Kis Anna dietetikus vagyok, a Szent István Egyetem Élelmiszertudományi Doktori Iskolájának hallgatója. Doktori munkám keretében kutatást végzünk, ehhez a Te segítségedet kérem. Kérlek, hogy a kérdőívet csak akkor töltsd ki, ha teljesítménytúrázol. Arra kérlek, töltsd ki az alábbi kérdőívet (nem több mint tíz perc, és légy szíves, a barátaiddal is oszd meg a linket). A kérdőívben a teljesítménytúrázási és táplálkozási szokásaidra vagyok kíváncsi. A kérdőív anonim, ezért kérlek, őszintén és figyelmesen töltsd ki. Munkám célja a tudományos kutatás, a tudományos eredmények megosztása a teljesítménytúrát szervezőkkel, az adatok kizárólag ezt (e célokat) szolgálják.
Köszönetképpen a kitöltők rendelkezésére bocsátjuk majd az eredményeket és az az alapján készített értékelést, dietetikai tanácsokat a táplálkozásra, folyadékfogyasztásra, frissítésre (a szervezőknek a frissítőpontokra) vonatkozóan ebook formájában.”
Imre túráit nagyon szeretem, tényleg "minimál" túrák, itt ne várj fullos kajapontokat stb... de a hangulat mindig nagyon jó szokott lenni. Sokszor olyan útvonalak, ahol nem nagyon vezet más tt, nincs szalagozás stb, tájékozódj az itiner és a térképvázlat alapján, de az meg nagyon jól követhető, egyértelmű. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezeket a túrákat!
Ja és ezekre a túrákra nagyon ajánlott előnevezni, de megéri mert sokszor nagyon különleges, egyedi jelvény a díjazás :)
Sajnos nem tudtam ott lenni, ha jól emlékszem akkor éppen valahol Angyalföldön küzdöttem az elemekkel. Most, hogy esélyem nincs túrázni, kicsit ritkábban nézem a fórumot is. Jövő hétvégén ismét költözöm, viszonylag rövid idő alatt hatodszor. Meg úgy általában is nagyon besűrűsödtek a dolgaim az utóbbi pár hónapban...
A hangsúly a látni- vagy emlékeznivalón van. Minden beszámolóban a szép és egyedi útvonalakat emelik ki a túrázók. Komoly rajongótábora van már Imre túráinak. Viszont hogy csalódás ne érjen: alapvetően "minimáltúrák", szolgáltatásként annyi, ami le van írva.
A TTT oldalt természetesen már néztem, A Bükkben rendezett túri érdekelnének főleg, de mindegyiknél csak rövid hozzászólás van ami ugyan az több évre visszamenöleg is. Magáról a túrárol pedig nem is ír semmit. Az általuk rendezett TT még nem vettem részt,és ezért informálódok. Honlapon sincs infó.
Ha tudod mely túráknak szeretnél utánanézni akkor címlista alapján találsz beszámolókat, vagy azokra utaló linkeket a TTT honlapon, a túrabeszámolók menüpontban.
Hát még nekem milyen nihilista hangulatom van. Komoly gond van a térdemmel, valószínűleg nem úszom meg a szikét. Hetek óta nem tudok túrázni. Most már rendesen elvonási tüneteim vannak ettől.... :(
De remélhetőleg hamar helyrehozzák és akkor mehetek újra. Nagyon várom már.
Az október 22-én (szombaton) megrendezendő Galgamente túra 50-es távjára keresünk söprűt/söprűket. Természetesen a söprű/söprűk nevezési díj nélkül indulhatnak. Feladatok: szalagleszedés és pontzárás. Jelentkezni az alábbi e-mail címen illetve telefonon lehet: mail@soosadam.hu , illetve 06-20/997-09-06.
Üdvözlettel és Köszönettel: Mészáros Ádám (Zöldfülű)
Cserháti-tótúrák, Naszály-kör 21km, jó sok szinttel :-) (Fel a Naszályra reloaded)
Hirtelen jött ötlet volt, belenéztem a túranaptárba és mit látnak szemeim! Naszály-mászás, szervezett keretek közt, szuper! Rajt Nőtincs, cél Nőtincs, körtúra, még szuperebb, ott a helyem! Vasárnap reggel 9 órára már túl is voltam a parkolóhely-keresésen, egy gyors kávén és a nevezésen a Nőtincs központjában lévő Közösségi Házban, mindezek után már neki is vágtam az itiner szerinti 21 km-es távnak. Nőtincs kedves kis cserháti falu, szeretek nézelődni ilyen kis falvakban, de most a számomra megszokottnál picit gyorsabban kellett szedni a lábacskákat... Tudtam mire számíthatok, otthon alaposan átnéztem a szervezők által a ttt-n megosztott gps tracket, két bucka, egy 250, majd egy 350 m magas -szalagozott utakon- a Gyadai-rét előtt, aztán jöhet a rettegett Naszály a nehezebb, keleti oldaláról! Az első emelkedőkkel nem volt gond, fotózgattam a szép kilátásokat és a távolodó túratársakat, egészen a Gyadai-rétig, az első ellenörző pontig. Egy gyors bélyegzés, aztán usgyi tovább a piros jelzésen, amely nem sokkal később beletorkollik az Országos Kéktúrába, melynek kék sáv jelzései remekül, ámde könyörtelenül vezetnek felfelé a Naszály meredek keleti oldalán a 652 méter magas csúcs felé.
1. rajt a Közösségi Házból
2. Nőtincsi utca, virágok, szalagok...
3. a piroson a Gyadai-réten
Úgy voltam vele hogy a Naszály előtt, meg a Naszály után ami a csövön kifér, de a mászáshoz nekem bizony idő kell, nem kevés, mert a felfelé kapaszkodós átlagom az valami félelmetesen tragikus tud lenni, különösen ilyen terepen! Rászántam magamban egy órát a kapaszkodós 2 km-re a csúcsig, de nem is ment olyan rosszul, nem nagyon maradoztam el a fiatalabb csoportoktól, ezen magam is meglepődtem. Azért gyakran meg-megálltam, még akkor is ha nem volt feltétlenül szükséges, így sikerült lefotóznom a kéktúrához köthető másik szenvedélyem két képviselőjét, két szép régi kék jelzést az öregebb fákon.
táblák, jelek, régiek, újak
450 méter körül az erdő cserjeszintre váltott, kezdett kinyílni a táj, egyre többször adódott szép panoráma. Bár az idő párás volt, azért a Szandáig, Felsőpetényig Börzsönyig el lehetett látni, Ősagárd pedig szintén szépen látszott a lábunk előtt, szinte karnyújtásnyira. Az egyik kilátópontnál egy komplett általános iskolás osztály pihengetett, (ők szemből jöttek), azért jó volt látni hogy ennyien választották ezen a vasárnapon a Cserhát lankáit a kikapcsolódáshoz! Még egy utolsó nekirugaszkodás és fent voltam a 652méter magas csúcson, ahol a geodéziai torony a szerencsének (vagy a szervezőknek?) köszönhetően tárva-nyitva állt, így aztán lendületből másztam fel a meredek fém létrákon a tetejére a körpanorámáért. Voltak már fent ketten, megállapítottuk hogy a kilátás szép-szép, de holnap, a hidegfront után biztosan sokkal szebb lesz a páramentes, hideg időben. Az ellenőrző pontot a szervezők nem a Naszály csúcsára tették, hanem egy remek ötlettel a közelben lévő Látó-kőhöz, ahonnan sokkal szebb kilátás nyílt a környékre mint a csúcsról!
1. kilátás a Naszály gerincéről Ősagárd és Felsőpetény felé
2. a geodéziai torony szerencsére nyitva volt
3. a Látó-kő kilátása volt a legszebb a mai napon
Ez a kilátóhely mindössze 350 méter kitérő a kéktúra útvonalától, eddig én sem ismertem, de szerintem sokan mások sem, mindenképpen ajánlott kitérő kékezőknek! A kék jelzésre visszatérve a Bik-kútig ismerős útvonal következett, folyamatos ereszkedés a Naszály előbb meredek, sziklás, majd a későbbiekben egyre lankásabbá váló északi ösvényein. Errefelé kapaszkodni szoktunk, így elég fura volt hogy lefelé milyen rövidnek tűnik a máskor oly gyötrelmesen hosszú út. A Bik-kúttól az Óriások-pihenőjéig szalagozás és kisvárosi feelingre hajazó tömegek, elképesztő mennyiségű kiránduló-futó-túrázó jött szembe, erre semmiképpen nem számítottam ezen a meteorológia által előzetesen lehúzott napon. Az Óriások-pihenőjét már ismertem, innen ismét szalagozás, 5km még a célig, a kapaszkodó 350-re ismét immár nem esik túl jól így a Naszály után, de menni kell. Egy zacskó gumicukit újítok be az arcomba, jól jött nagyon, tapadok a jó tempót diktáló előttem haladókra, akikkel végül a nagyüzemet lebonyolító nőtincsi focipálya mellett (meccs van) együtt érjük el a falu szélét.
1. meglepő tömeg a Gyadai-réten
2. Hajrá Nőtincs!! :-)
3. csendélet a célban... túl hamar érkeztem volna?? (No nem, 5 percen belül tele voltak a padok)
Még pár utcácska, ismét elnézelődök, közben azon agyalok magamban hogy mit ennék a legszívesebben, talán valami savanyút... Cél, jelvény, oklevél, asztalok, padok, főtt kaja, és vajon mi? Mintha megrendeltem volna: székelykáposzta-szerű étel, krumplival, kolbásszal, szódával, ÁGI szörppel, nagyon jól esett! Még egy kis poénkodás két fiatal túrista-lánnyal, majd ezután a nagyon jól sikerült túranap után kellemesen elfáradva ültem be a kocsimba és indultam haza. Köszönöm a túrát a szervezőknek!
