Én drukkolok neked, hogy csak az időjárással legyen problémád. Tegnap kiderült, hogy nemzetközi forgalomban nem szállítanak bringás utánfutót, a kézipoggyász kategóriába meg még szétkapva sem fér bele a TW-Bentsem, 10 cm-rel kilóg. Plusz túranapokkal és a pihenőnapok elhagyásával ejtettem a bécsi raijetezést és a hazavonatozást Ljubljanából. Este pedig felfedeztem, hogy Kevin személyi igazolványa lejárt. Kis szerencsével a központi irodára megérkezhet péntekre az új vagy biztosra megyek, és gyorsított eljárásban igényelek neki útlevelet.
Szia Áfonya! Nincsenek még szlovén tervek, mert aug. 21-ig van lehetőség a Tátra tervemet megcsinálni. De ha továbbra is ilyen vacak lesz az idő arrafelé, akkor jön B tervnek Szlovénia.
Szia, Józsi! Örülök, hogy tetszettek. Ha nem titok, szívesen olvasom szlovén terveid. Az Alpok miatt nekem vannak kétségeim, mi vár arra minket. A Tátra és Kelet-Szlovákia nálam együtt vannak tervben. Idén mégis kimaradnak. Kicsit erősebben hív Bosznia és Montenegró október elején.
Remélem sikerül a srácokkal a tervezett út. Jó programnak tűnik. És a srácoknak örök élmény, majd meglátod nagypapa korodban.
(Még én is kedvet kaptam egy szlovéniai programhoz. Eredeti tervemet, a Tátrát konkrétan szétmosta az eső... Alig maradt belőle valami. Talán délen jobbak az időjárási viszonyok.)
Teljesen egyetértek a szempontokkal és én sem kötelező érvénnyel írnám. De talán senkinek nem haszontalan a bemelegítés és lazítás. Aki meg térd körüli problémákkal küzd, annak erősebben ajánlott. Szóval tanács és mindenki maga sikerének (térdének) kovácsa...
Mivel élményekkel és videóanyaggal is jól el vagyok látva, már kettő rövidkém áll versenyben. Az első Korzikáról, a második a Dolomitokról szól. Ezt Kirunak ajánlom nagy tisztelettel. Bődületes szerencsémre a mínuszozók nem tudnak olyat nyomni oda. :P Nem túl aktív a megtekintők köre, de tetszésnyilvánításban előkelő helyen van a Korzikám: nyolcadik a 190 film között.
Sanszos, hogy egy harmadikat is vágok, témája Szardínia lehet.
Csaknem összeállt a nagy terv, melyben adta magát, hogy a tanácsodat is megfogadjam. Véglegesítem is, mert vonatjegyeket kell már venni. Elsején Bécsig vonatozunk, várost nézünk csomagosan, majd másnap elindulunk a Duna mentén. Linztől Salzkammergut, Wolfgangsee és Salzburg felé térünk le, majd jön a milleniumi vasútvonal, melyet Tarvisio-ig járunk be. Ha lesz rá motiváció, a Mangartra is felkapaszkodunk, de biztosan Bovecben fejezzük be az egyik napot. Onnan jöhet Bohinj, a Savica vízesése és Bled. Lesz egy tartalék napunk. Ha ez még akkor meglesz, pihenünk vagy útba ejtjük Szlovénia mértani közepét. Ami biztos, hogy 12-én 0:15-kor indul a vonatunk Ljubljanából Pest felé. Az általad ajánlott szakasz terve nálam: https://www.komoot.com/tour/39324649
Ahogy írtam: alacsony fokozat (pörgetősebb), kisebb sebesség, kezdetben rövidebb és sík utak. Az achillest megterhelheti az emelkedő, a térdet meg a túl magas (erőlködős) fokozat. Óvatosan lehet növelni a távot és az emelkedést, és figyelni a test jelzéseire.
üdv! Sajnos egy sport sérülés miatt (achiles szakadás) fel kell hagynom bizonyos sportokkal és arra gondoltam mivel szeretek utazni, kirándulni ezért áttérek a túrakerékpározásra. Keresgéltem ebbe a témába forumokat és ide jutottam. De mit ad isten pont az utolsó hozzászólások eü problémákat forszirozott, Szeretném megkérdezni tapasztalt túrakerékpározók véleményét. Egy achiLles sérüléssel két térdműtéttel (keresztszalag) hogyan lehet elkezdeni. Hozzáteszem teljesen az alapoktól. Köszi a válaszokat :)
Szerintem ez elég egyedi probléma, mástól még nem hallottam. Én is már 16 éve nyomom az ipart különböző túratársakkal pedig. Nyilván függ attól is, hogy az év többi részében milyen hosszúakat megy az ember, mit sportol egyébként, milyen áttételt használ, mik a genetikai adottságai stb. Ezen a túrán én is éreztem párszor, hogy este nyújtani kéne, kb. egyszer eszembe is jutott, amikor leszálltam, de bemelegítésre sose volt szükség, hiszen ez nem intenzív sporttevékenység, a lassú tekerés egyben bemelegítés is. A második héten olykor már izomlázam volt hosszabb pihenők utáni induláskor egy pár percig, de a térdemnek meg se kottyant. Ha ilyen problémád van, inkább a lassabb első kilométerek és az alacsonyabb fokozat segíthetnek, de nem hiszem, hogy általános érvénnyel elő kéne írni a bemelegítést. Annak az intenzív mozgásoknál van jelentősége.
Gratulálok. Legfőképp azért, mert reálisan látod saját magad és ezt fel is mered vállalni. Nincs olyan biciklis, akinek minden sikerül. Én is több túrát adtam már fel és ilyenkor megtanulja az ember, hogy az elengedés komoly tudomány... Talán ez a hasonló utak a tanulsága és ez szerintem mindennél többet ér.
Nagyon jól esett olvasni, hogy hiányzott a kislányod és a családod. Egy-egy hasonló túrán szembesülhetünk saját korlátainkkal. Az emberek döntő része idáig el sem jut. Szóval újból csak gratulálok...
Egy tanács, nem csak feltétlen neked, mert talán más is olvassa e sorokat.
Komoly bemelegítés nélkül a túrabicikli felülni tilos.Ez ugyanis egyenlő a térdgyilkossággal, mert itt nem arról van szó, hogy átugrom a postára. (Különösen a hátsó ín nyújtása elengedhetetlen, ami helyén tartja a térkalácsot és csökkenti a kopás mértékét. Ugyanígy fontos az esti lazítás....) Saját káromon beszélek, mert én már félig kicsináltam a térdem. Utólag könnyű okosnak lenni....
Ha megnyugtat a tudat, akkor én sem tekertem ki. Emelt fővel toltam a masinát, volt hogy kilométereken át. 10% felett már nem nekem való az élet... XD Valószínű, hogy ettől durrant be az achillesem, ami nagyban hozzájárult a kudarcomhoz. De mindegy is lett volna, lévén ha nem ez, akkor a térdem adta volna be az unalmast. 3. napja itthon tespedek, járni még csak-csak tudok már, ellenben 3%-os emelkedőn (bolt - otthon úton) még mindig -szó szerint - fájdalmas tekerni.
Köszönet a gyors válaszért! Bledbe azért mennénk ugyanott vissza, mert azt terveztem, hogy a csomagokat a sátorban hagyva csillagtúrázunk aznap. Utána hazafelé vesszük az irányt. Ebben az esetben azért még meglesem, amit ajánlottál helyette, mert én sem szeretek oda-vissza menni egy úton. Kempingben, sátorban terveztem a szállásokat, de egy-egy vendégszoba sem kizárt rossz idő és energiahiány esetén, ha kihagyhatatlan az ára. Volt ilyenben részem egy éve éppen Szlovéniában.
Jesenice és Bled közötti szakaszt én Kocna felé tettem meg, mert arra megy a kijelölt D2-es kerékpárút, ami egybként inkább csak kijelölt útvonal lévén, hogy kerékpárút az nincs. Bled és Ribcev Laz között az általad kijelölt útvonal kegyetlen forgalmas bár tagadhatatlanul gyönyörű. A Bohinjski-tótól Kranjba miért mentek vissza Bledbe? Zgornja Sorica gyönyörű, ráadásul a Sorica Plalina sem vészes az északi oldalról. Az általam említett 16%-os részt, ez esetben lejtésben kapnátok meg.
Én megoldom a hiányukat: jönnek velem a büdös kölkök is. ;)
Ne bánkódj! Valamiért így kellett lennie. Sajnos nem minden linked nyílik meg, pedig minden érdekel úgy is, hogy nem először megyek a környékre. Márpedig már egy hónap sincs idei közös kalandunkig a két kamasszal. Egy nagy C betűt terveztem magunknak:
Még agyalok, hogy Tarvisio felé kerüljünk-e vagy tökösen mászunk Villach után. Tarvisio felé két éve megvolt, így most másznék inkább. Bad Gasteinben természetesen vonatra szállunk és alagúton megyünk át. Ha van észrevételed az általad is érintett részekről, örömmel olvasom.
Jómagam is hazaértem. Kicsit csalódottan, kicsit megtörve, kicsit fáradtan. Az útvonal kb. felét sikerült a tervek szerint megvalósítani. Ugyan a változtatás után is egy szemet gyönyörködtető útban volt részem, de mégsem a Vrsic és mégsem az Isonzó történelmileg meghatározó útjai és települései lettek elérve. :(
Le is kellett vonnom a magam következtetéseit. A legfontosabb, hogy nem minden a fejben dől el! Próbáltam készülni itthon, de kevésnek bizonyult. 6 nap lett volna, de a 3. után már teljesen át kellett terveznem, mivel az is kérdésessé vált, hogy haza tudok-e jönni önerőből. Az egész út megviselt, mivel még sosem voltam ennyi időt el otthonról, mióta családom lett, így az ő hiányuk is komolyan befolyásolta a gondolkodásomat. Gyakorlatilag ki kell mondanom, hogy honvágyam volt a kislányommal történt telefonos beszélgetéstől, de még mindig hajtott valami. A harmadik nap estéjére viszont megpecsételődött az út sorsa. A térdeim egy kicsit kevésbé, a bal Achilles-ínam viszont teljesen beadta a kulcsot. A második napra eső, Podblica és Drazgose között egy, az én figyelmetlenségem miatt korábban észre nem vett 15-20% közötti szerpentin, majd a Bohinjsko Sedlo 15-18%-ai eldöntötték a továbbiakat. Alapból nem zavartattam magam. Gondoltam majd pihenésképpen tolom egy kicsit a gépet. Mondhatjuk, hogy túltoltam... :S
Eddig is megemeltem a kalapom azok előtt, akik megpakolva képesek felkapaszkodni 1500-2000m-es magasságokba, ezek után még inkább emberfelettinek érzem ezt a teljesítményt.
Nekem így is nagy élmény volt és felejthetetlen. Életemben először merészkedtem 1000m fölé és egyből 4 ilyen utat a hátam mögött tudhatok. Teljesen más szemmel nézek ezek után a hegyekre, amelyek korábban, az autó szélvédőjén, vagy monitoron át nem érintettek meg.
Ha már bringavideós premier-nap van,én is beszállnék egy darabbal:
A Verdon-szurdok, vagy ahogy emlegetni szokták az „Európai Grand Canyon” földrészünk talán egyik legütősebb természeti látványossága,de bejárása bringás szempontból is kihívás.
Tavaly, a Francia-Alpokban készült útifilmünk következő epizódját fogadjátok szeretettel:
Route des Cretes:/D23/:La Palud sur Verdon--Bau Beni-Chalet de la Maline- Ravine de Charencon du Verdon (1.320 m) -Belvedere d'Escales-Belvedere de la Carelle-Auberge Des Cretes-Camping la Grand Canyon
Persze, azért hetente kétszer-háromszor megyek ötven alatti távokat, ez bőven elég egy-egy alkalmi száz körüli túrához, de kétszáz fölöttihez már nem akarok edzeni.
Igen, a bringa tünt fel aztán néztem, hogy bicajos is ismerős valahonnan. :-) De elég rossz az arc (név és egyéb) memóriám, így nem voltam biztos a dolgomban.
Ha ezt a bicajt láttad, akkor én voltam. Akörül mentem a Nyugatiból Csillaghegyre.