Ezért él meg ilyen jól a svájci óraipar a ködösített múltjából, és a Leonardo DiCaprio-t, Federert, pilótákat, forma-1-et stb. felvonultató reklámokból.
Méghogy "klubba tartozás".
Milyen klub? Aminek a jobbra-balra számlázó adócsalótól az ebayen töredék áron datejust-ot vásárló biztosítási ügynökön, az amerikai ingatlannepperen, ittasan-drogosan karambolozgató színészen, fogorvoson át a ruszki milliárdosokig, belvárosi stricikig, Kolumbiai drogbárókig, melegpornósokig, kávézópincérig, háborúkat, népirtásokat indító politikusokig bárki tagja lehet?
Ugyanmár.
Órakedvelő emberként szerintem a Rolex megkerülhetetlen. Talán a legtöbb órás érdeklődési körű embernek ez jut eszébe arról, ha megkérdik, milyen órát viselne minden nap, minden alkalomhoz.
Legalábbis nekem eza véleményem. Függetlenül attól, hogy ipari búvárkodnak-e benne, hogy mennyire gépesített az alkatrészkiadás a gyárban, hogy az alapítványi cégforma mit enged meg nekik stb.
De ha csak azért kellene megvennem, hogy a klubba tartozzak, akkor a TikoTime is szebb alterntatíva lenne, az biztos. :)
Mert én példáúl azt, hogy min. 30+ éves és a havi keresete átlag min. 300 max. 500k bruttó.
Hát, rájuk nagyon nem jellemző a bmw. Átlagosan mindegyik valamilyen középkategóriás autóval jár ami 10-ből 8,5 esetben min. 4 évesen azaz használtan vásárolt.
Hát vagy a klubba tartozásról talán. Arról inkább. Megspékelve egy kis márkafellációval.
Egy BMW mögött ugyanúgy lehet egy fiatal (enyhén agymosott, BMW reklámon táplált) jó keresetű mérnök, mint egy kőgazdag anyuka, akinek a következő autója lehet, hogy egy Merci lesz, amelyik szalon közelebb van.... ;-)
Igen, bár nekem a 40 mm-es van, ezt is próbáltam és egy picit nagynak tartom, természetesen a korábbihoz képest. Nálsm 42 körül van a határ, tehát ez még épp beleférne, ha Explorer-szűz volnék...
A Ghibli-ből még nem gyártottak annyit, hogy olyan sok szembejöhessen ;-)
A BMW sem feltétlenül csak a gazdagságról szó, legalábbis csak annyira, mint a nagy német szentháromság másik két tagja. A hivalkodó gazdagság inkább olyan alanyokat mutogat, amikből kevesebb van, és tényleg drága.
Mint ahogy a Rolex sem igazán a gazdagságról szól.
Basszus, el is szégyelltem magam. Mentségemre legyen mondva, a tartós kapcsolatok mind megmaradtak. Mert csak egy volt. Illetve van.
Az óragyűjtés sajna nálam tényleg kóros szenvedély volt. Próbálom magam nyugtatgatni, hogy most már talán nem, mert jelentősen visszafogtam magam, de azért még messze a kórság feletti győzelem.
Értem, de szerintem ellentmondásba keveredtél magaddal, hiszen egy óramániást elméletileg minden óra érdekel, még egy idegen órája is.
Amennyiben közelebb tudsz helyezkedni egy alaposabb szemrevételezésre, hogy felmérhesd a márkát, típust, netán az eredetiséget, vagy épp az ellenkezőjét dől el minden.
Szóval mindezek után kialakul egy vélemény, legalábbis nálam ez így megy.
Kell egy pillantás még azokra az órákra is, amik egy pillanattal később már érdektelenek a számomra.
Nálad ez nem így megy?
Emlékszem mekkora élményként éltem meg, hogy 1998-ban a londoni metrón utazva két régi HEUER kronográfot is kiszúrtam két utason.
Ilyenek voltak:
Az első egy idősebb, úgy 60 körüli úr csuklóján volt, míg a másik egy huszonéves, mérnökforma fiatalemberen.
Valahogy tudtam, hogy ez a két pali rendben van...
Azóta is vágyok valami hasonló Heuer (TAG nélkül) kronóra....
A németek néhágy évtizede kitalálták, hogy milyen struktúrális elemekből kell felépülnie, milyen elemeknek kell megjelennie egy családi házon ahhoz, hogy a vásárló azonnal a pénztárcájához kapjon.
A hölgyek számára készülő autókban olyan kellékeket kell beszerelni, hogy még a dugókban is kívánatossá tegyék a jármüben tartózkodást.
"katonai célokra készült német "beobachtungsuhr"-okról, tehát a Luftwaffe megfigyelőóráiról - amelyek valójában ma, hétköznapi körülmények között egyáltalán nem viselhető krumplik."
Annak idején meg még inkább annak számítottak. De nem is a csuklójukon, hanem az öltözékükön hordták.
BMW-ből pl. Sokkal több jön szembe, mint mondjuk egy azonos áru Maserati-ból (a Ghibli egy 5-ös árára pozicionált) Lexus-ból. A többség nem kockáztat! villantási faktor? Megvan. Minőség? Szintén. Minek egyénieskedni? Ezért megy el jóval több fekete, ezüst-metál és fehér kocsi, mint bordó. Én sose vennék ilyeneket a szürke, fekete egyenesen kizárt és a BMW is necces nálam, de nyilván nem véletlen, hogy ezekből megy el a legtöbb és nem is akármilyen áron. Az egyéniség/személyiség/ízlés nem pénz kérdés. Megfelelési kényszer, csak meg ne szóljanak - faktor, szokások (a BMW a gazdagságról szól), marketing, kitudja, mi minden vezet idáig... Ebben a koordináta rendszerben hozzák a gyártók a döntéseiket. Az óraiparban valszeg a Rolex ebben a legnagyobb király, mint kocsiban a nagy német hármas...
Ami csak azért jó, mert ritkán jön szembe az utcán. Én az ilyen dolgokat szeretem. Nem mondom, szép és igazi klasszikus az összes többi Rolex is, de talán - bár nem tudom - ez az egyik legkisebb szériás. Közel sem egyedi, de ritkább mint a gmt vagy a sub. Erről ránézésre jóval kevesebben mondják meg, hogy az, ami és ez nálam jól van így. Más meg éppen az ismertsége miatt választja a másik két sportmodellt. Attól szép a világ, hogy nem vagyunk egyformák. Koppintani meg a közismert dizájnt érdemes, a különcök fizessenek...
használati tárgyakra a haverom telefonkezelése a jó megoldás: 2 évente új hűségaláírás, ezzel együtt új telefon elhozás, a régi ünnepélyesen megy a media markt kukájába. azt jónapot.
Meghatározhatatlan, ki miért hord eredeti, eredetire hasonlító, hamist stb. órát. Ismerek olyan embert, aki azért nem venne fel egy egyébként ritkaságszámba menő órát, mert római számok vannak a számlapon. És olyan neki nem kell, és kész. :))
A gyártókkal meg az a bajom, hogy a rengeteg marketing rizsa mellé megtehetnék, hogy némi egyedi színt vigyenek legalább a mutatványba. Pl. Rolex Sub dizájn, csak koronával a bal oldalon. Kismásodperces 2985-2-vel 2892-2 helyett. Akármi. Legalább ne lennének ilyen nyíltan lusták és igénytelenek ezirányban...
Azért mondjuk a sportcipők piacán nem látod ugyanazt
a cipőt megfordított pipával komolyabb gyártótól.
Ahogy már az ötéves gyerekek se keverik össze a BMW-t a Mercedes-szel...
Nyilván fórumozás tekintetében lehet erről beszélni. Úgyis mindenki azt gyárt, amit eladni remél, és azt vesz, amire futja, tetszik, divat stb.
ez a tárgyakhoz való viszonyulás kérdése. koszos feladatkor én is casiot veszek fel, és nem azért mert gondot jelentene anyagilag ha tönkremegy az aktuális órám, hanem mert koszos munkát nem öltönyben végzünk (és ez nem pénzkérdés).
tárgyakhoz való ragaszkodás enyhítésére a gyakori költözést ajánlom:), ott aztán repül minden.
kevés igazán fontos dolog van, a tárgyak speciel pótolhatóak, azoktól elszakadni az csak megszokás kérdése.
vannak pótolhatatlan dolgok, de őszintén, ha bármelyik órád rommá törne, akkor azért a kedélyállapotodat tartósan biztos nem rontaná el, ugye?
szóval a tárgyak könnyen pótolhatóak, betegség túlontúl ragaszkodni hozzájuk.
