Az Operabálba ráadásul karórát sem veszünk fel, mert az etikett frakkot diktál és zsebórát. ;)
Egyébként ott van a Daydate (csak nemesfém tokkal létezik) meg Datejust modellek, a dátum nélküliek is, ezek börszíjjal simán illenek az öltönyhöz. Szerintem az új Sky Dweller is böven elfér.
Sokan pedig meg is feledkeznek a Cellini sorozatról, ami kifejezetten öltönyös óra, csak az nem ordítja messziröl, hogy Rolex vagyok, föleg a szögletes tokkal.
Szó sincs arról, hogy az árképzéssel lenne bajom! Arra reagáltam, hogy egy magyar, aki Svájcban él - sajnos sokan rákényszerülnek - meglepőnek tartja egy magyarországi órás fórumon azt az érvelést, hogy túl drága egy felső- (nem feltétlenül high end) kategóriás óra ahhoz, hogy széles tömegek többet tartsanak belőle. Semmi bajom az árképzéssel. Nyilván az egész világpiacra terítenek a svájci gyártók és minden márkánál komoly kutatással állapítják meg az árakat. ezt értem, mint ahogy azt is, hogy egy svájci mondjuk megtehetné, de mégsem teszi. Én kizárólag arra a megközelítésre reagáltam, amit ezúttal Te képviseltél. Mégcsak nem is Rád, mert ismeretlenül is tisztellek. Tetszik, hogy ilyen dolgok érdekelnek. Nem is vitáznék Veled tovább, ha megengeded. Remélem szép kollekciót raksz majd össze az évek során olyan órákból, amik tetszenek!
"Ha már Millgauss, az IWC Ingenieur sokkal inkább hasonló komolyságú dolog... Szerintem."
Szerintem is!
De ez nyilván szubjektív:
Pro primo: Nem is tudom, hányszor fordultam meg Schaffhausenben, az a városka kissé a szívem csücske. Volt olyan alkalom, amikor direkte az óragyár felé kerülve jöttem ki a városból és ott nagyon erős mágnesesség vonzza az embert...
Pro secundo: Én is mérnökember lévén az Ingenieur név igencsak szívenüt, bármikor ránézek egy ilyen órára.
Pro tercio: A régi ingenieur órák pont az én méretemet képezik.
És objektíve: remek befektetések a modell régi darabjai, kb. úgy, mint a Rolexek manapság. Az O+A ehhez képest szumma áresés.
Akinek nem inge, ne... Én csak arra utaltam, hogy egy kicsit furcsa volt a felvetésed az órák árazásával. Szerencsére nálam pl. belefér egy pár éve egy-egy jobb darab használtan, de túlzás lenne azt állítani, hogy akár csak egyhavi fizetésről könnyű lemondani egy lényegében divat-, presztízs termékért. Talán annak - mint az indiai kollégád - aki a kisebbrendűségi érzését akarja ledolgozni, igen. Az átlag értelmiséginek még, ha jól is keres, ez csak luxus. Semmiképp sincs elől a sorban a költési listán. Szerintem Svájcban sem. Ezért írtam, hogy zseniális a Rolex. Mert, ha már 5000 euro, akkor viselhessem bárhol, bármikor.
Ha rám gondoltál, én nem sértődök meg, mert félreértettél :-). Én csak annyit akartam mondani, hogy a svájci órák árazása két dologgal korrelál, a svájci előállítási költségekkel, és a nagyon gazdag, nem feltétlenül svájciak pénzével. Én személy szerint egy hatszáz frankos Tissot vettem magamnak, de ez itt nem igazán fontos, talán csak annyiban, hogy az ide írók jellemzően drágább órákat birtokolnak, ha érted, mire gondolok. Pl. arra, hogy ők is kiadták az éves magyar átlagkeresetet egy ilyen óráért :-D. Én úgy általában érdeklődtem arról, hogy miért annyira felkapott a Rolex (és gondolom, nem csak Magyarországon).
A svájciak egyébként eléggé visszafogottan élnek, kivéve a kőgazdagokat, de abból itt is kevés van (nyilván ez viszonylagos szám, magyar átlaghoz képest itt jóval több a gazdag, vagy jómódú). Az a réteg, akinek fontos, milyen órát hord, az viszont nyilván megengedhet magának pár közép- vagy felsőkategóriás órát. Azt nem tudom, hogy itt milyen az órák eloszlása, mi a felkapott, mert pl. svájci órás fórumokat nem olvasok, de a bankban, ahol dolgozom, jellemzően a bevándorlók tobzódnak az órákban, van egy indiai kollégám, na, ő igen. Az órakultúra nem tudom, hogy milyen, de pl. a ricardo.ch oldalon azért vannak szép számmal minőségi használt órák.
Szóval a Rolex nem a csórók órája, mint azt a számba adtad, és én pl. valszeg soha a büdös életben nem fogok 2-4 ezer frankot kiadni ilyesmire, de ez már az én bajom. Annak ellenére, hogy mondjuk megengedhetném (miután kifizettem a CHF-hitelemet :-)))
nem biztos hogy én ezt itt most értem mit akarsz most ezzel mondani :) Azt sejtem, hogy összeakarod hasonlítani a svájci életszínvonalat a magyarral, de azt még az osztrákkal sem nagyon érdemes ;)
Meg ott a híres svájci bőkezűség. Ahány embert ismerek abból az országból - vannak páran- egytől-egyig arról híresek, hogy meggondolatlanul vásárolgattak össze-vissza... Persze vannak smucigok is, nem lehet általánosítani...
Azt meg már kommentálni sem érdemes, ahogyan egy ott élő magyar rácsodálkozik, hogy itthon a Rolex a menő, pedig nem is olyan drága... Nyilván nem olvas itthoni híreket a neten, csak a svájci órák fórumát, nincsenek átlagos magyar rokonai, ismerősei. Ezért elárulom, hogy itthon egy használt Rolexre sem két-három hónapot, hanem mondjuk ugyanennyi évet kell spórolnia egy diplomásnak és nem azért, hogy legyen egy sportos is otthon a Glashütte mellé. Na meg persze választani is kell, kocsi, lakás, kaja, óra... Igaz csak az átlagos diplomásnak (tanár, orvos, stb.) van itt is kivétel. Szerencsére. De persze a nagy és gazdag Svájcból hihetetlennek tűnik, hogy egy ilyen fórumon is ezek a csóreszek írogatnak.
Vannak fél éve Amerikába költözött magyarok, akik az első hazaruccanáskor már nem tudják elrejteni az angolos akcentusukat. Meg vannak olyanok is, akik 70 éve ugyanolyan szépen beszélnek magyarul és képesek megérteni, hogy itt más az életszínvonal. És nettó nagyképűség erre megjegyzést tenni. Nem beszélve a műveltségről, mert aki olyannal rendelkezik, azt is tudja ez miért van így. De ezt már tényleg nem tudom, miről jutott eszembe. akinek nem ingje, ne vegye magára. Eszem ágában sincs senkit megsérteni.
Megvan azért a Cellininek a maga vásárlóközönsége - nem sikertelen széria.
Ami a többit illeti, látom tényleg működött a marketing, a többség valami csodaként tekint a prémium szegmens óráira, remekül bejött a Breitlingnek is a két évtizedes ezerrel ködgépezés... ;-)))
Holott műszakilag semmi igazán különleges nincs ezekben, ami mégis van, az sokszor inkább gyenge pont, mint büszkeségre okot adó technológiai fölény, a tartósságot sem érdemes túlfetisizálni - százéves (!!!) katalógus-szerkezetek is jól működnek, ez az iparág ilyen, ha rendesen megcsinálják, tartós lesz és pont. Nagy név és kimondhatatlan hosszúságú árcédula nélkül is. Kívülről meg a legjobb anyagból készült tokok-csatok is viseltesek lesznek egy idő után, a speciális acélok-bevonatok, kerámia betétek valamennyire ki tudják tolni ezt az időt - viszont cserébe később a legtöbb esetben szó szerint felújíthatatlanok...
Karrierem hajnalán olyan cégnél dolgoztam, ami bár német multi, de a főbb beszállítók svájciak voltak. Gyakran jártam hát svájcba hosszabb rövidebb kiküldetések erejéig.
A következőt állapítottam meg. Semmivel nem rendelkeznek nagyobb órakultúrával a viseletet illetően mint mi. A bumszli lcd-s casio ugyanúgy előbújhat az öltöny alól mint itthon. Az sem igaz, hogy mindenki luxus márkákat hord a csuklóján. Sokan nem is hordanak semmit, mert úgy is ott van a mobil telefon.
A casio, qq ott is gyakoribb mint egy omega. De ettől függetlenül nem sokkal gyakrabban látni nevesebb márkát, viszont nagyobb eséllyel lesz valódi, és nem kamu mint itthon.
Pedig számomra vannak közte gyönyörű darabok. És egy alkalmi órának nem is feltétlenül kell COSC-osnak, meg automatának lennie. De valóban olyan, mintha nem is létezne ez a termékcsalád.
Van nekik ez a Cellini, de sokan nem értik, egyáltalán minek...? Az áruk picivel alatta van a többinek, de kézihúzósok, nem is COSC-osak, és hát számomra (aki a Rolex nagy rajongója lennék) egyszerűen nem tetszenek.
Ebben a mai marketing vezérelte világban nincs is benne a köztudatban. Száz rolexesből 99 röhög, amikor ezeket említik. ;-)
Khm, az urak úgy beszélnek itt az utóbbi pár hozzászólásban, mintha a Rolex csak és kizárólag sportos órákat gyártana. Ha jól tudom, van nekik egy Cellini nevű termékvonaluk, elegáns órákat abban érdemes keresgetni.
Szerintem az autós hasonlat jó, csak a márkák nem. Inkább úgy képzeld el, hogy a Ferrarik, Paganik és Koenigseggek között van egy autód, amivel le tudsz menni földútra is, ha az vezet a vidéki kúriádig, beállhatsz a színház vagy a kaszinó elé is vele, és közben ugyanúgy gyorsul mint amazok.
A Rolex igazi all rounder. Míg egy szkelettált Vacheronban elég meleg lenne teniszezni, vagy a láncos-csigás glashüttében fejest ugrani a kerti medencébe, ezeket mind megteheted, ha Rolex van a csuklódon.
Pancsolhatsz, vizisielhetsz, szörfölhetsz, könnyűbúvárkodhatsz, teniszezhetsz stb. Esetleg ipari búvárkodhatsz, mert arra is megfelel némelyik. És mindeközben nem néznek hülyének akkor sem, ha öltönyhöz hordod. És a mindenes jellegükhöz képest a Rolexek sokkal kevésbé sportosak, mint a tulajdonságaikban hasonló IWC, Omega stb. darabok.
Nem beszélve arról, hogy a szerkezeteik konstrukciója szerintem messze tartósabb, és masszívabb - jobban megfelelve a hétköznapi kihívásoknak - , mint a többieké.
Azért valljuk be, a világ átlagos életszínvonala, még a nyugati országoké is, messze esik a svájcitól. Ugyanakkor egy havi fizetés, a mi máshol két-, három-, öt-, száz havi. Sok pénz egy viszonylag fölösleges dologra. Főleg, ha már van otthon egy Rolex.
Rosszul biztosan nem gondoltad. Nekem pl. a Nomos Glashütte bauhaus modelljei és az IWC Portuguiserje tetszik a legjobban. De vitathatatlan, hogy bármelyiket szerzem is be egyszer, csak második, öltönyös órák lesznek a Rolex mellett. Most ezt a szerepet egy öreg IWC tölti be, de azon veszem észre magam, hogy egyre ritkábban. Az Explorer spotóra, de annyira jó hordani, hogy most már elegáns helyzetekben is az marad a csuklómon. Farmer-zakó felálláshoz pedig nem is menne jobban más!
Hát, itt Svájcban egy nem arany, középkategóriás IWC, Nomos, Rolex kb. egy svájci "diplomás" átlagfizetés szintjére vannak belőve (6-8000 CHF), szóval nem rettenetesen sok (ez azt jelenti, hogy 2-4 hónap alatt össze lehet rá gereblyézni a pénzt, ha az embernek fontos). De érteni kezdtem, azt hiszem.
Nyilván rosszul fogalmaztam, szóval én alapból nem tartottam a Rolexeket elegánsnak, holott a közvélekedés szerint azok. Még a Milgauss talán, de az sem igazán. Legalábbis én nem tartom annak, de nyilván rosszul gondoltam, és erre próbáltam választ kapni :-) Autós hasonlattal: nekem egy BMW nem elegáns (bár mocsokjó), ugyanez igaz egy Subarura, és a Rolexek valahol a kettő között vannak. Az operabálra nem megy az ember Subaruval, kb. ezt akartam mondani (persze, ezek az állítások mind-mind szubjektívek).
Másrészt a legtöbb ember még nyugaton sem teheti meg, hogy több milliós értékű karórát tartson fenn. Van akinek meg igénye sincs rá, hiába tartozik a felső társadalmi szegmenshez. Nekik készülnek az olyan zseniálisan kitalált modellek, amik hordhatóságán egyetlen szituációban sem kell elgondolkodni. És az is tény, hogy sokaknál, sztárok, politikusok stb. tényleg sorbsn állnak a csúcs időmérők a páncélban, mégis csak az "egyszerű" acél Rolex van a karjukon. Ez már tényleg csak annak köszönhető, hogy ezzel úgy is trendik maradnak, hogy az óra pontos, nem kell állítgatni és attól sem kell tartani, hogy bármi baja lesz egy kis víztől, ütődéstől...
A Rolexnek kifejezetten elegáns modelljei a többi között a milgaussok, day date-ek, datejust-ok és a daytona bőrös verziói. A sport-modellek is inkább sokoldalúak, felvehetők egy túrához, nyaraláshoz, de sportos eleganciájuk miatt öltönnyel is megállják a helyüket. Persze nem egy Glashütte Original, de megnézném, hogy állna abból egy bőrös darab mondjuk egy jó túra alkalmával...
Egy egy ideje olvasom a topikot, mint relatív friss svájciórás, de amikor elkezdtem nézelődni, azt hittem, hogy több lesz az órák között az elegáns, egyszerű (pl. IWC Portofino, Nomos Tangomat), de úgy látszik, hogy inkább az ilyen műszakibb kinézetű órák a menők, ez miért van? Tudom, hülye kérdés, de engem érdekel. Én azt hittem, hogy Rolexet az ember nem vesz fel öltönyhöz, de tévedtem.
Szerintem az Omega planet ocean - aqua terra tokok gyagyák. Nekem méretük ellenére bénácska és feminim darabok.
A Seiko csinált ilyen tokokat egy időben, csak nem extrázott a tokfülek belső oldalán ( mintha az segítene a dizájnon.. ). Azok sem tetszettek. Sokkal inkább a nemrég, a topiktárs által bemutatott GS kronométer tokformája, a japán kardok pengéjét idéző masszív tokfülekkel.
A Rolex tokjai meg hibátlanok. Méretétől függetlenül is elegánsan férfias, ugyanakkor hordhatóságot kifejezően masszív, de mégis finom vonalvezetésű darabok. Ez ezeknek az Oyster tokoknak a sajátja. Ezek az órák minden elemükben harmonizálnak egymással.
Az Omegánál a tok ellenében viszont szép a számlap. De nem egységes. Maga a számlap klassz, markáns, kellemes színvilággal. A dátumablak viszont jellegtelen. Inkább ne lenne.
A "darázs" másodpercmutató is jó, bár nekem világháborús repülők
orrkúpja ugrott be róla elsőre. Talán valami repülős modellen nagyobbat ütne. Az óra-, és percmutató viszont szerintem gagyi.
Anno beszéltük itt, hogy a legfrissebb datejustok, milgaussok mutatói kicsik a megnövelt méretű
indexekhez képest. De most újra megnézve ebben sem találok kivetnivalót.
Az Omega és a Rolex pedig szerintem maximum árban egy kategória. És nem is lesz ez másként az elkövetkező 20 évben.
Sokkal inkább tartom Panerai - Breitling társaságába tartozó márkának.
Egyszerűen azért nehéz a Rolexet utólérni, mert Rolex. Külön kategória önmagában, így nemigen lesznek versenytársai, esetleg számok, eladási adatok tekintetében.
Biztos vagyok benne, hogy rengeteg ember hord Rolexet, miközben a polcon sorban állnak a Patek, Vacheron és Lange órák. És ez nem véletlen. Mindent jól csinálnak, ami ritka.
bírom a sokoldalúságodat, de kérlek nézd már utána a Beomaster 4000-nek 1979-ből, mert olyanom van Beovox 3000-es hangszórókkal és egy zsír új Rotel cd-lejátszóval. Én nem úgy tudom, hogy ez noname cucc, nem high end, de mai értelemben simán audiofil. Tudom, mert hallgatom és a zenész feleségem már kétszer megakadályozta, miután az Aranykéz utcában meghallgattuk, hogy lecseréljem egy Rotel-Bowers&Wilkins cuccra. Azért mert a Beo tisztábban, természetesebben szól (persze ez még a régi jó tranzisztoros, újszerű állapotú cucc, a minőségéről pedig a kora tanúskodik)... De ok, ezt nem jegyzik. Ahogyan a Rolex sem az A Lange & Sohne torbillon-jai szintjén jegyzett high end modell... De nem is egy ócska cucc, amire nagy betűkkel ráírnak hazugságokat.
Tisztában vagyok vele és nem Te világosítottál fel, hogy nem a világ legjobb hangszóróit, erősítőit, autóját, karóráját, telefonját, számítógépét (bár az IMac-ről sokáig elhittem) használom. Azt hiszem nem itt várok erre megerősítést!
Azt, hogy a Samsung vagy a Beo szól jobban neked kell tudnod mert te hallgatod. Viszont példára nagyon nem alkalmas, mert egyik sem szól sehogy. Konkrétan teljesen jogosan semmilyen szinten nem jegyzik a műfajben egyiket sem. A Samsung egy konzumer termék a Beo pedig lifestyle és semmi több.
;-)
On
Amit állítasz arra mondjuk rá, hogy nagy vonalakban tény tehát nem is ezt vitattam. Egyszerűen csak annyit, hogy nem minden esetben a Rolex a jolly joker ami mindig mindent simán visz.
Én viszont továbbra is úgy gondolom, hogy mivel a Rolex komolyabb márka az Omega-nál, a Co-axial-nál némileg komolyabb megbízhatóságú werk-kel, komolyabb múlttal, nem egy kategória. Szerintem szebb is, de mindegy. Nyilván azért nincs dátumablak rajta, mert az rontaná a demágnesességét (rés a pajzson). az 1000 gauss nyilván a tuti érték, nem nagyképűsködnek, a biztosat adták meg. Úgy tudom a Submariner sem csak 300 m-ig bírja, addig viszont biztosan. A többi Oyster-tokos modellnél meg csak 100 métert adnak meg, pedig nyilván 150-nél sem halnának meg... A 15000 gauss az egy picit fölöslegesen sok. Mint a mini-hifin a 100 wattos felirat. Az én otthoni Beo-cuccomra 40 van megadva, de még életemben nem használtam ki a 7-es hangerő feletti tartományt. Azt is csak bulikor, egy szám erejéig... Szóval a Samsunk mini-hifi nyilván jobban szól, mint a Bang & Olufsen... Ha már Millgauss, az IWC Ingenieur sokkal inkább hasonló komolyságú dolog... Szerintem.
