Tehát átvitt értelemben az olyan embereket illetnek e szóval, akik ugyan nem nemesek vagy tagjai valamely elit körnek, de mégis rájuk jellemző attitűd felvételével olyannak akarnak tűnni, mintha oda tartoznának.
Azonban a sznobságot valaki magára is öltheti, mintegy beleélve magát abba, hogy ő is egy bizonyos csoportba tartozik. Ez a fajta sznob ember olyan stílusjegyeket, világnézetet, életstílust vesz fel, ahova valójában még nem tartozik, és talán soha nem is fog. Ilyen az álintellektuális, vagy az álgazdag ember. /wikipédia/
A Magyar Kislexikon meghatározása szerint: Az előkelőket vagy a szellemi élet kiválóságait majmoló, hozzájuk dörgölőző személy.
Ezek szerint tehát sznob az, aki felvesz egy 8 ezer forintos Breitling for Bentley kamut, aztán kimegy a Városligetbe megvillantani a csövesek előtt, akik még az eredetijét sem látták az életben soha.
Bitzonyos mértékig bele kell mennünk a fogalom tisztázásába, mert én meg azzal nem tudok egyetérteni, hogy az a sznob, aki nem úgy gondolkodik, mint én, és drágább órái vannak. :-)
Eligazodás. Mindig ez volt a bajom. Egy időmérőnél a pontosság jelentené a legfőbb értéket. Nincs így. Alapvetően nincs így. Ha így lenne, mechanukus óra már nem is lenne forgalomban. De most beszéljünk csak a kvarcórákról, és hgyjuk ki a rádiósokat. Nézzük meg milyen kapcsilatban van a garantált pontosság és az ár. Nem igazodok el. Számomra az derül ki, hogy nincsen kapcsolat. Vagy tévedek? Aki tud piaci alapokon nyugvó, mégis szakmai ismérvvel szolgálni, ami alapot adhat egy vásárlásnál, ha az elsődleges szempont a pontosság és az ár kapcsolata, az legyenszíves tegye meg, hogy felvilágosít engem!
Ha a gitárgyűjteményéből indulok ki, akkor nem feltétlenül sznob a pali, egyszerűen van egy szint, ami alá nem megy minőségben. Az órabuzériáját tegnapig nem ismertem, gitárban viszont tudom, hogy a saját modelljével, egy nem túl drága amerikai Strattal turnézik, amibe egy szintén nem túl drága hangszedő-szett került. 1600 dollár egy ilyen hangszer, ez a gitároknál egyáltalán nem számít drágának; a belépő kategória párszáz dollár, a vállalható gitárok 4-500-nál kezdődnek, egy custom shop hangszer ára általában 2000 fölött indul.
A videóban bemutatott kollekció, a Wayfarer szemüveg + iPhone 5 párosítás, és ahogy ír az órákról mondjuk tényleg sznobba hajlik.
Dehogy piszkálódom, én csak megírom azt, amit gondolok. Ahelyett, hogy örülnél hogy szép órákat látunk, elkezdesz irigykedni és lesznobozol teljesen alaptalanul másokat. Most akkor neked ettől jobb lesz? Miért nem tudsz örülni más szép óráinak? Mert volt ott egy két igazán ütős darab a régiek közül!
Annak meg aztán semmilyen hírértéke nem lett volna, ha előránt egy Cornavin-Doxa gyűjteményt, el sem kezdenek forgatni, mert minek is? Kit érdekel vajon??
Ha definiált fogalmak mibenlétéről kezdünk el vitatkozni, akkor ezen a ponton én engedelmetekkel ki is szállnék, elnézést, hogy felhoztam a témát, részemről lezárva.
Szerintem meg nem ez a sznob fogalma. A sznob csak azért veszi, gyűjti a tárgyakat, mert látta, hallotta, tuggya, hogy drága, és bizonyos körökben ez "jól megy". Nem kell, hogy értsen hozzá, mert aki ért is hozzá, és úgy veszi, az már műgyűjtő. A videón szereplő fiatalember érti is azt, amit gyűjt, nekem nem tűnt tájékozatlannak. Ha csak sznob lenne, láttunk volna pár gigantikus Hublot-t, vagy valami hasonló, divatmárkát. Ez igen-igen válogatott gyűjtemény, még Neked is évekig tartana kimazsolázgatni az aukciókról... ;-)
Nem tudom, fogalmam sincs, de az biztos, hogy én egy ilyen riportra-beszélgetésre nem a legdrágább óráimat válogatnám össze. Meglehet, lenne közülük ilyen is, de biztosan nem a legpedigrésebbeket akarnám mindenáron megmutogatni.
Másnak természetesen lehetnek teljesen mások a preferenciái.
"Az átlagos sznobok vajon ismerik-e a '70-es évekbéli angol katonai Submarinert?"
Miért ne ismerhetnék? A sznob nem hülye, nem ízléstelen, nem kell tájékozatlannak sem lennie. A sznob lehet kifejezetten jó műértő (a legkiválóbb, legprofibb galériások zöme is velejéig sznob), pontosan tudhatja, mit lát, el tudja helyezni a palettán, képes objektív módon értékelni.
A lényeg annyi, hogy a sznobot egyszerűen nem érdekli az, ami nem nagyon, a többség által elérhetetlenül drága. Akkor sem, ha jó, ha szép, még akkor sem, ha jobb és szebb, érdekesebb, különlegesebb valami másnál - ami sokkal drágább. Ő akkor is a drágábbat fogja választani. Ennek a pasasnak egyetlen olcsóbbnak mondható órája sem volt, egyetlen egy sem, miközben mondjuk a ritka, haditengerészeti célokra kiadott Subok, vagy a tök mezei, olcsó, a Rolex által a Corteberttől vett szerkezetet egy minőségileg kifejezetten elnagyolt tokba-számlappal illesztő korai Paneraik semmiféle műszaki érdekességet-különlegességet sem hordoznak. Egyszerűen semmifélét, saját korukban nem is minősültek extrém különleges, megfizethetetlen dolgoknak * . Mivel kevés készült belőlük és ritkák - ezért felment az áruk a csillagos égig - és a jóembert láthatóan ez motiválta. Ettől még legalább van némi ízlése és tájékozottsága, és ha már drágát vett, legalább azon belül tényleg valamiért érdekeset, különlegeset vett - de ordítóan nyilvánvaló, hogy a drágaság elsődleges szempont volt...
Nem kell ezt ragozni, erre a mentalitásra épít a svájci óraipar prémium szegmense - gyakorlatilag teljes egészében. De ez tartja életben a Rollsot, a Lamborghinit, a Ferrarit is - kizárólag... Valamennyi sznobizmus ("úrhatnámság".. ;-)) ) meg mindenkiben van, és egy határig ezzel nincs is a világon semmi baj, sőt...
Én pusztán konstatáltam azt, hogy ha a jóember valódi gyűjtő , műértő rajongó lenne, akkor teljesen biztos, hogy becsusszant volna azért a kollekcióba egy-két különleges, de nem árverési kategóriájú jószág is, ugyanis szép számmal vannak ilyenek. De nem csusszant be neki, ergo őt az "olcsó" órák nem érdeklik egyáltalán, légyen szó bármilyen különlegességről is, ha nincs rajta borzasztó számokat tartalmazó árcímke, akkor részéről máris érdektelenség van. Ez az ember lehet, hogy tényleg jó értője a régi Rolexeknek, Patekoknak, de ettől még sznob.
* Általában a hadseregek számára készült ilyen holmik az átlagosnál strapabíróbb, de amúgy kimondottan költséghatékonynak készülő tucatáruk, senki ne gondolja, hogy a hadseregek mai pénzben milliókat fizettek holmi karórákért, tessék csak megnézni a II. világháború ma szintén eszméletlen árakon forgó német megfigyelő-óráit - kiváló minőségű, de a lehető legdísztelenebb, alapkivitelű Lange, IWC, Laco stb.. szerkezetek, nem ritkán mai szemmel nézve döbbenetesen silány alpakka tokokban - ezekért az órákért a hadsereg anno annak is csak kis részét fizette, mint amennyiért az adott cégek a legolcsóbb, nem nemesfém tokos zsebóráikat kínálták, ezek használati tárgyak, "fogyóeszközök" voltak.
Drága Glasom, mielőtt a tőled mára már teljesen megszokott vitriolos piszkálódásba belekezdtél volna, esetleg utána olvashattál volna a sznobizmus fogalmának...
Az átlagos sznobok vajon ismerik-e a '70-es évekbéli angol katonai Submarinert?
Vagy, ha hallottak is róla, vajon szívesen kicsengetnék a horribilis ellenértékét?
(Mert ez az óra, amit a kisfilmben is bemutattak, bizonyt távol áll holmi üblóktól, meg brejtlingforbentliktől. És még csak villantani sem lehet vele sznob körökben.)
Viszont ha vintage Rolexek vásárlása helyett mondjuk ritka Pobedákat, arany Rakétákat meg spindlis zsebórákat vett volna, esetleg arany IWC-ket a 60-as évekből, akkor ő lenne a műértő-műgyűjtő, merthogy ezek megfizethető órák. Így meg csak szimplán sznob, mert a paletta túlfeléről veszi meg s gyűjtői darabokat.
A drága vagyontárgyak értelmetlen halmozása valahol inkább "szegénységi bizonyítvány". Lásd futballisták Panerai és Bentley órákkal Bentley-kben. Vagy Hublot-ban egy Ferrari volánja mögött.
Nem értéket keresnek, hanem külsőségekkel önigazolást.
Ez így van, az egyik méréstechnikai alap kritérium a megfigyelhetőség. Ez két részre bontható, az egyik, hogy maga a megfigyelés mennyire befolyásolja a megfigyelt folyamatot, a másik, hogy a megfigyelés mennyire szolgáltat releváns adatot.
Ezért szoktak bizonyos pontosság felett differenciális méréseket végezni (pl. mérőhidak) vagy a ppm tartományban egy fizikai modellszámítás eredményét összevetni a kapott eredménnyel.
Ha most a konkrét felvetésre kellene válaszolnom, akkor azt mondanám, hogy a nagyságrendileg napi 10 mp várható járáseltérésnél (mechanikus szerkezetek) a napi mintavétel, a havi 10 mp várható járáseltérésnél (kvarc szerkezetek) a havi mintavétel, éves 10 mp várható járáseltérésnél (hőkompenzált és egyéb nagy pontosságú kvarc szerkezetek) az éves mintavétel indokolt. A napi/havi/éves ebben az esetben a nagyságrendet jelöli, nem a konkrét intervallumot. A negyed-, félévenkénti mintavétel elégséges kell legyen egy modern kvarc szerkezetnél, de azt senki nem gondolja komolyan, hogy 6-12 óránként érdemes lenne mérni egy karórát.
Megszámlálhatatlanul sok olyan vintage óra van, amely rendkívül érdekes, valamiért különleges - de ha nem is filléres, semmiképpen sem elviselhetetlenül drága. Mayer viszont kizárólag baromi drága és nagynevű órákat gyűjt, ergo ő nem is annyira valódi műértő, mint szimplán sznob...
Amikor előkapta az angol tengerészeti Submarinert, akkor azt hittem, hogy ettől már nincs tovább. De addig még nem tudtam kisasolni a kezén lévő órát, amit később le is vett és lőn csoda, egy öröknaptáras Patek volt az. És még a cikk szerint akad neki Rolex gyártotta Panerai is, valamint a riportban fel sem emlegette az asztalon heverő további olyan csúfságait, mint egy másik Pam, vagy az arany Daytona.
Két dolog gondolkoztatott el:
Egyrészt nekem is van olyan cimborám, aki gitározott, sőt ma is abból tartja el magát, szerencséjére legyen mondva kellő ismertsége mellett. Ám a jópár megjelent lemezük ellenére mégcsak véletlenül sem tudta összepengetni akár a legócskább bemutatott darabot sem. Valószínűleg kishazánkban nyugdíjas koráig sem fogja. (Lehet, hogy hendikeppel indult a földrajzi elhelyezkedésünk okán?)
Másrészt elrettentő mégcsak belegondolni is, hogy egy ilyen kollekció rendszeres nagyszervíze mibe is fájhat! (Merthogy precízen gondját viselt darabokról van szó, az a bőrszíjas Patek kifogástalan gyári szíja láttán egyből virított.)
És akkor még nem is beszéltem arról, hogy egy öröknaptár láttán mindig elfog az a bizonytalanság, hogy a technikai tökéletesség érzékeltetésén túl mindez mire is jó? Ha mindennaposan azt viseli az ember, akkor az órák tökéletességét ugyan elérheti, de akkor hol marad az a jópár napi óraviselete, amikoris egyszerűen nem ez való az adott helyzetekbe. Olyankor viszont, ha nem vált az óra, akkor bizony az egészet újra kell állítgatni. Namármost egy ilyen bemutatott garnitúra birtoklása esetén bizony sok olyan nap van, amikor másik óráját is szívesen viselheti John Mayer. Egyszerűen számomra elképzelhetetlen, hogy mindennaposan a gondját viselné a Patekjának a többi között. Ilyen esetben viszont hasztalan a különlegessége.
Habár, ha csak az utóbbiak okoznák már nekem a legnagyobb fejtörést, akkor üsse kavics, vállanám az ezzel való vesződést is!
