Köszönöm szépen a segítséget! Jófogásra még nem tettem. Életemben nem használtam ezt az alkalmazást, ám több problémám is van vele. Egyrészt gondolom leszedik a sápot a hirdetésért, értékesítésért, másrészt újoncként lehet, hogy nem bíznának bennem a vásárlók, harmadrészt pedig kérdéses, hogy ott keresné-e valaki a Gilmour koncertre a jegyet. Sőt, ebben a pillanatban néztem meg, hogy 1 hónapos eredménytelen hirdetés is van a Jófogáson erre a koncertre. Elég elkeserítő. Sajnos, a helyszíni értékesítésben sem hiszek, miután nem tudtam eladni a stadion előtt hétfőn az egyik feleslegessé vált, ITA-BEL meccsre szóló belépőmet Lyonban. 1999-ben más volt a helyzet, a budapesti Mike Oldfield koncert előtt eladtuk egy ázsiainak a jegyet, aki "jegyet keresek" táblával állt. Az a gond, hogy a maffia rátelepedett a jegyértékesítésre, és agresszív módon lecsap a néhány jegyigénylőre az utolsó pillanatban, esély sincs velük versenyezni, én pedig nem vagyok egy piaci árus típus.
Eladó névértéken 1 db jegy David Gilmour 2016. június 28-i bécsi koncertjére. A belépő ára 135,60 euró /kb. 43 000 Ft/, és a B5 blokk, 9. sor. 4. helyre szól.
Sajnos én csak kettő RW koncerten voltam, és egy Aussie Floyd-on, ... a Brit Floyd-ra is szerettem volna elmenni mivel youtubon "követem" őket, de úgy adódott hogy nem tudtam elmenni, így marad továbbra is a youtube :(
Sziasztok! Lehet valakinek érdekes lehet: eladóvá vált 2 db jegy a vasárnapi Brit Floyd koncertre a 117-es szektorba. A jegy ára 13.000 Ft (eredeti ár 17.900 Ft). Ide írj: jegyek1979@freemail.hu
Igen, én is az egyéb, megerősítő infókat hiányolom. Megnéztem én is azt a honlapot.
(Bár a tavalyi MűPa-s szimfonikus EAST koncertről is már jóval hamarabb lehetett tudni, mint ahogy a rendező helyszín, vagyis a MűPa honlapjára fölkerült volna és árulni kezdték volna a jegyeket.)
Szóval, én még reménykedem, hogy hátha csak valamilyen háttéregyeztetés hiányzik még és hamarosan elkezdődik a jegyárusítás :o)
Jó lenne tudni, hogy ez az információ vajon honnan származik, mert ez viszont konkrétnak tűnik ezzel a pár nappal ezelőtti, március 28-ai dátummal, mert ezek szerint Waters is rábólintott a dologra:
"However, on March 28th, Mark Fenwick, Roger Waters' Manager, confirmed to REG that on August 11th"
The thought that Pink Floyd would ever reunite was only always but a dream. It would happen only when hell froze over or pigs flew! Well surprise surprise... get out your overcoats and watch out for falling pig droppings! On Friday March 27th 2015, the news flashed around the world, that Pink Floyd were to reunite for the Tuesday August 11th 2015, Izmir concert. Because these rumors have proliferated on the Internet and in the media consistently for the past 15 years, many like myself, were quite skeptical. However, on March 28th, Mark Fenwick, Roger Waters' Manager, confirmed to REG that on August 11th, in less than 5 months time, Roger Waters would indeed join Pink Floyd band members Dave Gilmour and Nick Mason to perform benefit concert in Izmir Arena thanks to Turkish non-profit organization ProgTurk, led by Gökhan Reçel and Swedish organizator Mikael Akerfeldt.
A Mother jár sokat a fejemben mostanában, aminek a ritmusvilága/ütemjelzése külön megérne egy tűnődést, nem tudom jár-e itt szakembere a témának - találtam róla anyagokat, de néha mintha picit csavartabb lenne a koncertváltozat: 4/4-nek kéne lennie az indító akkordoknak, amit a későbbi részeknél a belépő dob igazol is, de a 3/4-3/4-2/4 nekem jobban számolható, természetesebb.
Még egy, a kerettel kapcsolatban kihagytam az előzőből az egész darabot keretbe fogó dalt (Outside The Wall), ami a lemez végén egy vágással szakad félbe - ugyanez a vágás (ugyanez a dallam) indítja a legelső oldalt, így egy nagyon finom keretbe foglalva az egész darabot.
A belső kisebb kereteken túl tehát ez a keret is nagyon jellemző a Pink Floydra, hiszem úgy minimum '72 óta minden nagyobb lélegzetű munkájuk keretes: Echoes, Dark Side, Animals, Wish You Were Here...
A múltkori felvetés nyomán az elmúlt hetet a Wall szerkezetén tűnődve töltöttem – izgalmas menet volt, köszönöm a felvetést, még ha egetrengető újdonság nyilván nem került most elő, s sajnos annyira sokat nem volt időm hallgatni ahogy szerettem volna.
Induljunk a nagy szerkezetből: a darab összegzése tulajdonképpen a zárás, a Trial: itt felvonulnak a darab addigi szereplői, a zenei összefoglalást az egész darabon átívelő, így a darab fő-motívumának is tekinthető dallam kíséri – jobbára vészjóslóan, mélyen. Ez az az bizonyos „we don’t need no” dallam (zeneileg vagy kottázva nem tudom körülírni). A bíró megjelenésekor bukkan fel – mivel a zárásnál, a konklúziónál vagyunk, csak az eredeti felbukkanás (Another Brick..) „gyöke” marad meg, a „we don’t need no” repetíciója, fél-mondata, monoton, fenyegető, lemondó gesztusa.
Ennél nagyobb kör a darab valós idejű történése – az utolsó negyed, azaz az In The Flesh utáni rész – az ezelőtti visszatekintés, de erről később, de itt is meg kell említeni hoyg a speciális szerkezet miatt itt másodszor jelenik meg a nyitó In The Flesh? dal, majdnem egy-az-egyben, de sokkal nyersebben, erőszakosabban. A dolog mindenesetre egy nagyon erős dramaturgiai visszakötés, aminek a kapcsolati rendszerét, azonosságát ÉS változását a zenei eszközök teszik egyértelművé és megéthetővé. Finom visszautalás a Show Must Go On-ban az „Oooh Ma, Ooh Pa” a Mother szövegére (és zenéjére): „Ooh, Mother should I build a wall?” – a második felbukanás nem csak zenei válasz, de egyértelművé teszi hogy a mondat befejeződött: a fal nem csak felépült, de el is hozott minden várható és nem várt hatását, hozadékát.
Visszatérő motívum még az „Is There Anybody Out There” (az eredeti dalban, a Bring the Boys Back Home végén és a Comfortably Numb-ban, mint variáció). És persze hogy visszatérő az Another Brick 1-2-3., a zene itt is egyre könyörtelenebb, zárazabb, szikárabb.
A következő nagy egység a darab felezése: a fal felépülése előtti és az azutáni világ – ezt a két lemez egyértelműen jelzi, de a zene is: szép összegzés – a koncerten jön ki szépen, ahol erre a színpadépítés időigényessége miatt is szükség van –, a Last Few Brick: összefoglalja tulajdonképpen a teljes első rész zenei történéseit: a Happiest Days-től a Young Lust-on át a What Shall We Do Now-ig (stb).
És ha már kapcsolatok: kicsit tudatosabban ránézva a dalokra izgalmas felfedezés volt, hogy az egyik legjellemzőbb mondentum a dalok nyitottsága. A hagyományos dalszerkezet – versszak-refrén-versszak-refrén-szóló-refrén-refrén – a visszatérések, a kerekség miatt zártnak mondható (jelöljük mondjuk így, némileg rövidítve: V – R – V – S – R/V).
A meglepő az, hogy a Wall-ban ez a szerkezet szinte soha nem fordul elő. Ahol megjelenik, az a Mother (V – R – S – V – R), a dolog érdekessége a legutolsó sor, ami mintha egy elkezdett újabb versszak lenne, de csak egy sor marad belőle (Mother did it need to be so high?), ráadásul kérdés, és mint egyedüli, „magányos” sor, mint elkezdett és a levegőben (magára, nyitva) hagyott zenei gondolat meglehetős jeges ürességgel vetíti előre a darab további történéseit. (A dolog nyitottságát, a biztosnak tűnő szerkezetből való kibillentést segíti a hallatlanul finom játék az ütemekkel: az alapvetően 4/4-es darab minden első sora 5/4-ben van (!), a refrén pedig 3/4-ben. Mondják hogy ez külön nehézséget okozott Masonnak, így a stúdióban nem is ő, hanem Jeff Porcaro játszotta fel).
Teljesen hagyományosan jelenik meg ez a szerkezet a Young Lust-ban – nagyon helyénvaló módon, hisz a szám a rock’n’roll életformáról szól, mi mutatná ezt meg jobban ha nem egy ennek a világnak a típus-szerkezete.
Ide sorolható talán még a Hey You, de ennek a képletét le se tudom írni, mert a refrén (amit a cím is megerősít) talán a folyton ismétlődő első sor lehet – meglehetősen szokatlan építkezés. A harmadik versszak eltérő, de nem refrén, inkább az eddigiek más oldalról való megvilágítása – a szerkezet végül is ilyesmi lehetne: (r)V - (r)V – V* – S - (r)V.
Hagyományos(abb) szerkezetű még az egyik kulcsdal, a Comfortably Numb, azért pici szerkezeti játékokkal itt is: a NAGY szólót megelőzi, előkészíti egy kisebb, így válhat a záró (hosszú) szóló a dalon belüli szerepén túlnövő, a darab egészében kulcsszerephez jutó zenei elem – fontos hogy nincs záró refrén vagy versszak-ismétlés, a dolog így nem válik befejezetté, zárt szerkezetűvé (lásd lentebb).
A többi dal már egész más szerkezetű: a fenti zárt formához képest szinte kivétel nélkül nyitott, ahol az első motívumot (versszakot) variálja vagy módosítja a második, amit esetleg egy instrumentális rész folytat (vagy az előzi meg, nyitja az egészet). A lényeg a nyitáson, a szerkezet nyitottságán van, s így a kapcsolódáson a következő darabhoz. Ez persze azoknál a számoknál a legegyértelműbb ahogy az egyik valójában a másik felvezetése: Another 1. >> Happiest >> Another 2., aztán „kapocs-szám” a Bring The Boys Back Home, az Is There Anybody Out There?, a Stop! is. A kapcsolódásokat, a „dalfüzérek” jelentőségét húzza alá páldául, hogy Waters rendszerint az 5 első szám elhangzása után, a Mother előtt üdvözli a közönséget.
Még a szerkezetről: újabb meglepő felfedezés, hogy a lemezen alig van szóló, talán kimondható, hogy a „tipikus Wall-számban” nincs szóló. Amiben van: Another Brick 2. (koncert), Mother, Young Lust, Hey You, Confortably Numb, Run Like Hell. Mindössze hat számban a 26-ból… ami még ha 10 lenne, akkor sem érné el a számok felét...
Izgalmas album, izgalmas mikro- és nagy-szerkezetekkel – talán ez is az oka hogy nem szűnik meg érdekes és izgalmas lenni ennyi idő múlva sem.
nem "vádolok", hé, beszélgetünk :-) A dalszerkezetről: a Te állításod indította ezt a szálat (a Fal dalainak szerkezete), SZERINTEM itt volna érdemes indokolni, nem nemem az ellenkezőjét - különösen akkor amikor csak a dalszövegre ránézve már csak vizuálisan befogadba is egyértelmű, hogy NEM az a dalok szerkezete amit te mondasz... De szívesen elidőzök egy-egy nekem kedves számnál, ha gondolod.
"Vedres-elemzés - elolvastad?" - hm, nyilván ironikus a kérdés: történetesen ott voltam, mi vettük fel, írtuk le, s én magam tettem fel a saját honlapomra, azt linkelted be. :-) Nem gondolom ugyanakkor hogy egy B témáról szóló elemzés (vagy az említett ellenpéldáid) BÁRMIT is mondana egy A témáról szóló beszélgetésben (azaz: a Pink Floyd dalok szerkezetéről). Tényleg nem értem.
"Wall tételeinek szerkezete zeneileg nem több..." - erre válaszoltam fentebb, s most kérek segítséget: mondj csak 3 dalt amire ez igaz...
Elég fura, hogy te vádolsz azzal, amit magad követsz el. "Természetesen nem" - ez aztán vastag, kifejtős érvelés. A hozzá fűzött pár mondatos magyarázat meg valami általános duma az együttes pályafutásának nagyszerűségéről, ami persze igaz lehet (az is), de zenei elemzésnek igencsak vékonyka.
Én tettem állításom mellé érveket: 1. egy szemléltető példát (Vedres-elemzés - elolvastad?), és annak alapján érveltem, hogy a PF hogy is áll a komolyabb formaépítkezéssel. 2. Hogy még világosabb legyen, mit gondolok, ellenpéldákat is írtam.
8429: Sajnálom, ha most sem érted, de akkori állításom attól még igaz: a Wall tételeinek szerkezete zeneileg nem több, mint versszakok és refrének sora. Témavisszatérések alig vannak, semmi nagyforma, esetleg keret. Még egyszer mondom: zeneileg, nem szövegileg.
„De bizony.” – hm, milyen érdekes lett volna beszélgetni, de azért egy ilyen rövid kijelentésnek bármi érvelés vagy kifejtés nélkül nyilván nemigen van súlya :-). „Nem árt a tényekkel tisztában lenni” – írod aztán, de az érvelés-indoklás itt is hiányzik, ahogy jópár hónappal ezelőtt is ott akadt el a diskurzusunk, mikor kijelentetted hogy a Fal dalai nem többek mint a hagyományos versszak-refrén-versszak-refrén-szóló-refrén-refrén szerkezet (miközben talán ha egy (!) ilyen dal van a lemezen ;-) ). A 8429-es hozzászólásodban.
Mindezt önzésből írom :-), mert szeretek beszélgetni, szeretem megismerni másik véleményét – most ez nem sikerült.
