Monopólus hullámforrás az eleve longitudinális hullámokat tud csak gyártani, azt hiszem. Ha pl. létezne "gömbdob", az igen demokratikus hangszer lenne, mindenki ugyanúgy hallaná. :o)
Nem minden elektromágneses hullámforrás lesz egyszersmind gravitációs hullámforrás is.
Mert a tömegeknek nem bármiféle gyorsuló mozgása kelt gravitációs hullámokat. Nem keltenek pl. az olyan transzlációsan gyorsuló tömegpontok, mint az egyenes vezetőben mozgó töltések. És nem kelt egy pulzáló átmérőjű gömb alakú égitest se.
Mert monopólusos és dipólusos gravitációs hullámok egyszerűen nem keletkezhetnek, a legalacsonyabb gerjeszthető gravitációs hullámtípus quadrupólusos. Miközben dipólusos elektromágneses hullám kelthető, például egy ellenkező előjelű töltéspárból álló elektromos dipólus rezgő mozgásával, vagy a dipólus szimmetriatengelyére merőleges tengely körüli forgása által. Aztán például mágneses dipólus hasonló gyorsuló mozgásaival. De mivel ellenkező előjelű tömegek nem léteznek, tömegdipólust nem lehet előállítani, tömeg quadrupólust viszont igen, ilyen például a Föld-Hold rendszer, meg persze az egymás körül keringő csillagpárok, fekete lyuk párok, stb. Ezek tudtommal akkor keltenek gravitációs hullámokat, ha quadrupol momentumuk idő szerinti harmadik deriválja nem zérus. Így például, ha a fekete lyuk párok egymás körüli keringésének sugara csökken.
Egy hullám árnyékolása nem pusztán az energiájának elnyelése. Ahogy az elektromágneses hullámok energiájának egy része elnyelődik vastag szigetelőanyag rétegeken keresztülhaladva, a gravitációs hullámok energiájának egy része természetesen szintén elnyelődik, miközben nagyon hosszú utat tesznek meg galaxisokon keresztül. A hullámok által meggyúrt anyag belső súrlódása hővé alakítja.
Az EM hullámok árnyékolása vezető anyagból készült Faraday kalitka révén nem ilyen disszipatív elnyelésen alapszik, tehát nem arról szól, hogy a hullám energiája elnyelődik, pl. hővé alakul a fém doboz vékony falában. Hanem arról, hogy a vezetőben lévő szabad töltések a hullám hatására olyan mozgásokat végeznek, amelyek a doboz belsejében éppen olyan szekunder EM hullámokat keltenek, amelyek interferencia révén minden pontban éppen kioltják a primer hullámokat.
Ilyen interferencián alapuló árnyékolás a gravitációs hullámoknál nem létezik, alapvetően azért, mert a a GR hullámok tenzoriális jelenségek, míg az EM hullámok vektoriálisak. Pontosabban a GR hullám szimmetrikus négyestenzor mennyiség, az EM hullám pedig antiszimmetrikus négyestenzor mennyiség. (S ez utóbbit szokás két hármasvektorral, vagyis E és B mezővektorokkal is leírni.)
Engem az bosszantott fel, hogy azt képzelrem, képes megérteni vakamit.Próbáltam részletesen, minden félreértését türelmesen tisztázva elmagyarázoni neki egy végtelenül egyszerű példát.
Úgy tűnt, lassan megérti. De nem, bekattant nála a végtelen bigott ostobaság, és átment támadóba. Nehogy még a végén derengjen neki valami.
Rendben. Karantén. Viszont felvetődött egy kérdés: hogy tud nemárnyékolódni a gravitációs hullám? Hiszen megrezgeti a tömegeket, az pedig energiaelnyelés.
A relativitáselmélet lényegéhez tartozik, hogy a fénysebességet misztifikálja. Abszolút állandónak, sőt egyetemes állandónak állítja be, és túlléphetetlennek hiszi. Mindez téves. De az sem tisztázott, hogy miben terjed a fény, és az sem, hogy részecskékből, vagy hullámokból áll.
Ezért gyenge láncszem a jelenlegi fényelmélet.
A Szuperfizika szerint a fénysebességben nincs semmi különleges. Csupán az elektromágneses hullámok terjedési sebességét jelenti, amely nem állandó, főleg nem egyetemes állandó. És túlléphető, mint minden más sebesség.
A Szuperfizika fogja rendbe tenni a mai zavaros fényelméletet.
Az ő könyveit is olvastam, mert mindenből lehet tanulni.
Egyszer az egyik könyvét el is vesztettem, amelyet a csillagász könyvtárból kölcsönöztem, így kénytelen voltam megvenni, és visszaadni a könyvtárnak. De később előkerült.
Van egy gondolata, amellyel egyet tudok érteni. Azt írta, hogy a mai fizika leggyengébb láncszeme a fényelmélet.
Nekem pedig éppen az új fényelméletről szól az egyik könyvem. Az új Szuperfizikának a fényelmélet lesz az egyik erős láncszeme.
Igen. Ha a fény végtelen sebességű lenne, akkor fehér színű lenne az arany (ez a magyar címert is érintené, szilárd volna a higany (fémpénzek is készülnének belőle), nem létezne mágnesesség (bocs Kína, egy találmánnyal kevesebb, bocs Verne, "A tizenötéves kapitány" fő motívuma oda, bocs költöző madarak, bocs beat-korszak, bocs élet).
"A látványt látványnak fogadom el, aztán a többi adat felhasználásával következtetek a tényállásra. Utas esetében ugyanúgy, mint bakter esetében."
Ez lenne a helyes felfogás, de a relativitáselmélet éppen az ellenkezőjét csinálja, mert a látszatot fogadja el valóságnak. Mit mond a relativitás? Ha a vonaton ülő utas nem látja egyidejűnek a villámokat, akkor azok számára valóban nem egyidejűek. (hiba)
Holott csak arról van szó, hogy amíg a villámok fénye elér hozzá, addig ő elmozdul.
Miből keletkezik a különidejűség látszata?
A fény lassúságából, és az utas sebességéből.
Ha a fény végtelen sebességű lenne, akkor mindenki egyidejűnek látná a villámokat, és az egyidejűség relativitása fel sem merülne.
A koordináta-rendszereknek nincs szerepe. Az egyidejűség pedig nem relatív.
Tehát ismét - vagy még mindig - a vonatos példa. A látványt látványnak fogadom el, aztán a többi adat felhasználásával következtetek a tényállásra. Utas esetében ugyanúgy, mint bakter esetében.
