Egyébként fura, de relatív kevés S5-öt (vagy egyéb Seikot) látok az irodában
Vagy nagy nevű, presztízs márkák vagy a "mindegy csak rengeteg mutatója legyen" kategória mindenféle egészen kommersz Festina és hasonló márák quartz chronoival, és persze az elmaradhatatlan DW & Co. divatdarabok.
Ehhez képest az én Seikoim már-már ritkaság számba mennek :)
Valóban a márkanevet akarja veled megfizettetni a Marvin, ami egyébként inkább itt a kelet-európai régióban volt ismert anno. Akkor saját szerkezetei is voltak, azok egész jó kis órák ma is. 2000 EUR-t semmiképp sem adnék egy ilyen óráért. Mindenképpen regulátort akarsz ?
Nem jön veled annyi szembe. Seiko 5-tel el kell viselned, hogy van már 3-4 hasonló a munkahelyeden, folyton márkatársakba botlasz az utcán, boltban stb.
Órákkal szerkezettekkel kapcsolatos kérdésem lenne. Egy idelye szemezgetek egy órával, de mérleg csillagjegyűként nehezen döntök.
Miközben bogarásztam felmerült bennem egy kérdés, hogy mi kerül ennyibe egy órán?
Konkrétan nézegetek egy Marvin M115 órát ami tetszik és amiben egy ETA alpra épített Dubois-Dépraz 14072 szerkezet van. Ez az óra 610.000.-FT.
Ugyan ez a szerkezet Selita alapra épitve megtalálható a Junkers kínálatában kb. 360.000.-Ft-ért.
Louis Erard órában is ugyan ez a szerkezet van, de ez az óra már 810-850.000.-Ft körűl mozog.
Mindhárom órán egyforma az elrendezés, csak a név és a dizájnolás más.
Mi ez a szórás az árakban, a márkanevet fizettetik meg vagy valami pluszt is adnak a vevőknek?
Ez a ráépítés amúgy nem teljesen hibátlan konstrukció, olcsó vékony alapkalibert felhasználva fúrtak faragtak tovább és így az alap szerkezetre méretezett alkatrészeknek egy komolyabb, több fogaskerékből álló szerkezetet kell elhajtania, ami erősebb igénybevételt, kopást és sűrübb karbantartást igényel.
Olvastam egy korábbi hozzászólásban, hogy a Seiko olcsó ára ellenére minimális karbantartással is elmegy akár 15 évíg is, akkor mi a szar kerül ennyibe a fent említett az órákon amikor utánna olvasva kiderűl, hogy nem is egy tartós strapára tervezett darabok?
Mitöl több, mivel ad többet egy Marvin vagy egy Louis Erard mint egy Seiko?
(Ez egy kisarkított kérdés volt, de minél többet olvasok annál nagyobb a kuszaság a fejemben és így egyre nehezebben fogok órát találni)
:) jogos! Ez a játszóteres példa egyébként valóban nem volt a legjobb. Inkább akkor úgy fogalmaznék, hogy van, hogy a Tag Heuerem bizonyos élethelyzetekhez nekem nem passzol. Leginkább a kötetlen-szababdidős programokra gondolok itt. Ha nem is feltétlen a játszótérre, vagy egy kalandparkra. Oda mondjuk lehet, egy victorinox lenne praktikusabb. :)
Mindenesetre ez a citizen is jól néz ki. A tippet köszönöm.
Tanácsot, véleményt szeretnék kérni. Kinéztem magamnak egy Fortis órát:
B-42 Flieger Black Cikkszám: 655.18.81 (6551881 L 01)
Az lenne a kérdésem, hogy milyen tapasztalatok, vélemények vannak a márkáról, illetve, ha valakinek van épp ebből a modellből, akkor magáról erről a modellről?
Jelenlegi órám mellé szeretném második számúnak.
Ezt szeretem, de egy másikat is szeretnék mellé, mondjuk úgy, hétvégi, szabadidős programokhoz (boltba leugrós, gyerekkel játszótérre menős órának). Ez valahogy ezekhez nem passzol nekem.
Azt is szívesen veszem, ha az általam választott Fortishoz hasonlót javasoltok alternatívaként.
Szerintem semmit sem jelent, semmit... Volt kor, amikor egy Patek, Lange "örök garanciát" adott az óráira...
Ezek tartós, lassan elhasználódó szerkezetek, igazándiból öt évet még a korabeli teljesen kő nélküli, iszonyat gagyi, tényleg minden mértéken aluli vacak Ruhlák is kibírtak legtöbbször meghibásodás-elkopás-megállás nélkül, egy átlagos korabeli orosz óra meg - ha nem jött össze valami összeszerelési vagy anyaghiba rögtön az elején - 15-20 évig elment szervizelés nélkül, mielőtt megállt.. A Seiko 5-ösök azért a legnépszerűbb órák a mai napig a harmadik világ országaiban, mert viszonylag olcsón hozzáférhetők, és jellemzően 20-30 évet kibírnak bármiféle karbantartás, szervizelés nélkül - aztán persze már lóg a belük, de ott, ahol egy kvarcórában 2-3 évente elemet cseréltetni is pénz (meg esetleg probléma is, mert nem feltétlenül könnyen elérhető mondjuk a vidéki Afrikában, Ázsiában egy szerviz) - ott még így is ez a legésszerűbb.
Ha adna Sinn 25 év garanciát - az mutatná azt, hogy tényleg bízik a konstrukciójában - de nem ad...
Vegytisztán gazdasági. Ilyen kis szériában nem lennének képesek a szerkezetet csak a külsős Sellita árának a többszöröséért előállítani. Amit egyébként szerintem ezen órák ára így is bőven elbírna - de mivel el tudják így is adni őket, hát nem foglalkoznak a kérdéssel. Azért az IWC nem véletlenül törekszik egyre több órájába saját szerkezetet tenni - de a manufakturális modelljeik mind drágák.
Már tudom is, hogy mit nem értek. Nem tud egy ilyen gyártó, akinek voltak ilyen méretű automata szerkezetei, elővenni egy régi tervet és gyártásba venni? Vajon miért nem teszik ezt meg? Mi a. Éleményetek? Van ennek valami jogi, gazdasági oka?
Köszi! Hát értetlenkedek, az biztos. Ma már az ETA szerkezetes IWC-re is csak hüldezem. Bocs ronin! Semmiképpen nem akartalak megbántani. Az óra szép, csak én nem értem, miért nem lehet a mai világban faragni az ETA helyett valamit, ha az a forrás elapadt. Ez egy luxus márka.
Köszönöm a válaszokat! Értem, amit írtok és logikus is, ugyanakkor a gyártó mégiscsak bevállalja ezekre az 'egzotikus' megoldásokra az akár 2.5-szer hosszabb garanciát. (Sinn - 2 helyett 5 év. Persze oké nem 5 évre szól egy ilyen óra, de ez akkor is mutat valamit, nem?) Ha jól értem a felvetéseteket akkor a gyári szervízeltetés irányába történő terelés több fronton is zajlik. Ha egyedi a szerkezet akkor azért ha meg sorozat gyártott, akkor meg távlatilag az alkatrészellátás nehézségei miatt. Vagyis egyszerű vásárlóként kvázi így is úgy is csőbe vagyok húzva.
És ehhez jön a lassú de biztos ETA alkatrész bojkott, ami a független órásmesterség jelenlegi formájának a végét is jeletheti akár idővel. Nyilván évekig kitartanak még a raktárkészletek, aztán jöhet a donorvadászat, de érdekes lesz a 30 éves Rado Seahorse-t 10 év múlva a márkaszervizbe küldözgetni. :)
Egyrészt gondolom, jól jön ennek a központosított márkaszerviz módinak a bevétele, másrészt lehet, hogy így próbálják a vevőket az új és márkabolti órák vásárlása felé fordítani, és visszaszorítani a szürkeimportot, használt dömpinget stb.
Azért új 1+ milliós Omegát csak más hónapos és drága szervizútra küldeni Svájcba, mint egy használtan 450 ezerért vett 1120-as Seamastert ugyanannyiért...
...miután a Valjoux 7750-es alapú szerkezet nem gyorsváltós, előbb kezdi a váltást. Viszont illik éjfél körül + - 5 percre beállítani a váltás végét. A naptár váltás körül okozhat gondot, a szerkezet és a kézi dátum állítás azonos ideje, és a naptár gyorsváltó csillag kerék letapadása (kenés). Továbbá a naptár ék is kér egy hajszálnyi zsírzást.
A véleményem az, hogy messze-messze nem telt el annyi idő az első ilyen próbálkozások piacra kerülése óta, hogy legyen róluk valós tapasztalatunk. És ráadásul ezek nagyon kis számban is készültek, nincs belőlük olyan tömegesen, mint például az Omega CoAxialból - ami, ha az eredeti célkitűzést és marketing-szlogent vesszük alapul, akkor tulajdonképpen minden túlzás nélkül leírható, hogy megbukott - hiszen pont azt a célt (minimális karbantartásigény, többszörös szervizciklus-idő) nem volt végül képes teljesíteni, amire hivatkozva bevezették...
Személy szerint pedig kertelés nélkül le merem írni, hogy ezeket a törekvéseket valahol értelmetlennek tartom. A mechanikus óra szervizét megúszni nem lehet így sem, a rendelkezésre álló, el is érhető kenőanyagok pedig egyszerűen nem tesznek értelmesen lehetővé 6-8 évnél hosszabb szervizciklusokat. A Moebius a legtartósabbnak szánt olajaira-zsírjaira is 6 éves használati időt ajánl, ami persze a gyakorlatban azt jelenti, hogy kb: 10 évig ki lehet húzni kopások és még zavaró szintű járáseltérések nélkül - de tovább nem. A rugót ott sem fogják tudni mással kenni, és például a billegő tengelycsapjaira nem nagyon tudnak alkalmazni a bevált, elérhető olajaknál jobbat - az Omega ugyebár ezen állt fejre, kifejlesztetett valami spéci kenőanyagot, amitől 25 éves élettartamot várt, de mint kiderült, ezt csak a mesterséges öregítési teszteken tudta az olaj/zsír hozni, a hétköznapi gyakorlatban viszont a többség addig sem húzta, mint a megszokott, standard kenőanyagok, és a korai 2500-as szériák 2-3 év után megállogattak...
A másik elvi szintű kifogásom, hogy ezek a speciális, extrém keménységű szilícium-karbid stb... anyagok kivétel nélkül rideg, sérülékeny dolgok, jóval nagyobb az esélye annak, hogy egy odaütéskor, szerencsétlen pozícióban odacsapáskor picit megsérüljenek - és akkor jön az, hogy természetesen csak a gyár, az is csak a gyári szervizben, és persze a neki tetsző áron lesz hajlandó pótalkatrészt adni...
Ez utóbbi történettel egyébként mostanság fokozottan óvatosnak kell lenni, már a hazai márkaszervizeknek is egy komoly gondja, hogy egyre több nagy svájci márka még a vele szerződésben álló, sőt, általa auditált és kiképzett személyzettel dolgozó szervizeknek sem hajlandó semmiféle alkatrészt biztosítani, a márkaszervizek kezdenek csak "begyűjtőhelyként" funkcionálni, az órát ki kell küldeni a gyárnak, és majd ők szervizelik - eszement összegekért. A dolog háttere eléggé egyszerű: igen komoly, egyes területeken már-már drámai értékesítési gondokkal küzd az egész iparág, és most már szükségük van arra a bevételre is, amit a szervizzel foghatnak. Ez viszont oda vezethet, hogy egy mezei, amúgy ETA-s Omega-IWC-Cartier-Breitling-stb.. gyári márkaszervizben a gyári előírások szerinti időszakos szervize simán százezres nagyságrendű összeg lehet, ami nem egy óra esetében már közelíthet a használt piaci értékéhez - kacifántos helyzet lesz ebből így... Nyilván a standard szerkezetekkel szerelt órákkal azért átlagos esetben egy jól felszerelt műhelynek, felkészült szakembernek nem szabad, hogy gondja legyen, de akkor is vigyázni kell.
Tisztelt hozzáértők, Érdeklődni szeretnék, hogy vannak-e és milyen tapasztalatok a kenés/olajozás nélküli gátszerkezetek működéséről. Itt a fórumon is keresgéltem a korábbi hozzászólásokban, de igazából csak érintőleges és utalásos infókat találtam. Ha jól veszem ki az Omega co-axial valami ilyesmi megoldásnak indult de a kérdésem nem is elsősorban erre, hanem a 'kis' német óragyártók (Sinn, Damasko) kínálatában szereplő megoldásokra vonatkozik. A neten kutakodva sem bőségesek az információk, így számorma még az sem egyértelmű, hogy az eltérő név alatt futó megoldások közös fejlesztést takarnak-e, illetve ténylegesen megérik-e az árukat, érdemes-e bennük gondolkodni? Ha jól látom, már 10 év felett járnak az első ilyen szerkezetek, ha komoly gond lenne velük, már biztosan kijött volna (gondolom én). Valós-e az igért járás- illetve működésipontosság növekedése (link), időbeli hosszabbodása, reális-e ebből ritkább szervízigényre következtetni? Illetve hamár szervíz egy ilyen 'módosított' szerkezet az itthoni órás, szervízes közegbe beadható-e, vagy ezek a szerkezetek csak gyári körülmények között karbantarthatóak?
