Itt van már a bodzaszezon, ideje gondoskodnod az egész éves szörpadagról. A házi készítésű változat sokkal finomabb és egészségesebb, hiszen adalékmentes! Recept elérhető az alábbi linken: https://goo.gl/I7zM5A
"A gyökérben és a termésben keserű észter-iridoid-glikozidok találhatók, köztük az ebulozid és az izoszferozid. Keserűanyagai miatt enyhén mérgező, nyers vagy éretlen terméseinek fogyasztása hányást, hasmenést, látászavarokat okozhat, haláleset is előfordult már."
Természetesen cukrot is teszek bele, ízlés szerint, de főleg arra tekintettel, hogy milyen lekvárhoz (mennyire édes, vagy savanyú) lekvárhoz fogom keverni, utólag.
Tartósítószert soha nem használok, befőttes üveg tetőt (újat) rakok rá és dunsztolom. Vigyázni kell, hogy ne túl forrón kerüljön bele a főtt lekvár, mert leveti, pontosabban meglazítja a tetejét, na ekkor a teteje megpenészedhet idővel.
Ezt nem lehet nyersen eltenni, de amit lehet nyersen készítem (főként a szörpöket).
A földibodzaszemeket villával leszedem (nem kis teljesítmény, a kezet megfesti ), majd mosás után előfőzöm (minimális vízze). Az így megpuhított szemeket egy erős turmixgéppel összedarálom (ha nincs jó a húsdaráló is, az még lehet hogy könnyebb is).
Majd ujra felteszem az összezúzott szemeket főzni, ami kb. málfél óra. Sokkal tovább kelllene, hogy kemény legyen, de egy nőismerősöm megmutatta, hogy lehet bármilyen híg lekvárből akát kőkeményet, gyorsan főzni (én férfi vagyok). Theát ha kemény lekvárt akarsz, akkor 2-3 merőkanálnyi mennyiséget nagyobb tűzön felforralsz( de ezt a tartalma bánja, de sokszor nem ez a cél).
Én a fabodza magját benne hagyom, mert ilyen macerás fűzés mellett lepaszírozni (egy erős, nagyon nagy szűrőkanállal szoktam) meghagyom télre, mivel akkor több az időm. A fabodzában nem célszerű benne hagyni, mert az nagyon nagy szemek így ehetetlen, de a földibodza szemek nagyon apró, de rengeteg, ezért mindig passzírozni kell. Egyedül a feketeribizliszemeket szoktam benne hagyni, mert úgyis finom és nem zavaró.
Én mindig télen passzírozom le a borzaglekvárt (addig is jobb, ha a lekvárban marad), de melegíteni nem szabad, mert a borzag lekvár újramelegítve borzalmas szagot áraszt (a csatornaszag hozzáképest franciaparfüm). Szóval én hígra szoktam főzni, mert midig keverem más lekvárral, ami sűrűbb és aminek harmonizál hozzá az íze. Sárgabarackkal vétek összekeverni, de feketeribizlivel is csodálatos (vagy ringlószilvával). Ezeket a lekvárokat külön-külön nem igen szeretem. Keverékbe pedig fenséges lehet.
Olvasgatom az írásaitokat, újabb recept után kutatva, ezért gondoltam én is megosztom veletek az én bevált módszerem.
Én így készítem a bodzaitalt.
Szokásos módon a nektárt kinyerem a virágokból. Ez az alap. Sok virágot használok majd ezt levet hígítom a mi ízlésünk szerint.
Cukor, (méz) vízben feloldva, majd ehhez öntöm a viszonylag tömény bodzalevet, citromlé, citromsav, egy citrom felkarikázva egy néhány szem eper feldarabolva (vagy több is) és egy nagy csokor menta. Én összetépkedem, hogy az aroma még jobban érződjön.
Legalább egy napot álljon a hűtőben, az ízek így remekül összeérnek.
Poharakba öntve, jégrúddal dekorálva fennséges ital a kánikulában.
Háromszor csináltam, igaz, kisebb mennyiségben. Citromsavat és citromot tettem bele, szalicilt nem, mert friss fogyasztásra szántam. Az utolsóból még van egy kevés, eperre locsolva is finom.
Miért? A citrom nem elég savanykás? Mivel nem szeretek pótlószereket használni, ezért gondoltam egyszerűen, hogy sok-sok-sok citromot raknék bele, hogy savanyú legyen.