Tényleg ne vedd rossz néven (és tulajdonképpen nem is vitatom, amit írsz), de próbáltál már órákat, szerkezeteket fotózni? Bármikor, nem amikor a fényviszonyok éppen alkalmasak voltak, és nem beállított-bevilágított körülmények között, nem állványról?
Én elég komolyan beruháztam megfelelő gépekre, állványokra, sőt, megfelelő színhőmérsékletű (6500K és hasonló!) lámpákra, amelyek egyáltalán lehetővé teszik ezt. Egy átlagos digitális fényképezőgéppel egy normál órásasztalon, az ott használatos normál lámpákkal egyszerűen nem lehet értékelhető képeket készíteni. Egy mobiltelefonnal meg végképp nem, csak egy paca fog látszani az egészből...
Nem tamáskodom - csak ez messze nem annyira kézenfekvő, mint gondolnád. Kb: egy százezres beruházás alapból, hogy egyáltalán képes legyél értékelhető képeket készíteni munka közben - bármikor. Vagy több. És akkor még lassítja is jócskán a munkát, és persze a kész képekkel is foglalkozni kell a végén. Kell eszköz ahhoz is, hogy meg tudd jeleníteni a képeket, kell egy számítógép vagy laptop. Egy órásműhelynek alapesetben ez nem feltétlenül része...
Persze, valahol érthető az ügyfél részéről egy efféle elvárás, és nem is teljesíthetetlen. Csak ugye az érem másik oldala, hogy sokan meg a pár ezres szervizt is sokallják...
Nem kell ebbe a bizalmatlanságot belekeverni. Ez üzlet, nem házasság.
Te sem jössz ki a bankból, csak mert "bizalmatlan módon" hitelbírálatnak
vetnek alá, amikor az ő pénzükből fejlesztenéd a válallkozásod.
És cégalapításnál sem háborogsz, hogy még lehetőséged se volt csalni, de az APEH már ott áll az ajtóban, mert nem hiszik el, hogy az a székhelyed, amit hivatalos okiratban megneveztél. Épp azt nem mondják, hogy "jöttünk megnézni, hazudsz-e, mert a statisztikai adatok szerint minden harmadik cégalapító igen..."
Aki úgy érzi, hogy felér egy lopási-csalási váddal a plusz szolgáltatás, amit kérek, az mondja azt, hogy ilyen feltételekkel nem szívesen végzi el a munkát. Keresek olyat, akivel egy hullámhosszon vagyunk.
Szerintem az adott cégnek is jó a mai világban például a fotó. Mert a szájhagyomány modern változatában bizony a képeket is átküldjük az ismerősnek, aki tanácsot kér, hol szervizeltessen autót, órát.
Vagy ha hallja, hogy "jó az a szaki, nem elég, hogy rendesen melózott, de minden hülye kérdésemre válaszotl az autókkal kapcsolatban", akkor esetleg ő is odamegy.
Fel lehet használni honlapon, közösségi médiában akár. Ingyen reklám, ha úgy tetszik.
Én például ha időm engedi, jót beszélgetek a szerelővel, amíg megcsinál valamit az autón. Ő értékeli, hogy végre valaki nem olajoskezű rablónak nézi, hanem szakembernek, én nem halok meg az unalomtól a kávéautomata előtt. Esetleg tanulok is valami újat. Kész a munka, mindent láttam, borravaló, kézfogás, viszlát legközelebb.
Nyilván van, aki nem engedne be a műhelybe. Épp ezért nem oda járok. És mivel órásműhelybe érthető okokból nem mehetek be, hogy a hülye kérdéseimmel sírba vigyem - majd rendes jattal feltámasszam - a szakit, így kérek képeket. Nem érzek ebben semmi rosszat.
Aki viszont legjobb védekezés a támadás alapon kikéri ezt magának, azzal nincs biznisz. Rossz hangulatban kezdődő üzleti partnerség ritkán ér véget barátsággal...
De, egyértelmű volt, csak leírtam, mert ez tipikus.
Sok olyan bizalmatlan ismerősöm van, aki minimum fotóztat egy órásnál, benn ácsorog az autószerelőnél olajcsere, vagy gumicsere közben, kézbe vesz minden szelepet, a kertésznek a seggéből lóg ki, amikor a gyepszellőztetést csinálja, sorolhatnám, mert nem bízik meg bennük.
Aztán ugyanúgy jár a végén az órával, autóval, gazosodással, mint mindenki más - általában jól sikerülnek a dolgok és van, hogy nem - de legalább van egy-két mesterember, aki a hátsóajtó felé fordul, amikor megjelenik és a többségük az egész munkát rosszkedvvel végzi, mert az ilyen ügyféltől idegbajt kapnak...
Az meg, hogy itt leírja valaki a tapasztalatát egy-két órásról azért jó, mert jó tudni. Nyilván forráskritikával kell kezelni minden tapasztalatot, véleményt, de a tudatos vásárlásnak ez a formája jobban tetszik (mármint, hogy az ember tájékozódik a neten amikor szervizelni viszi a drága óráját, autóját), mint a bizalmatlankodás, gyanakvás, biztonsági ékek beverése a rendszerbe.
Én így gondolom, de természetesen nem vagyunk egyformák és lehet, hogy nincs igazam. Sőt, biztos, de így jobban érzem magam.
Ugyan már! Nincs mit magyarázni rajta! Kockáztatsz és kész! Kell az életbe egy kis izgalom!
(Na ne mondd már, hogy a vitriolos hangnemből és végén a kacsintós kis ikonocskából nem jöttél rá, hogy nem komolykodtam!?! Én maximálisan egyetértek Veled, ha odaviszed, több okból is: Ad.1. nekem is Ők szervízelték a Tudor-omat, már másodjára is és csak tökéletesen tudtam visszakapni. Ad.2. rém egyszerű a helyzet, Ők az egyedüli legjobb órásműhely kishazánkban.)
Már a Rolimat is hagytam ott és kitűnő azóta is... Igaz, most olvasom, hogy az órás, aki csinálta a nagyszervizemet éppen otthagyja őket... Kár, az enyém szuper pedig már nem tegnap csinálta... Nem beszélve arról, hogy két ilyen nagyon drága mutatvány között (ami hét év elvileg) lényegében mindenben ingyen segítenek (tok, szíj, csat tisztítása, nyomáspróba stb.), igaz tudják, hogy egy Rolexhez olyan gyakran nem kell hozzányúlni... Természetesen nem fotózok, sajnálnám - bár tudom, hogy vannak turpisságok minden szakmában, ahol egy szakember áll szemben egy laikussal - ha ilyen lenne a világ, vagy, ha ilyen is, nincs üldözési mániám, hogy ezzel foglalkozzak, mert csak a saját életemet keseríteném meg ezzel. Igen, van, hogy átvernek, van, hogy rosszul járok, mindenkinek, egy órásnak is lehet rossz napja, de nem akarok bizalmatlanul fordulni a világhoz, mert ezzel a hozzáállással minden porcikám ellenkezik és hiszek abban, hogy "amilyen az adjon Isten, olyan lesz a fogad Isten" is...
Én pedig azért említettem pont Őket, mert nekem épp volt ilyen igényem korábban és a kérésem alapján (is) készültek a képek.
(Valamint az Ó.M. cikkek is - amik lapszámait büszkén meg is őriztem. Ritka, személyes öröm az, ha valakinek az órái mindenki okulására, szépen dokumentált módon szervízeltetődnek le.)
Pedig egyszerűbb. Más területen én is ezt csinálom. Egyszer kell ráállni, utána az lesz a fura, ha elmarad. Ez a szervizek ügymenete szempontjából fontos. Náluk előírások vannak. Eggyel több vagy kevesebb, nem számít, mert rutinból csinálják.
Persze. A szervíznek, üzletnek is jó. Egy laikust elvarázsolsz egy genfi csíkos stb. szerkezetről egy előtte - utána képpel. Olyan technikai rácsodálkozást vált ki a telehátlap mögül kikerült szerkezet látványa. :)
Más kérdés, hogy amit a kuncsaft nem kér, azt nyilván nem az üzlet fogja népszokásként bevezetni.
- Koszos szerkezet teljesen szétszedve ( ütésbiztosítás nyítva, fedőkő kint stb. )
- Szerkezet teljesen összerakva
Minőség: Pont elég, ha látszik valamennyire a sorozatszám a rugóház hídján mondjuk.
És akár siet az óra, akár késik, akár kopott a kékítés a csavaron, nem lehet rákiabálni az emberre, hogy csak egy hidat vett le.
Mert itt az volt a "diagnózis", hogy lekapta a hidat, cserélt egy rugót és kész.
Ami furcsa: "Egyik kerék tiszta, a másik nem" - Most akkor a rugócseréhez óramosóba dobálta a rugóházat meg a kilincskereket, hogy aztán tisztán rakja vissza ezeket? Mégis minek? A logikus az lett volna, ha minden marad koszos ( egy ki-be csavarozástól még semmi nem lett tiszta ), összerakja és heló. De akkor csak a rugó lenne tiszta az egész órán, és minden más egyformán koszos...
Nem, de én tovább fordítom a kérdést, és biztos vagyok benne, hogyha ilyen kérnék, készséggel teljesítenék. Legalábbis erre utal, amiket írtok róluk. :)
ilyen nálunk is van, aki az elméleti -4,+6-ra (amit a teszt után 0,+10 közé lőnek beszerelés előtt, hogy ha lehet ne késsen...) csak szájbiggyesztve mondja, hoyg az ő rolex/omega/pane/akármijét SOHA nem kell állítani, mert olyan pontos mint egy lézerszike. ahhhaaaaaaa, rendben. :)
Nem kell azért túlmisztifikálni sem a dolgokat, ez egy teljesen "alap" óra, és bármelyik korrekt órás ugyanolyan jól és megbízhatóan képes leszervizelni.
A márkaszervizek javítási metódusainak (és árainak...) szerintem kizárólag akkor van létjogosultsága, ha valaki szó szerint minden szempontból az újkori paramétereket várja el az órájától 10-15 évesen is. Akkor szükség van az összes tömítés gondolkodás nélküli cseréjére, szükség van a hajtórugó cseréjére akkor is, ha amúgy annak nincs semmi baja (és még 20 évet kibírna), és bizony szükség lehet például a billegő (alapvetően a tengely) és csapágyazásának felülvizsgálatára, a legkisebb használati nyom esetén cseréjére is. És még ennek is csak eleve nagy pontosságú (kronométer) és komolyabb vízállóságú toknál van jelentősége.
De egy eleve vintage és már új korában sem hajókronométer óránál ez tényleg fölösleges "túllihegés".
Ráadásul érdekes kompromisszumok is felmerülhetnek, mert vannak modern kenőanyagok, amelyek jobb siklási és jobb hőtűrési mutatókkal bírnak - tehát a velük kent óra pontosabbra szabályozható be. Viszont hajlamosan elillanni, nem olyan tartósak - ezért akár már 2-3 év elteltével indokolt lehet az órát legalább felülvizsgálni. Más, "oldtimerebb" kenőanyagok meg konzervatívabb tulajdonságokkal bírnak (bár azért nagy eltérésre ne gondoljunk, de pár másodperccel nagyobbat szórhat velük az óra), ellenben 6-8 évig biztosan ellátják a feladatukat.
Szerintem viheted nyugodtan, tény, hogy nem lesz a legolcsóbb, de legalább valószínűleg jó lesz. Az ár sem hiszem, hogy annyira húzós lenne, szoktak minden mást is szervizelni és persze nem Rolex árban. Persze kérdés, hogy most L.Z távozása után van-e már megfelelő kapacitásuk?
Nekem személy szerint borzasztóan megnehezíti-lassítja a munkát, ha fotózok. Nagyjából megduplázza az időráfordítást - azt sem szabad elfelejteni, hogy makrofotókról van szó, a vaku használhatatlan, a helyi megvilágítás esetleges, az elkészült fotókat minden esetben rögtön - legalább a gépen - vissza is kell nézni, ellenőrizni (hiszen később reprodukálhatatlanok). Ha egy cikkhez készítek részletesen dokumentált anyagot - akkor így háromszor-négyszer annyi ideig tart, mint ha egyszerűen szétszedném, tisztítanám, összeraknám... Érzékeny fotóknál még azt is meg kell tenni, hogy a gépre feltöltöm, ellenőrzöm őket, mert a fényképezőgép kis kijelzőjén (még akár ránagyítva is) jónak tűnik olyan fotó, amit azért utána egy cikkbe mégsem lehet betenni. Megjegyzem: akármilyen gép nem is alkalmas ilyen makrofotók készítésére, míg mondjuk a szelepfedelet tényleg akár a mobillal is be lehet fotózni...
Egy billegőt-hajszálrugót, egy kis horgonyról egy jó közeli képet készíteni meg kifejezett kínlódás, mert a közeli makróknál nagyon kicsi a mélységélesség.
Nem tudom, miért kezeli mindenki úgy a topiktárs beírását, mintha le akarná járatni az adott órást. Leírta a tapasztalatait, oszt jónapot. Mindenki el tudja dönteni szerintem, hogy mennyi negatív infó kell neki a bizalom megvonásához. Vagy hogy egyáltalán hisz-e másnak, vagy csak saját magának.
Hogy a fenébe akarunk véleményeket látni erről-arról, ha mindenkit ledorongolunk érte? :-o
Nem jó ilyet olvasni, de nagy általánosságban hozzáfűznék pár gondolatot.
- Az első az, hogy bármi gond is van, azért a legjobb először oda visszavinni, ahol az esetleg keletkezett, hiszen tényleg mindenki követhet (és követ is) el hibákat, és nem ez az igazi gond, hanem az, ha utána nem áll helyt értük, nem korrigálja őket.
- A részleges tisztítás "vádja" így picit furcsa - a csavarokon ugyanis szerencsés esetben egyáltalán nem látszik, ha megbontották őket. Persze hosszabb idő, több szerviz után már ritkán lehet megúszni, hogy ez ne hagyjon nyomot rajtuk, de egy alapvetően új óránál, érintetlen kinézetű csavaroknál azért úgy van rendben, ha nem látszik rajtuk a hozzányúlás.
- Aránylag tiszta szerkezetnél, lerakódásoktól teljesen mentes (csak "kiszáradt") csapágyaknál ha nem is ajánlott, nem is túl célszerű, de szakmai szempontból nem elfogadhatatlan az, ha a billegő-horgony és a rugó-rugóház kiemelése után a futómű "egyben marad" mosáshoz, és megfelelően mosva nem fognak a kerekek koszosak maradni. Bár eleve azt kell, hogy mondjam, hogy ez a metódus csak olyan esetben tolerálható, ha a kerekek már induláskor sem voltak koszosak. A Nomosban alkalmazott szerkezetek zöme (a legelső, még csak kis mértékben módosított P7001 szériák kivételével) azonban háromnegyedes híddal készült, ami azt jelenti, hogy ha a rugóházat kivették-kinyitották tisztításhoz, akkor az egész szerkezetet is szét kellett hozzá szedni - muszáj, nem megkerülhető.
Valami tehát nem kerek a dologban. Azt a szerkezetet vagy egyáltalán nem tisztították - vagy később kapott szennyeződést (ami egyébként nem kizárható, mert a Nomosok tömítése-tömítettsége valójában eléggé kezdetleges). Ráadásul az ilyen, különböző pozíciókban durva eltérést mutató járás soha nem a futóműre vezethető vissza - itt csak a billegővel, annak csapágyazásával-kenésével kell, hogy valami baj legyen.
Ami meg a generális beszabályozást illeti, én eleve azzal indítok mindig, hogy az óráikat rám bízó ismerősöknek egyértelműen jelzem: akármilyen egyenesre és hibátlannak tűnőre is szabályozhatom én a frissen leszervizelt órát a vibrón, ahhoz nagyon könnyen lehet, hogy később hozzá kell nyúlni. Ami a vibrón nekem teljesen stabilan mondjuk +1-2mp, az napi használatban, hordva végül lazán lehet egy átlagos szerkezetnél +15, vagy éppen -20mp. A pőre valóság az, hogy még a legjobb minőségű szerkezetek is simán produkálnak 1-2mp járáseltérést csak attól, hogy hagytuk őket lejárni, majd feküdni pár hetet, és utána újraindítottuk őket.. A legtöbb esetben nem pont úgy fognak járni, mint előtte - még ha nem is lesz komoly az eltérés - de lesz, és észrevehető lesz. Tanulságosak nagyon ebből a szempontból Mechanikus precíz mérései is, és az sem véletlen, hogy a hajókronométereknél is előírás volt, hogy nem állhatnak meg, folyamatos üzemben kell maradniuk...
Egy biztos, ha hozzám azzal jön egy ismerős, hogy neki az akármilyen mechanikus órája stabilan heti 2mp-et sietett, csak most már szerviz-érett lett, és össze-vissza jár, és legyen utána is ilyen pontos - akkor kapásból nem vállalom el. :-)) A mechanikus órában egész egyszerűen nincs benne ez a pontosság, akkor sem, ha egyesek legendákat mesélnek az ő soha semmit el nem térő, meg havi 5mp-et siető automata órájukról - nem kizárt, hogy halál véletlenül valakinél a hordás és a megfelelő pozíciójú éjszakai tárolás olyan szinten kompenzálja az eltéréseket, hogy hosszabb távon is egy nagyon szűk sávban tud maradni - de ez nem az óra képessége, hanem a tudatos és odafigyelő használat eredményezi. Ezt maga az óra egy fix pozícióra beszabályozva nem fogja tudni soha.
Ami meg a vintage vonalat illeti (én főleg ezzel foglalkozom) - csak azt tudom mondani, hogy a legalább 30-40 éves, kicsit már "megkopott" (még oly nívós!!) órák kb: 60-70%-a esetében ab ovo szóba sem jöhet az eredeti gyári paraméterek teljesítése. Öreg, de nagyon szép, szinte újnak tűnő állapotú és új korukban kronométer Patekok, Vacheronok, Rolexek, Jaegerek többsége sem képes napi 10-20mp-nél jobb eredményt produkálni, ha megfeszülök, akkor sem. Ha ennél jobbat akarnék, akkor gyári új komplett és csapágyazás lenne szükséges. Egyébként nincs ezzel sem semmi baj, ezek napi használatra tökéletesen alkalmasak. De a picit kopott tengelyek miatt ezekre is jellemző, hogy a szerkezet nívójának megfelelően nyugalomban, a vibrón csodálatosan beszabályozhatók, olyan egyenes vonalat húznak, mint a vonalzó, sehol egy kiütés - aztán napi használatban, hordva az az egész minimális "lötyögés" ami már benne van a mechanikában, az szépen hozza ezt az 5-10-15-20mp sztochasztikus szórást. Akinek ez nem tetszik, vegyen új DCF órát... ;-)))
A már ránézésre is törődött, elhasználódott óráknál (és ilyen a többség) pedig annyi várható el, és annyi vállalható, hogy megbízhatóan működjenek, "elfogadható", értsd perces nagyságrendű szórással.
Egyébként a saját, nem túl kiterjedt (bár inkább csak finomságokra koncentrálódó) praxisomban is abszolút hétköznapi, hovatovább természetes dolog (sajnos, de ez van), hogy a vintage, pláne antik órákat nagyon gyakran "vissza kell hívni" még egyszer-kétszer szerviz-felújítás után, mire mindenkit megnyugtatóra állnak be. A saját, vitrinben lévő, túlnyomórészt csak álldogáló óráimnál pedig már nem is nézem az eltérést, ha egyszer-egyszer felveszem őket, csak az fontos, hogy megbízhatóan működjenek - ha estére eltérnek egy-két percet, hát így jártam, nem számít. Ha ez zavarna - akkor napi 24 órában szervizelhetném és szabályozhatnám folyamatosan őket, és még így sem érnék a végére soha...
Amúgy azért szoktam sokszor fotózni, meg az ismerősöket tájékoztatni a helyzetről, hogy véletlenül se legyenek félreértések, és fel se merülhessen a vád, hogy valami szükséges nem lett elvégezve. Viszont ez "nagyüzemben" nem járható út, én kevés órát, és kizárólag ismerősöknek szervizelek-restaurálok, és nem a megélhetésért - ez egy "utcára" dolgozó, ténylegesen ebből élő szerviznél nem megoldható (vagy őrületesen megdrágítaná a munkát).
Még egy gondolat: szokás a vállalási időn is morogni, holott a gyorsan leszervizelt, és ki is adott óra esetében pont az a lehetőség vész el, hogy az órát megfelelően "bejáratva" adják vissza. Én személy szerint egy leszervizelt szerkezetet 1-2 hétig járatok folyamatosan, utána szabályozom be, és még 1-2 hétig figyelek, szinte mindig még többször rászabályozok. Ez eleve azt jelenti, hogy 2-3-4 hétig csak járatom és figyelem az órát - és ahogy írtam, még így is rendre hozzá kell nyúlni utólag is (még egyszer jelezném azért, hogy alapvetően koros, antik, és sokszor komoly felújításokra szoruló, tehát nem egyszerűen leszervizelt órákról van szó). Ez megint olyan dolog, ami egy köznapi szerviz munkamenetébe nem nagyon férhet bele.
A helyzet az, hogy mint azt ahogyan már azt a topic társ is írta nem H.L-t védjük egyszerűen csak a módszert nem tartjuk korrektnek. Amit a kedves kolléga leírt ebben a formában akár lehet hihető is és akár nem is . Körülbelül olyan min ta magyar közélet akár éppen a jelenlegi választási kampány része is lehetne. ;-)
Amennyiben én állítok valamit ráadásul egy relatíve nagy látogatottságú topicon akkor azt tényekkel is megtámogatom és nem csak rész információkat hintek el ami alapot adhat mindenféle spekulációra. Aztán pedig a kedves topic társ az egészet végül avval zárja, hogy azért még egy rész információt odaszúr / más problémák is voltak a bizományos értékesítés során/, de a magyarázattól már elzárkózik inkább mélyen hallgat. Szóval ez az amiről beszélek, gondolom érted te is, és most is azt mondom először H.L.-nél kellett volna reklamálni és nem itt verni az asztalt!
Természetesen nem tisztem, hogy H.L.-t védjem is nincs is rá szüksége, de annyit azért hozzá tennék, hogy az évek alatt több órát is csináltattam nála. Ritkán ugyan, de hibázott és azt minden esetben szó nélkül korrigálta. Egészen biztos vagyok benne, hogy ez a kérdéses esetben is így lett volna.
Oszt' hogyha pofátlanul nem kattintgatod le az orruk előtt a hátlapjának sértetlenségét, vagy a számlap szántásoktól mentességét és a nagyszervíz folyamatáról nem kérsz részletes fotódokumentációt, akkor meglehet, hogy másfél év múlva Te is viheted orrodat lógatva egy vidéki óráshoz, hogy a vibróra téve kiderüljön majd a turpisság.
Gondold át előtte százszor-ezerszer, hogy rájuk mered-e bízni, így, dokumentálatlanul!
