Köszönöm, hogy megírtad, remek beszámoló lett! Mi is teljesítettük ezt a távot, az Orosz-kútnál előztetek le minket Anitával, mi már nem voltunk annyira frissek, mint Ti! :)
A K+-en nekünk sikerült a rossz irányt választanunk, de ahogy írtad, nem csak mi néztük be, hanem még többen is.
De ez nem az itiner hibája, viszont a tábla tényleg elég szerencsétlenül van elhelyezve, ami az irányt mutatja a Mátyás-kút felé...
Jól összefoglaltad mindazt, amit nagyon szeretek a Forrástúrákban, a kifogástalan szervezés, szeretek "úttalan-utakon" eljutni olyan helyekre, ahová más tt nem vezet el, a fejedelmi ellátás, a remekül jelölt útvonal, a gyönyörű jelvény, mindez egy olyan kombináció, amely miatt szívesen járok ezekre a túrákra!
A szervezőknek köszönöm, hogy ilyen remek túrát hoztak össze, és nagyon örülök, hogy nem ér véget a Forrástúra-sorozat, a jövőben is igyekszem ott lenni ezeken a túrákon!
Míg tavalycsak kétszer voltam a Vértesben, idén már kapásból a második túrám itt, mindössze két héten belül.
A két börzsönyivel kacérkodtam még, de mindkettőn voltam anno. Ráadásul voltam már jópár Forrástúrán, és mindig teli élménnyel tértem haza. Bíztam benne most is így lesz.
Reggel 8:02-re gördül be a vonatunk a Szárligeti vasútállomásra. Anitával megyek ismét, és könnyen megtaláljuk a rajt cukrászdáját.
Elbeszélgetjük kicsit az időt, de 8:40-kor indulásra készen vagyunk. Most már süt a napocska, és úgy látszik hogy ma szuper kirándulóidőnk lesz!
Megmásszuk az új K-n a Halyagos csúcsát, majd egy nyiladékon balra lefele meredeken ereszkedve, szalagozott úton jutunk bele a régi K-be, ahol már jó két éve nem jártam. A műút mellett meg is leljük első forrásunkat, a Kőrösi-Csoma Sándor forrást, ami most sajnos nem folyik, de szépen ki van építve. Szalagozott úton emelkedünk tovább, majd belecsatlakozunk a K3-be, amely végül felvitt a második ponthoz, a Zuppa-tetőre. Nekem ezzel egy nagy vágyam teljesült, mert az Iszkiri túra mindig csak az oldalában halad el (nem is értem miért nem a csúcson van az EP), és annyira vágytam már arra hogy egyszer felmehessek. Végre most sikerült. Jó negyed órát gyönyörködünk a panorámában, és a csúcskeresztet is megszemléljük immár nem csak a vonat ablakából. Teli energiával haladunk tovább Szár irányába az ismerős P- jelzésen. Nekem annyira adja magát ez az út egy kellemes kis kocogáshoz, hogy egészen az 1-es útig meg sem álltam. Onnan már közel a falu, és betérünk az Aréna Sörözőbe, ami egyben ellenőrzőpontként is funkcionál (na meg persze megkóstolni az újfajta Arany Ászokat).
Kellemesen elpihengetünk itt, ráérünk, a vonat minden órában jár. A nap vicce ide kötődik: Kint ülünk, egy idős bácsi elkezd velünk beszélgetni mindenféléről. Először azt hittem vagy bolond, vagy piás. Aztán a túrára terelődött a téma, és az öreg egyszer csak előkapta a futóversenynaptárt amit a netről töltött le, a tavalyi Less Nándor 38, az Egri Bükk 50, és megannyi futóverseny oklevelét :) A mai napig becsben őrzi a kis bőröndjében. Én azt hittem dobok egy hátast a meglepődéstől :) Nagy forma volt a fater!
Kellemes hangulatban és időben továbbindulva A P- jelzésen haladunk, és egyből feltűnik a másnapi Vértesi Terep Ultra futóversenyének a szalagozása, és hogy most nem ezt kell követni. Persze ezt szerintem kevesen tudhattuk, és sajnos jópáran be is nézték a P- P+ elágazást, ahol csak a futóknak volt kitéve jobbra szalag, de a mi túránk meg egyenesen vitt a P+-en tovább. Szerencsére mi figyeltünk. Következő pontunk a P+-ről balra egy tanyánál letérve a Szállás-kút volt, ami már egy ideje használhatatlan kútnak bizonyul ránézésre, de még nem adta át magát végleg a természetnek. Kis gyaloglás után kiérünk egy pazar rétre, nem győzünk gyönyörködni. Szuper jó a szalagozás, így hamar megtaláljuk a Csorda-kutakat, ahol ismét kódot jegyzünk, és Anita egy kis kaviccsal teszteli a mélységét. Szerencsére fákkal körül volt kerítve, máskülönben már lehet jópár állat teteme is benne feküdne mélységéből ítélve. Pici oda-vissza, majd filózunk hogy a szemben levő hegyet megmásszuk-e. Végül csak az oldalában mentünk el. Gázvezeték táblák mellett gyalogolunk, de még itt is csodás a környezet. Hamar megérkezünk a Tamás-kúthoz, de ez már régóta kiszáradt, és le is van fedve sajnos. Innen mindössze alig 300 m volt a következő EP egy pici emelkedőn. A Holdvilágvölgyi-forrásnál már pontőr is várt minket, és mi meglepődtünk milyen szépen ki van építve itt a jelzetlen úton ez a forrás. (na meg a pontőr melletti serpenyőt is megcsodáltuk).
Visszamegyünk a már egy ideje elhagyott P+ jelzésbe, és hosszan egyenesen haladunk tovább, egészen addig, amíg balra egy szalagozott kis rész le nem visz a kövi ponthoz, a Nádas-kúthoz. (bár mintha Elizabet kutat olvastam volna magán a kúton?). Vissza a P+-re, itt már 20 km-nél járunk. Ismét jó hosszan haladunk. A másnapi VTM szalagjai keverednek a miénkkel. Nekünk vicces, másoknak már nem biztos hogy az. A következő pont a Szép Ilonka-forrás, ahol már párszor megfordultam túrán, de nem rémlett most be. Győri Péter, és Bori a pontőr. Mellettük sokan nyársalnak, kihasználják a kirándulók ezt a szép tavaszi napot. Következő pont a Szép Ilonka-kút volt, ami előtt meglepődtünk, mert egy négyes csoport velünk szembe jött, de kiderült hogy bizony eltévedtek, és ha nem szólunk nekik ismét az előző pontra mentek volna vissza. Megválaszoltuk a kútnál a kérdést, majd figyeltünk, nehogy mi is elkavarjunk a K+-en, de kiérvén a műútra hamar rájöttem hogy a rossz ágán indultak el előbb. Tény és való hogy nem túl jó a tábla elhelyezése, de rajtunk nem fogott ki ;) Kis műutazás, és a K+-en 1 km múlva már a Mátyás-kútnál vagyunk. Kis pihenőplacc van itt, mi is gyorsan ráhuppanunk a hintákra, és jó 5 percig le sem szállunk róluk :) Már korog a gyomrunk, de tudjuk hogy egy jó 2,5 km és jön a várva-várt Forrástúrás frissítőpont. Végig a K- jelzésen megyünk, ez a rész nekem ismerős. A fafaragások, a K3 letérő, és a Várgesztesi horgásztó is ismerősként köszön vissza, ami a következő pont és frissítő is egyben. Előtte találkozunk Csipivel és egy másik szalagozó sráccal, akik a VTM szalagozásával végeztek éppen. Nem irigylem tényleg azt aki nem tudta hogy ez a szalag egy másik rendezvényé.. Na de térjünk vissza a frissítésre. Maga a Kánaán! Én egyből rákattantam a kolbászkrémes kenyérre, és csak ettem, ettem és ettem ameddig csak volt bennem szusz :) Mellé egy rakás fokhagymát is bepusztítottam uborkával együtt. A málnaszörp is fogyott szépen. Egon és Éva pedig fáradhatatlanul kente nekünk (meg az időközben utolért Bubu, Gethe Laci, Szalay Zsolti csapatnak is egyben) a kenyereket. Anita is csak a kolbászkrémest tolta ezerrel, a vajasra meg a zsírosra már rá se bagóztunk :) Nagyon nem volt könnyű innen továbbállni. A fokhagyma már a fülemen jött ki lassan :)
(27,6 km-nél jártunk). Várgesztest pont elkerüljük, és a másik irányba, szalagozáson bukunk át egy kis dombon. A túloldalán jobbra fordulva viszont gyönyörűen kivehetőek a közeli Oroszlány épületei, és jellegzetes víztornya. Hangulatos kis erdőcskébe érünk ismét, és egy árok aljába leljük meg a következő kódot, ami a Pénzes-forrásnál található. Kicsit kiömlött ez a forrás, de végül megoldottuk a túlpartra az átkelést, és az emelkedő után elhagyjuk Bubuékat is, meg utánuk egyben az összes embert aki még a frissítőpont környékén ott volt. Majkpusztán vagyunk, ahol egy nagyon régi remeteség mellett haladunk el. Csodásan van körülötte a tó kiépítve meg maga a kis kiránduló sétány. Talán csak egyszer voltam itt, majd' 10 éve egy Oroszlány 40 túrán. Gyönyörű szép ez a hely! Megválaszoljuk hogy a Tó-büfének van-e terasza, majd a P- jelzésen megyünk tovább jobbra, ahol én még nem is jártam, és teljesen új volt minden. Beérünk Vértessomlóra, ahol egy magasabb domb tetején meglátunk egy kilátót messzebb. Én még tuti nem voltam ott soha, de Anita váltig állítja hogy már járt ott, csak nem tudja melyik túrán. Kíváncsi vagyok mi vihetett ide? Talán Orbán Imrés túra? Egy kis templomocska mellett az erdőben lelünk rá a következő pontra, a Máriácska melletti csurgóra, ahol Egon testvérétől kapjuk meg a pecsétet. A lila "m" jelzésen érünk vissza Vértessomlóra. Mire megcsodálnám ezt a falut még jobban ismét a P- jelzésen haladunk immár újra erdőben. Jó 1 km után fehér pötty jelzésen, (ami nem a túráé) érünk el az Orosz-kútig, ami egy kicsit beljebb volt, de itt már átmentem lusta üzemmódba, és csak a kódot írtam fel. Szalagozás vitt tovább egy kis emelkedőn, majd megint egy csodás részre értünk, ami után pikk-pakk már a Szarvas-kútnál voltunk, ami viszont szuperül ki volt építve. Itt hirtelen megint beugrott hogy már jártam erre, ugyanis innen a K- jelzést kellett követni a Vitányvár fele, de előtte viszont jobbra a Z- jelzésre tértünk, amin egy jó km-t menve szalagozáson és jól jelzett fehér pöttyökön haladunk tovább, meredeken felfele. Közben azon gondolkozok, hogy mi lehet az a "Gráciák Bérce", ahol a következő kód lesz. Sziklák voltak felettünk, és a bérc szó miatt elég valószínű hogy innen szép kilátásunk lesz. Ilyen csodásra viszont nem is gondoltunk. Gyakorlatilag a lemenő nap legutolsó fázisát csíptük el, még épphogy beragyogva a horizontot, és a csodás Vértest. Ezért érdemes túrázni!
Már kezd sötét lenni az erdőben, így kicsit szaporázzuk a lépteinket a K+-en. Mire pont leérünk az utolsó ponthoz a I. Béla forráshoz, már teljesen sötét lett az erdőben. Anita ráadásul nem is hozott lámpát :) Én pedig már csak azért sem veszem elő, mert olvasva az itinert, a Mária-szakadék K-jelzése helyett engedélyezve van a párhuzamos aszfalt is, így azt választjuk. Két hete úgyis voltunk a K-n az Iszkiri 100-on. Na meg az a kutyaveszélyes tanya sem hiányzott a végén, áldom is az itinerkészítőt hogy felajánlotta az aszfaltot :) (máskülönben természetesen a K- megyünk ha van kutya ha nincs, mert természetesen mi útvonalkövetők vagyunk). Keresztezve egy forgalmas utat a szántóföldön még picit botorkálunk lámpa nélkül, majd végül 19:10-re beérünk a célba, a Mezei Cukrászdába, ahol a szokásos szuper jelvény mellé még bevágunk egy jó kis sütit. Minden jó ha a vége jó!
A szervezéshez csak gratulálni tudok maximálisan! Látszik hogy nagyon sok munkaóra lett belefektetve. Megtalálni egyáltalán ezeket a kutakat, forrásokat ezeken a jelzetlen utakon... Kiszalagozni, itinert írni, térképészkedni.. Ezt hívják kérem szervezésnek!!
Ha arra jártok, esetleg kéktúráztok is akkor írjál róla, tapasztalatokat, élményeket, ennyi asszem elég is lesz. :-)
Egyébként mikor kérdezted odaát hogy ez hol lehet akkor első blikkre majdnem azt írtam hogy ez nem is Magyarországon van, olyan magashegységi hangulata van a fotóknak!
Ezt a fenti képet beraktam neked a kéktúrásba is, de az annyira pörgött hogy lehet hogy már nem is láttad. Érdekes hogy egy nagyobb szikladarab már hiányzik, biztosan 20-30 évvel ezelőttiek lehetnek a fotóitok.
Más:
Most látom hogy a Karancs-Medves meg létszámkorlátos lett, összesen a három távon maximum 450 induló lehet. :-O
Mindenesetre ha jól tudom eddig nem nagyon haladta meg a résztvevők száma ezt a darabszámot, így aztán komolyabb korlátozást ez azért talán nem nagyon jelent.
Április másodikán, vasárnap tizedik alkalommal Szurdok 40 / 30 teljesítménytúra. Ne maradj le a helyszínen kapott díjazásról és regisztrálj előre: www.utvonalkovetok.hu
Hevegen megyek a bakony50-re es a terv szerint nem cipelnem magammal az egesz turara szukseges folyadekot veszprembol, hanem herenden vennek meg magamhoz frissitest. A vasutallomas kornyeken ismertek kisboltot, vagy a "kozpontban" levo spar a legegyszerubb megoldas?
Immár befejezéséhez közeledik a „Magyarországi Forrástúrák” 2009-ben elindított túrasorozata. Számunkra, rendezők számára rengeteg kihívást és kalandot jelentett az évente változó útvonalak kijelölése és a sokszor jelzetlen utak mentén található források feltalálása. Reméljük a minket követők is legalább annyi örömöt leltek a források közötti bolyongásban, mint mi.
A befejezéshez közeledve óhatatlanul felmerült a kérdés a hogyan továbbot illetően. Sok érv szólt a befejezés mellett, illetve egy vagy két állandó túra fenntartásában. Végül is, nem kis mértékben az irányunkban megmutatkozó pozitív, a folytatásra buzdító visszajelzések hatására, segítőink hozzájárulásával a sorozat teljes megismétlése mellett döntöttünk. Az ismétlés talán nem is jó szó, mert új tájegységeket is szeretnénk bemutatni, illetve a már bejártakat újra gondolni újabb forrásokkal, útvonalakkal gazdagítani.
A szervezés már elkezdődött, így 2018-tól is mindenkit szeretettel és új forrásokkal várunk a „Magyarországi Forrástúrák” rendezvényein.
„Magyarországi Forrástúrák” kiírása
A túra sorozat kiírásával Magyarország forrásainak lehető legteljesebb körű, tájegységekhez kötött bemutatását célozzuk, évente két, eltérő tájegységben megrendezendő teljesítménytúra keretében.
A sorozat időtartama: 6 év, kezdő időpontja, 2018 tavasza.
Ez idő alatt évi két túra, egy tavaszi és egy őszi kerül megrendezésre különböző távokon. A sikeres teljesítők az aktuális kiírásnak megfelelően jelvény és oklevél díjazásban részesülnek.
A többszöri részvétel elismerésére, külön jelvény díjazásban részesül 3 tájegységenként az a túrázó, aki a jelvény mindenkori önköltségi árát megfizeti. A sorozat összesen 12 tájegységet érint, a kiadott jelvények a teljesítmények arányában eltérnek egymástól.
Külön díjban részesül az a túrázó, aki a sorozathoz tartozó valamennyi rendezvényen részt vesz, ill. legalább egy alkalommal teljesíti a sorozatot kiegészítő nyári Mátra túrát és legalább két alkalommal részt vesz téli túráinkon.
A túra sorozatot éves (jellemzően két őszi túra közötti időszak), egy-egy tájegységet érintő, egyéni túrázás keretében teljesítendő mozgalmakkal egészítjük ki. A díjazás jelvény vagy kitűző. Részvételi díj az aktuális kiírás szerint.
A sorozatban való részvétel előzetes bejelentkezést nem igényel.
A kiírással összefüggő aktuális hírek facebook oldalunkon követhetők nyomon, illetve az egyes túrákat a TTT honlapján hirdetjük meg. Felvilágosítás kérhető Cserháti László (06 20 580-3794. csavargonr1@gmail.com) és Dr. Tamics Gábor (06 70 369-2590. vandorviking@freemail.hu) főrendezőktől.
Egyúttal megragadom az alkalmat, hogy minden kedves topiktársat meghívjak a szombati Iszkirire, erre a jó hangulatú túrára a Vértesben és a Gerecsében, melynek útvonala a kék jelzés változása és egy kilátó-kitérő miatt bővült kicsit (viszont a 10-es táv meg valamivel rövidebb lett).
Szóval Cartographia kupa, Ixi kupa, finomságok az útvonalon, szükség esetén (ne legyen így) könnyű kiszállási lehetőség, több táv pedig még a Túralottón is praktikus, mert több hegységet érint :) A negyedszerre százast teljesítőknek pedig fém jelvény.
Az igazabol nem a turanaptar, hanem a kovetkezo 7 nap turai es a legujabb turak. Hasonlokepp a regi oldalhoz. De igen, az eszrevetel jogos, hogy elegge felrevezeto a dolog, lehet sokan nem mentek at a Turanaptar aloldalra.
:-)))
