Mint ahogy nem fékezi a bolygókat a sötét energia sem. Erre miért nem kérdezel rá?
Mint ahogy nem fékezi a bolygókat a vákuumenergia sem.
Mint ahogy nem fékezi a bolygókat a mikrohullámú háttérsugárzás sem.
Mint ahogy nem fékezi a bolygókat a a csillagfény sem.
Mint ahogy nem fékezi a bolygókat a neutrínó tenger sem.
A DVAG részecskék ráadásul szerintem sokkal nagyobb sebességűek c-nél. Nem könnyű számolgatni vele, mert nem nagyon van kitalálva hogyan kellene összeadni c -nél nagyobb sebességeket. Ha csak c -nek vennénk is a DVAG terjedési sebességét (amely nem az áramlás sebessége) és Lorentz formula segítségével adjuk össze, akkor c + földsebesség = c miatt nem is lenne különbség az elölről és a hátulról érkező DVAG részecskék sebességében. Nem hinném, hogy akár a fény esetében is ki tudnád számolni a fékező hatást, mert csak a fény nyomását (pontosabban nyomóerejét) tudod kiszámolni és azt látod, hogy kicsi. Nem pedig az elölről és a hátulról jövő fény nyomásának különbségét, ezt nem tudod kiszámolni, éppen a fénysebességű összeadások miatt. (persze csak szerintem)
Ha megmondanád, pontosan hogyan áramlik a dvag, és milyen a kölcsönhatása az anyaggal, ki lehetne számítani a fékező hatást.
Igazad van, nem egyszerű, valóban meg kell különböztetni (szerintem) az éterszelet aminek nem sok hatása van, az "éter" (ezen mindig DVAG -ot értek) áramlásától a tömegek felé. Mert ez az "áramlás" sodorja a testeket a Föld felé és okozza a gravitációt. Ez az áramlás annyit jelent, hogy a Földbe több lép be mint amennyi a Föld túlsó oldalán kilép. Tehát egyfajta gradiens alakul ki a tömegek közelében, mivel a Föld egy DVAG nyelő. A fekete lyuk még erősebb nyelő.
"Vagy valami másból származik és csak egy olyan állítást teszel ami lóg a levegőben, nem bizonyítja semmi. Itt vannak például a barna törpék vagy a Jupiter: a belső hőjük radioaktív bomlásból származik? Ha csak két lehetőségből kell választani: radioktiv bomlás vagy nyomó gravitáció abszorpciója. Ugyan mi alapján döntesz? Csak nem az a döntő, hogy kizárólag te lehetsz aki tudod a választ? Ráadásul rosszul."
:) Nem csak ez a két alternatíva van. Súrlódásról nem hallottál még, ugye? Gravitációs összeomlás közben felszabaduló energiáról? És még lehetne sorolni.
"Hát éppen ebben az értelemben nem vonzó a kölcsönhatás. Hogy keverheted bele a vonzót, amikor szépen leírod, hogy nyomó gravitációs erő gyorsítja egymás felé a testeket. Akkor hogyan lesz ebből neked vonzó? A nyomó semmilyen értelemben nem vonzó."
Picinyem, minden alkalommal, amikor két test egymás között gyorsul, erre a terminus technicus az, hogy vonzó kölcsönhatás van köztük. Más kérdés ennek az erőnek a mikroszkopikus eredete. A Te "DVAG"-d nem "hordoz" semmiféle gravitációs erőt, még akkor is, ha egy pillanatra elfogadjuk, hogy abból eredne a gravitációs erő. Az ugyanis egy effektív eredménye lenne a "DVAG" hatásának, és ezt nevezzük gravitációs erőnek. Hasonlóan, mint ahogy a van der Waals kölcsönhatás végső soron elektromágneses eredetű, de azért nem azonosítható szimplán elemi elektromágneses erővel.
Az a gond, hogy elemi fizikai ismeretek hiányában kötsz bele szavakba, de abból csak pofáraesés lesz rövid úton. A gravitáció univerzálisan vonzó kölcsönhatás, ez alapvető tapasztalati tény (leszámítva a sötét energiát, de az csak kozmológiai méretekben szignifikáns).
"Attól, hogy van iránya, még az impulzus nem lesz negatív. A mínusz előjel vonatkozhat az irányra, de nem magára az impulzusra. Vagy ez neked zavaros?"
Ez neked zavaros :) Ha az impulzusnak iránya van, akkor azt meg lehet fordítani. A zpedig egy mínusz előjel.
Az impulzusvektor hossza természetesen pozitív, de arra meg nem vonatkozik semmilyen megmaradási törvény. Az impulzusvektorra ellenben igen.
" Azért kíváncsi lennék mekkorát döndül az arcod amikor egyáltalán képes leszel felfogni miről beszélek."
Ez LeSage sajnálatos módon megcáfolt ötlete. Már betettem ide a cáfolatot. A Te arcodnak kellett volna már régen "döndülnie", de elmebeli korlátoltságod ezt nem engedi meg :)
Colonel Cathcart igaza van. Az SR egyszerű, még egyszerűbb, mint a newtoni mechanika.
Egyébként a newtoni elmélet ugyancsak ellentmond a józan észnek. Azt, hogy minden test megtartja egyenes vonalú egyenletes mozgását, ha nem hat rá erő, évekig kell a diákok fejébe verni, mert szöges ellentétben van a tapasztalattal, és csak a súrlódási erő bevezetésén keresztül lehet "kimagyarázni".
Egy csomó dolgot pedig az emberek triviálisn tévesztenek, pl. autóbalesetek értelmezésekor rendszeresen összekeverik a sebességet a gyorsulással (tipikus eset: miért halt meg, hiszen csak 50-el ment?).
" Lorentz a fény sebességét az éterhez viszonyaítva vette állandónak, és így vezette le a Lorentz-transzformációt."
Pluszban hozzáadta azt az elvet, hogy nem lehet az éterhez képesti sebességet megmérni. Enélkül nem megy, az idézett követelmény ugyanis nem elég a transzformációs elv meghatározásához.
Ennek következményeként be kellett vezetnie a kontrakciós hipotézist. Lorentz egyszerűen másképpen szinkronizálta az órákat, mint Einstein, és emiatt mást hívott távolságnak. Einstein specreljét a változók egyszerű átdefiniálásával lehet megkapni. Einstein változóiban pedig Lorentz összes hipotézise szimplán annyira redukálódik, hogy a fény sebessége minden inerciarendszerben ugyanaz.
Ezért tényleg az a helyzet, ha elfogadod a Lorentz trafót, akkor megvetted a fény sebesség állandóságát is. Ha jobban tetszik, mondhatod azt is, hogy akkor nem tudod megmérni az éterhez viszonyított relatív sebességedet semmilyen módon sem. Ezek után teljesen felesleges az étert egyáltalán bevezetni.
Az egész, amit ideírtál, komoly ismerethiányra vall.
"A relativista jelző pontosan definiálható, ezt Ortega megtette, és szerintem tökéletesen különbözteti meg a Huygens-Fresnel-féle, a Lorentz-féle, és a stb.-féle relativitáselméleti modelleket és a SR-t."
Egy filozófus, aki nem ért a fizikához, tényleg igazán abban a pozícióban van, hogy mindenféle hülyeséget összeírkáljon róla.
Egyébként a fizikában háromféle relativitási elv van: a Galilei-féle, az Einstein-féle speciális és általános.
Hogy ő mit minek nevez, az a magánügye, csak aztán ne csodálkozzon, ha nem idézik :)
"Azt pedig Neked kellene tisztázni a fejedben, hogy azért, mert a mainstream fizika ezt a relativista jelzőt kerüli, mert kényelmetlen a számára, azért még igaz, és találó. Az igazság akkor is igazság, ha fáj."
De jó, hogy így ki tudsz oktatni, miközben egy Michelson-Morley kísérletet nem tudsz rendesen végigszámolni. Olyan aranyos :)
" Itt és most a versengő filozófiai modellek fizikai és matematikai összehasonlításáról beszélünk, és egy ilyen vita során sokkal egyszerűbb egy olyan jelzővel illetni a SR-t, amely szinte minden tekintetben érzékelteti annak lényegét, és az egyéb modellektől való leglényegesebb különbségét."
Én nem tudom ezt a vitát lesüllyeszteni. Versengésről a topikban szó sincs. Van egy érvényes modell: a relativitáselmélet, és aztán vannak, akik azt nem értik, de azért belepofáznak mindenféle hülyeséget.
Ugyanez a technika megvan mindenféle áltudománynál. Pl. a kreacionizmus is egyenrangú alternatívaként magát felmutatni az evolúció elméletlével szemben. Röhejes lenne az egész, ha nem sikerült volna egyes helyeken annyira beépülniük a politikai establishemntbe, és ezen keresztül eltéríteni az iskolai oktatást.
A relativitáselméletnek jelenleg a fizikán belül sincs igazi alternatívája. Az olyanok pedig, mint Korom, csak szimpla zagyvaságot hordanak össze.
Lehet, hogy ez Neked fáj, de ez tényleg az igazság.
Lorentz-elv pedig nincs. Lorentz-Fitzgerald kontrakciós hipotézis van. Tanuld már meg ezt, mer a különbség ég és föld. Az Einstein-féle relatvitási elv, az tényleg "elv", Mert általános, míg az LF hipotézist állandóan toldozni-foldozni kell, hogy mindig pont azok legyenek a fizikai következményei, mint az einsteini specrelnek. Nem véletlenül fogadta el szinte azonnal minden fizikus Einstein megfogalmazását.
ciprián. Én is úgy gondolom, hogy pld. olajkutatásnál, vagy a pályaszámításnál nem a Newton képlettel számolnak, sőt, örülnék, ha tudnám, hogy van sűrűségléptékű is. De abból, amit az Univerzumról általában írnak, és amit tudhatunk, ahogy a taszító hatást keresik, és amit a bolygók "porbacsomósodásáról" írnak, hogy miért kicsi a fekete lyukak étvágya, stb. mégis arra kell hogy követkettessek, hogy egyolyan egyszerű üreges test, (amilyen az univerzumunk :o)), még nem volt kiszámítva. Mert nem is gondolják üreges testnek. Inkább egy butéliából kiszabadult robbanásnak. Én meg pont fordítva látom.
Ciprián Az nem vonzó annyira. Pedig a tömege ugyanaz. De a két lépték, a diszkrét és a folytonos között van analógia, és kapcsolat, de eltérés is. Amiért a sűrűségléptéknek is lehet kedvezőbb alkalmazása. Hogy nem azt mondod, hogy ez a tömeg ekkora teret SZORÍT ki, hanem azt, hogy ennek a térbeli testnek, ami lehet gömb, ekkora a sűrűsége. Az előzőben a tér a tömegnek idegen, az látszólag megszűnik ott, ahol a tömeg kezdődik. A másodikban a sűrűség a tér tulajdonsága, ezért folytonos. Itt a gravitáció is a térből, annak tulajdonságából származtatható.
ciprián Kerülgetem a problémát, hogy tömeget, vagy anyagot írjak, holott nem pont reájuk gondolok. Hanem térbeli fogalmakra. Most eszembe jutott a TEST. Az ugyebár lehet tiszta térbeli fogalom, akár tömegnélküli. Például téglatest. Aminek lehet sűrűsége is. A test sűrűsége. Ilyen problémáim vannak, ha kifejezném magam.
A két test probléma még megoldható, a hárommal már alig tudnak mit kezdeni...
Univerzumunkban azonban, belűl és a kvázihatárán, rengeteg ilyen pont van. Így azután soha nem lehet eljutni ahhoz az egyszerű gondolathoz, hogy annak terében lehet egy átlagos gravitáció, amit az előbb kiszámoltunk, végtelen (véges) sok irányváltással.
Abban a sokaságban a diszkrét lépték már nem működhet jól. (Egyszem borsó -borsó, több szem már főzelék.) Ott folytonos képlet, sűrűségváltozás, ami eredményre vezethet. Ott felváltja a pontonkénti szemléletet a folyadékok mechanikája. Függetlenül attól, hogy azt hisszük, külön pontok sokaságáról van szó. Erről szólt volna a "SCHWARZSCHILD KÉPLET: ÁRAMLÁSI KRITÉRIUM? topik. És ehhez kell a sűrűségléptékű gravitáció egyszerű képlete.
Szia 7 fő Ha elfogadunk egy olyan struktúrát, hogy mi Univerzumunk egy kvázi zárt világ, akkor még akkor is, ha annak a fala szitára van lyukasztva, de akkor is, VAN KÖRBE FALA FEL! (mindig a qajára gondolok) És annak van vonzása mindenfelől. Akkor Te a hátsó fal vonzását taszításnak mondanád? Jó nagy csavarok ezek. Csak az egyik elv lehet jó.
ciprián Ami azt illeti, úgy vagyok mint az egyszeri hályogkovács. Amint elmondta egy prof. neki, hogy mit tesz valójában, addig jól csinálta. Akkor vészesen abbahagyta... De addig én is csinálhatom? Megvárom a proffot.... Én egyébként mindig csak azt csinálom, amit megtudok szerintem tenni. Most például pontok sűsűségének hatását integráltam, végül, is azok összességét kaptam. Bevett fogása az analitikus geometriának, ha elég picik a pontjaim. Szóval amit kaptam eredményül, Te is azt kapnád. Hogy egy vékony, homogén falu kockában a gravitáció milyen fura. Persze nemcsak belül, de kívűl is. Nyilván nem gömbalakú. Például a maximum pontja középen a falon kívűlre esik, úgy 5%-ra. És csak nagyon távol kezd kiegyenlítődni. Dehát nem ismeretlen ez, ásványi lelőhelyeket találnak meg így a földön. Nincs semmi különös, a proff is így csinálná. Attól különös, hogy azt mondom hozzá: Van egy üreges, forgáselipszioid(?) UNIVERZUMUNK egy ritkább, tágabb világmindenségben. És hogy annak valamiféle tömeggel(?)rendelkező fala van, amelyet a K-EM? sugárzás? alkot? (ezért nyaggatom ezt a kérdést) És belül is vannak további sűrűség- koncentrációk (hogy a tömegről ne írjak, anyagról se). De túl rajta, a világmindenségben is. Például más univerzumok, hasonlóan EMZ-k? És mindezek hatására a mi univerzumunkban létrejönnek vonzó- taszító pontok. Ahol a galaxisok csomósodnak (de a bolygók meg kiszakadnak a napjukból!). És ahogy kialakul egy új koncentráció, újabb eloszlás történik. Minden változik.
Én mindössze azért jegyeztem meg a vonzás-taszítás ellentétet, mert Astrojan a gravitációs vonzással a gravitációs nyomást (nyomó gravitációt) állította szembe.
Úgy találom fogalmilag kifejezőbb gravitációs vonzás-t és gravitációs taszítást használni.
Habár, én nem mernék így belefogni, mert már a newtoni mechanika szerint is másként kell számolni a nulla kiterjedési pont gravitációját, és másként azét amelyiknek térfogata. van. Te a tömegpontot térfogatnak tekinted, amikor a képletedet felírtad, ez így nem lenne helyes megközelítés.
Ha pedig fekete lyukat említesz, akkor még rosszabb a helyzet, mert ekkor az ált. rel.-t nem lehet megkerülni. Az ÁR nem vektormennyiségekkel hanem tenzorokkal számol. Ha mégis vektorosan számolnánk, akkor a gravitációs energiát már nem szabad határozott térbeli eloszlásúnak kezelni. Az ált. rel. ilyenkor nem vektorokkal, hanem Fermi-koordinátákkal számol. A Fermi-kordináták forgómozgást végeznek, már ebből is látható, hogy a fekete lyukak matematikai kezelése nem a szokványos módon történik.
Szia 7fő A "vonz(ás)"-nak nem a "taszít(ás)" az ellentéte?
Nem (csak)! Hanem a másik oldal ott jobban érvényesülő vonzása is lehet...
Ha a térsűrűsége nem pont gömbszimetrikus. Mert akkor a gömbben mindenütt nulla. De az univerzumunk sehogy sem gömbszimetrikus, mert muszáj forognia. S így, éppenúgy, mint egy üreges kockánál, olyan asszimetria keletkezik benne, hogy ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, hogy E-12 m/s^2 alatt hol, és milyen irányú.
De lesz olyan ember, aki ilyen mérések alapján meg fogja majd határozni legalább univerzumunk geometriáját.
De ciprián Elküldhetném neked azt az excelt, amiben egy 10x10x10 üreges kocka gravitációját számoltam, (integráltam, ha úgy tetszik), mégpedig szerintem pontosan. A kocka falának minden pontja azonos sűrűségű (nem pedig tömegű!) volt. És azt tapasztaltam, hogy a belsejében többszörösen irányt vált a gravitáció.- Hogy vannak olyan zónák, ahol tömegvonzás igen, anyag meg nem, semmi. Tudod, azt állítom, hogy Univerzumunk egy fekete lyuk (EMzárt) a ritkább VILÁGMINDENSÉGBEN. Így minden ok megvan arra, hogy a nem homogén, és nem gömbszimmetrikus sűrűségeloszlás miatt specifikus gravitációs tere legyen, vonzó....és TASZÍTÓ ... jellegű (mert a taszítás= a másik oldal vonzása....) A sűrűségléptékű képlettel ez átlagosan univerzumunkban E-12 m/s^2 körül adódik, ami már mérhető lehetne. De mert, hogy a nagyobb koncentrációk helyén irányt vált, vannak kisebb, és nagyobb, nulla értékű helyei is. Egyszerűen, az Univerzumunk sűrűségléptékű. A tömeg csak sűrűség x térfogat. A sűrűség meg a tér tulajdonsága. Azért kérdeztem én is, mi az, hogy anyag? (Még az előbb) Az univerezumunkban zónánként változik a térerő. A naprendszer határán sem a napétól függ, hanem az egész univerzumétól, aminek a nagyságrendje ott már jól belekavar. Számold ki: Univerzumunk vonatkoztatási (itt most az átlag) sűrűsége : E-25-29 nagyságrendű Sugara 14 Mrd fényév. Egyszerű szorzás az egész, az univerzumra: a=4(Pi)/3*G* E-27* E+27 m ~E-12 m/s^2 (most egy nagyságrendnyi együtthatót elhanyagolok.)
A naprendszerre: (~50 Mrd km = 5E-13 m) (ró) =2E+30/ (4(PI)/3 (5E+13)^3 =3,8 E-12 m/s2
Szóval, 50 Mrd km-re a naptól UNIVERZUMUNK átlagos GRAVITÁCIÓJA éppen a NAPÉVAL EGYENLŐ NAGYSÁGRENDŰ
Ezt szeretném tízszer aláhúzni.
VISZLÁT- VOYAGEREK!
Mert ők az elsők, akik erről tudomást szerezhettek. A második- úgy néz ki, hogy egyelőre, csak én. Ki lesz a harmadik? Az excel egyszerű, bárkinek elküldhetem. Az az egyik bizonyítékom, ugyanis. A sűrűségléptékű képlet levezetése is egyszerű, senki cáfolni nem tudta még. (Megpróbálhatja bárki, nem fog sikerülni!) Az igemagyarázat hozzá, az interpretáció, hm. az még vitatható...? De a VOYAGEREK mellette szólnak. És az sem kis érv...
Gézoo Egyszer úgy tűnik a válaszodból, hogy egy "fénycsomag" (korpuszkula) indul el. Máskor, hogy hullámok indulnak.
Ezek mind létezhetnek persze, csak tudnunk kell- két különböző léptékben! Ha például a hullámzó vízhez hasonlitod, (mert ezt is teszed), ott tagadhatatlan, hogy valami oszcillál. Tehát akkor nem állíthatod, hogy nincs oszcilláció! Pedig ezt is állítod! Hiszen amikor a maximumon van, a helyzeti energiája nő. Pont középen pedig a víz mozgási energiája van maximumon. Ez a kettő oszcillál, tehát, így jön létre a vízhullám.
Semmi probléma- ugyanezt kerestem a fénynél. Mert nemcsak én- de ezt bizonyíthatom, hogy korábban itt a fórumban mások- nálam képzettebbek is úgy gondolták, hogy az E és az M oszcillálnak. De azok nem tehetik, mert azonos fázisúak, elválaszthatatlan sziámi ikrek.
Valamivel viszont kell hogy oszcilláljanak? Vagy nem? Valamilyen energia átmenet, egy másfajta- csak kell, hogy legyen? És miért ne lehetne az valamiféle "elemi" anyag? Vagy anyag-elem? Tőlem akár bozon is. Ami az összes többi anyag építőköve? Az is az energia egy formája, és viszont.
Azt hiszem itt pontosan szükséges definiálni az anyag, tömeg és energia egymáshoz való viszonyát. Úgy lehetne nagyon röviden jellemezni ezeket, hogy az anyag mozgásának mozgásállandói egyaránt a tömeg és az energia. Ezért a tömegtől és energiától csak annyit várhatunk el, mint egy egyszerű mozgásjellemzőtől, de nem azonosíthatjuk ezeket az anyaggal. Amikor azt mondjuk, hogy az energia tömeggé alakul, akkor nem azt mondjuk, hogy az energia anyaggá alakul!
A Newton-féle értelmezés és a relativitáselmélet e tekintetben abban különbözik egymástól, hogy a newtoni szerint a nyugvó anyag kinetikai energiája zérus, ezzel szemben a relativitáselmélet mc^2 energiájúnak tekinti, vagyis newtoni szemlélettel mondva, nyugvó állapotban számol az anyag belső energiájával.
A fény ha nem is nevezhető vákuumban tömegnek, azonban minden bizonnyal anyag. Tehát amikor azon gondolkodsz, hogyan keletkezik a tömeg a semmiből, akkor ez jó kérdés, mert nem azt kérdezted, hogyan keletkezik az anyag a semmiből.
A Newton-féle mechanika a tömegpont gravitációjával számol. A közismert képletek a centrális mozgás impulzusmomentumának differenciál-egyenletéből jöttek ki, infinitezimális mennyiségekkel. Ezek az egyenletek csak tömegpontokra alkalmazhatók.
Ha üreges testen belül akarjuk kiszámítani a gravitáló erőt, akkor a fenti egyenleteket nem alkalmazhatjuk, tömegpont helyett integrálni kell a test térfogatára. Javaslom, első lépésben nézz utána, hogyan számítjuk ki a gömbhéjon belül a gravitációt.
Értem, én is gondoltam már, hogy a fény a kibocsátási pont tulajdonságait, modulációját őrzi. Így nem is oszcillál. Ez lehetne megoldás a kérdésemre, valóban. Ezen gondolkoztam, és még fogok is. Mert ekkor a probléma csak látszólag tűnik el. Visszavetitődik az induló meg az érkező pontra. Hogy a fény anyagból lesz, anyagot szállít. Az anyagtranszport leggyorsabb módja. És ha a kezdő ponton is anyagból nlett energiává, akkor ezt útközben is miért ne tehetné meg 100-szor, milliószor? Valakik, valahol hullám, dagályerőművekről beszélnek. Akkor valami mégis csak tovahalad? Azt mondod-hogy csak energia? Miért ne tegyem hozzá-anyag is. Ezt tudják, mihelyt a cunami eléri a partokat. Addig az nem látszik. De a célnál-ott igen.
Ciprián Gondoltam, hogy Te vagy az, és nem értettem az y-t. Rendben. Engem kizártak az ORIGÓBÓL, miután kiléptem, ez önmagában is érdekes... Érdemes megnézni most ott a csillagászatot, szinte kihalt.
Úgy gondolom, hogy a dolgok megközelítésének két szélsőséges lehetősége (LÉPTÉKE) létezik: a DISZKRÉT, és a FOLYTONOS. Amíg ezzel nem vagyunk tisztában, addig nem tudunk megbékülni vagy az ANALITIKUS GEOMETRIÁVAL, vagy a SZÁMELMÉLETTEL, holott mindkettő szükséges jó. Én korábban az analitikát kedveltem, most az algebrát inkább, mindkettő hasznos. Így fel sem merül bennem, hogy a fizikában bármelyik léptéket ezek közül lekezeljem? Csak megláttam, hogy a gravitációban diszkrét tömegpontokkal számolnak csak. Annak pedig a folytonos megfelelője lehet, ha nem tévedek, a sűrűség lépték. Pont olyan jó, szerintem jobb is, mint a diszkrét, a Newtoni:
a=4(PI)/3*G*(ró)*r m/s^2
Ez egy lineáris struktúrájú összefüggés, és r=0- nál sincs benne 0/0 osztás. Készítettem reá egy excel programot, egy 10x10x10 raszterre, eltérő sűrűségű raszterpontokkal. Eredményként azt kaptam, hogy egy üreges, vagy inhomogén sűrűségű térrészben a gravitáció hullámzik, ott is ébredhet vonzás, ahol nincs anyag. A Newton képlettel, elnézést,de nehezebb lett volna. Egy picurkányit. De a két megközelítés, bár gyökeresen eltérő az alapja, azonos eredményt adhat.
Az az érv pedig, hogy minek a másik, ha van már egy, elnézést, de még nekem is mulatságosnak tűnik.
Időnként előszeded ezt a dvagot, de sose fejted ki pontosan. Emiatt nem lehet vele mit kezdeni, lóg a semmiben. Ha rendesen, precíz definíciókkal, matematikai formulákkal leírnád, akkor meg lehetne nézni, magyarázzza-e az ismert jelenségeket.
Az ilyen áramló akármik esetében mindig felvetődik a következő: ezeknek kellene legyen valamiféle átlagsebessége (vektor átlag). Miért nem fékezik a keringő bolygókat? Ha a bolygónak sebessége van a dvag átlaghoz képest, szemből többet kap mint hátulról...
Ha megmondanád, pontosan hogyan áramlik a dvag, és milyen a kölcsönhatása az anyaggal, ki lehetne számítani a fékező hatást.
OK, valóban leírtam a "vonzó gravitáció" összetételt, csakhogy az adott helyen nem azt jelenti, amit Te bele akarsz látni. A Te "nyomó gravitációd" is azt váltja ki, hogy a testek egymás felé gyorsulnak, nem? Ebben az értelemben vonzó kölcsönhatás.
Hát éppen ebben az értelemben nem vonzó a kölcsönhatás. Hogy keverheted bele a vonzót, amikor szépen leírod, hogy nyomó gravitációs erő gyorsítja egymás felé a testeket. Akkor hogyan lesz ebből neked vonzó? A nyomó semmilyen értelemben nem vonzó.
A nyomó gravitációnál ugyanis külső erőtér az okozó, ez hordozza a gravitációs erőt. Ha egyik irányból a tömeg (a Föld vagy egy fekete lyuk) ebből a gravitációs sugárzásból leárnyékol egy kicsit vagy sokat, akkor mutatkozik csak meg az általunk ismert gravitáció.
Vonzó gravitáció esetén nincs külső erőtér, itt a Föld nemcsak megnyilatkoztatja a gravitációt hanem az erő okozójának is saját magának kell lennie. Ezt olvasd el mégegyszer.
A Föld belső hője meg radioaktív bomlásból származik, semmiféle rejtély nincsen benne.
Vagy valami másból származik és csak egy olyan állítást teszel ami lóg a levegőben, nem bizonyítja semmi. Itt vannak például a barna törpék vagy a Jupiter: a belső hőjük radioaktív bomlásból származik? Ha csak két lehetőségből kell választani:
radioktiv bomlás vagy nyomó gravitáció abszorpciója. Ugyan mi alapján döntesz? Csak nem az a döntő, hogy kizárólag te lehetsz aki tudod a választ? Ráadásul rosszul.
az impulzus vektormennyiség, így annak van iránya.
Attól, hogy van iránya, még az impulzus nem lesz negatív. A mínusz előjel vonatkozhat az irányra, de nem magára az impulzusra. Vagy ez neked zavaros?
11636 Akkor most mégiscsak a tömeg a gravitációs erő forrása, és nem a "DVAG" közeg nyomása?
Mi lenne ha megpróbálnád megérteni miről van szó. A DVAG "közeg" az erő okozója és forrása. Ez az erő önmagával egyensúlyban van, ha nincs benne tömeg akkor ebből az erőből nem látszik semmi. Ha tömeget teszel bele, lásd feljebb is, akkor az árnyékolás miatt megynyilvánul, az erővektorok különbsége adja az általunk ismert gravitációs erőt. Tudod, nagy erő felülről, picit kisebb erő alulról (az árnyékolás miatt), és a két erő különbsége adja a súlyodat. Azért kíváncsi lennék mekkorát döndül az arcod amikor egyáltalán képes leszel felfogni miről beszélek.
Egy adott szubkultúra nyelve idomul ahhoz, amit le akar írni. A matematika és a fizika nyelve más volt 100 éve, mint most. Nem akarok belefolyni a fizikai elméletek kísérleti ellenőrzésébe, Korom Gyula írásait sem ismerem. Természetesen mindenkinek jogában áll megkísérelni bármely eszközzel és bármely nyelven cáfolni az elfogadott elméleteket vagy beszűkíteni azok érvényességi körét. De mindenképpen jobb eséllyel indul valaki, ha beszéli az adott szubkultúra nyelvét.
Hát...., az általad felsorolt "reális" részecskéken kívül is vannak dolgok..... Még mindíg nem mondtál egy érvet sem, ami alátámasztaná azt, hogy a félvezetésnél keletkező "pozitív lyuk" miben is különbözik a "reális" részecskéktől. (elárulom, semmiben....ezért is nevezik részecskének (nem nem "reális", hanem kvázirészecskének))
A fény által a feltételezett nyugvó éterben megtett utak nem is lehetnének különbözőek, ha a megfigyelők (tükrök) nem mozognának az éterhez képest. A forrás mozoghatna bármilyen sebességgel, ha a tükrök abszolút nyugalomban lennének. Ellenben a tükrök mozgatása akkor is különböző bejárt utat jelentene, ha a forrás az éterben nyugalomban lenne. Ezt inkább a múltkori írásodra reagáltam, nem a mostanira.
"De hogy gondolod, amikor a rövidebb utat hamarabb bejáró fény beérkezik a splitterhez, akkor a rövidebb utat bejáró rezgések hirtelen kimerevednek, és a splitterhez éppen beérkezett fázis megvárja, amíg a hosszabb utat bejáró rezgések is beérkeznek?
A Michelsonék által követett számítás implicit módon ezt jelenti!"
