Nem, dehogy. A fényt (összetett) részecskének tekintem, ami 4 elemi részecskébõl áll. Ebbõl 2 graviton (A és B), 2 pedig elektromágneses töltésegység (C- és D+).
Az éter amit DVAG -nak hívok inkább, gravitonokból áll. Ez egy nagyenergiájú sugárzás amely önmagával egyensúlyban van, a sötét energiának felel meg, amely hatalmas mennyiségben tölti ki a teret, amely tér egy koordináta rendszer, nem anyag, magyarul a semmi, tehát nem is hajlítható. Ez a DVAG gravitonsugárzás a világ legerősebb erejével nyom téged a Föld felé. Ez a sugárzás könnyedén áthatol a Földön, a Föld ebből egy kicsi részt valamilyen módon elnyel. A Földön áthaladt maradék sugárzás alulról téged borzalmas erővel nyom felfelé. A két erő különbsége a Te súlyod.
Nos ez a DVAG graviton a fény vivőanyaga. A gravitonok terjedési sebessége sokkal de sokkal nagyobb mint a fény. Ha ezek a gravitonok befogják a C- és a D+ töltésegységet, akkor fénnyé alakulhatnak, sebességük lecsökken c -re. A fény egy csavarvonalban terjedő részecske, ez a DNS -szerű csavarmozgás alkotja a fény hullámtermészetét. A foton tehát nem az éter megpendítése által terjed a térben mint egy vizhullám, vagy a hang. Egy kibocsátott foton nem éri el az összes csillagot, legfeljebb csak egyet. Egy másik csillag irányába egy másik fotont kell indítani.
Nem tudom, hogyan csinálja a kétréses kísérletet, nem tudom mi ott a hiba.
9761 -hez csak annyit, hogy a valóság nem függhet attól, hogy Te, esetleg 100 ET a legkülönbözőbb sebességgel száguldozva esetleg "térugrálva" megfigyeli az eseményt vagy sem, mert ők mindannyian másképp látják az eseményt az ő aktuális sebességüktől, vagy gravitációs helyzetüktől függően, mert definíció szerint ezt hívják LÁTSZATNAK. A látszat lehet sokféle, de a valóság csak egyféleképpen történhetett meg.
Csak Einstein keverte ezeket tragikusan össze. És azóta mindenki, sajnos.
Nem a mozdonyok zsugorodnak, hanem a metrika. Ez nem okoz erőhatást.
Vegyük ki a rugókat, a mozdonyok éppen lazán egymáshoz érnek. Fessünk két pöttyöt az ütközőkre, pontosan ahol érintik egymást (egyet az első, egyet a követő mozdonyéra).
Nézzünk most mindent nyugalomból. Adott jelre elindulnak a mozdonyok, azonos motor azonos erővel gyorsítja mindet.
A két pöttyünk azonos időpontban azonos helyről indult. Azonos a gyorsulásuk, tehát minden pillanatban azonos sebességűek. Ezért aztán a megtett út is azonos. Ugyanezt megfogalmazhatom elfordulással, szögsebességgel, szöggyorsulással. Az ütközők nem távolodnak el.
Indirekt bizonyítás: ha kinyúlnának a rugók, a Privatti-paradoxon értelmében a szerelvény magától is elindulna.
Van itt azonban egy sokkal nagyobb probléma, de...
És ha már ennyira fúrja az oldaladat a kíváncsiság, elmondom, hogy számold ki az árnyék sebességét.
Hogy elkerüljük a "fény hiányának a terjedési sebessége" nevű, meglehetősen zavaros fogalomból adódó nehézségeket, tekintsünk egy olyan pillangót, amit egy elvetemült lepkegyűjtő keresztülszúrt egy gombostűvel, de ő mégis megszökött, és most ott repül a gyertyaláng előtt 1 m-rel. Az innen 600000 km-re lévő falon lévő árnyékán a gombostűszúrás helyén egy lyuk van. Az árnyék sebességét állapítsuk úgy meg, hogy ennek az árnyékon lévő lyuknak a sebességét vizsgáljuk.
A pillangónk t=0 másodpeckor az A pontban van, 1 másodőerccel később viszont már az A-tól 1 m-re lévő B pontban lesz. Az gyertyából az A ponton keresztülmenő fénysugár 2 másodperc alatt éri el a falat az A' pontban (vagyis t=2 másodperckor), a B ponton keresztülmenő fénysugár pedig ugyancsak 2 másodperc alatt, vagyis t=1+2=3 másodperckor a B' pontban. Ha a G gyertyaláng, valamint az A és B pontok által alkotott GAB háromszög például egy szabályos háromszög, akkor az A' és B' pontok távolsága a GAB és GA'B' háromszögek hasonlóság miatt 600000 km. Vagyis, az árnyékon lévő lyuk az A' ponttól a B' pontig 3-2=1 másodperc alatt 600000km-t tesz meg, vagyis kétszeres fénysebességgel halad.
"A tömegközéppontban 0 a gravitáció. De az idő ott lassabban múlik, mint a felszínen."
Akkor úgy érzem, megint probléma van. Ha a tömegközéppontban egy tárgy lebeg, akkor az olyan kellene legyen, mintha gravitációmentes térben lenne nyugalomban, akkor viszont nem lehetne különböző az órák járása.
"Gyorsuljon a szoros körmenet akkora végsebességre, hogy a mozdonyok hossza felére csökkenjen a hosszúságkontrakció folytán, álló megfigyelo szerint, és előtűnjenek a közéjük bepréselt nyomórugók. "
Ha ragaszkodunk a mozdonyok felére zsugorodásának, akkor a rugóknak nem kellene ugyanúgy zsugorodniuk? Egyébként honnan kellene tudnia a rugóknak, hogy Te kivülről nézed őket a mozdonyaiddal együtt, és emiatt nekik másként kellene megnyúlniuk? A logikus itt az lenne, hogy minden a mozgásra merőleges méret arányosan csökkenni látszik, de ez semmiben nem befolyásolja a rugókban tárolt energiát.
Ami a rugók feszülésre történő tömegváltozását illeti, nos kételkedem. Ha nagyon sok igen erős rugót megfeszítve meg lehetne mérni a súlyukat, ami által lehetne következtetni a tömegükre is, nem hiszem, hogy lenne változás a nyugalmi állapothoz képest. Kár, hogy nincs olyan mérleg, ami ekkora súlyt megfelelő pontossággal mérni tudna!
A Maxwell egyenletekből nem következik, hogy a sugárzás kvantált. Viszont a hullámszerű terjedés megérthető belőle. Ezzel célszerű kezdeni.
A további kérdéseidre milyen jellegű választ remélsz?
Van egy modell, a QED. Ez egy matematikai konstrukció, nem lehet máshogy rendesen megérteni, mint a matematikáját megismerve. Ha azt kérdezed, mi köze ennek a fizikai valósághoz, szerintem se több se kevesebb, mint hogy az érvényességi körén belül jól modellezi... :-)
Mi más lenne ismerni valamit, mint a tulajdonságait ismerni, olyan szinten, hogy a viselkedését előre tudjuk jelezni? A modell ezt teszi.
Nézzük meg a "mi az asztal" kérdést. Kapsz rá valami ilyen választ: sík lap lábakkal.
Ez a válasz egy olyan összetett szerkezetet ír le, ami ismert, kevésbé összetett elemekre bontható. Akkor érthető a válasz, ha tudod mi a láb és mi a sík lap.
De mi van akkor, ha valami olyat kérdeznek, ami nem bontható egyszerűbb, ismert részekre? Pl. mi az elektromágneses hullám? Nem marad más, mint a tulajdonságainak a leírása. Hullámszerű, c-vel terjed, Lorentz invariáns, leírható a Maxwell egyenletekkel és így tovább. Ha többet akarsz tudni róla, jobban meg kell ismerned az egyenletek megoldásait, és az ebből következő tulajdonságait.
Ha ezt nem érzed megnyugtatónak, az sajnálatos - nincs más. Eben az irányban szerintem legfeljebb az lehet további fejlődés, ha még alapvetőbb matematikai jellegű fogalmakkal sikerül magyarázni, pl. azt, miért olyanok a tulajdonságai amilyenek. Szimmetriákkal vagy ki tudja mikkel.
Mikor fogjátok már fel végre, hogy az óra szépen ketyeg a bányában, és az ő járása nem fog megváltozni attól, hogy bárki bárhonnan nézegeti.
Az Einstein féle reletivitáselv a látszatot írja le, nem a valóságot.
De jó lenne, ha lenne egy fix pont a világmindenségben, de jó lenne, ha lenne egy abszolut tér és idő. Nem gondolod, hogy olyan húrokat pengetsz, amelyek már rég elszakadtak, erről szólt a fizika 2000 éves fejlődése.
Bármely koordinátarendszer egyenértékű a fizikai leírásmód számára, ugyanazok a törvényszerűségek állapíthatók meg és mindegyik egyformán valós, mindegyikben 2+3=5 ugyanaz. Miért nem fogadod el, hogy ha egy eseményt megfigyelsz, az a Te rendszeredből nézve valós esemény, egy másik rendszerből nézve neki szintén valós. Ez csak azt jelenti, hogy az események téridőbeli léte nem egy abszolut, fix értékekből, hanem csak rendszerfüggő lehet. Ez azt is jelenti, hogy egy eseményt nem vizsgálhatsz egy helyen és egy időben két rendszerből. Itt látom a tévedésed, hogy mindíg egy abszolut eseményetalonhoz viszonyítasz, amit fizikailag lehetetlen, egyhelyen és egyidőben ez a kettő nem létezhet.
Ugyanazt a mozgó és álló órát vagy rudakat nem tehedsz a rendszeredbe!
Alapvető ellentmondás van benne, tudniillik az árnyék oka a fény,mert fény nélkül nincs árnyék. Ha mégis lehagyná, akkor az ok okozat reláció felborulna itt, ami nyílvánvaló képtelenség.
Mit értesz azon, hogy a fény megy az éterben, meg hátszelet kap vagy szemből fúj. Hát nem az éter rezgését tekinted fénynek? Akkor nem fújhatja saját magát!
Vagy egyáltalán hogyan szakadnak le a Maxwell féle hullámok,
Tanulmányozd a Maxwell egyenletek megoldását gyorsuló töltés esetére. Sajnálom, ha mélyebb megértést akarsz, fel kell hagyni a egyszerűsített körülírásokkal, és át kell térni a matematikára.
hogyan lesz haladó hullám az állóhullámtérből?
A mező nem "állóhullámtér". Az állóhullám mint fogalom foglalt.
Nem vagyok filozófus alkat. Számomra a mező egy modell, se több se kevesebb. Semmi más nincs benne, csak azok a tulajdonságok, amiket a modell állít róla. Matematikai konstrukció. Kb annyi értelme van a "mi van benne" kérdésnek, mint hogy miből van az euklideszi sík.
Gyanítom, hogy a mező modelleket érted félre valahogy, de hogy hogyan, ahhoz pontosabban kellene a kérdést megfogalmaznod.
Az elektromágneses kölcsönhatás jelenlegi modellje a QED, és "kvantumos".
A gravitáció altrel modellje nem kvatumos, így értelemszerűen az elmélet szerint fellépő gravitációs hullámok sem kvantumosak.
A mező modellekben a töltéseknek van egy mezője, amely hat más töltésekre. A mező változása hullámszerű jelenség, amely c sebességgel terjed. Emiatt a töltésekre a másik töltések retardált pozíciójának megfelelő mező hat.
a gravitációs hullámra vannak már közvetett bizonyítékok, de tudomásom szerint a kvantált gravitációs hullámok (gravitonok) létét eddig elméletileg és gyakorlatilag sem sikerült bizonyítani
Az a kérdés ezzel kapcsolatban, hogy mit jelent itt az, hogy "megtörténnek". Én eddig úgy gondoltam, hogy mindkét megfigyelő, a távoli és az együttmozgó, egyenértékű. Egyenértékű a valóságosság szempontjából. Tehát, az, hogy a távoli nem látja a beesést, nem szerez róla tudomást, az azt jelenti, hogy számára nem is történik meg. Hiszen semmilyen hatást nem tapasztalhat, ami abból származna.
Ez valóban metafizikai kérdés, ahogy Te is írtad. Nekem az a véleményem, hogy a különböző megfigyelők nem egyenértékűek. Az, hogy az egyik nem látja az eseményt, nem jelenti azt, hogy számára (vagy egyesek szerint az ő idejében) nem is történik meg. Már csak azért sem, mert az utolsó mondatod nem biztos, hogy igaz. Szerintem senki nem állíthatja, hogy minden lehetséges hatást ismer. Azt állítani, hogy ha nem látja, akkor számára nem is történik meg, ugyanolyan, mintha azt állítanád, hogy ha a Holdon tartanának egy koncertet, akkor az a földi megfigyelő számára meg sem történne, mert a Holdról nem jut el a hang a Földre. De mi ugyebár tudjuk, hogy van rá mód, hogy a Földre is közvetítsék a koncertet...
Tisztán futási idő mérésre gondoltam, az sok embernek meggyőzőbb lenne, mint az interferencia vagy a doppler.Teszem azt valamilyen űrszonda adását vagy mozgó lézerrel küldött egyszeri jel érkezését mérték volna meg.
