Amig autóval jártunk vásárolni, mindig tele volt egy nagy kihúzós konyhaszekrény minden féle tartós élelmiszerrel. Aztán átálltam a gyalogos vásárlásra. Azóta rengeteg helyem lett a konyhában és mindig van otthon az amire éppen szükségem van. Régen viszont rengeteg minden volt, csak éppen az nem amire éppen gusztusom támadt.
Svájcban időnként felhívták kis füzetben a lakosokat, hogy tartsanak szükség készletet otthon.Mindig röhögtem, mert náluk pár száz éve nem volt háború de féltek. Mikor oda költöztem az első ilyen felhívást követve, megvettem az ajánlott konzerveket meg egyebeket, ami a következő költözésnél a szemétbe vándorolt. Volt jó nagy pincénk, ott raktároztuk a dolgokat, de én vihar sebesen elfelejtettem, hogy van ott bármi is. Aztán soha többet nem tettem eleget a felhívásoknak. Miután én háborús gyerek vagyok, olyan könnyen nem ijedezem ha netán egyszer baj lenne, akkor tudnám mit kell csinálni.
Nalunk a Papus az aki azt allitja, egy bontott csomag nem csomag - kell egy bontatlan is melle. Nem mindenbol... de egyetertek. Foleg akkor, ha tudom, hogy fogalmam sincs mikor megyek vasarolni. Szeretem, ha van itthon - de igyekszem nem tulzasba vinni.
Igazibol szeretnek leallni a nagy keszletekkel - illetve kevesebb mennyiseget fozni.
Meg altalaban, kisebb adagokat venni (pl fogkrem, sampon, etc..).
Megfogadtam, hogy ellenallok az ev vegeig legalabb mindenfele takaritoszer vasarlasnak... vannak dolgok amik ram romlottak. Pl ezust tisztito... nem gondoltam volna, hogy ilyen meg tud romlani!!! Folyadek, kis kosarkaban teszem bele az ezustot a folyadekba - es 10-12 mp utan kivenni, obliteni... hat nem tisztitotta, inkabb elsargitotta randan.
A suliban is selejteztunk... a hetvegen otthon is fogok, a takaritos szekrenyben.
A fuszerest mar atneztem. A kamranak kinevezett szekrenyt is.
A keretezesre varo fenykepeket is...
Nagy rendrakas van nalam mostanaban! Nem mert Karacsony - hanem mert a lelkem tele veluk :))
...amikor 2001-ben volt a 9/11 merénylet, pont akkor voltunk költözőfélben, és komoly lelki traumát jelentett, hogy ennivalót kell készleteznem (annyira megdöbbentő volt, hogy mindent elképzelhetőnek tartottam, még azt is, hogy itt Mo-on nagy baj lesz), első nagyobb költözésünk volt iszonyú macerával, és jelentős eltartható ennivaló-alapanyaggal (liszt, tészta, olaj, dobozos tej)
amúgyis készletező fajta vagyok, komoly kielégülést tud jelenteni, amikor feltöltöm a készleteket, és tudom, hogy akár hetekig nem is kell mennem boltba (persze, kell, mert mindig kimarad valami)
karácsony előtt néha már végletekig fokozom ezt, egyszer akartam venni pár dolgot a közeli tescoban december 20-21 környékén, és majdnem egy óráig sorban álltam a pénztárnál, akkor megfogadtam, hogy karácsony előtti 1-2 hétben kerülöm a boltokat...
(a készletezési lehetőség az egyik, amiért szeretek családi házban lakni...)
Lehet, hogy egesz eletemben rogeszmes voltam/vagyok? Mert miota haztartast vezetek - van itthon alapanyag boven, csak a romlandoakat kell surubben beszerezni.
Persze a tarolohely nagyon meghatarozza, mibol mennyit lehet itthon tartani.
Sutok kenyeret neha, no meg sutemenyeket, igy aztan a liszt felek alap dolog. 25 lb-s zsakokban lehet oket kapni - ami 11 kg, es van ket jo nagy muanyag kontenerem, ami legmentesen zar... igy aztan a kenyer liszt es az alatalanos liszt nem gond, mindig van itthon boven.
A melyhuto is tele van mindig hussal, zoldseggel, gyumolccsel - konnyu osszehozni ugy egy etelt, hogy nem kell boltba menni. Jo erzes...
Erre akkor szoktam ra mikor a gyerekek kicsik voltak, es a Papus hol volt hol nem volt, mint a meseben.
Ha volt... akkor egyutt mentunk nagy bevasarlasra - nem volt autonk, eppen eleg volt hazahozni kettonknek... igy aztan estenkent csak a friss elelmiszert kellett megvenni, azt meg konnyu volt akkor is ha a fiuk is velem voltak.
Tudom, nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de talán érdekes lehet. Tegnap a Travel csatornát néztem, az Amerika bizarr ételei című műsort, és már majdnem kikapcsoltam, amikor gyanúsan ismerős ételt láttam, éspedig lángost. Kiderült, hogy egy amerikai kisvárosban évente van magyar fesztivál, ahol összegyűlnek a második-harmadik generációs magyarok, és honi ételeket, táncot, éneket lehet látni, illetve kóstolni. Volt töltöttkáposzta, pacalpörkölt, csabai kolbász, paprikás csirke, kürtős kalács, palacsinta, (ez utóbbinak kevés figyelmet szenteltek), no meg az említett lángos.
Ha a riporter végigkóstolta a töltöttkáposztát, a pacalpörköltet, a csabai kolbászt, no meg a lángost, akkor nagyon jó gyomra van!
Alighanem 1958-ban történt, hogy a szüleim holmi adminisztrációs tévedés miatt egy hónapig nem kapták meg a fizetésüket. Egy velünk élő idős rokon nyugdíja volt az összes bevételünk. Ekkor derült ki, hogy anyu nem is teljesen rögeszmés, ő ugyanis akkor érezte magát jól, ha legalább 10 kiló liszt, ugyanannyi cukor, krumpli, öt kiló hagyma, és legkevesebb harminc tojás és három kiló zsír volt otthon, nem is beszélve a grízről, sóról, fokhagymáról, ilyesmiről. Ezért aztán inkább csak kenyeret, tejet, kevés felvágottat kellett venni, és meglepően sokféle ételt lehetett főzni és enni, a tojásos galuskától a krumplis pogácsáig. Igaz, húst keveset, de annyi baj legyen.
Simán megelőztünk egy évtizeddel néhányan, Boszorka lehet, hogy kettővel is.
Nekem is kemény emlékein vannak az 50-es 60-as évekről, a húsmentes hétköznapokról, a sorbanállásról a húsbolt előtt. A vidéki boltról, ahol valamikor a 60-as évek közepén lehetett először tejterméket (tejfölt, sajtot) kapni, a csodájára járt mindenki. Én sajttal életemben először a gimnázium menzáján találkoztam - ahhoz képest mindenféle fajtája ma a nagy kedvenc.
Mi szerencsések voltunk, vidéken volt baromfi. Tejet viszont nehéz volt szerezni, bár szinte minden háznál volt tehén, de keményen elő volt írva, hogy mennyit kell leadni a tejcsarnokban. Csak a gazda jóindulatán múlott, hogy napi másfél litert vehettünk a szomszédban - ami egy 8 fős családnak elég kevés volt.
Én a 60-as évek elején születtem és akkor már volt hús,igaz a tejet jegyre lehetett kapni.A vajjal nem volt soha gondunk,mert volt egy Tejcsárda nevezetű üzlet a közelünkben. :)
Fuserek, etelizesitok. Vegeta - amit a nosztalgias topikban olvastam, es izek, emlekek jottek fel.
Milyen nehez volt hozzajutni... es akinek volt, az mesterszakacs lett tole. Szomszedunk abbo csinalt huslevest, kifozott tesztat vagy grizgaluskat, es vegetabol csinalt levest...
Az Anyu is hasznalta, es en is eleg soakig... akkoriban meg nem aggodtam a so miatt, az etel szinezok es tartositok miatt.
Ma mar igen.
Szeretem a kesz fuszerkeverekeket - es csak a so nelkulieket vasarolom. Szeretem a szaritott fuszereket, keverve vagy sem. Kis mennyisegben, jo minosegut vasarolni nagyon jo - finom veluk fuszerezni.
Ezt a fajtat szoktam venni - illatuk, aromajuk nagyonjo, meg a petrezseleyem is, pedig azt nehez finoman eltenni szarazon, nekem nem igazan sikerult, fu izu lesz...
Ó, a 60-as évek második felében és a 70-esekben már volt hús bőven. Legalábbis mennyiségre, mert a fajtaválaszték elég szerény volt.
A tejtermékekkel több gond volt továbbra is, szivárgó csomagolások és hiányos hűtőlánc. A tejszín, amikor már volt, mindig lutrinak számított, hogy föl fog-e verődni vagy sem; a vajról pedig kb. húszéves koromig azt hittem, hogy az enyhén avas a normális íze, mert az itteni boltokban az összes olyan volt mindig. (És az "itten" nem a világ vége, Bp. II. és III!) Vidéken találkoztem először nagyjából frissel.
Kikerestem és igazából "Dada" a márkája. Ez a két jázmin elronthatatlan, nem kell annyira pontosan adagolni a vizet meg ügyelni a percekre, mint mondjuk egy basmatinál vagy a sztenderd karcagi rizsnél.
Elég változó bolttól függően, 750 körül lehet az átlag. De ázsiai boltokban található néha 5, sőt 10 kilós zacskó is olcsóbban.
A második legfinomabb szerintem egy vietnami jázmin, népviseletbe öltözött lánnyal a zacskón (itt nem "tesztelték"), az olcsóbb szokott lenni 100-150-nel.
Ez a rangsor teljesen komolytalan. A Riceland valójában egyáltalán nem finom rizs; a pandás pedig messze veri az összeset, amit már kóstoltam a mezőnyből. (Nagy többségét igen.)
Én ezekből szinte egyiket sem ismerem, egyedül a fehér elefántot, az a pennyben kapható rizs. Elég jó szerintem is, ha arra járok és rizst kell venni, ott veszem meg. Vennék jázmin rizst is néha, de csak méregdrágát látok, ritkán. Ehhez képest a tesztben a tízből legalább kettő jázmin.
