"Lehet, csak a swiss made trükkös kritériumait a végletekig kihasználva."
Nem kedvesebb a szívemnek a Steinhart, mint pl. a Tissot/Seiko stb. akiktől szintén van órám - sőt, ők sem kedvesek,
vettem az óráikból és ennyi. Annyi viszont mellettük szól, hogy első körben tisztában lehet mindenki, hogy német
céggel áll szemben - a márkanévről meg szvsz senkinek nem svájci orientáció jut az eszébe. Bökhetik a fülük
mögé a a swiss made-et - de nem is ezért veszik meg az óráikat.
"Vagyis ezek szerint neked pl. mindegy, csak olcsóbb legyen."
Inkább ár-érték arányos. Ők valószínűleg kicsengetik a 60-70e-s árat a 2824-ért (az alacsonyabbra pozicionált
óráik fogyasztói árának több mint a fele), míg egy sw group tag szvsz jó ha ennek a felét. 70e pénzzel vannak
pl. a Visodate alatt (a Tissot is árat emelt), ami meg szvsz könnyedén összejön a reklám/marketing/improduktív
dolgozók "megspórolása" miatt. Ha kevéssé preferált, de még mindig echte svájci gyártót nézek, akkor meg cc.
50-nel. Innen nézve nem gondolom, hogy olcsó márka lenne.
"És ha a tokmegmunkálás, számlap, mutatók kínában készülnek, az kemény tízezres, ha nem százezres spórolás csak ezeken a tételeken."
Ha sw group középmezőny volumenben "gyártanának" akkor igazad lenne.
Párezres nagyságrendre Kínában sem vékonyodik el a ceruzavonás.
Nem tudom pontosan mi hol készül, még az is lehet, hogy "nyers"
tokot vesznek. Vagy nem.
"Más kérdés, hogy mennyire etikus az, hogy a swiss made százalékos arányait a nyers szerkezet árával tudod csak megvalósítani. Ha az egyáltalán svájci. Mert ugye aki ennyire bizniszben van kínával..."
A nyitott óratok minden elárul és nem hazudik. Ennyire ma senki sem amatőr.
"És úgy érzik, semmi közöd a részletekhez."
Annyit azért minden svájci/japán stb. ekottyint, hogy mi a hitvallása/küldetése
stb., nem véletlenül. Ez már a "meggyőzés" része.
Az "érdekes" nevű/logo-jú gyártók szófukarsága mindig elgondolkodtató. Kedvencem
Kezdem úgy érezni, hogy akkor ez a Tag Heuer-re kiadott pénz felesleges, jobban járok mondjuk egy Hamilton órával?
Ma voltam egyébként óra nézőben, és azt kell mondjam, a fém szíj meggyőzött. Eddig sokkal jobban tetszettek a bőr szíjas órák, de mikor felvettem a fémet, egészen furcsa érzés kerített hatalmába. Éreztem hogy van "valami" a kezemen, jó érzés volt hordani, volt súlya, sokkal minőségibb hatást kelt a kézen hordva, mint egy bőrszíj. És meglepően jól is mutat, bár azért a bőr szíj kinézetre nagyon baba, mégsem tud olyan érzést kiváltani belőlem, mint a fém kiváltott. Magam is meglepődtem ezen.
Na de akkor mégis milyen órát vegyek? Ha már a TAG ennyire alább adta, és csak a neve miatt ilyen magas az ára?!
"Nem úgy van,. hogy a márka eldönti, na veszünk egy kg presztízst és beletesszük a termékbe, és akkor lesz egy presztízstermékünk, amit jó borsos áron eladhatunk a parasztoknak, akik ettől majd jól elhiszik, hogy ők a "dzséjmszbondok"."
Sajnos úgy van. Keresnek egy embert, aki lehetőleg még a potenciális célcsoporton túl is képes bizonyos fokú "azonosulási vágyat" kelteni, vagy ugyanezt egy élethelyzettel. Mert a jó reklám ugye azt sugallja, hogy nem
terméket kap a vevő, hanem életsílust.
"Általában egy termék attól lesz presztízstermék, hogy arra rászolgál. Rászolgál történelmi múltjával, innovációjával, minőségével, et cetera..."
A minőséget külön vetted, ez valóban egy önálló kategória, a többi pedig a tradíció - ezeket vagy ismerik, vagy nem.
Gondolj bele abba, hogy Magyarországon cc. a 60' évek végéig a Doxa volt a minőségi svájci óra netovábbja. Miért?
Mert a fontos/pontos vasútnál Doxa-t használtak, utazni meg ugye azért mindenki utazott vmennyit, vagy az
ismerősétől hallotta, hogy a "forgalmista ránézett a Doxájára és indította a vonatot". Akkoriban ez volt a reklám.
A Rolex/Omega stb. jó ideje létezett már addigra és tudom, hogy Magyarországon is volt belőlük, csak a kutya nem
volt kíváncsi rájuk, mert nem volt ismertségük. Nem "reklámozták" azokat. Tehát nem hogy egy koldus, de még pl.
egy Weiss Manfréd/Marlene Dietrich stb. csuklóján sem lett volna hatással senkire sem. Gőzük nem lett volna róla, hogy
mi fán terem. A "nagyfater Doxa-k" nem véletlenül "kísértenek" még mai is. De említhetném azt is, hogy mekkorát tudott lendíteni anno Lindberg a Longines eladásain, vagy Elvis a Hamilton-nál - bár ez az US Raliway-nél volt "szolgálatban", ami önmagában is jelentett vmit.
A fentiek alapján állítom, hogy a presztizs, nem több, mint marketing/reklám a bevétel érdekében.
Ha Te be tudod bizonyítani ennek az ellenkezőjét - igen is volt akkora vonzereje Magyarországon pl. egy Rolex-nek anno, mint a Doxa-nak, akkor revidiálom az álláspontomat.
A fórumtrollokat kérem ne is írják le, hogy csak Doxa-t lehetett szerezni, Horthy idejében akár repülőgépet lehetett venni az USA-ból, ha volt rá pénz. Azt se írják le, hogy Horthy már sehol sem volt a második vh. után és hogy az általam jelzett időszak vége még bőven a vasfüggöny létezése idejére esett. Ha meg tudják állni...
Magam részéről úgy gondolom amit ész érvekkel el lehetett mondani a témában, azt elmondtam. Ahogy a "ronda Rolex"
témánál voltam oly merész jelezni, nem pont erről szól a fórum, már kissé sok poszt született a téma relevanciájához
képest - némelyik érzelmi alapon, nem is az objektív tényeket felsorakoztató érvelésre építve. Be kellene fejezni.
A tisztesség jegyében természetesen a Te válaszod "belefér".
Én már elengedtem a "csak svájci" fixációt. Szépen apránként összecsipegettem egy-egy Seiko-t, Citizent is a svájci órák mellé, ahogy lentebb is írtam, inkább koremlékként kezelem az órákat, nekem jelentsen valamit, legyen hozzá egy annyi sztorim, amivel akár két-három mondatban el tudom mondani egy az órák világában egyáltalán nem járatos nőivarú hölgynek (ne tessék félreérteni, a lányomról van szó), miért érdekes/különleges az adott óra amit épp aznap felvettem.
Nem annyira meggyőző számomra az egy óra mindenhez tudatú Rolexesek álláspontja, a magam részéről inkább maradok a változatosság mellett. Aktuális outfithez, eseményhez választok viselt órát. Ez persze teljesen szubjektív, de nekem így esik jól.
Nemrég írtam ide a kínai tourbillonokról. Lehet, hogy szentségtörés, de bizony nem a 25000 EUR árkategóriában fogok nézelődni, amikor csak maga a szerkezet érdekel.
Lassan illene tudomásul vennünk (mindannyiunknak), hogy a mechanikus órával, mint zászlós hajóval, a svájci óragyártás flottája szépen, méltóságteljesen kihajózott a luxustermékek óceánjára. Ott más a széljárás, és az áramlatok, mint a használati eszközök dzsungelfolyóján, ahol minden pillanatban kínai piranhák hada les bármire, ami oda merészkedik....
Ez van. Ideje lenne végre megbékélni ezzel a ténnyel. ;-)
Nem tragédia az ETA, sokadszorra is leírom ismét. A gondok ott kezdődnek, amikor egy 100 dolláros szerkezet egy 4000 EUR-os árcímke mellett köszön vissza pl. az IWC-ben. Ilyenkor azért talán ér egy percre fejet vakargatni és elgondolkozni, hogy ez most így mégis hogy?
Nem azt mondtam, hogy ÉN akarok történelmet vásárolni. Pont én vagyok az, akit mind az órás cégek történelme, reklámaik, ún nagyköveteik, minden egyén abszolút hidegen hagynak. Azért veszek meg valamit, mert nekem tetszik, és SZERINTEM minőségi, vagyis az én igényeimet kielégíti az adott szegmensben.
Az asztalra való letételről meg amiket említettem a TAG kapcsán. a V4 Monaco (vagy mi?) tourbillon, 1/1000 s-os stopper nemrégiben (mintha ilyet is csináltak volna, de nem vagyok naprakész, elnézést, ha tévedek!), 2 manufaktúra kronográf kaliber, még ha ebből az 1884-et botrányok is övezték...
Azért LETETTEK VALAMIT manapság is, ezt el kell simerni. De nem mindenkinek van több ezer / több tízezer eurója hasonló modellekre, nekik vannak az ETA (és klónjai, Sellita, etc) szerkezetes óráik.
Ezzel pedig azért egyetértek:
"A TAG-Heuer, a Longines és az IWC pont a saját reputációját építette le a tucatkaliber ETA tokozásokkal"
De a világ ebbe az irényba mozdult el anno, örültek, hogy hogy nem rokkantak bele végleg a kvarcválságba, ez van, ezt kell szeretni.
Amúgy meg mások is kifejtették már, hogy ne olyan tragikus az az ETA szerkezet...
De majd igyekszem ezután csak manufaktúra szerkezetes órákat vásárolni, de nem fog menni, mert pont tegnap találtam egy nagyon vonzó Hamiltont, pedig ez előtt a legkevésbé sem érdekelt a márka.
A történelmi modelleknél tedd még mellé az Eterna Kon-Tiki-t, a Chopard Mille Miglia-t és társait.
Ha történelmet akarsz vásárolni, akkor vedd meg az eredetit. Ez ennyire egyszerű.
Nem lehet nimbuszokra építeni hosszú távon, időnként valamit le is kell talán tenni az asztalra. A TAG-Heuer, a Longines és az IWC pont a saját reputációját építette le a tucatkaliber ETA tokozásokkal. A Breitlingről nem is szólva.
Már kifejtettük ezt is párszor, de azért újra leírom, ha már megint ez a téma, hogy egy termék ára és minősége között nagyon ritkán van egyenes összefüggés.
A Steinhart milyen olcsó, mondtátok, dea zt is Ti említettétek, hogy a tomkokat kínában csináltatja. AMi ettől nem felététlenül rossz - én nagyon elismerem a kínaiakat, miután többször is jártam náluk - , de akkor sem swiss made az agész. Rolex meg saját fémöntöde?! Bár az acéltokokat tudtommal ők is gyártatják, de azt biztosan hazán belül.
A másik tény, gyönyörű órái vannak a Certinának, és nincs ilyenem, de szívesen hordanám. Tehát a hétköznapi órák terén vett minősége lehet simán olyan, mint egy TAG-é, de itt jön szóba megint a már velejéig kivesézett presztíszykérdés. Abból pedig a TAG-nak több van. Jelentősen több. Miért? Mutassatok egy Certina tourbillont, in-house kronogárfot, olyan történelemmel bíró modelleket, mint egyes TAG-ok (Carrera, Monaco, első 1/100 s-os mechanikus kronográf, etc.), a DS azért nem volt akkora találmány, szögezzük le, mégsem egy Oyster tok. :)
Szóval a fentiekből eredő (utoljára említem, ne háborodjatok fel :) ) presztízs miatt tehetik meg egyes gyártók, hogy a más gyártókétól szinte semmiben sem különböző mezei modelljeiket is néha horribile dictu árcédulákkal látják el.
Megéri-e? Mindenki döntse el maga. Ezért van a piacon annyi szereplő. És elbírja. Nem lesz itt semmiféle ébredés és összeomlás. Így működik a világ. Szerintem ez így van rendjén.
Most kicsit elbizonytalanítottatok! Megmondom őszintén, eddig a Certinát nem tartottam akkora névnak, persze, tudtam hogy jók, hogy kiváló órákat csinálnak, és elismertek, de hogy egy Tag Heuer-nél is páran jobbnak tartják, ez nagyon meglepett!
Többször írtam róla, hogy miért tartom pl. az Accutron és Hamilton órákat ár-érték arányban korrektnek és miért tekintem őket tisztességes tokozónak - szemben sok más swiss made jelzésű túlárazott termékkel.
Ahogy nézegettem az elmúlt években, egész elképesztő fordulatok bontakoztak ki az USA órapiacon, a listaárak és az eladási árak az online kereskedelemben mintha teljes őrületté alakultak volna. Nyilván többen láttátok, hogy COSC kvarc szerkezetes brutál oversize órákkal nyomul pl. az Invicta, 90+% kedvezményt adva a "listaárból" (5000 USD helyett 470).
A TAG és a Baume&Mercier egyes modelljeit időnként 50-70% kedvezménnyel lehet megvenni online az AuthenticWatches.com-on.
Valahol az alap árazásban elindult egy felfele egymásra licitálás a tokozók között, az arab, kínai, indiai, pakisztáni piacok a luxuscikkeknél nem igazán árérzékenyek és a beltartalom legkevésbé sem számít.
De ez az árazásos jelenség egy globális piacon teljesen értelmetlen, a múltkor néztem egy 2014-es ETA PreciDrive hőkompenzált kvarc Certinát, itthon 199e Ft, online 425 EUR. Alku előtt.
5 perccel késtem le egy aukcióról, ahol 129 dollárért kelt el egy hőkompenzált kvarc ETA Bulova 26B63 az ebayen.
Mélységesen egyet tudok érteni, valaminek történnie kell, önmagában a swiss made és a brand nem adhat el ennyi tucatórát ennyire túlárazva.
Csak az aszfaltbúvároknál a japán vonal önmagában jelentős használati értéket képvisel, senki ne mondja, hogy akár a legolcsóbb aszfaltbúvár Steinhart Ocean1 minőségre, kidolgozásra, pontosságra, megbízhatóságra jobb volna, mint a harmadannyiba kerülő szintén aztomata Seiko SKX007__(ahol a 007 vélhetőleg valamiféle fricska a 10+ Bond filmben szereplő Sub felé)
Ez tiszta sor, eddig ezzel semmi baj. Másrészt: 2-2500 euró egy "szimpla acél" Sellita beépítésért?
Hát fiúk, én nem tudom, de valahogy újra egy komoly krízis kialakulásának az esélyét érzem a levegőben... Olyan szinten kamu mára a fél svájci óraipar, olyan szinten csak márkanevet meg presztízst adnak - nagy pénzért - beltartalmat meg alig valamit, hogy előbb-utóbb erre muszáj a piacnak is rájönnie...
A valóban minőségi saját szerkezetekkel persze nincs e téren baj - de ott meg az árképzés ami rémületes. Komolyan: ár/érték arányban még messze a Rolex a legértelmesebb (legalábbis az alapmodellek).
De, hogy milliós összeget kifizessek egy TAG-Heuer Sellita500 (7750) tokozásért, vagy 6-700 ezret egy Ronda kvarcwerkes órájukért? Ezeknek elmentek otthonról... Olyan brutálisan nincs köszönő viszonyban sem a kifizetett összeggel a kapott "műtárgy" tényleges képessége, nívója, hogy csak idő kérdése, hogy a piac is rádöbbenjen erre...
Én eléggé napi szinten turkálok ezekben a mai milliós "csodákban", és teljesen komolyan mondom, egyre elkeseredettebb vagyok... Saját magam már csak régi órákat gyűjtök, újra inkább rá sem nézek...
Hát gondolj bele, a Certinában ETA van, a TAG-ban Sellita, ami (bár szintén jó svájci) mégis csak egy ETA klón. Mondják, hogy a Swatch-on belül a Certina jobb minőségben jön ki a gyárból, mint a Tissot. És jobbnak tartok egy Certinát, mint egy TaG-ot.
Lehet, csak a swiss made trükkös kritériumait a végletekig kihasználva.
Mert ugye nem mindegy, hogy a tamponnyomós iphone gyár kaliberű órabérért dolgozik, és 18-an 16 m2-en laknak, vagy új középkategóriás autóval indul haza a svájci hegyekből a nap végén a családhoz, akik nem 600 Km-re laknak valami rizsföld melletti faluban.
Vagyis ezek szerint neked pl. mindegy, csak olcsóbb legyen.
És ha a tokmegmunkálás, számlap, mutatók kínában készülnek, az kemény tízezres, ha nem százezres spórolás csak ezeken a tételeken.
Más kérdés, hogy mennyire etikus az, hogy a swiss made százalékos arányait a nyers szerkezet árával tudod csak megvalósítani. Ha az egyáltalán svájci. Mert ugye aki ennyire bizniszben van kínával...
Ami meg az eredeti dizájn nem lerontását illeti, azt meg kellett valakinek dizájnolni, ugye. :)
"persze majd lesz aki szerint ez annak tudható be, hogy ne derüljön ki a gagyiságuk"
Egyszerűen arról van szó, hogy évszázados távlatban így működnek ezek a cégek. És úgy érzik, semmi közöd a részletekhez. Nem tartozik rád, hogy a Patek számlapjait a ( mostmár sajáttá tett ) Stern készíti, vagy hogy a Parmigiani szerkezetei a Vauchertől érkeznek, sem az, hogy ki a kékített csavar, vagy a plexibeszállító. Ilyen beszállítói rendszerben dolgoznak, mióta világ arrafelé a világ és kész.
Ez csak azért lett valamennyire visszás, mert mostanában marketingzászlóra lett tűzve a manufaktúra lét, mint rettenetes nagy vívmány ( valahol az is persze ). Közben meg ugye a kész akármi dobozban jön hetente kétszer.
Szögezzük le, hogy az nem szolgál. Nem úgy van,. hogy a márka eldönti, na veszünk egy kg presztízst és beletesszük a termékbe, és akkor lesz egy presztízstermékünk, amit jó borsos áron eladhatunk a parasztoknak, akik ettől majd jól elhiszik, hogy ők a "dzséjmszbondok".
Nem. Általában egy termék attól lesz presztízstermék, hogy arra rászolgál. Rászolgál történelmi múltjával, innovációjával, minőségével, et cetera...
Természetesen ehhez általában társul egy bizonyos árszint, valamint egy általános társadalmi asszociáció a márkával és annak termék(ei)vel kapcsolatosan, de NEM erről beszéltem eddig, csupán a termékre magára próbáltam szorítkozni, mikor a presztízsről szóltam.
Ezért tartom fenn továbbra is, amit néhány hozzászólással ezelőtt említettem, hogy egy Rolex a koszos hajléktalan kezén is Rolex és presztízst reprezentál. A személyi és társadalmi vonatkozását a luxustermékek birtoklásának nem szándékozom taglalni.
