange egyenlet. (Gravitonok természetesen nem léteznek!)
14) Csak a gravitációs és az e.m.-kölcsönhatás létezik a négy stabil részecskével és a kétfajta töltéssel.)
15) Véges tér-idö tartományoknak a Minkowski metrikája van.
16) Fotonok sem léteznek, mert a Planck állandó h egy Lagrange multiplikátor, ami csak az atomhéjra érvényes. Az energia nincs kvantálva, fénykisugárzás folytonos jelenség.
17) Az magra a L.m. h(0)= h/387 érvényes. A magok protonból, elektronból és pozitronból ill. eltonból, elektronból és pozitronból állnak.
18) Kétféle neutrínó van: (e,p)-neutrinó 0.7x10^-13 cm; (P,E)-neutrínó 3.8 x10^-17 cm.
19) Az instabil részecskék mint a négy elemirészecskéböl állnak, az elton részvételével.
20) A sötét anyag elektromosan semleges és 'tömegnélküli' részecskékböl áll.
21) Uj variációs elv a stabil és instabil állapotokra a mikroszkópikus fizikától az asztofizikáig.
A meglevö kvantummechnanika, specrel, QED, áltrel, húrelmélet, részecskefizika és asztrofizika könyveiteket szórhatjátok ki a kukába.
Honnan veszitek ezt az "eseményhorizont végtelen távol van " dolgot?
Szerintem ez csak egy metafora.
A fekete lyuk közepe és a határa is rendesen megtehető,véges térbeli távolságra van a külső dolgokhoz képest.
A vöröseltolódás és az időlelassulás ettől különböző.
Ha a szétszakadást,a lebegés lehetetlenségét az árapályerők miatt mondod, akkor az méretezés kérdése. Forgó fekete lyukaknál, ha elég nagy méretűek, szépen meg lehet olyan utakat tervezni, amiknél az árapályerők nem okoznak galibát.
Az FL-ben tehát belül is világ, élet, energia van, amelyet kisugároz az eseményhorizont felé is. Akkor az a kérdés, hogy a belülről kifelé irányuló sugárzással mi történik? Abszorbeálja, vagy visszatükrözi azt az eseményhorizont? Mert át nem ereszti, mondják. Hiszen úgy tanultam, adott hullámhosszon az emisszió és az abszorbció azonosak. (Más kérdés a szelektiv emisszió). Akkor ez az FL-re nem igaz? Úgy tűnik, azt állítják, hogy nem igaz. Hogy a fekete lyuk nem sugároz semmilyen hullámhulláhosszon. Ennél még az is jobb. ha a sugárzás sohasem éri el azt, vagy nem hatol bele. De akkor az lehetne tükrözés? Vagyis hát, ha sem el nem nyeli, sem nem tükrözi, akkor mi lehet még? Talán kalickába fogja? Kalickába fogja... Szegény fény... Ki kell szabadítani!
Az Univerzumunkra is kiszámítható a SCHWARZSCHLID képlettel egy eseményhorizont távolság. Csak próbáljátok ki mondjuk E+54 kg tömegre, (a tömegbecslések e köré tendálnak, szerintem +/-1-2 nagyságrend hibával). Ennek a tömegnek az eseménysugara adódik 10-100 Mrd fényév nagyságrendben. Így Univerzumunk is egy FL a tágabb, még ritkább világmindenségben. Egy a sok közül. A sűrűsége kb. 1 nukleon /m3, a hiba szintén néhány nagyságrend. Egy FL-t egy másik FL sohasem tölthet ki térfogatában. Az FL-ben ezért lehetnek más, mégkisebb, és sokkal sűrűbb FL-ek, üres terek, és mindenféle egyéb közbenső sűrűek, napok stb. Ezért ha tudni akarjátok, milyen belülről egy FL, akkor nézzétek szét ebben. Ez a jellemző az ilyen sűrűségüekre. Azt láthatjátok, hogy az éjszakai égbolt nem világos, ami régi paradoxon. Ez az eseményhorizont miatt van így.
Ha bejutna ide a más univerzumok fénye, aludni sem lehetne. Jól van tehát ez így, csak a benzinkutat vinnék el az ablakunk alól, ami zajos éjjel is.
Univerzumunk nem a Big-Bang, hanem egy kollapszus során sűrűsödött össze. A központja akkor szörnyen felhevült, akkor keletkeztek ott mindenféle nehéz elemek, lökésfrontot alkotva. Annak első, fénysebeségű hulláma volt a gammasugárzás, ami rendbe szedte a galaxisok gázfelhőit. Második hulláma~ 6 Mrd éve szállította a középsúlyú elemeket- azok kellettek ahhoz, hogy a fősorozatbeli csillagokban, a napunkban is megindulhasson a stabil fúzió.
A legnehezebb elemek (ha tényleg léteznek, ami az akkori hőmérséklettől függ, és kellően stabilak, hogy ne bomoljanak szét, mondjuk 1000 -es atomsúlynál is) pedig még úton lehetnek,- ellenük esernyőt kell venni. Van egy ilyen találmányom, ha igénylitek...
Szerintem abból, hogy a beeső bármi kívülről nézve végtelen idő alatt éri el a horizontot, egyáltalán nem következik hogy a horizont végtelen távol lenne.
Pl. kellő távolságnam ugyanúgy lehet keringeni körülötte mint egy rendes csillag körül stb. Ezzel szerintem nem fér össze a végtelen távolság.
