Szó esik benne a swiss made mai jelentőségéről is.
Hogy érthető legyen, ma az a swiss made felirat használatának feltétele, hogy az óra legalább 60%-ban svájci gyártású legyen. De ez egy nagyon nehezen megfogható "gumiszabály", hiszen a svájciak a saját hozzáadott alkatrész és/vagy munka értékét tetszés szerint árazzák be.
Laikusként egyre nagyobb erővel szippant magába a mechanikus órák világa. Elég sokat olvastam vissza ebben a fórumban is és minél több információt gyűjtök, annál több kérdőjel felvillan a fejemben.
Egyik ezek közül a swiss made jelentősége, amit érintettetek ti is korábban. Azt tudjuk hogy milyen kritériumai vannak annak, hogy szerepelhessen ez a felirat a számlapon.
Kérdésem hogy ha a belépő (500-1000 eurós) mechanikus órákat nézzük(elsősorban a microbrandeket), akkor mekkora jelentősége van egy adott óra kivitelezési minősége, hosszú távú megbízhatósága szempontjából hogy van e swiss made felirat vagy sem. Microbrandeknél általában nincs vagy nagyon limitált az üzletben való személyes ismerkedés lehetősége a termékkel. Egy nem swiss made microbrand óra online vásárlása sokkal nagyobb lutri? Vagy megfordítva egy swiss made microbrand óra mindenképpen kell hozzon egy átlagtól magasabb szintű minőséget az árkategóriájában?
Nem jól érzed, nincs pfujolás-köpködés. A gond ott van, hogy a mostani svájci óraiparban furcsa és nem igazán helyeselhető tendenciák is helyet kaptak - röviden arról van szó, hogy olyan megoldásokat, konstrukciókat, anyagválasztásokat is lehet találni szép számmal, amelyekkel önmagukban ugyan nem volna semmi baj, de csak akkor nem, ha filléres, eldobható, hétköznapi órákról volna szó.
Tsaby sporttárs tett be képeket arról a jó kis műanyag szerkezetről - nomármost a maga kategóriájában és annyi pénzért, amennyiért azt ott mérték, azzal nem volt semmi baj. Ha valaki esetleg abban a tévhitben volt egy ilyen órával, hogy valami tartós és javítható órát vett - hát legfeljebb csalódott benne, de igazándiból be nem csapták, le nem húzták - hiszen az óra nem került sokba, pontosan azt ígérte, amit nyújtott is - egy 3-5-6 éves hordhatóságot és élettartamot, ez alatt megbízható működést, általában 1-2 hamburger áráért (akkoriban legalábbis nyugaton ennyibe kerültek ezek).
A baj ott van, hogy több százezres, komoly márkaneveken forgalmazott órákba bújtatott szerkezetekben is most visszaköszönnek esetenként (nem általános, konkrét esetekről van csak értelme beszélni) ilyenek, ami viszont tényleg nincs rendben.
Vannak olyan helyek egy óraszerkezetben is, ahol a műanyag nem feltétlenül jelent minőségi visszalépést. Egy tokbetétnek nem elegáns, de ha jó minőségű és jól kidolgozott, kb: örök életű lesz. Vannak szerkezeti-tartó elemek, ahol szintén nincs velük baj - de pont a gátszerkezet, az nem egy ilyen pont. Egy plasztik gátkerék-horgony páros egészen bizonyosan nem lesz "örök életű" (folyamatos üzem mellett jó esetben van 10-15 év benne), viszont utána totálisan javíthatatlan, semmit sem lehet vele kezdeni - vagy van gyári új pótalkatrész, vagy az óra menthetetlen. És nagyon, de nagyon minimális pénzügyi megtakarítást jelent ez tömeggyártás esetén (konkrétan szerintem pár száz, maximum ezer forintos nagyságrendet, több százezres belépő árú óráknál), míg egy klasszikus köves horgony és egy megfelelően köszörült acél gátkerék normálisan karbantartva túlzás nélkül "örök élet", akár több száz év múlva is üzemképes lehet.
Úgy érzem, jogos kifogásolni ezeket az "innovációkat", ahogy az elvileg jó ötletet jelentő, elvileg tartós, de a gyakorlatban meg eddig nem nagyon ismert töréses hibákat tömegesen produkáló, és szintén totálisan javíthatatlan monolit szilícium alkatrészeket is.
Hogy mások miért nem szeretik az az ő dolguk, csak azt tudom leírni, hogy nekem miért nem tetszik.
És azért nem tetszik, mert az eredeti 2824-ből csináltak egy csökkentett féllengészámú werket három verzióban, ami a műanyagos, a hagyományos gátszerkezetes, meg a szilícium rugós. Ebből még a legjobb a hagyományos, a műanyagost nem kell magyarázni, a szilíciumos rugót meg nem lehet két csipesszel kiegyengetni, ha baja esik. Ezen felül elmarad a hajszálrugókulcs, így a billegő küllőiben lévő két kis csavarral kell állítani a járáseltérést. Ami megint csak nem tetszik, mert nekem pl. a finomszabályzó sokkal jobban bejön, könnyebb kezelni. Úgy összességében meg az a bajom az egésszel, hogy a mechanikus óra egy kiforrott tartós valami volt, amíg el nem kezdtek ilyen okosságokat beleinnoválni. Úgyhogy a nagy ellenszenv az azért van, mert egyrészt sikerült valamit hitványabbá tenni, másrészt meg bizonyos kiviteleket javíthatatlanná is tenni. És ettől kellene egyik csodálatból a másikba esni, hogy Pówermatic.
Épp ezért nem lehetett soha szinkronba hozni a kettőt, mert a mechanikus rész vagy nagyon sietett, vagy nagyon késett az egyszerű, de konstrukciójából adódóan jóval pontosabb kvarc résznél.
Ugyanis a gátszerkezet az óramű "lelke", így ha a GLOCK zárszerkezete és az elsütő mechanizmus készülne full műanyagból, akkor lenne párhuzamban a két történet.
A néplélekben is kereshető az idegenkedés, hiszen pl. a "műanyag kaják" és más hasonló, a műanyaggal kapcsolatos fogalmak az alacsony minőséget testesítik meg.
De lehet ez egy konkrétan órákhoz kapcsolódó évtizedes rossz tapasztalat.
Ugyanis a műanyag gátszerkezet már cirka 40 éve megjelent kicsiny hazánkban is :o)
A '80-as évek második felében tele voltak a piacok és boltok is CITIZEN stílusú ANA-DIGI csodákkal, melyeket Hong Kong ontott magából fillérekért.
Ezeknek az analóg része egy mechanikus werk volt műanyag gátszerkezettel, sőt a billegő csapágyazása is műanyag volt.
Olcsó, pontatlan és gyakorlatilag javíthatatlan jószágok voltak.
Az órások messze elküldtek bárkit aki javíttatni akarta, így sokakban megmaradt a negatív emlék.
Miért ez nagy köpködés, fújolás, ellenszenv, sőt, már szinte gyűlölet a P80 -al szemben?
Olvastam, videóztam, beszélgettem a témáról, de NEKEM, ez kissé olyan, mint fegyveres vonalon anno a Glock pisztolyok kapcsán volt. Amikor a cég behozta a műanyagtokos fegyvereit, majd mindenki bóvli vacaknak, eldobható játéknak, sőt, egyenesen ön és közveszélyesnek tartotta őket, mondván a műanyag túl gyenge fegyverhez. (Manapság meg minden gyártó másolja őket.)
nekem is a Fortis Bicompaxomban másfél év után gariban cserélni kellett az SW-510-et.
(mondjuk a gyár rohadtul titkolja, hogy egyáltalán az van benne, a hátlap is tömör fém, a weboldalukon se írják... csak a csere után, a munkalapról lett egyértelmű.)
Igen, az hétszentség, hogy egy ilyen lapos kis tok minimális erőfeszítéssel puszta kézzel meghajlítható annyira, hogy annyi legyen az órának (és törjenek az üvegek is).
Anno a Piaget csodája is azon vérzett el, hogy elég volt szorosra húzni a szíjat, és akár csak véletlenül is befeszíteni a csuklót - és totálkáros lett az egész...
"a Sellita vonalhoz meg azt tenném hozzá, hogy mára eléggé összeállt bennem az a kép, hogy a Selliták minőségével nem kardinális, de folyamatos bajok vannak"
Jókor mondod :) Nemrég vettem egy SW210-1 top grade werkes órát. Eddig elégedettség van, de ez kézihúzós, és hogy mérsékeljem a komplikációkat, ohne dátum, így végre nincs elizélve a számlap szimmetriája. Majd meglátjuk...
Persze. Seiko5 Sports - a fiatalokat említetted, a kisebbik fiamnak is ilyen van. 110 kHUF környéke volt, a gyereknek tetszik. Aztán Steinhart, Roamer, Edox, ezekben nincs Powermatic. Aztán mindenki keressen magának ami tetszik...
Csodálatosak ezek, csak aztán az asztalra csapsz egyszer mérgedben - és az órának annyi...
A Piaget máig nagyon büszke arra, hogy övé volt a valaha volt leglaposabb (mikrorotoros) automata óramű, de azt már nem teszi közzé, hogy azért nem lehet ezekből az amúgy is kis számban készült órából a piacon egy árva darabot sem felhajtani - mert jóformán mindet szépen visszavették végül a tulajdonosoktól kártérítés mellett - lévén az állóképességük a zéróval volt egyenlő, a teljesen hétköznapi normál használat igénybevételét sem bírták ki.
Megvallom, ebből a Bulgariból sem igen nézek ki ennél sokkal többet-jobbat...
Még az ennél azért jóval vastagabb JLC Ultra Thinek sem problémamentesek...
Ez egy szubjektív dolog, a Tudor egyébként azért nem valami újkeletű dolog, a Rolex 1926-ban regisztrálta le mint márkanevet, és azóta folyamatosan gyárt is órákat ilyen néven - és hagyományosan alapvetően az eredeti, a Rolexekkel megegyező saját tokokba épített külső beszállítótól származó, így olcsóbb órákról szólt - egészen a közelmúltig, amikor elkezdek már ezekbe is saját werket tenni - de csak a drágább modellekbe.
Hogy megéri-e? Pont úgy "nem éri meg", ahogy a neked nagyon tetsző Hamilton sem, a 80-as évekbeli nagy válságból a 90-es években történt feltápászkodás óta a svájci óraipar igazándiból ár/érték arányban soha többé nem tudott már voltaképpen semmilyen márkanév alatt sem "korrekt ajánlatot" adni, de az aránytalanság mértékében persze óriási különbségek vannak, mert a "kissé túlárazott-tól" a "felfoghatatlan, mi kerül ezen ennyibe" skálán szóródnak...
Voltaképpen ezzel lassan nincs is értelme foglalkozni, mert már a japán óraipar (legalábbis annak zászlóvivője, a Seiko, de most már a Citizen is) is kezd egyértelműen arrafelé fordulni, hogy mára az óra luxustermékké, luxus, és nem hétköznapi használati tárggyá vált dolog lett, ennek megfelelően nem az a kérdés, hogy "megéri-e", hanem kizárólag az, hogy van-e valaki, akit meg tudnak fogni akár a design, akár a műszaki tartalom okán, és rá tudják venni, hogy kifizessen x összeget egy időmérő eszközre - miközben a pontos idő úgyis ott a telefonján, és egy pár tíz dolláros olcsó okosóra is megteszi helyette - sokkal több funkcióval...
Én, mint ezekben folyamatosan turkáló szervizelő-restauráló inkább azon morgok, hogy borzasztó sok pénzért cserébe már egyáltalán nem ritka, hogy komoly problémák vannak a konstrukciókkal és a minőséggel. A sokmilliós Omega Co-Axialok változatlanul a legtöbb műszaki problémát produkáló szerkezetek, a most több márkánál bevezetett szilícium hajszálrugók is aggályosak tudnak lenni - mind az Omegáknál, mind az ilyet használó Tudoroknál konkrétan rendszeres spontán rugótörések vannak (ami után csak egyben cserélhető a komplett, a hajszálrugó-billegő rendszer szétbonthatatlan és javíthatatlan). Gáz...
Az itt vitatott órákhoz és a Sellita vonalhoz meg azt tenném hozzá, hogy mára eléggé összeállt bennem az a kép, hogy a Selliták minőségével nem kardinális, de folyamatos bajok vannak. A legújabbakkal is. A Sellita-féle ETA klónok (akár a 2824 v. SW200, a 2892 vs. SW300, a 7750 vs. SW500) esetében örökösen visszaköszönő probléma, hogy az Etachron elvű (belső alakzárókra épülő) kilincskerekek leragadoznak, kézi felhúzásnál visszapörgetik a rotort, az automatika hatásfoka meg nem igazán jó. Semmilyen kenési kísérletezés sem segít rajtuk, nem rosszak - de nem is teljesen jók. Most adtam ki a kezemből egy Tudor Heritage 1926 modellt - ez elvileg SW200 - és csak úgy tudtam úrrá lenni ezen a mizérián, hogy a kilincskerekeket konkrétan kicseréltem egy régi, bontott olcsó alapkivitelű ETA2824 kilincskerekeire - és láss csodát, azóta hibátlan... Az SW500 vonalon IWC Aquatimer és egy Wempe (több milliós óra mindkettő) került hozzám úgy, hogy mindkettőben a tengelyt biztosító mutatóigazító kar csapját eleresztette a kar (és nem csak állítani nem lehetett az órát, de kijön ilyenkor a tengely-korona..) - életemben nem találkoztam ezzel a hibával eredeti ETA7750 esetében - és amúgy a neten szerencsére nem drágán beszerezhető eredeti ETA alkatrészekkel javítottam ezeket is. Hozzátenném - mindkettő kb: új óra volt...
A döbbenet az, hogy a kínai ETA klónok, miközben látványosan nyersebb-egyszerűbb kivitelűek, nem produkálnak semmiféle jellemző hibát. Nem tudják az eredeti ETA werkek pontosságát sem, de azért nem is rémesek, láthatóan nyersebbek, a 7750 klónokból a korábbi-régebbi kiviteleknél a nagyon igénytelen rugók törése is előfordul, de mégis összességében, akármennyire gyalázatosnak is hangzik ez, nekem megbízhatóbbnak tűnnek az egyébként nagyon finom kivitelű Sellitáknál.
Zavar van az erőben, én egyértelműen ezt érzem. Nyilván millió tényezőre vezethető ez vissza, de zavar van. Én a magam részéről jelenleg inkább nem ajánlok Sellitás prémiumot, legyen az akár egy IWC Mark XVIII - inkább nem... De ez mindenkinek a saját választása, és persze én olyan órákat látok inkább, amikkel gond van, amikkel nincs, azokat nem...
Még a beépítésekhez fűznék annyit, hogy napi nyúzásra, pláne komolyabb igénybevételre nyilván fel sem merül egy ilyen - de amúgy, ha magadnak veszel órát, minek foglalkozol azzal, hogy másnak ez mennyire "szentségtörés"? A beépítések valóban megosztó dolgok, de tény, hogy olyan minőségű szerkezetekhez-mechanikákhoz juthatsz régi órákból néha jóformán fillérekért - amelyeket amúgy esetleg sokmillióért sem kapsz meg a mai óragyártásból. Ha valakinek ez fontos - nota bene kardinális fontosságú - akkor igenis jó irány lehet ez is.
Saccperkábé ugyanúgy, minden drága szemétbe beteszik a Powermaticot, de a helyzet annyival jobb, hogy PM80 árban lehet tisztességes órát találni Sellita werkkel.
A jobb darabok nagyjából ugyanolyan árszinten mozognak, pl. Tudor Ranger MT5402 werkkel (COSC) 1 276 000, 6L35 King Seiko SJE 1 270 000 forint, és ezek ugye nem a 6R**/SW200 tucatwerkek.
"600 - 1M - ... összegért sem kap jót" De kap jó órát alatta is, csak körül kell nézni és tájékozódni, nem ész nélkül vásárolni. Bár ugye kinek mi a jó.
Igazatok van, de legyünk realisták! A szó jó értelmében véve "átlag" vevő a vevők igen jelentősebb része. Őket meg nem érdekli a szerkezet, vagy maximum annyira/azért, mert nem akarnak kvarcot venni 2-300+ -ért.
ÉN, úgy látom, hogy a mai vásárlóképes fiatalok (20-30 év) jelentős része így vesz..., vagy épp nem vesz órát.
- Olvasgat, néz videókat, majd mikor szembesül vele, hogy még 600 - 1M - ... összegért sem kap jót, akkor nem vesz órát, hanem a pénzt utazásra költi, vagy nájkiérmekszdzsordenszníker cipőkre, vagy almás telefonra.
- Olvasgat, néz videókat, majd mikor szembesül vele, hogy még 600 - 1M - ... összegért sem kap jót, akkor vesz egy 49990 forint + postaköltség áron egy hamisítványt, vagy jobb esetben egy divatórát. (És a divatóráért nem is tudom megszidni, mert az legalább egy neki tetszik, és nem egy sokak szerint hulladék alsó kategóriás Certina Roamer, Tissot,... 2-3-4X annyiért. )
- Spórol, gyűjtöget, majd megveszi a drága, minőségi órát (Bár ugye sokak szerint ami nem Rolex az nem is lehet az, ráadásul olyan "SZTÁROK" viselik idehaza mint Kis Grófó, Curtis, Győzike, meg pár 20 éves kamurapper srác ...) amit aztán nem mer viselni és élvezni, mert félti. Ennek van értelme?
A Seikónál az a gond, hogy a 7S26 alapokon fejlesztgetett werkeket 6R** néven szemrezzenés nélkül beteszik 500-600 ezres órákba is. Tudom, hogy nem minden a szerkezet, van tok-csat meg számlap is, de aki mechanikus órát vesz, annál gondolom, hogy számít valamit a werk is, legalább annyit mint a többi. Számomra ott a 6L/8L környékén kezdődik az érdekesség, de az már forintban milliós árfekvés, ami ha akárhonnan nézem is, nem kevés.
Nem, csak a Swatch-csoportos órákban. Javaslom, hogy nézzél körül a Sellita szerkezetes órák tájékán is, azoknál nincsenek ilyen remek újítások, mint a Plastimatic 80 tájékán. A Steinhart meg szerintem oké, választasz valami olyat, ami négy lépés távolságról nem úgy néz ki mint egy Rolex, és kész. Kapsz egy acél-zafír Sellita werkes órát saccperkábé féláron, azokhoz képest amiket linkeltél.
Saját szerkezetekkel néztem a Seiko és Orient órákat, de azokat is leszólják minőségi okok miatt.
Mégis melyiket, a százezreset vagy az 5millásat? És kik szólják le, akik félmillláért kacat svájcit vesznek minőségibb japó helyett, mert a név és dizájn mindenek felett?:)) Ugye itt a topicban a megállapítás olyasmi, hogy minőségi svájci órát milliókért kaphatsz, a millió FT alattiak kb túlárazott, bár jól kinéző izék csak.
