Azt vettem észre ez tetszik nagyon a férfiaknak.Olyan szemet odahúzó,mondjuk a dátum kijelző nem éppen praktikus mert annyira apróak a számok,hogy ha kapásból onnan akarod megtudni akkor jól oda kell fókuszálni rá.De dizájnilag szuperul illik bele.
Sziasztok. Festina órakról van valakinek tapasztalata. Nagyon megtetszett egy egyszerű darab. Az ára baromi jó, csak hat nem zafir, meg nem automata, meg csak 5 atmosferat irnak rá. Hasonlít ahhoz a 470ks certinahoz amit kineztem, csak hat tized annyiba kerul:)
Sziasztok! Van otthon egy Actua óra még nagyapa idejéből.Felújítják azt valahogyan? Mert megy csak látszik rajta nem mostani darab.Mit szóltok? Később teszek fel képet is róla.
Némileg OFF-os a kérdés, elnézést: Hogyan hívják azokat a szíjakat, vagy kialakítás, ahol az órához csatlakozás fix, vagyis nem fordul el a stiften a szíj, hanem az óra vízszintes síkjában halad egy darabig mereven kifelé? Vékony a csuklóm és nagyon zavar, amikor ide-oda csuklik az óra emiatt. Svájci órában keresnék olyan márkát, ahol ilyen merevített szíj van. Nekem azok nagyon kényelmesek.
Érdeklődnék,van valakinek tapasztalata a Davosa órákkal? Nem elsősorban arra gondolok hogy tokozó mert ez a a svájci órák többségéről elmondható hanem az óráik minősége érdekel elsősorban.
A párnappal ezelőtti forgatós mérések-párbeszéd után gondoltam, hogy érdekes lenne megnézni, hogy hordva, egy nap alatt, irodai munka mellett mennyire húzódik fel az óra.
A Valjoux 7750 lett a próbán az áldozat. A forgatós próbából eredően állt az óra. Reggel felvettem, megvártam míg elindul, majd beállítottam a pontos időt. Nincs menetes koronazár rajta, így kézzel egyáltalán nem lett húzva.
Reggel 7kor vettem fel, autóval irodába, ott egész nap 1 helyben, gép előtt ülve meló. Autóval haza. Este még mozi. Végül este 11kor vettem le az órát.
Ezek után levételtől számítva 44.25 órát járt az óra. Tehát 1 nap irodai munka mellett szinte teljesen felhúzta az automatika.
(Ehhez képest a forgató 24 óra alatt 2.5 óra extra járástartalékot gyűjtött össze)
Létezik - a sima benzin helyett - olyan harmadik, utolsó fokozatú tisztítószer, amelyik ilyen tulajdonságú, de igazán létjogosultsága csak a nagyon-nagyon apró szerkezeteknél van - és ott sem egyértelműen pozitív a hatása, mert egy rendkívül vékony, ilyen tulajdonságú filmet hagy maga után mindenütt - ami a csapágyaknál lehet előnyös, de például a kapcsolódó fogaskerekeknél egyáltalán nem biztos, hogy kívánatos. Elvileg ezért mást, mint a csapágylemezeket nem is illik ebben tisztítani.
Személy szerint teljesen őszintén szólva nagyjából annyira tartom szükséges és hasznos dolognak, mint mondjuk a szenteltvízbe mártott csavarhúzót... A korrekt állapotú és szakszerűen olajozott csapágycsésze a megfelelő minőségű kenőanyagot megtartja, egészen addig, ameddig szükséges, ameddig a kenőanyag egyáltalán ellátja még a feladatát - a fontos az, hogy az órát korrekt olajjal kenve megfelelően kitisztítsák a szükséges időben. A többi hókuszpókusz valójában nagyon-nagyon keveset tud már csak hozzáadni a történethez.
Minden ilyen "innovációt" annak a tükrében érdemes helyén kezelni, hogy a mechanikus óra egy historizáló technológia, és több, mint száz évvel ezelőtt a mai szemmel nézve korszerű kenőanyagok nélkül (egyszerű főzött pataolajokkal) és kifejezetten erre készített óratisztító-mosó gépek és csodafolyadékok nélkül, sima áztatással, és az előírt összetételű, de helyben kotyvasztott szappanlúggal, benzinnel vagy tiszta alkohollal dolgoztak még a hajókronométereket karbantartó műhelyek is - és mai szemmel nézve is tökéletes eredményt tudtak produkálni.
Sajnos mostanság a gyárak és a márkaszervizek is szó szerint görcsölnek azon, hogy misztifikálják a semmit, és megpróbálják elhitetni az ügyfelekkel, hogy valami olyan különleges technológiával dolgoznak, amelyhez tisztaszoba és speciális berendezések nélkül még közel menni sem szabad - de a valóság az, hogy technológiai értelemben a mai mechanikus órák többsége pontosan olyan, mint amilyeneket 40-50-60 évvel ezelőtt is már tömegesen gyártott az ipar (és szervizeltek az órások). A maradék kisebbséget meg talán jobb is elkerülni - ha csak nem kimondottan arra vágyik az ember...
Óránál ez nem szükséges - a tisztítás utolsó fázisa mindig benzines. A teljesen tiszta és zsírmentes, elvileg tükrös felületű csapágykőben/csészében pedig a nagy viszkozitású-felületi feszültségű óraolajok nem másznak szét. Gond akkor van, ha sérült, reped, karcos stb.. a csapágycsésze - akkor a sérülés el tudja lassan vezetni az olaj egy részét máshová. Túlolajozásnál, nagyon kis óráknál maga a tengely is "le tudja csalogatni" a túl sok olajat a fogastengelyig, ahol meg akadályt képez, nehezebben jár az óra, végül akár el is akadhat emiatt. De ehhez nagyon keményen túl kell olajozni - elvileg a jó kenés nagyon kicsi olajmennyiséggel dolgozik.
